Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-02 / 1. szám

*S00Z H IX év füQ8, január 2, aá tt : 4 íwídk. él «w» 3 küra« ST^íieí 1 ker. így saAr. 8 íilér. H 3 i i I száin*. Hi.'élet's~k áija íaegegyerés szskíA JH'ír sori 1 !»«. Szerkesztőség ás kiadóTat&l: Wík?»ic;-atc4» % Z. Horváth. Lajos Muixlcatársaíi: = LENGTffll, FaBBNCS BOBRÉL GTÖ K. C3-Y Uptula'donos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Előfizetést nyitunk a Magyar Paizs IX. évfoSyamára, 1908-re. Évi díj 4 korona. Uj év kezdetén — a Magyar Paiss oiytsóihoi. — Üdvözletünket küldjök a Magyar Paizs olvasóinak. Ennek a czikknek egy kis résre minket is illet, minket, a szerkesztőket és a kiadókat De szabad egy évben legalább egyszer ilyent is Írnunk. A Magyar Paizs evvel a számmal rálépett a kiienczedik év küszöbére is. Neki vágtunk a kiienczedik év küzdelmének is. Forró vágygyal ölelgettük nyolcz évnek édes reménységét: jött a való, a remény bátyja s föl pofozta öcscsét csúfosan és elkergette. A bitnek és reménynek ujabb meg ujabb csillogó tarka tábora támadt, mint a tündérek : s eltűntek, mint a tündérek. Keblünkhöz szorongatva tartóztattuk a bájos tündért, a reményt : s odább állott, mint a kaczér lány. Miudegyre megújuló hitegetéssel azt súgta a remény, hogy nagyobb-nagyobb győzelmet araíva szebb-szebb czélt érünk el a Magyar Paizs jelvénye és eszméje alatt. A fegyverzet jó. Talán mi vagyunk a gyengék. A való nem foglalta el egészen a remény helyét. A vágy nem teljesült. A czélt nem értük el, csak közelitjük . . . De hát szabad é félúton megállani? Dicsekednünk épen nincs jogunk. De kétségbeesnünk sem szabad. Keveset tettünk? Semmit sem tettünk. Folytatjuk a munkát, hogy vakmit tegyünk. S a szent akarat méhéből újra kikelnek és újra körül röpködnek a hitnek, a reménynek s a szeretetnek szivárványszínű pillangói, újra csábítanak és mi újra futunk a czél után . . . Mint a gyermek a szivárvány után. Lehet. Ha biztosan tudnám is, hogy soha el nem érjük, a mit kergetünk, mint a gyermek a szivárványt, akkor is ast mondanám a fajtámnak : erősítsd a lábikrádat és a hátgerinceedet, erősítsd a szivedet, fejleszd elmédet és tüdődet, aczélozd meg az akaratodat, aztán szellemi nagysággal rohanj a czél felé: a szabadság felé, nemzeti önállóságod felé, saját boldogságod felé. Oh, de ez nem szivárvány. Csak az állat nem lehet szabad ember. S állat az i3, vagy állat, vagy bitang gazember, aki azt mondja, hogy a magyar nemzet nem lehet öaálló . . . Hohó! igen magas hang. Ez nem programmja a Magyar Paizsnak. A Magyar Paizsnak csak az a programmja, hogy serkentse az embereket, kit erre, kit arra. Programmja, hogy serkentse a zalaegerszegi csizmadiát arra, hogy jó csizmát csináljon, és serkentse a közönséget, hogy a hazai készítményeket vásárolja s ne vigye külföldre a magyar pénzt. Se több se kevesebb, ennyi a Magyar Paizs programmja. Itt sincs jogunk a dicsekvésre, hogy nagy a programmunk. D>: meg van az önérzetünk arra, hogy elég. Láttátok é néha a terebélyes nagy fának gyökér szálait. Száz meg ezer finom rost. Vékony czérnaszálak. S még ezek is elrejtőzve sötét föld takarja a mindennapi világ szeme elől Dő mindenik életnedvet szív a földből s együttesen táplálják vele a nagy fát ; nemzeti lét fájának ilyen vékony gyökérszála a vidéki újság is, legmélyebben benyúlva a népföldbe, elrejtve a pompázó világ elől, s talán taposnak rajta, kik bár látatlanul életnedvet nyernek tőle. Büszkeséggel mondom, hogy ha csak a csizmavásárlás kérdése körül dolgozik is a Magyar Paizs, skkor is a magyar függetlenséget, a nemzeti önállóságot segiti elő. Mert ezt segiti elő a magyar iparnak mindennemű fejlődése. Borbély György. Magyar