Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-07 / 19. szám

4 MAGYAR PAIZS 1908. május 7. mult napokban az egyik keszthelyi füszeresboltba egy bécsi czég kölyökvigécze állított be s több rendbeli hajlongás és udvarias köszöntgetés után kifogástalan magyarsággal kinálta áruit. Egy perez múlva azonban már németre fordította a társalgási nyelvet. Ezt hallván egy a boltban üldögélő öreg ur, nyugodt, jóindulatu atyai hangon figyelmeztette a vigéczet, hogy Magyarországon a magyar közönséggel magyarul kell ám beszélni az ügynököknek, akik ezt a nyelvet ugy bírják mint ő. Erre ez az alig férfiszámba sorozható gyerekember, a kinek az orra alatt a bajusz még csak mint valami a mosdásnál véletlenül ott maradt szenny mutatkozik, dühös kifejezésü ábrázattal oda állt az örreg ur elé és sértő hanghordozással dühösen kiáltotta: Kell?! Igen, kell, — mondja az öreg ur nyugodtan. »Uud jetzt vverde ich just nicht mehr ungarisch sprechenk (És most már azért sem fogok többé magyarul beszélni.) Az öreg ur természetesen nem maradt adós a válasszal s alaposan kioktatta a mosdatlan szájú, hepeziáskodó gyerkőczét a köteles tiszteletről és az üzleti világban nélkülözhete'len előzékenységről, melyekről ugy látszik halvány sejtelme sincs. Sajnálatos körülmény mindenesetre, hogy épen nálunk, az egyik legtősgyöderesebb magyar városban a közibünk vetődő osztrák érdekeket szolgáló gyerekvigécz paczkázhat velünk és erőszakolhatja rá a magyar kereskedőre a neki kedvesebb labancz nyelvet és merészkedik a magyar nyelv itthon való védelmében felszólaló magaskoru úriembert a bécsi fiáker és piaczi kofanyelven sértegetni, a miben a magyar kereskedő megrovást érdemlő indífíerentizmusával vált segítő társává. Az ilyen alakokat bojkottálni s nekik egyszerűen ajtót mutatni lenne az igazi magyar kereskedő kötelessége, nem még tovább is konferálni vele, miut ahogy az említett esetben is történt. (Laptársunk bár jelezné a nevét is a füszerboltosnak.) A zalamegyei tanítótestületnek zalaegerszegi járásköre e hó 14-én délelőtt 9 órakor Bucsuszentlászlón közgyűlést tart Csiszár József elnökletével. Benkő Sándor gyakorlati tanítást tart az V—VI. osztályban a százaié* számításról. Szabó Erzsi baki, Szabó Gusztáv gyürüsi tanitó értekezést clvasnak föl. Lesz elnök és alelnök választás. Segélyegyletről jelentés; a segélyezési szabályzat módosítása. A jövő évi értekezök kisorsolása. Számvizsgálói jelentés. Folyó ügyek, indítványok. A közebéd 2 kor. 40 fill. A muraközi tanítói kör ma tartotta XXXV. évi rendes közgyűlését Ráczkanizsán Brauner Lajos elnökletével. A Szepetk és Vidéke Iparossága az általuk alakítandó Temetkezési Egylet javára 1908 május 17- én Steirer Vincze vendéglős kerthelyiségében zártkörű tavaszi tánczmulatságot rendez. Kezdete délután 3 órakor. Belépő díj személyenként 60 f. Vásár. Bottornya községben a junius 8 ára eső országos vásár ez évben kedden junius 9-én tartatik meg. Az aliólendvai vasat. Muraszombati laptársunk irja: Jó ideje nem esett már szó az alsólendva—muraszombati vasútról. Pedig ennek a kérdésnek nem szabad elaludnia. Gróf Batthyány Zsigmond országgyűlési képviselőnk hozta legutóob szóba a Gazdakör ülésén. Igen helyes dolog volt a kérdést megbolygatni, mert tudomásunk szerint a vasút ügyében most éppen semmi sem történik. Barthalos Istvánnak megvan az engedélye, de a körmend—muraszombati vasút lebonyolitatlan ügyei annyira igénybe veszik idejét, hogy ezzel a vasúttal nem ér rá ez idő szerint törődni. Tény az, hogy nálánál jobban senki sem érti a vasút csinálást s az ő szakavatottságát erélyét nehezen nélkülözzük, de első mégis a közérdeke. Azért igen üdvös dolognak tartjuk gróf Batthyány Zsigmond indítványát, hogy a község, mint ilyen, szerezzen előmunkálati engedélyt. Jó forrásból szerzett értesülésünk szerint még valakinek van engedélye erre a vasútra, sőt még valamivel hosszabb vonalra is. Ez a valaki nem más, mint Kodolich radkersburgi