Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-26 / 13. szám
A <r Y A í\ P A ! Z S J 908 márczius 26. A marosvásárhelyi Rákóczi emlékoszlopról — Képpel. — A Csány László emlékszobor kez lamónyezése, a gyűjtés eszközlése és szépen-elötuladísa alkalmából, a „Magyar Paizs" laptulajdonosa a Maros vásárhelyen leleplezett Rákóczi emlékszobor mikénti létrejövetelére vonatkozólag kérdéseket intézett, egyik székelyföldi barátjához Sándor Kálmán ny. kir. Ítélőtáblai biró úrhoz, a „Székely Világ" cz. képas hetilap, (a székely actió és székely társaságok hivatalos lapja), lelkes föszerk esz'öjéhez, és laptulajdonosához Marosvásárhelyre; ;>. mely kérdéseket főszerkesztő barátunk, Miroscásárhely szabad kir. város főjegyzőjéhez, dr. Soós Lászlóhoz közvetítvén, tőle az alábbi, — illetékes és i^an érdekes — adatokat tartalmazó — választ kapla: Levél a „Székely Világ' laptulajdonos főszerkesztőjéhez. Nagyságos főszerkesztő ur! mél'/en tisztelt bátyám! A „Magyar Paizs 1 1 laptulajdonosáuak Borbély Oyörgy tanár urnák érdeklődése alapján szives készséggel tudatom, hogy a Marosvásárhelyt, a székely fővárosban teláliitott és 1907 október hó 29-én leleplezett Rákóczi emlékoszlop létesítése a nagy fejedelem emlékezetének s a kurucz szabadságharcz kezdete 200-ik évfor dulójának megünneplése alkalmából 1903. évi szeptember hó 29-én tartott ünneplő díszközgyűlésben dr. Bernády Györqy agilis polgármesterünknek és a városi tanácsnak indítványára határoztatott el; azzal, hogy annak költségeihez a város közönsége a maga részérői 1904 évtől kezdve költségvetésébe 1000 —1000 koronát vesz fel s ez irányban a gyűjtést társadalmi uton is megindítja. Ily módon indult meg a gyűjtés, s bár nem a várt eredménynyel végződött, mégis ez év október hó 29-én a kassai temeé; évfordulóján leleplezhettük az emlé toszlipot. Az emlékoszlop egyik legforgalmasabb utczában, a Kossuth La jos utczában két utcza szétágazna előtti térségen állíttatott fel, mely térség most m .r p irkiroztatni fog. A mű létesítője ifi. Székely Károly szobrász városunk szülöttje, ki a müvet városunk iránt érzett hálája és szeretete jeléül teljesen •ingyen, csak a kész kiadásai fedezése ellenében készítette meg, moly összeg 9200 koronát tett ki. Az emlékmű négy részből áll, u. m. talapzat, törzs a Uuruc?czal, oszlop, tej. A fej cizellált, patináit, szóval artistikus kivitelben készitétt legfinomabbágyubronz, a többi rész ok első osztályú sóskúti antalbányai mészkőből készíttettek. Az emlékmű alapszélessége 2 méter. A talapz-it alakjai és méretei 2.28 m. X 2.09 m. Magassága 5.'0 m. A kurucz természetes emberi nagyság, a fej valamivel nagyobb. Kérdéseidre ezekben megfelelvén, további szives szolgálataimat felajánlva vagyok Marosvásárhelyt, 1908 február hó. Kiváló tisztelettel, igaz híved : Dr. Soós László városi főjegyző Gyorsírók harcza. (XVII.) Vá asz Dr. Kele Antal úr válaszára az nj magyar gyorsírása tirgyában. (II. Folyt.) Itt újból kijelentem, hogy a gyorsírásról írottakat csak ugy általánosságban irtam, ami nem is kritika volt, mint inkább megjegyzésem a könyve nagy részét elfoglaló közönséges szövegben foglalt állításaira nézve. Nem tehetek róla, haezt kritikának tartja. Uj magyar gyorsírására nézve ezt még csak ezután fogom megírni országos egyesületünk hivatalos lapja számára. A könnyen való megtanultiatását furcsán értelmezi Kele úr. Én aki tanüggyel foglalkozom, mindig rajta vagyok, hogy növendékeim minél könnyebben tanuljanak, de éppen az az olvom, hogy — amint e lapok hasábjain is kijelentettem, ne legyenek annyira könnyűek, hogy könnyű megtauulhatásuk révéu céljuknak meg ne feleljenek, mert éppen a gyorsírás terén gyakori, hogy különösen az újabb rendszerek oly rövidre redukálják az anyagot és oly keveset adnak belőle némely, tankönyvnek csúfolt kicsi füzetben, hogy aki abból tanulja meg (ami hamar megy, mert kevés az anyag), nem képes jegyezni, sem folyóiratot folyékonyan olvasni és vége az, hogy az iiletö kénytelen, ha csakugyan komoly