Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-09 / 2. szám

1 1907. január 9. GYAR P A IZ S Anna, a ki kincsei és jószágai árán szerezte be a hadisarczot és zsoldot. Ott találjuk a magyar nőket az egri vár fokán ékes palástban, véres kpvddal Dobó Katiczát, s vele követ hajitva, szurkot öntve a többi névtelen hós nőket. IV. kép: Egri nők. (Az egri nők: Fritz Puula, Kosztrabsnky Elza, Szabó Aranka. Ztntkar: Sándor Zs. szinfoniájából egy harczi rész ) Meg is futamodott onnét a tőrök, mert mint mondották: Isten van a Magyarokkal, hiába küzrienénk ellenök! És igazuk volt, mert a hol a férfiak és a nők a haza szeretetében igy összetartanak: ott az Isten! Hej de sajna mintha a Teremtő is elhagyta volna a magyart, mert: a testvérharcz, a vallási villongások, a török i.^a, a német uralom sulyosodik századokon át, e sokat szenvedett országra. 1600 végén már kuiucz és labanczra osztva találjuk e üemzetet. A kurucz, a legnagyobb dicsőség, a labancz, a legnagyobb gyalázat még ma is, az igaz hazafi szemében. Zrinyi, Frangepáu, Nádasdi a nemzeti szabadság nagy hőseinek feje, a magyar szabadságért poiba hullott. A hős Zrinyi Miklós Ne bántsd a magyart kiáltása is elhangsott, a midőn ismét találkozunk egy magyar nővel, aki még nagy asszonyaink közt is mint kimagasló fejedelmi alak jelenik meg. Vagy nem ismeritek Zrinyi Ilonát, a vértanú Zrinyi Péternek leányát, zerinvári Zrinyi Miklós grófnak, a Csáktornyái hősnek unokahugát, I. Rákóczi Ferencz, majd később Thököly Imre fejedelmek hitvesét, II. Rákóczi Ferencz édes anyját? Ez a fejedelmi asszony az, akiben csodálatosan eggyé olvad a női erény és méltóság, a szendeség. a férfias okossággal és eréllyel. Ez a fejedelem-asszony az, aki 1675-ben igy ir a férjének: Senki engemet, sem két gyermekeimet megiiedt állapottal bizony nem látta. Valamint eleink, ugy voltunk készek fejünk fennálltáig a várat megtartani életünk letételével. Ila asszony-ember vagyok is, Munkácson megmertem várni őket, vigyék hirét máshova is. Es pedig — mint irva vágjon — CarafTa keményen löreté a várat. Midőn a labancz elfogta őt, méltóságteljesen ál ott kút gyermekével az oldatán bírái előtt. Van e szebb kép, a melyről tiszteletteljesebben emlékezhetnék meg a magyar nő? V. kép: Zrinyi Ilona. (Zrinyi Ilona: Bosnyák Gézáné; Juliána : Artay Bébé; Ferencz: Bosnyák Iván. Ztntkar: Zrinyi I. Nikodémiai lakodalma.) Azután elvonul Ilona a cselekvények szinhe" lyéről. Rodostóban osztja meg hitvesi hűséggel Tököly Imre számkivetésének keserű napjait. Itthon pedig csendül a tárogató, tenger-nép sorakozik a Lengyelföldről hazatélő fejedelem II. Rákóczi Ferencz zászlói alá. Eleintén csak az a rongyos nép. az a névtelen hős, amely csupa tűz, csupa láng, és amelyet a fegyelem helyett csak a rajongás tart egy táborban. Azután meghódol minden: Bercsényi gjönjörü kuíuczai. Károlyi Sándorral élén az egész Dunáutul, az egész ország nemessége. Rákcc/.i dicsőségét zengi erdő, mező, a róna és bérez egyaránt, az ő hadvezéri tudását magasztalja egész Európa. De mind ezeknél ékesebben szól a nóta, a kuiucz nóta a kurucz dicsőségről, a kuruezoknak, a kik életüket zs véiüket