polgármester, akinek az alsólendva—radkersburgi vonalra van engedélye. Ezzel a vasuttervvel nemrégiben a Déli Vasút igazgató tanácsa is foglalkozott és pártoló határozatot hozott. Most tehát csak várjunk, hogy a sok engedélyes közül melyik fog valamit tenni! TávoliaK. Türr István tábornok hétfőn meghalt Budapesten 84 éves korában. Utolsó szavai ezek voltak : Damjanics ! Klapka! jövök. Irodalom. Művészet. Dr. Hajdú Gyula nagykanizsai ügyvédnek y>E/ső fecske^ czimü novella gyűjteményes könyve megszerezhető Breisach Sámuel könyvkereskedésében Zalaegerszegen és szerkesztőségünknél. A A könyvek árát szerző a Csány szobor-alapra ajánlotta. A «Honí Ipar» áprilisi száma érdekes tartalommal jelent meg. A számot maróthi Fiirst Bertalan udv. tan. terjedelmes tanulmánya nyitja meg a szerb kereskedelmi szerződésről. Kemény Manó igazgató a kormány iparfejlesztési programmját bírálja, Sugár Ottó pedig a munkaadók szervezkedéséről értekezik. A szám derekát egy, a lap által a szerb kereskedelmi szerződés ügyében rendezett ankét foglalja el, melyben az egyes iparágak hivatott képviselői mondanak véleményt a szerb kereskedelmi szerződés hatásáról az egyes iparágakra. A legfrissebb gyáralapitási és szocziálpolitikai hirek egészítik ki a tartalmas számot. A «Honi Ipary, előfizetési ára egész évre 16 korona. Kiadóhivatal: Budapest, VI., Királyu'cza 34. A Csány-Emlékkönyv bővített II. kiadása 2 koronáért megszerezhető Zalaegerszegen Breisach S. könyves boltjában és Borbély György szerzőnél. SÓSKÚT FORRÁS Alkalikus Natron-Lithionos Gyógyvíz. Orvosilag ajánlva: hugysavas diathesis, köszvény, ezukorbetegség, gyomor-, vese-és hugvhólyag-bántalmaknál stb. sasE- Mint üditő és borviz páratlan, Bővebb felvilágosítással szolgál a Központi iroda: Budapest, Y., Lipót-körut 29. Főraktár: Gyarmati Yilmos, Zalaegerszeg. KAPHATÓ: gyógytárak, drogériák és füszerüzletekben. 6-5 0 Földmivelés. Állattenyésztés. Bff- A kié £ föld, azé az ország! -»§ furcsa borok. (III.) A borhamisítás üldözése. Irta. Kr»n«dlts Ödön A Borászati Lapok 47-ik számában megjelent czikkünk, mely a borhamisításra kirótt büntetések szigorításáról szól, széles körben vert hullámokat. Hivatalos körben is helyeslik felszólalá sunkat, avval a megjegyzéssel, hogy az uj bortörvény életbeléptetése előtt keveset változtathatunk a dolgon, mert a jogászvilág felfogásával lépten-nyomon ellentétbe jutunk és örülnünk kell annak a vívmánynak is, hogy ma már a bor ellenőrző bizottságokban olyan közegeket bírunk, akik a közvádlót, az ügyészt képviselik számunkra és felebbezési joggal élhetnek. Hogy a kiszabott büntetések aránylag enyhék, azt a törvény idevágó szakaszai okozzák mindaddig, mig a borhamisítást kihágásként tekintjük és a közigazgatási hatóság jogkörébe utaljuk. Ebből a jogkörből azonban kivenni és vétségnek minősíteni veszedelemmel járna, mert a rendes bíróságok, tanuk hiányában a vádlottat a legtöbb esetben kénytelenek volnának felmenteni.*) Kívánatos azonban, hogy ugy a főszolgabirák, mint a borellenórző-bizotságok és maga a közönség a legszigorúbban járjanak el az esetek felderítésében, mert az mit sem ér, ha a biró vagy a borellenőrzó bizottság a hatodik faluban vagy a főváros valamelyik félreeső kerületében akar feljelentés folytán vizsgálatot tartani, de azt már ugy a feljelentő, mint a hivatalos *) Ezt a kérdést kimerítően tárgyalja Drucker J. „Adalékok a bortörvény revíziójához" czimü tavaly megjelent munkájának „Kihágás vagy vétség" felírású fejezete (159—164. oldal.) A szerk. közegek részéről a »nagydob« előzi meg s mire a helyszínén megjelennek, nem találnak semmit. Maga a közönség pedig örökké csak panaszkodik, de feljelentést soba sem tesz, pedig a fővárosban például elég az, ha valaki egy gyanús bort a legközelebbi kerületi kapitányságnál bejelent, mert az azonnal intézkedni tartozik. A német emberben meg is van az ehhez szükséges érzék, amint a számos borhamisítási pör bizonyítja, de a magyar