Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-09 / 15. szám

IX, év laiaegeraieg, SI38

, április 8 15 szám Élőiket si ár : 8?y érre 4 korona, fél évre 2 korosa. Naijel é»ra 1 kor. S4i»t szá j 8 flílér. Hi det's-k dija megegyezés szériái, N i!t r cora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wlacsics-atc*a 16 Bzerkeszti Z. •EEEoicvá'tQiL Laj OS 3^-U.T-I "kratál-aailsi ; I-. "E IST G "2" E PBRBNCZ BOüBÉLT Q- "3T Ö K C3-"Y" laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A M

aáyar paizsért járó, de hátralékba^ leVő évi és éVuegyedcs dijaknak sziVes elküldését kérjük, hogy ne szüntessük meg e miatt a-lapküldést. Mit kellene csinálni? (ii.) A mult héten megemlítettem egy gyakorolható s talán gyakorlatidé gondolatot, mellyel lendíteni lehetne a magyar iparpártolás ügyén. Most felhozok egy tisztán gyakorlati példát, melyet Jakabyné-Farkas Mariska őnagyságától tanultam. J. Farkas Mariska, a szombathelyi Tulipán-szövetség—Magyar Védő Egyesületnek a titkára, magán levelet irt hozzám, felszólít egy kis közbenjárásra, adjak tájékozást: vájjon egyes különleges vasmegyei házi és kézműipari termékeiket nem lehetne é itt nálunk Zalaegerszegen valamelyik üzletbe elrakni bizománykénl, vagy más módon terjeszteni ? ElmentemDeutschhoz és Fenyvesihez. Készséggel elfogadják bizományként is, készfizetésre is mindazokat a portékakat, amelyek alkalmasak. Itt-ott a balatonmenti fürdőhelyeken egyet mást árusítanak is már ezekből. A szombathelyi titkár jelzi is, hogy körülbelül mik készülnek az ő vármegyéjében. Borostyánkői szerpentin tárgyak, virágtartók, gombok, kalap és melitük, Íróasztal készletek, hamutartó, gyertyatartó, őri bicskák, ikervári s tanai kosár, apró bútor, virágcserép hüvely, spanyol fal stb. Ennyi az egész, de sokat tanulhatunk belőle. Megjegyzi a levél, hogy egyik-másik helyen nem méltányolják az ilynemű fölkeresést, vagy az irigység, vagy a féltékenység bántja. Minek tolják ők a másik vármegyei embereknek a szekeröket? Inkább a saját megyebeliöknek válnak javokra. Csak az a bökkenő itt, hogy az ilyenek sem a saját vármegyéjöknek, sem a szomszéd vármegyének az iparát nem segítik előbb. Pedig jobb valami kis jót tenni, mint semmit sem tenni. Az igazság az, hogy pártoljuk első sorban saját városunknak és saját vármegyénknek az iparát, másod sorban pedig a szomszéd s igy tovább, a többi vármegyéknek az iparát a határon belól. Az ország határán tul pedig csak akkor menjünk, ha már életünk fentartá3ának a szüksége kényszerit. Ha saját vármegyénknek az iparát nem tudjuk, vagy nem akarjuk pártolni, vagy talán itt nincsen is, amit pártolnunk lehetne: miért ne segitenők a szomszéd vármegye iparát? Az is Magyarország. Jakabyné Farkas Mariska titkár levele és eljárása kétfelé is mutatja a példát. Példát ád a védő egyesületeknek, hogy egyebek mellett mit vehetnek fel munkakörükbe és milyen eljárással végezhetik ezt a munkát. Ugy, amint ő teszi. Persze a védő egyesület nevében és tekintélye alatt. Útmutatást jelez másodszor a titkár arra nézve is, hogy a magyar iparosok, gyárosok, avagy magán munkások, háziipar készitők milyen uton-módon terjeszthetik hatásosan honi iparczikkeiket. Jelentkezzenek, forduljanak a védő egyesületekhez. Kiki a legközelebbikhez. Ezek pedig ajánlják és terjesztik. Mert hatásosabb az ilyen érdeknélküli, közügybeli ajánlás, mint az illető tulajdonosnak pro d.uno ajánlása. Ugy veszem észre, hogy a szombathelyi Védő Egyesület csak a magán munkásoknak a készítményeit, az u. u. házi iparczikkeket ajánlja, mint nemes sportot, melynek nincsen olyan üzleti szaga. Azonban én azt tartom, hogy teljesen üzleti iparosok és gyárosok is bátran h ;zzáfordulhainak a Védő Egyesületekhez, mert itt a magyar ipar pártolásáról és terjesztéséről van szó a külföldivel szemben. Én azt hiszem, hogy ha a Jakabyné titkár példája szerint e« a két tényező: a Védő Egyesület és az iparos-gyáros világ megyén ként igy megmozdul és vállvetve megindul, eredménye lesz. De megmozdulni és megindulni kel', mert ha mi magunk n^m kezdünk hozzá: az Úristen sem begithet rajtunk. Borbély Györyg. Eskü. Azt szokták mondani, hogy a föld ta'án egy évig sem maradhatna egjiiit ép állapotban, ha beszüntetnék az esküvéseket; sót hogy az egész emberi társadalom megbomlanék és elpusztulna. Pedig tudjuk, hogy Krisztus ezt parancsolta apostolainak és tanítványainak : >Ne esküdjetek sem az égre, sem a földre, sem a toré, hanem a ti beszédetek legyen: igen, vagy nem; ami ezen felül van, az bűn Ilyen parancsot adott Krisztus. De a világ mintha kigúnyolni, vagy meghazudtolni akarná Krisztus tanát és parancsát, —- azt követeli és paraocsoja, hogy az emberek a bíróságoknál esküdözzenek, mert különben senki sem ád hitelt szavaiknak. Tekintsünk csak egy kicsit a történelembe, hogy állunk az eskü dolgában. Lykurgus azt mondta az athéni polgároknak, hogy az eskü oly abroncs, amely együtt tartja az államot. Angolországban az a régi szokás uralkodott, hogy minden tanúnak esküt kell tenni tanúságának tétele alatt; legyen az bárki, még maga az uralkodó is. Onnan ez azután Amerikába is bevitetett. A középkorban annyi különféle eskü volt, mint a légy a világon. Angolországban 1694. évben megjelent az »Esküvések könyve« czimü munka, amely magában foglalta az eskünek minden mintáit, kezdve a koronázási eskütől egész a főpinczér esküjéig. Minden csekélységért megkívánták az esküt; ugy hogy a hamis eskü oly általánossá lett, mint bármily közönséges dolog. Ezer meg ezer ember arra sem gondolt, hogy mit csinál, midőn az előírás szerint esküdött; csókolták a sokszor már bepiszkolt és meggyalázott bibliát; de bele sem tekintettek, mert ha ezt tették volna, ott találták volna Krisztus szavalt az esküről: ne esküdjetek, beszédetek legyen igen vagy nem. És amidőn látjuk, hogyan esküsznek az emberek a bíróság előtt, törvényszéken, a polgári okmányok, házassági s egyéb engedélyek kikémlelésénél: akkor be kell ismernünk, hogy száz ember közül alig van néhíny, ki a hivatalnok által keze fölemelésére fölszólítva, — tuduá, hogy ez mit jelent és miért is történik az. * * • Micsoda tulajdonképpen az eskü? Svift magyarázata szerint az eskü az Istenre való hivatkozás; éppen azért nem is lehet semmiféle hatása azon emberekre, a kik Istenben nem hisznek. Másrészt pedig sokan azt állítják, hogy a törvényes eskü megrémíti a tudatlan és műveletlen tanukat, a tik babonások, hogy igy hamarább megmondják az igazat, mint eskü alatt és a nélkül. E szerint tehát az eskü csak a műveletlen, tudatlan és babonás embereknek való intézmény lenne, amely mintha azt kívánná a müveit és fölvilágo-= sodott embertől, hogy megrémültnek és butának tetesse magát. Én ezt nem viUtom és a dolog szigorú megítélését a tapasztalt, buzgó bírákra bízom. Azonban annyi igaz, hogy gyakran halljuk azoktól, akik a bíróságoknál és pöröknél el vaunak foglalva, hogy az esk ü alatt tett tanúságok nagy része — tudatosan hamis és hogy az ilyen hamis eskü igen ártalmas a nép közerkölcsére nézve. Így tehát a tanatói megkívánt eskü semmi jobbra nem vezetne, csakis erkölcstelenségre és lelkiismeretlenségre; főleg ha még hozzájárul az úgynevezett: restrictio mentális (a gondolkozás önkényes magyarázata); amidöa valaki hamisan esküszik, de meg elégszik azzal, hogy ö a/, eskünél mást gondolt. Az eskünek módja tulajdonképpen sehol sincsen törvény által előírva. Törvény értelmében oly valaminek kellene lenni az esküuek, amit maga a tauu beismer, bevall; éppen azért e mellett oly szertartást megengednek neki, amilyet az ő vallása előír. Hasonló esetek igen érdekesek. Egy chinai tauu, mihelyst bejött bírósági szók elé, azonnal térdre borult és midőn odanyújtottak neki egy porczelán tálczát, azt a padlón széttörte. Az idéző biró pedig ehhez hozzáadta a következő szavakat: Szóljon igazat, de egész igazat! A tál szét van törve és ha te igazat nem szólsz, akkor a te lelked szét lesz törve, ugy mint az a tilcza. A zsidó esküszik az ószövetségre föltett kalappal. Egy tanúnak odanyújtották a bibliát, hogy azt megcsókolja. Ó azonban vonakodott azt mondván, hogy megcsókolja az ó-szóvetséget, mert az megengedi az esküt; de semmikép sem az uj szövetséget, mely tiltja azt. Lord Gordon György, mielőtt a zsidó vallásra áttért volna, skót módra tette le az esküt a keze emelésévei; a bibliát pedig meg sem érintette é» meg se csókolta; felolvasták előtte a következő eskürnintát: Ön esküszik a maga hazája és azon hit szerint, amelyet vall, hogy stb. Bizonyos mohamedán tanú előbb homlokára tette jobb kezét, majd lehajtotta a fejét, mig vela a könyvet érintette. Ezt elfogadták eskünek az 3 részéről. Egy indiai ember pedig ugy esküdött a birósá$ előtt, hogy jobb kezével a brahmib kezeit és lábait érintette meg.