áldozni indultak a haza függetlenségéért, és a kiket a czigánjlány kiséit, hogy lelkesítse, hogy tüzelje szivüket a lobogó diadaláért, Czinka Panna ez, a csapatok fülemiléje, Rákóczi hűséges dalosa, szomorúságának felviditója. VI. kép : Czinka Panna. (Czinka Panna: Bezerédy Sárika; kurucz: Be*erédy Imre. Zenekar: Nagy Bercsényi Miklós). És eltűnt e kor. Nem lelkesít többé a kuiuczok dala, csendes lett a tárogató, csak méla hangjával zokogja a magyar mélységes fájdalmát, szabadságának elvesttét, hogy a számkivetettet Rodostóból visszasírja. Bármint sirt is, nem teljesültek a hőn óhajtott vágyak, eltűntek a Czinka Pannák és II. Rákóczi Ferenczczel leáldozott a magyar szabadság véres koronája. A szatmári békekötés után hosszú utja nyílott a nemzet erőgyűjtésének és békés fejlődésének. Azután, hogy a vitéz Savoyai Jenő, a magyar csapatok nagy vérveszteségével felszabaditá az országot a török járom alól, azután, hogy Pozsonyban elhangzott: Vitám et sanguinem! békésebb napok köszöntöttek a magyar nemzetre, ha ugyan békésnek lehet nevezni az elnyomatás keserű napjait. Mária Terézia bölcs uralkodása megteremtette az általános viszonyokban a szellemi czentralizácziót. Magyar ifjaink szerencséseknek érezték magukat a bécsi udvar körében. A felállított nemesi testőrség intézménye vonzotta oda a magyar családok szine-javát, abol szokásaik megfinomodtak, európaivá váltak ugyan, de szivük, nyelvük elhagyta az ősöktől örökölt formákat. De éppen ez teremti meg a nemzeti visszahatást, A nemzet lelke, amely Íróiban él, újra ébred. Bessenyey György személyében megjelenik a nemzeti megújhodás apostola. A lelkekre szól a magyar nyelv érdekében, buzgó társai ebben: Ráday, Orczy, Ányos, Kazinczy és a többi úttörők. Ezek között van e vármegye koszorús költője, Kisfaludy Sándor is, akit mi zalaiak büszkén vallhatunk magunkénak. Nemes testőr lévén, Bécsben tölti el ifjúságát, de lelkében, szivében lángol a hazaszeretet. Később bujdosva, haiczolva külfölion találjuk őt, de szép múzsája, Szegedy Róza visszavonzotta Itáliából, vissza a Provence daltelt mezeiről, hazájába, a kék Balaton partjára, ahol az ő szerelmi idyljük a híres badacsonyi szüreteken kezdődik, évek multán boldog házassággal végződik. Mily gyönyörűen szólnak a Himfy-dalok, mily édesek a regék a Balatont övező hegyek várromjairól. S mindezek fölött mint iuspiráló géniusz ott lebeg Szegedy Róza alakja, aki szerelemre lobbantá, honszarelemre buzditá nagy költőnk szivét. VII. kép : Szegedy Róza. (Szegedy Róza : Beze-édy Mariska; Kisfaludy Sándor: Dr. Skublies Ödön. — Zenekar: Hullámzó Balaton . ..) Kisfaludy Sándor nevével szorosan összefügg a Dunántulnak egy nevezetessége : a keszthelyi Helikoü. A nemesek nagyja Festetics György gróf, akinek nevét nemcsak vármegyénk számos humánns intézménye hirdeti, hanem a mai Georgikon régi épületének falába illesztett emléktábla is. 0 az, aki ez országban elsőnek szántotta a magyar mezőgazdasági tudományok mesgyéjét, ő az, aki ápolta, szolgálta a tudományokat, tehát akkor haiczolt a történelmi belátás éles fegyverébe, amikor ennek az országnak a magyarok kishitűsége következtében már uem biztak a nemzeti feltámadásában. 