ember nem szívesen vállalkozik a dologra, mert azt tartja, hogy ő nem »spiczli«, nem »fináncz«. Nem is azt kívánjuk mi tőle,. hanem azt, hogy nemzetgazdász legyen. A »Budapesti Hétfői Hirlap« utolsó száma is foglalkozott a borhamisítások megtorlásának szigorításával és idézi a többek között a tapolczai esetet, mondván, hogy a vádlott borkereskedő czég tagjait a másodfokú hatóság borhamisításért tekintélyes pénzbirságra és egyenkint tíz napi eízárásra Ítélte, de bár azóta sok hónap elmúlt, az ítéletet máig sem hajtották végre. Hogy ez a lassúság milyen veszedelmes, annak fényes bizonysága az, hogy a hatóság a czég ellen ismét kénytelen volt vizsgálatot indítani. A jeles czég ugyanis az idén 45 mm. ezukrot hozatott különféle álnevek alatt. Odavaló kereskedők kérték az illatöt, hagyjon fel a manipuláczióval, mert az nekik is árt, de a czégfönök visszautasította a figyelmeztetést és ugyanígy járt el egy borkereskedővel szemben, aki akkor figyelmeztette őt a manipuláczióra, mikor az a kazánházból, ahol a ezukrot oldják, kikiáltott az egyik napszámosára, hogy hozzon vizet a kádba. De a czégfönök nyugodtan azt felelte, hogy »maguk szamarak, nem értik az üzleteta. A derék emberek tehát ma is nyugodtan bonyolítják le üzleteiket, minek is félnének az uj büntetéstől, mikor a régit sem törlesztették és ülték még le és állítólag az egyik czégfönök azt hangoztatja ismerősei előtt, hogy ö senkitől sem fél, mert a legfelsőbb hivatalnoktól kezdve az utolsó írnokig mindenki az ö zsebébeu van. íme, fényes bizonysága annak, amit már több ízben kiemeltünk, hogy t. i. a jelenlegi borárak mellett nagyban megkezdődik nálunk a borgyártás. Megjegyezve, hogy az emiitett esettel augusztusi számában a »Fogadó«, utána pedig a zalamegyei r,Magyar Paizs" is foglalkozott. A fővárosi vendéglősök tisztességes része, a maga jól felfogott érdekében hangosan követeli, hogy a borellenőrző-bizottsig lásson komolyan a feladatához, mert korcsmáros köröknek az a véleménye, hogy Budapesten legalább a fele italmérésben baj van. Különösen figyelmeztetik a borellenőrzó-bizottságokat a korcsmákon, vendéglőkön és kávéházakon kivül elsősorban a pálinkamérésekre, ahol az emelkedett borárak daczára 46—50 filléres borokat mérnek, továbbá a szatócsok, fűszeresek és csemegeüzletek palaczkboraira, no meg a borkereskedők pinczéire. A sokoldalú felszólalás a veszély nagyságát jelenti és a korcsmárosoknak mindenesetre okűk van rá, hogy önmaguk és összes szaktársaik ellen sürgessék a vizsgálatot. Ezt a vizsgálatot azonban egy ellenőrző bizottság képtelen elvégezni még akkor is, ha'permanencziában van. De ismerek olyan állami közegeket, akik ezt szívesen elvégeznéd, mert nekik ugy Budapesten, mint a nagyobb vidéki városokban sürún akad dolguk, az italmérésekre jogosítottaknál ugy, miut a borkereskedőnél, sót a termelő gazdánál is és ezek a mi állami pénzügyőreink.*) A borhamisítási ítéletekből az országban, mint látjuk, kevés büntetéspénz folyik be a szegényalapra; de ha a pénzügyminiszter kapná meg egy részét adó fejében, a másikat pedig a pénzügyőr tantiémképen, akkor ebből tekintélyesen szaporodnék az adóalap. Meglehet, hogy az eljárás mellett a pénzügyőrséget némiképen szaporítani kellene, de ez a szaporítás mindenesetre nagy erkölcsi és pénzügyi haszonnal járna; mindenesetre többel, mint a motoszkálás az utasok utipodgyászában a vasúti állomásokon, amelynek czéljából egész sereg pénzügyőr van mindig mozgósítva és alig talál hetenként egy elvámolatlan koppasztott csirkét. Az italmérésekben és a borkereskedők pinczéiben hivatalosan megforduló pénzügyőrnek *) Ezt csakis uj végrehajtási rendelet kiadásával lehetne kötelezővé tenni. De az uj törvényben erről okvetlenül gondoskodni kell, amint azt a MSzOE. a képviselőházhoz és az illetékes miniszterekhez intézett részletes felterjesztésében is indokolta. Ugyanezen kérdésre kiterjeszkedik a túloldalon idézett könyv is. (174—176. oldal.) A szerk.