leányok, magyar fiuk, ne vásároljatok mást, csak honi gyártmányt! Uj évre. Már az 1907. év leszállt a mindent, elnyelő örökkévalóság mély sírjába. Az uj év beérkeztével tekintsünK vissza még egyszer a mult széles nagy tengerébe; de ott nem veszünk egyebet ésíre, mint a széttört hajók romjait, melyek a hullámokon úszkálnak, szétszakadt viharfelhőket és az elalvó estipirnak utolsó fénysugarait a láthatá on. A romok a jóravaló megtört szándé kok, elvesztett erények, elkövetett vétkek, a szétszakadozott viharfelhők a lefolyt évnek gondjai és szenvedései ; az elhaló estipir pedig az élvezett örömei,, utolsó nyoma. Azonban ezen visszatekintésnél elfelejtjük talán azt, hogy nyilsebességgel oda fog repülni az újév is. Vessünk tehát tekintetet a jövő évbe! Gondoskodjunk a jövőről és törekedjünk arra, hogy az reánk nézve boldog legyen! Bo'dog u évet akarunk szerezni magunknak és ilyen gondoskodás annál szükségesebb, minél bizonytalanabb az, amit hozni fog nekünk a jövő. És ez a bizonytalanság kínosan érintheti az ember lelkét. Boldog életünk történelméből tudjuk ugyan, hogy sem állandó boldogságot nem remélhetünk, sem pedig folytonos szerencsétlenségtől félnünk nena kell és hogy így jó és rossz napok, örömteljes és szomorú órák felváltva fognak bekövetkezni ; mint a napfény és eső a természetben. De kicsoda mondhatja azt, váljon több szerencsétlenségül, örömet vagy szomorúságot fog-e tapasztalni? Talán sok szerencsében fogunk részesülni az uj évben; de lehet az is, hogy reánk szakad a szerencsétlenség, mint a sötét éjszakán a zivatar. Ta'án öröm és békesség tölti el szivünket; de talán csak folytonos baj és g, ász fogja el a mi lelkünket. Ki tudhatja azt, milyeu küzdelmek várnak reá az uj évbeu? így tehát a merre tekintünk, mindenütt csak sölét éjszakával,áthatolhatlan homállyal találkozunk. És ezen ködbe borítva fekszik előttünk egy egész év és mi nem tudjuk, mit rejt benne az Isten keze. Ismét kievezünk egy nagy tengerre, a nélkül, hogy ismernők a czélt, hogy lulnók a sorsot, mely reánk vár. Szomorú kilátás! Semmi sem bizonyítja annyira az emberi lélolc könnyelműségét és az emberi sziv romlottságát, mint az életuapjainak esztelen eltékozlása, melyet keresztény emberek is tanúsítanak, a^ik magasztos rendeltetésüket teljesen figyelmen kiviil hagyják. Ők e felejtik, hogy ezen élet csak a kezdetét képezi a mi létünknek, nem pedig a legfőbb czélját — az csak előkészület egy jobb, tökéletesebb állapothoz. Ha az ember bármily nagyon is sülyedt lo ezen idő életéöe; ha a világ mindent nyújt neki, amit szive kíván; ha az élőt az örömek és élvezetek folytonos lánczolatáuak tűnnék föl előtte: mégis vannak pillanatok, melyek öt önkényfeleniil is kiragadják mámorából és komoly gondolatokra vezetik. Meghal a hü, gondos feleség, a halál elragadja a kedves gyermeket, hajótörést szenved valami szép terv, valami nemes szándék, szerencsétlenség éri a családot, fájdalmas betegség éveken át kinozza az embert: ilyen dolgok bizony gondolkodóvá teszik őt és ö azt a kérdést intézi magához : Ugyan micsoda mégis az élet, melyben az örömök és szenvedé ek igv váltakoznak egymás közt? De ha mindezek be sem következnének, mégis már maga a futó idő is eiegen-dö ahhoz, hogy őt álmából fölkeltse. A iefolyt évek, a hanyatló erők, a különbeu olyannyira kedvelt dolgok megutálása : mindez már azt a kérdést kelti föl benne: micsoda az ember élete? Váljon olyan diszlakoma az, amelynél azok éltek legboldogabban, akik legtöbbet élveztek? Drogéria, az Arany IKereszíiiez: Zalaegerszegem slz .A-nran^y- Bárány á"tellenét) em~ 4 legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekbe H krtösséstek tevéit Gantry kévé-keverék kilója 3 2Ü fillér