0 volt az, aki a keszthelyi Helikon ünnepélyeket rendezte és amelyeken megjelenik e kor jelss költőnője, a Vörsön is tartózkodó : Dakai Takách Judith. VIII. kép: Dukai Takách Judith. \ (Dukai Takách Judit: Chemel Margit; Magyar | lányok: Szabó Arayxlca Pammer Emília és KosztI rabszky Eha. — Zenekar: Ralladaszerü dal) ' Mig hazánkban a nemzeti múzsa ekként ter; jesztgeti szárnyait, Európán végig hangzik a t'ranczia forradalom. Liberté, Egalité, Fraternité harczi riadója, Napoleon világraszóló genijének sikerül ugyan a felkorbácsolt szenvedélyeket újra békóba törni, sikeiül a frauezia császárságot egy rövid időre megállapítani, de az csak múló tünemény. A rab oroszláu Szeut Ilona szigetén csörteti lánczait, Európán pedig továbbb harsog a szabadság jelszava ! Francziaország után Olaszország, majd Béci népe követeli alkotmányát! És a szabadság eme jelszava hazánk nagy szellemeinek : Széchenyinek, Kossuthnak és a többieknek felfogásán átszűrődvén, felrázza a nemzetet. M dőn 1848. márczius 15-én Petőfi ajkáró elhangzik a Talpra magjai! megkezdődik az önvédelmi harcz, hazáért, alkotmányért. Nagy idők ezek, ismerjük mindnyájan, hisz nagyapáink végig küzdötték azokat, ott voltak Isaszegnél, Vácznál, Komáromnál, de ott voltak fájdalom, Világosnál is, ahonnan elkerültek a nyirkos levegőjű sötét tömlöczökbe, ahol testet, lelket ölö rabságban siratták a magyar szabadságot. Vagy bujdostak idegen földör?, uj otthont keresve, de hazát nem találva soha, vagy a bitofán lehelték ki szabadságért szomjúhozó lelküket, mint Csány, Batthyány és az aradi tizenhárom. Aráig a haza védelmében /ért és életet ál doztak a honfiak, addig nagyanyáink az otthonmaradottakkal nemcsak őriz ék a családfők állal elhagyott házitüzhelyr, hanem ápolták a régi erkölcsöket, a hazához való hű ragaszkodást. Leányaikkal és unokáikkal pedig együtt hímezték a szabadságnak nemzeti lobogóját. IX. kép: 1848. (Nagjanja: Láng Lajosné; mókái: Lt-ng Adrienne, Gráner Juliska, Pammer Emilia, Kócza Margit. — Zenekar: Ne sirj, ne sirj Kossu'.h Lajos.. .) Midőn aztán elsiratták a harezmezőn elesett, a tömlöczben elpusztult és a bitófán elveszett kedveseiket, a magyar szabadságharc/. eme dicső vértanúit, ök voltak azok, akiknek lelkében, szivében tivább élt a nemzeti érzés és akik ezt a mai generáczió lelkébe átplántálták. A viszonyok kényszerítő hatása elatt elszakadt az az erős kapocs, amely királyt és nemzetet egy ezredéven át összetartott. Romba dőlt a béke minden müve és a sötét bosszú vetette előre árnyékát. A bakó is megkezdte működését. De a kölcsönös belátás, a nemzet eltagadhatatlan ősi joga, mely Deák Ferencz nagy szellemének örökre dicséretes dokumentumaként a húsvéti czikkben felujult, maga után vonta a kiengesztelödés oltárának felépítését. Ennek az oltárnak legnemesebb papnője az az Erzsébet királyné, akit büszkén vall magáénak és magyarnak a magyar nemzet. Ö az, aki megtalálta az utat felséges ura szivétől a magyar nemzet szivéhez, ö az, aki mint daliás ifjú királyné jelent meg 1867 junius 8-áu I. Ferencz József oldalán, azért, hogy béke, szeretet, egyetértés