Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-21 / 12. szám

2 MAGYAR PAIZS 1907. márczius 21. Bischiízky Miksáné Nagykanizsa. 32 év óta fennálló legjobb hirnévnek örvendő hangszerraktárában Nagykanizsán 19—52 , JlXltUXilUil, ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók, esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol. fjusághoz cz. költeményét. Szalay a vármegyének gyik legintelligensebb szavalója. Éizése őszinte, eszéde világos, tiszta éa erős. Végül a zenekar lőadta a Talpra magyart, s a közönség énekelte a Kossuth nótát és Bécs várában sir a német . . . Sándor Zsigmond karnagy vezetéke aíatfc a zenekar tagjai akövetkezők : Ángyán János, Bucsy István, (Fürst Jenő, Molnár Miksa kisegítők), Tick László, Tschernkó Antal, Baján Ferencz. Molnár Vincze, Dr. Halász Miksa, Dr. Moechánsz'sv, Laub Herik, Kosztrabszky Ferencz, Mihovich Zóia, Takáca József, Martinék Lajos, Csiszár József, Radí G., Ma^er Isti-an, Erdős Gyuia, Gerencsér Lajos. A kereskedő ifjak önképző eyylete vasárnap délelőtt tartotta márcziu3i ünnepségét saját helyiségében. Baiasea Benő elnök megnyitóján kivül kitűnően velős ünnepi beszédet tartott Dr. László Pál ügyvéd, szép hasonlatai mellett óhajtja a magyar bankot, magyar katonasagot s az önálló vámterületet. Fángler János szavalta Ábrányinak Mi a haza ? cz. költeményét. Énekelte a közönség a Hymnuszt s a Kossuth nótát. Gvüjtöttek a Csány szoborra. A katk. legényegyletben ugyanott d. u. 4 órakor. Kun Vilmos bebzótíe után Czobor Mát as mondott lelkes szónoklatot. Szavalt Harsay, Czömpöly és Lukács Sándor. Szepen éuekelt egy honvéd nótát Valentin József. Énekelték a Hymnuszt, a Szózatot s a Kossuth nótát. Gyűjtöttek a Csány-ssoborra. A keresztény szocziálisták egyesülete Ugyanaz időben tartotta ünnepélyét. Dr. Marik Pál elnök és Fábián Gábor mondottak az ifjak előtt szép oktató és lelktsitő beszedeket. Felolvasást tartott Farkas Lajos titkár s a hazatias dalok között szavalt Czömpöly, Haisay és Lukács Sándor. Az iparos ifjak önképző egyletének a Koronában renedezstt ürnepéiyén rendkívül nagy közönség megjeleni. A Hymnuszszai kezdődölt. Fángler Ferencz ügyesen szavalta a Talpra magyart. Dr. László Páí ügyvéd mondta az ünnepi i'zonoklatot szép hasonlatokkal, kikerekített gondolatokkal. M&ióthy Feieucz Petőfinek A iab cz. -r.ét adta elő éittlmes ló hangsúlyozással. Vörösmartynak hatalmasan dikcziós Marót bánjából egy remek dialogof adtak elő Balaton Sándor es Fángler János. Pompás szavalatot mutatott be Molnár Ilona kisasszony a Magvar Ifjakho. A közönség a Hymnuszt £ a Kos-uth nótát énekelte. — Gyűjtöttek a Csány-szobona. Végül este a Szilágyi színtársulata is díszelőadást tartott a nagy nap emlékere a a tiszta jövedelmet a Csány-szobona adta. A hitoktatók ós a magyarosítás. (Válasz Osztovics Józsefnek a M. P. 5. számában megjelent ily czimü czikkére.) Szólj igazat, betörik a fejed. Ezt. mondja egy jó magyar közmondás. Igy jártam én is, mert felekezeti tanitó létemre oly vakmerő voltam, hogy saját közvetlen tapasztalásomból szerzett tényeket nyilvánosan mertem publikálni az slsóleudvai esp. tanítói körnek mult évi őszi közgyűlésén. Sőt ami több, a gyűlésen felolvasott dolgozatomat még a M. P.