kedvet kap reá, egy tartalmasabb tankönyvet venni, s abból újból tanulni Ha valaki ilyen könyvből tanul, könyen jut hozzá, nem becsüli meg, mert nem veszi hasznát, legfeljebb titkos írásnak használja. Arra gondoltam tehát, hogy a Kele-féle rendszernél is divatba jön az ilyen kiadású fűzetek terjesztése, ami által nem szokik hozzá a tanuló a correct és szép íráshoz, mely utóbbi pedig a gyorsaságot is szolgálja, amennyiben könnyebb az olvasás és igy gyorsabb a szöveg lefordítása. A mássalhangzói torlódásokat soknak találtam nagy számuknál fogva, mivel más rendszerekben nem láttam ily nagy inennviségűt. Minden esetre célszerű volna valami uton-módon olyan eljárást kitalálni, hogy minél kevesebb legyen a megtanulandó gyorsirási torlódásoknak száma. Még csak azt jegyzem meg, hogy én nem vagyo'c Kele úr rendszerének ellensége, sőt örömmel foga,dok oly vívmányt, mely a gyorsírás tökéletesítését szolgálja. A véleményekre vonatkozólag pedig megjegyzéseim a követ .ezök: 1. Kozma Bernát úr levelében nagyon felületesen ir a Kele-féle gyorsírásról általánosságban és röviden közölt ismertetésemről, amely ismertetés inkább a rendszerről irt tájékoztató füzetben levő közönséges szövegben elöfordultakra szólott, és nem kritika volt. Sőt azt gondolom, hogy nem is olvasta el, hanem valószínűleg a Magyar Paizs azutáni számaiból következtet. Ahol állítottam valamit, azt be is bizonyítottam, ahol pedig nem, ott közismert dologról volt szó, tehát feleslegesnek tartottam a bizonyítást. Nemcáak én vagyok azon a nézeten, hogy a nagybetű felesleges, hanem a fonti füzetben emiitett P. főreáliskolai tanár, valamint Szőke Sándor jeles műtársu ik is, mint a Magyar Paizs folyó évi 3. számában is olvasható. Az összehasonlításokat a Stenotachygraphia megfelelő magánhangzóival megtettem, párhuzamot vontam,' a többi példákat elhagytam, mert azt hittem, hogy ez is elég lesz. Tehát példák és összehasonlítások voltak. Í 2. Kovatsics József úr megjegyzései arra vallanak, hogy a gyorsírással valószínűleg elméletileg, I csak ugy műkedvelő módjára foglalkozik, amint j éles hangjából kiveszem. A könnyen való meg" tanulását azért emiitettem, mert attól tartottam, hogy esetleg a Kele féle gyorsírást is ki fogják adni 10 kros füzetekben, mint Nagy Sándor rendszerét, ahol az elemi gyorsírás titkos írássá volt rédukálva, mely állítólag 1 óra alatt megtanulható, ami azonban haszokássá válik, a gyorsírás komoly voltában való hitet megingathatja a laikus közönségben. A könnyen valé megtanulhatását csakis igy értettem, mert utóvégre vannak könnyen mégtanulható rendszerek, mint pl. a Kele-féle és Nagy Sándor-féle elemi gyorsírások, vagy a Németországban nagyon elterjedt és a hivatalos statisztika szerint a II. helyen álló SlolzeSchrey-féle gyorsírás, amely egyes vidékeken egyedül dominál, vagy a nem oly elterjedt Nemzeti gyorsírás levelező írása, amiket azonbau azért gondosan kell tanulni, hogy gyakorlati sikere legyen. Szavaiban semmi igaz és elmés megjegyzést én sem találtam, csak holmi >zöldséget», amiből következtetem, hogy vegetáriánus. Szakismeretemre vonatkozólag csak annyit említek meg, hogy már 15 éva foglalkozom a gyorsírással úgy elméletileg, mint gyakorlatilag. Már tanuló koromban stenografáltam tanáraim magyarázatát és azóta is minden alkalmat megragadtam a jegyzésekre, nem csak a congresszusokon, törvényszéki tárgyalásokon, különböző gyűléseken, hanem az Emkében hoszszabb idő óta mint gyorsíró is működöm és nem múlik el nap, hogy ne kellene stenografálnom, valamint évek óta tanítom az iskolában. Évek óta mivelem a német Stolze-Schrey-féle Egységes gyorsírást is, habár ebből ke/esebb alkalom nyílik a jegyzésre és tanításra, de szakdolgokkal pótlom azt. Biró Árpád. A mult század egyik legnagyobb magyar állámférfia a nemzeti lelkesedésről azt mondotta: »Meritsen • jelen, nemzedékröl-nemzedékre lelkesedést a multak emlékeibők, — azonképpen mondhatnók Ipari életünkre is, hogy a mult tanulságai szolgáljanak útmutatóul a jövőre.