keljen áldott nyomain. Itt élt ő köztünk és éreztük nemes szivének minden dobbanáiát. Hej! de a szerencse forgandó! Az ifjú, dicsőséges királyné szép napjai hamar leáldoztak, azért, hogy helyet adjanak keserű Golgothájának. Szivét ott sebezte meg a fájdalom tőre, ahol az az anyánál legérzékenyebben talál, legyen az király vagy koldusasszony, a paloták ura vagy a kunyhók lakója: gyermeke elvesztőben. Egyetlen, szeretett fiát ragadta el a tragikus végzet. Azóta elment közülünk Erzsébet! Szinte félve kerüli azokat a helyeket, azt az országot, ahol oly boldog volt egykoron. És némelykor, ha megjelent köztünk: gyászfátyollal királyi fején, gyásszal a szivében, gyászszal jóságos tekintetben, ugy tárul elénk, mint a szenvedések Istenasszonya. Igy még jobban imádta a magyar nemzet. Igv él ő ma is lelkeiokben mint mártír királyné, aki fényes erényeiért, hazaszeretetéért a szenvedések töviskoronáját érdemelte ki. X. kép: Erzsébet királyné. (Erzsébet királyné: H.try Klctrisse; angyal: Szüts Bébi: géniusz : Krampatics Ilona. — Zenekar: Lehullott a rezgőnyárfa levele . . .) De elvesztettük! É« siri csend honol a bécsi kapuezinusok kriptájában, csak a magyar nemzet egyetemének fel-felhangzó sóhajtása zavarja meg siri álmait. Oh, mert az új Magyarország nagy átalakulásában nélkülözni kénytelen áldástosztó fenségét. Mig a XIX. század folyamán az egyéni és a nemzeti szabadság jogáért a legkiválóbb elemek százai és népek milliói küzdöttek, addig a XX. század forgatagában az ősök hagyományaitól elütő felfogás lopódzik be a magyar asszonynak nemcsak házi tűzhelyére, de szivébe is. Csudás keveréke a fogalmaknak Iát itt napvilágot. Mig a ködös észak rövidhaju nőapostolai a feminizmus nevében a szabadság fogalmát variálják mindenképen, vallást, családot, hazát, mindent ezzel óhajtván helyettesíteni, addig a hevesvérű franczia írók az élvezetek fokozásában látják az életczélt. És a mai asszony hallja mindezt, azaz óbban mondva hall és olvas minderről valamit s lelkében a fogalmak sajátságos chaosa támad. Fennen hangoztatja, hogy a régi jó idők, hálTsten elmultak, amidőn nagyanyáink a biblia és harisnyakötés mellett éltek szép csendben — családjukban — hazájuknak. Ma az asszony is szabad, övé a nagyvilág és élni, élvezni s nem vegetálni akar. De lássuk csak miként véli ezt megoldani. Reggel, délelőtt a fürdőben, a pipereszobában találjuk a modern asszonyt: fürdő, massage, száz apró üvegcse, tégedli, ez mind a toilettekhez tartozik, hogy a szépsége kellőkép érvényesüljön. Azután találkozunk vele mindenütt, ahol mulatni, élvezni lehet: a Tennk-groundon, a lovagló pályán, automobilon száguldva, majd a ló sima tükrén csónakban ringatózva. XI. kép : Sport. (Automobilozó : Kocsubo. Enulné. Lawn-tenuisező: Szigethy Margit, korcsolyázó: Szirmay AVct, B.'c^.iklista : Somossy Juliska. Udvar : Bubics Tivadar, Nagy Károly, ifj. Thassy Kristóf, ifj. Thatsy Lsjos. — Zenekar: modern induló.) ! E;te pedig megjelenik a jouron, i álon, a szin| házban, a kaszinóban fényes, ragyogó toiletteben, i az udvarlók és imádók seregétől körülvéve, hogy I az elkerülhetetlen édes fürtre legyenek méltó médiumok.