Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-25 / 26. szám

8 M AGYAR P A I Z S 1908 junius 11. A tulipán feladata. Irta: gróf Andrássy Tivadarné. Van-e szebb, megnyugtatóbb, békésebb dolog a világon, mint egy nagy viruló táj, a nap fényében uszó színpompás, csendes természet. Bubánatunkban, keserveinkben hányszor keresünk gyógyító irt a természet bűvös erejében? Háborgó lelkünk mennyiszer nyerte vissza benső egyensúlyát a természet kebelén? Mennyi művészi, ' költői ihlet fakadt a szép fogalmának ezen ősi fészkéből, az anyatermészet éltető erejéből ? De ez a látszólagos harmónia, ez elbájoló szépséges természet nem más, mint a legádázabb élet halál harczok és viaskodások összefoglalata. A fenséges nyugalom mögött örök mozgás, örök törekvés, örök verseny. Mások megsemmisülésén, mások pusztulásán épül fel saját fejlődésünk, a saját haladásunk. A küzdelem vak ösztön. A természet törvénye, melynek az anyag engedelmeskedik, még öntudat nélkül is. Látjuk ezt a növényben, melynek öntudata nincs. A természet neki is adott fegyvert. Adta a gyökérben, melylyel a szomszédtól elvonja a táperót. Adta a levélben, neljhel elfogja az éltető napsugarat és árnyékot borit a mellette álló vetélytársára. Az állatoknál az öntudat csak fokozza ezt a küzdelmet. Véressé és kegyetlenné teszi. Hát még az embernél. Mennyi motívum tüzeli az egymás elleni harczot. Személyi hiúságok, nagyravágyás, irigység, gazdagodási vágy, mind uj, meg uj okai az egymás elleni küzdelemnek. Még a legnemesebb ösztönök is, mint a hazaszeretet, még az is öldöklő fegyvert nyom az ember kezébe. És a legszelídebb, legérzékenyebb szívű embert is vérszomjuzóva, vadállattá változtatja. ^ehet-e ezek után csodálkozni, ha a tulip ín is, a mely a közelmúlt küzdelmek harczmezején kelt életre, a tulipán is örökös támadásoknak van kitéve. Élete folytonos harcz és küzdés. Tulipán!! I Te bájos, bűvös virág, a mely Magyarország szivéből nőttél ki, mint véres verejtéke szenvedő nemzetednek! Te nem vagy kortes toll, nem vagy divatc/.ikk — egyes pártok divatczikke — nem is vagy jelszó többé, de felismerése vagy egy mélyebben járó, politikán tul fekvő hatalmas érdeknek: a magyar nemzeti munka érdekének. És még ezen nemzeti érdek, közérdek daczára sem vagy képes a széthúzó, ellenséges erőket egy egységes, öszmüködő erővé tömöríteni; nem vagy képes elhallgattatni a pártoskodások és emberi szenvedélyek kitörését. A természet törvényei itt is erösebbek. Sok az ellenséged, mert nagyok a czéljaid. Első ellenséged a külföld. Ez természetes, mert ellentétes érdekek mérkőzésén alapul. Hisz a tulipán az idegen czikket törekszik kiszorítani a magyar földről. De a külföld ellenszenve érzése ne riasszon minket vissza. Ezzel számolnunk kellett, midőn útnak indultunk. Minden nemzet minden időben csak küzdelmek közepette haladhatott a felszabadulás, az önállósítás utján. Mi sem lehetünk kivételek. Sőt mi minden haladást nehezebb körülmények között érünk el, mint más, boldogabb nemzetek. Rosszakarat környékezett mindenkor. De meg is szokhattuk már e mostoha helyzetet. Miatta meg ne álljunk a fejlődés utján. Ha következetesen kitartunk, a külföld bele fog nyugodni mozgalmunkba. Hisz mozgalmuak nem hóditó, nincs senki ellen irányítva, csak az élet feltételeit akarja számunkra kivívni. Nincs ország, a mely nem törekedett volna arra, hogy saját piaczát, saját munkája számára megszerezze. Melyik nemzet veheti tehát rossznéven, ha mi példáját követjük ? Melyik veheti rossznéven, ha nn is élni akarunk? Ha a nélkül, hogy a szabad forgalmat akadályoznók, csak arra tanítjuk a magyart, hogy testvérének munkáját jobban szeresse az idegenénél. Különben a tulipán nem kíván sokat. Nam kívánja, hogy csakis magyar czikket vegyen az ember, tekintet nélkül arra, hogy a czikk jó-e Ss jutányos e. Csak azt kívánja, hogy a megfelelő magyar czikket vegyük. Tűzzel-vassal csak az ellen küzd, csak azt akarja kiirtani a magyar szokások közül, hogy a magyar nagyobbra becsülje a külföld munkáját saját munkájánál, hogy azzal kérkedjék, hogy angol vagy franczia