Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-14 / 11. szám

. ma. év Zalaeqwgieg! 1907. márcxius 14. II. szám. r LENG-TEL FERENCZ M-anfeatársai:| \ BOEBÉLT QTÓEGt MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE SzerlcesBti Z. JEELojo-^réíth. Lajos Az Igaz hazafi tettel Igazolja, hogy mindabban, amit akar, magyai dolgot akar, ami pénzt kiád magyar földön: magyar embernek, magyar munkáért adja! A nagy napon. Évről évre nagyobb jelentőségre tesz szert nem zetttnk nagy napja, márczius idusa. Mintha az egész nemzet érezné, hogy ez az az egyetlen sarkalatos pont, melyen egész államiságunk, nemzeti életünk és függetlenségünk nyugszik, mintha mindenki évről-évre fokozottabban érezné e nap jelentőségteljes súlyát, rendkívüli nagy fontosságát. Az emberi lélek rejtelmeit, kutatók légen megállapították, hogy nincs olyan anya, kinek ne az a gyermeke lenne a legkedvesebb, akit röviddel ezelőtt valami veszedelem fenyegetett; ki ne azt a magzatát ölelné legmelegebben keblére, amelyik éppen most menekült ki valami testet lelket fenyegető veszedelmes betegség fojtogató karjaiból. Éppen ngy erezzük mi is ma, a nagy vihar elcsillapultáva' azt az igazi aggódással teli lelkesültséget, melyet csak valamely fenyegető veszedelem elhárulta válthat ki az emberi lélekből. Ma egy esztendeje . . . Eh, jobb nem is beszélni róla. Hiszen még alighogy kitisztult a mi egünk, még mintha ott settenkednének rajta az elnyomatás, a szolgaság fellegeinek foszlányai. Egyet azonban tanultunk a múltból. Megtanultuk azt, hogy minden zsarnoksággal szemben van ennek a nemz tnek egy diadalmas fegyvere, a mely ellen minden agyarkodás, minden fondorkodás biaba való és ez a fegyver a márcziusi nagy napok emléke. Ha e napra gondolunk, eszünkbe kell, hogy jnsson az egyiptomi sivatag hatalmas, vésznek, viharnak ellentálló gúláival. Körülöttük ott süvii a perzse ő, gyötrő számum, magasra csapja s felkorbácsolja a futóhomok hullámait, de nincs az a fergeteg, mely csak hajszálnyira is meg tudná ingatni a pirámisok hatalmas tömegét. Viharban, fergetegben minékünk is volt részünk elég, de rendületlenül helyt állottalt a mi pira miseink is, — a márcziusi napok emlékezete. De nekünk nem szabad megnyugodnunk abban a tudatban, hogy van vértünk, mely minden csa pás elllen megvéd. Nem. Oda kell törekednünk, hogy ezt a vértezetet még erősebbé tegyük. Nem tudhatjuk, mit rejt magában a jövő. De aira el lehetünk készülve, hogy jót nem. És éppen ebben a tudatban minden utat, módot, minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy a bekövetkezendő hai czokrak diadalmasan nézhessünk szemébe. Vala mint a vándor is, kit észak szele kísér ntjában a szél rövid elültét uj erők gyűjtésére használja fel, épugy mi nekünk is meg kell ragadni azt a kivételes alkalmat, mely most rendelkezésünkre áll. Ennek pedig csak egyetlen módja van, a legvadabb, a legszélsőbb sovinizmus érvényesítése minden téren. Csak az a nemzet lehet erős, a melyik egységes. Itt nincs helye kíméletnek, keztyüs kézzel nem lehet politikát csinálni. Ki innen mindennel, ami nem színig magyar, idegen portéka, idegen czégérek, idegen nyelv. Idegen erkölcs ne legyen többet kenyerünk. Legyünk anyagilag és erkölcsileg függetlenek, a politikai függetlenség azután már magától ]ÖD. Nem akarnok ünneprontók lenni, de ha erre gondolunk, mindig különösnek, hogy ne mondjuk mulatságosnak kell találnnbk a lelkes márcziusi ünnepélyeket, melyeken nyelvünk minden ékesszólásával magasztaljuk nemzetünk hajdani nagyjait és azt hisszük, hogy a magasztalással már eleget tettünk honfiúi kötelességeinknek. Pedig talán nem is kell