-nak is átadtam közlés végett. Nó ez aztán már több a soknál Osztovics ur szerint. Én bizony megvallom őszintén még Osztovics urnák is, hogy nem szoktam zsákban macskát árulni és hogy érzelmeimet, vagy nézeteimet bárhol is szabadon merem nyilvánítani, ha mindjárt Osztovics ur ezt tőlem zokon is veszi, mint felekezeti tanítótól. A felvasott munkámban foglalt minden egyes gondoiatnyilvánitásért állom a felelősséget annyival inkább, mert Osztovics ur elég bátor volt az abban foglaltaknak egyik pontját rágalomnak is nyilváuitani. Nó ezt nagyon helytelenül cselekszi. Nagyon sajnálom, hogy a gyűlésen nem volt bátorsága felszólalni, hogy ott legalább mindjárt megadtam volna a választ a kifogásolt dologra nézve. Igy hát kénytelen vagyok válaszolni e b. lap hasábjain. Nem szívesem teszem, de mert provokál, kénytelennek éizem magamat igazolni. Hiheteclennek tetszik Osztovics ur előtt, hogy volna, avagv lett volna a vendvidéki iskolákban olyan hitoktató, aki az ijkolákban sem magyarul nem beszélt, sem nem imádkoztatott magyarul, s hogy eze után természetesen a hittant sem tanította magyarul, az magától értetődik. Pedig hát volt ilyen hitoktató, még pedig itt saját iskolánknál egymás után kettő is. Nevet nem emiitek, csak felemlítem az időt, amikor ez iskolánknál igy volt. Ilyen hitoktatója volt iskolánknak a legutóbbi bérmálás idején, s nem volt különb az utódja sem. Hogv kik voltak azok, könnyen utána nézhet Osztovics ur a p. névtárban. Az előbbi Cserencsóczon, az utóbbi pedig Csendlakon részesült gyengéd dorgálúsban a megyei püspök ur ré-.zérol azért, mert hittan!; magyarul egyáltalában nem tanítottak. — S egyúttal meghagyta nekik, hogy elvárja tőlük, hogy jövőben a felsőbb osztályokban a hittant föltétlenül magyarul tanítsák. — Ugyanilyen gyengéd figyelmeztetésben részesült a turnischai hitoktató ur is, amit magam is hallottam ugy Turnischán, mint Cjetencsóczon. És hogy a hittan mindennek daczára még most sem taníttatik kizárólag magyarul még a felsőbb osztályokban sem, azt Osztovics ur maga is elismeri. De ennek okául megint elég bátor odavágni, hogy,ha a tanitó ursk megtanítanák a gyermekeket annyira magvaiu!, hogy migyarul lehetne tanítani a hittant, ő örülr.e neki legjobban. — Kellett ez nektek tanítók? Tehát ott a hiba, hogy mi nem tanítottuk meg a gyermekeket annyira magyarul, hogy a bibliát, esetleg a kátét is lehetne velők tanulratni magyarul. — Anniira azonban megtanítjuk, hogy a földiajzot, történelmet, fizikát, természetrajzot stb. szépen mtgfanuuák magyarul. Csík az a biblia és ká.é vunnak olyan különös magvai' nyelven írva, fcog azokat a tanulókkal nem lehet magyarul tanultaim. HíjI vagytok ganicsai, melinczi, gumííiczai, tüskeazeii ütb. kollégáink? Hadd bámuljunk meg benneteket magas pedagógiai készültsagtek — és módszeretekért, kik nálunknál, ugy látszik, sokkal tökéletesebbik vagytok, inert ti megtudjátok tsuitani a vend gyermekeket annyira magyarul, hogy jó magatok már nemcsak a feiiő osztálj okban, de már az alsókban is képesek vagytok a a hittant magyarul tanítani. — Szivemből gratulálok nektek ! Ellenben ti, plébáuiai székhelyeken működő, szerény tehetségű kartársaim, velem együtt elbújhattok. Minket Osztovics ui elparentált. — Köszönet ezéit. Annyira nem tudtuk növendékeinket megtanítani magyarul, hogy Osztovics ur kénytelen volt megtanulni vendül, hogy tanulóinkkal beszéjní tudjon s magát velők megértesse. Meit 0. ur reá ér sok mindenféle kötelességet hirdetni vendül, de arra nincs ideje, hogy azt is hirdetné, hogy illő dolog, aki a magyar föld termette kenyeret eszi, az magyarul beszélni is tudjon. Azt a jó tanácsát pedig, hogy szükséges, hogy a tanitó birja a gyeimek anyanyelvét, éppenséggel nem osztom. Különösen a több tanitós iskoláknál erre semmi szükség nincs; sőt többre mennek a magyarosítás terén ama kollégáink, akik egyáltalán nem besíélik a nép nyelvét. Ezt tapasztalásból tudom. S végül czikkének utolján holmi pedagógiai megleczkóztetéssel is traktál bennünket Osztovics ur. Ezt nagyon köszönjük, de engedje meg kinyilvánítanom, hogy minket