árut visel Tegyük divatossá a honi munka gyümölcsét és legyünk büszkék arra, ha honi gyártmányt haszI nálunk. Ez minden nemzetnek legtermészetesebb, > legelemibb joga és csak ezt akarjuk gyakorolni. | A külföld ellenszenve csak fokozottabb munkára sarkaljon. A kár megvan. Megvan az által, hogy a külföld ellenakcziót indított. Legyünk tehát azon, hogy a hasznot minél hamarabb, minél teljesebben élvezzük. Ha vak lárma volt az egész, akkor csak ártottunk az ügynek, melynek szolgálni akartunk. De vannak a tulipánnak más ellenségei is. Elsősorban azok, akik még ma sem tudják megbocsátani, hogy a tulipán sikraszállt a magyar alkotmányért. Ezekkel nem akarok foglalkozni. Ezek felett a nemzet ítélt. Csak annyiban kell tőlük óvakodnunk, mert ők azok, akik hamis vádakkal, álürügyekkel törekszenek a tulipánt diszkreditálni. D: vannak a tulipánnak még más ellenségei is, kik hozzánk közelebb állanak és a kik dermesztő kételylyel kisérik mozgalmunkat. Vannak, a kik féltik a régi jó időket a modernizmus tulcsigázott életéből. A gyárak olajos, bűzös levegőjét, a gépek lármás zakatolását, a szocziális kérdések bonyodalmait, a társadalmi ellentétek kiélesedését ellentétbe helyezik a régi patriarkális élet előkelő nyugalmával, szocziális harmóniájával és nem kívánják amazt emezzel kicserélni. Érthető ennek intencziójai, de azért nincs igazukMeg akarják állítani az idők kerekét. Lehetetlent kívánnak. Az idő nem áll meg. Halad. Siet előre. A mi ma helyes, holnap nem helyes többé. A mi ma igaz, holnap nem igaz többé. A század szellemét nem mi alkottuk; az megvan, él, uralkodik nélkülünk is. Ha necn alkalmazkodunk hozzá, elgázol. Visszafelé nem folyik a patak és ha kényszeríteni akarnók, a vizek összecsapnának felettünk. Ki ne kívánna fiatal maradni? A fiatalság illúzióval, reményeivel, idealizmusával bírni mindörökké, de mit szólnának arról, a ki, mert fiital akar maradni, nem akarná a meglett korhoz illő erényeket ós tehetségeket elsajátítani? A ki azt hiszi, hogy fiatal maral, ha nem készül a későbbi kor követelményei számára? Sajnos, az annyira visszakívánt régi kor előnyeit ma már nem élvezhetjük. Igényeink min denben modernek. Minden egyes és maga az állam ezer meg ezer követelésekkel lép föl, a melyet a régi kor, apáink kora, nem ismert és a melyektől ma elzárkózni teljes lehetetlenség. Sajnos! Sajnos! Úgyis megsinyledtük már, hogy igényeink nincsenek arányban eszközeinkkel. Hol vagytok, czifra szürü, darutollas legények, fodros szoknyás kaczagó leányok, menyecskék? Miért állanak csűreitek, pajtáitok üresen? Miért növi be a gyom házaitok küszöbét? Miért hagyjátok gyermekeiteket árván, öregeiteket támasz nélkül. Miért? Mert a folyton fokozódó szükségleteinket a sárga búzakalász termelése nem elégítheti ki többé. Megélhetésünket ma a felhők és légáramlatok szeszélyeitől többé nem tehetjük függővé. Modern ember, modern társadalom, modern állam, modern közgazdaságot igényel. Ma sokoldalú, sokágú munkára van szükségünk, mely minién egyes egyén különleges tehetségének megfelel, különben a haladás terén szomszédjainkkal nem tartaatunk lépést. Nemzeti sajátságaink. tehetségeink nem fejlődhetnek ki, ha minden finomabb muukát a külföld végez és maguük csak a primitív őstermeléssel foglalkozunk. Elveszünk, elmerülünk magunk és az emberiség számára. További ellenvetés az, hogy a tulipán terrorizmusa árt a fogyasztóknak, a kiknek erdeke ott venni, ahol olcsón kapnak. Ez az érvelés igaz. De lehet e oly országnak, melyet fejlettebb iparral biró országok környeznek, nemzeti ipart másként kifejteni, mint áldozatokkal? Mit tesznek, mit tettek más nemzetek hasonló helyzetben? Védvámmal zárják el piaczaikat a külföldtől és mi más a véd vám, mint azon áldozatoknak rideg törvénybe való foglalása, a melyeket a tulipán, a hazafiság révén, csak kér. Hiába! Áldozat nélkül a földön nincs eredmény! i Mit ad a természet az embernek ingyen ? Melyik j nemzet lett nagygyá, a melynek fiai nem vállaltak ! terheket, hogy az összeségen segítsenek ? Csak a magyar akarná magát kivonni e szabály alól? Csak