igen bizonyítgatnunk, milyen messze van az illyen alkalmi felbuzdulás az igazi hazafias kötelességek teljesítésétől. Nagyhangú szólamokkal, dicshimnuszokkal még senki sem lendített nemzete sorsán és nem fognak rajta lendíteni azon számtalan alkalmi szónokok sem, kik ilyenkor, amint mondani szokás a kegyelet adóját rójják lé. Ám ünnepeljünk, de ünrtep után fogjunk serényen munkához és építsük ki a magyar nagyságnak azt a hatalmas palotáját, melynek a márcziusi napokban csak talapzatát rakták le. És ha majd szilárdan fog állani az épület, a magyar faj erejét és nagyságát hirdető monumentális panteon, akkor ám vonnljui.k mi is vissza, békén megpihenni a nagyok emlékének árnyékába, mert akkor, de csakis akkor tarthatjuk magunkéi; a márcziusi hősök méltó unokáinak. Csüggedni nem szabad, hanem a fölemelt zászlót, melyiken a tulipán szent jegye van, ki kell tüzzük arra a bástyafalra, melyik a mi iparunk nagyságát és dicsőségét hirdeti. Márczius 15. Polgártársak! lobogozzátok fel házaitokat márczius 15-én s jelenjetek meg a nemzeti ünnepeken. Zalaegerszegen régi idő óta megünnepeljük e nemzeti nagy napot, 1848 márczius 15-nek emlékét. Most is ünnpeljök külön-külön az egyesületekben. M jdnem mindenik egyesület tart emlékünnepélyt a szabadságnak, egyenlősegnek, testvériségnek, szeretetnek nagy eszméjéről. Még pedig az idén az eddiginél nagyobb, fényesebb, általánosabb lesz az ünnep. Számban is több, tartalomban is súlyosabb, czélban is nemesebb. Most a városnak egész nagy közönsége számára is lesz ünnep, ez alkalommal először, a főtéren, szabad ég alatt, az utczán, mint volt 1848-ban márczius 15-én Budapesten ; hogy mindenki részt vehessen, hogy mindenki tanulhasson, nemcsak azok, akik a termekbe beférnek. Az idén az irodalmi és művészeti kőr nagyobb méltósággal tartja az emlékünnepet. Disz-szónoknak megnyert egy előkelő politikust, egyik zalavármegyei nagybirtokost > kit rendkívül meleg szeretettel, népszerűséggel vesznek körül a zalaegerszegiek. Jelenleg színtársulat is van a városon s a társulat is áldoz e nap emlékének. Felemelő érzés fogja el az embert, arra a tudatra, hogy ugy ez az emiitett három nagy ünnepély, mint a többi egyesületeknek ünnepén méltóan megemlékeznek Zalavármegye nagy vértanujáról, Csány Lászlóról és mnidenik ünepélyen gyűjteni Jognak a Csány szobor-álapra. A Szilágyi szintársnlata önként felajánlotta ez esti jövedelmét a szobor javára. E három nagy ünnepély időrendben a, kővetkező: A városi közönség ünnepe délelőtt llíl2 órakor a főtéren: Emlékbeszédet tart Dr. Hajós Ignácz ügyvéd. A Talpra magyart szavalja Szalay Sámuel. Az irodalmi és művészeti kör ü/nnepe délután 5 órakor a főgimnázium tornacsarnokában. Ünnepi beszédet tart Bosnyák Géza. Szaval Gzukélter Lajos és Szalay Sámuel. És működik a zenekar Sándor Zsigmond karnagygyal. A Szilágyi színtársulat este 8 órakor hazafias színmüvet játszik szintén a Csány szoboralapra. Zalaegerszeg polgárai! jertek el minél nagyobb számban mindenik ünnepre. B. Mire való volt a soproni kiállítás? (II). — Elmélkedések a magyar iparról. — — Eezzé teszi Kuzli Ferencz asztalosmester. — A művészet adja meg az iparosnak kulturális és közgazdasági jelentőségét. Az alig valamit érő nyers anyagból is örökbecsű müvet létesit. S nem jelent-e gazdagodást, ha én egy alig néhány koronát érő fadarabból vagy egy marék nedves agyagból százakat érő műtárgyat tudok az én kezem munkájával és ízlésemmel elővarázsolni ? Zalaegerszegen, az Arany Bárány átellenóben. A legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben A kitűnőnek bevált Gentry kávé-keverék kilója 3 kor. 20 fillér.