a tanítóképző-intézetből kellő módszertani ismeretekkel ós utasításokkal bocsátottak a tanítói pályára ós megtanultuk azt is, hogyan kell idegenajku népiskolában a magyar nvelvet tanítani. Ha a magyarosítás eléggé fáradságos munkájában nekünk csak tanácsokkal akar segítségünkre lenni, ezt nagyon köszönjük, de nem igen van reá szükségünk. Talán még lesz alkalmam e tárgyat illetőleg nézeteimet bővebben a tavaszi közgyűlésén kifejteni, ha lesz kegyes Osztovics ur azt nekem, mint felekezeti tanítónak megengedni. És utoljára még ket dologra bátorkodom b. figyelmét felhívni. Először a közgyűlésen felolvasott dolgozatomat illetőleg a kör elnöke sem pozitív, sem megativ irányban véleményét egyáltalán nem nyilvánította. Kiss Pál esperes pedig nem állításomat helytelenítette, hanem azzal érvelt, hogy Vasmegyébeu azért terjed jobban a magyar nyelv, mert a vasmegyei nép nyáron át magyar helyekre jár aratási munkákat végezni. Azután, másodszor azt állítja Osztovic3 ur, hogy dolgozatomat annyira nagyrabecsültem, hogy mintegy hiúságból küldtem meg közlés végett a Magyar Paizsnak. Látja, ezt tagadom. A hiúság ördöge engem éppen nem kisértett. Hogy dolgozatom mégis a lapba került — amit előbb eszemágában sem volt újságba tenni — oka az volt, hogy a gyűlésről a lapba került tudósítás után, találkoztam volt a M. P. szerkesztőjével, aki felkért, nem volnék e szives dolgozatomat lapja számára átengedni, amennyiben az a lap irányának megfelel. Megígértem, hogy lemásolom s megküldöm. Igy került dolgozatom a M. Paizsba. Ezekben voltam bátor Osztovics urnák tévesen sugalmazott soraira válaszolni. Beláthatja, hogy nem én kezdtem Önt támadni s azután eszébe juthatott volna dolgozatom felolvasása után, miután személyt benne nem emiitettem, ez a jó közmoadás: Kinek nem inge, ne vegye magára. Kár volt a gyűlésén fel nem szólalni, tisztázhattuk voma ott a nézeteket. Támadtak, felelnem kellett, mert adósa nem akarok maradni senkinek. De mindenekelőtt ne feledjük soha, hogy : Nyelvében él a nemzet s nem szereti* a hazát azok, akik nem becsülik meg a nemzetet, s nem becsülik meg a nemzetet $zok, akik megvetik a a nyelvét. Legyen mindnyájunknak szent jelszava : A haza minden előtt. Szép János r. k. felekezeti tanitó. *) E czikk megjelenését mi halogattuk a közlendőknek megtorlása miatt. Sz, Zalavármegyei muzeum. példánakokáért. Ha egyebekben nem értek is a muzeumi ügyekhez: azt tudom, hogy vanp. o. MayerMuki bácsinál egy közönséges láda. Néhány even át néhány fo • rintot tartogattak benne s évenként, havonkint osztogatnak vala belőle egy-egy forintot néhány öreg embernek, aztán van benne néhány okmány is. Később semmi sem lesz benne. Csupán az oldalán marad rajta ez a négy szám: 1848. Én meg vagyok győződve, hogy Muki bácsi fülit sem mozdítaná arra, hogy azt az egyszerű ládát fölvigye — pl. Budapestre. Tegyük fel, hogy csak ott voina egy, egyetlen egy, nagy — nagy muzeum. Nem is volna szükség rá. Amúgy is jutna oda még elég ilyen láda. Hát akkor egyszerűen — minthogy már elapadnak a 48-as katonák, Muki bácsi, vagy az örököse, egyszerűen kidobná, vagy tüzretenné. De ha már ebben a városban is van muzeum, ideadja ennek a muzeumnak. S idők multával, akik sohasem jutnának el abba a bizonyos budapesci egyetlen nagy, nagy muzeumba: rápillantanak itt ebben a vidéki muzeumban erre a ládára, annak is csak a külső oldalára, azon is csak arra a négy számra s abból a négy számból kezdik kiolvasgatni négyszáz esztendőnek szomorú nótáját, ötven esztendőnek kultur-küzdelmeit és két esztendőnek előbb dicsőséges, aztán gyalázatos, gyalázatos harczát . . . S gondolnak rá egyet . . . |Borbély György.