a magyar akadna meg a haladás utján? i Mert ideiglenesen sem akar senki áldozatot hozni ? Nem !!! Ez nem lehet I! ! Hívlak, tulipán ! I! Te bűvös virág, szükség ink van reád. A te segítségeddel ki akarunk indulni egy győzelmes, diadalmas harczba, egy magasabb modern kultura szabadságharczába! Hozzuk vissza az anyafölduek sok eltévedt gyermekét! Hozzuk vissza az sok egészséges : fiatal erőt, melyeket messze idegenben elnyel és ' fölemészt a föld sötét gyomra. ! De hozzuk vissza addig, a mig nem késő! i Addig, a mig a sötét, szürke rém, az elégedet' lenség, a hamisan értelmezett, anarkiát hirdető szoczializmus réme még nem tette tönkre szivünkben az erkölcsi élet finomított érzékét, a hazaszeretetett. Adjunk nekik munkát, kenyeret itthon, és ezzel nagy és szent kötelességet teljesítünk. Mart ki becsülne meg minket, ha magunk sem becsüljük meg magunkat! ? Innen — onnan. De sok sóhaj esik az eső után! Napnyugati szellő lengedez; esőt hoz; tenyérnyi felhő van az égen: esni fog. Este van, sötét felhők gomolyognak: »Istenem, Istenem! csak jégeső ne legyen. Péter gazda szénát gyüj« »Jaj, jaj,- csak ma és hónap ne legyen esők Pál pedig hónapután sóhajtozik ily keservesen, Hiába! Érdek a világ! Talán az eső nem az ? ? * » Pünkösdöt Türjén töltöttem, ősrégi, alfóldies nagy falu. De neám hogy ócsároljuk. Csak hallgassuk Türjén. Van ott »külsöváros és belsőváros* A temploma különben, mű imlék, régiség. Vagy másfélév óta van ott egy szerény, de szorgalmas kántortanító. Jó pacdagogus, jeles zenész. Egyedüli hibá,a, hogy dolgozik, dolgozik s munkálkodik, de nem! ez az érdeme, de jutalmat vagy elismerést ö sem, — vamamint tanitóember ritkán kap. Hej, pedig a nemzet napszámosairól is néha jó volna megemlékezni. A napszámosok nemzeti munkát végeznek ám, csakhogy az a baj, hogy nálunk még »nem divat a tanitót meg becsülni« 1 * * • Űrnapján láttuk felvonulni a szocialista cigánylakodalmat Zalaegerszegen. Megkapó jeleneteknek voltunk szemtanúi. Jó tipusok, eredetiségek s ami dicséretet érdemel: ott volt a nemzeti trikolór. Nem is félünk mi a szoczialismustól. Józan, eszméiben tisztult, nemzeti alapon felépült szocialismas szükséges — s mi is ilyenek vagyunk ! * * * A zalaegerszegi állami népiskola egyik vizsgálatán történt az eset. Elemzés és nyelvtani feleletek közben kérdezik a gyermekektől: »Fiuk!, ki tudja leirni ezt aszót: Xerxes?« Természetesen akad vállalkozó. »Na Imre, írd csak le!« S a fiu leírja ugy, a mint kiejtette. Nincs még elromolva a természetes, magyar hang érzéke. Majd később . . . S fog akkor nem magyarul írni — ha ugy tetszik mindent. Ezzel azonban nem mondtuk, hogy na tanulja a fiu a latin, görög, franczia és sasnyelvet — csak a magyarnyelvet is tanulja ám ! Hivatalos rovat. 1145.kp. 908. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. városnak 2566.kig. 908. számú köztisztasági szabályrendelete alapján felhívom a város lakoságát, hogy a házak előtt levő járdát mindenkor naponként reggeli 8 óráig letisztítsa, s mert az a járda, a melynél a falak és kerítések tövéből gyom és fü nő ki, tisztántartottnaK nem mondható, ezt a füvet, gyomot mindenkor annyival is inkább kiirtsa, mert ezen növényzet által, hogy a nedvességet magához szívja, a falakat, és igy a lakást is nedvessé és egészségtelnné teszi A hivatkozott szabályrendelet 1 §-a értelmében a járdák április 15-től szeptember 15 ig naponként legalább egyszer megöntözendők. A város közegészségügye érdekében kívánatos, hogy ezen megöntözés, amely mindenkor tiszta vizzel eszközlendö, naponként ne csak egyszer, hanem töbször és akkép történjék, hogy a port lehetőleg elkerülendő, a járdák már a seprés í megkezdése előtt öntöztessenek meg. Tekintettel a hivatkozott szabályrendelet 1 §-ának azon rendelkezésére, hogy mindazon ' intézkedések megteendők a lakosság által, a melyek a közegészség és köztiztaság érdekében szükségesek, minthogy a város kedv ezőtlen vagyoni viszonyok között van, s mert ebből kifolyolag nem rendelkezik oly anyagi eszközökkel, hogy a város összes ulczái kifogástalanul öntözhetők és