Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-07 / 10. szám

4 iU A G Y A R P A i Z S 1907. márczius 7. XX X XX X X n XX Tisztelettel tudomására adom a közönségnek, hogy Zalaegerszegen Biró Martan (Pjp) utcza 8. SZ. házban, a leg- ^ kiválóbb szabás szerint legelegánsabb öltönyöket, felöltőket stb. gyapjú szövetből jutányos áron készítek. Sokáig fa Budapfsten, Bécsben, Drezdában és Berlinbe n eNőragu műhelyekben szereztem tapasztalatokat a legmagasabb igények kiS

elégitésére. — Most újonnan megérkezett ŰUS válasatá&U szövetmintáimat a n. é. közönség rendelkezésére bocsátom. Kívánatra házhoz megyek. — Szíves megkeresést kérve maradtam tisztelettel NBá^SÓ József uri szabó. i_2o X iz X xxnx^xxxxxxxxxxxxxxxxx^mnxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx politizálásban sehol sincsenek annyira feloldva a néprétegek, mint nálunk. A nyerstermeiés uralmával együtt járó parlagi ösztönök sehol sem állják útját annyira az alkotó erergiának, a szép életre törekvésnek s magasabb lendületnek, mint nálunk. Azért, mikor a kormányzat, az érző és gondondolkodó társadalom támogatására számítva a közfigyelmet az ipari és művészeti tevékenység felé irányítani törekszik, nagv ós megmérhetetlenül fontos hivatást teljesít. Hivatást szocziáiis, közgazdasági ós közművelődési értelemben. A népfajok fenmaradása és boldogulása aszerint alakul, hogy értelme és izlése munkájával mily eredményeket tud felmutatni. Az ipari munka elsőbbsége a népfaj elsőbbségét jelenti. A XIX. század az ipari munka kialakulásának százada s a XX. század rohanvást halad toíább előre az iparjegyóben. A nyers termelés a gyarmatokban és a túlterjedt országok pusztáira szóiul vissza. Közeleg az idő, hogy hazánk nyerstermelóse már nem fogja bírni a versenyt az ősibb erejű, olcsóbban kínáló földek termelesevel. A gazdasági vámháboiu fegyvereit köszörülik ellenünk, s több oly nyersterméKünk van, melyek föiö't máris napirendre tértek az ipari államok. Magyarország soka sem mondhat le a földművelésről, de bajba kerül, ha csakis arra támaszkodik es nyerstermékeinek feldolgozására magát nem képesiti. Itt 2z idő, hogy a szó teljes értelmében iparkodni keli. A modern ipar egyrészt a gépi ós kézi munka szövetségén, másrészt párhuzamos fejlődésén alapul. A kézi ipart a közelmúlt Korszakban nyomta és pusztította a gyorsan, tömegesen és olcsón termeié' gépi ipar; azért a gépi ipar elfajult és nagyrészt Ízléstelenné váít. A XIX. században a gép bataimasaá tette az ipart, de kiirtotta belőle a művészetet, megmételyezte a közízlést. Leíektelen, rideg és használati tárgyakkal halmozta el az embert. A gépre nézve semmi technikai erőszak sem levén lehetetlen, meghamisította az anyagot, papirosból bőrt, selymet, fát, fából követ, festékből szövetet hamisított, romló anyagot az állandóság szinébe bujtatott, hitvány szerkezetet cziczomákkal takart el. Eg; szóval: hazudott ós hazugságra tanított. A művészetnek kellett jönnie, hogy az ipar megtisztuljon és megnemesedjék. A művészetnek legfőbb lenyege az őszinteség lóvén, legelőbb is az anyagot és szerkezetet helyezte vissza jogaiba. Az anyagnak becsületes érvényre jutása ós a czólnak tiszta nyilvánulása született meg a művészetnek az iparra való befolyásából. Ez az iparművészét, a művészi ipar. Az iparban a művészet az, a mi a testben a lélek.; ez teszi elevenné, széppé, értelmessé és czéltudatossá a munkát. (Folyt, köv) Zalavármegyei muzeum. ToVább. Épen egy hónapja, hogy a Zaíavármegyei Muzeum eszméje foglalkoztatja a közönséget. Tárgyalják mindenfelé, megvitatják a kérdést és lelkesülten beszól mindenki mellette, sőt a Balatoni Muzeum vezetője (dr. Csák Árpád a Keszthelyi Hirlap 8. számában) ellene. Ez azonban csak hasznára lehet az ügynek. (Természetesen csak addig, mig a józan mérsékiet és az érvek meggyőző ereje s nem a gjülölkcdő személyeskedes irányítja az ellentétes véleményeket) Szóval mindenfe'é erről beszélnek; de nem ez a lényeg : folyton növekvő lelkesedéssel, nem csüggedő kitaitástal hordjuk halomra mindazt, ami Muzeumuuk alapját keli, hogy megvesse. Az anyag rohamosan gyűl. Jóformán még általánossá sem lehetett az eszme, a vármegve törvényhatósága még meg sem tette a hivatalos lépéseket: már is igen szép eredményről számolhatunk be. Nemsokára összegező kimutatást adunk; ismertetjük, érrékeljük a tárgyakat. (Ebben a munkánkban erős támaszunk lesz Bencsik János gimn. tanár, a nagybányai muzeumnak annak idején egyik legkiválóbb szervezője.) És ma már nemcsak a sokat emlegetett „százkezü munkatárs," a gimn. ifjúság szorgoskodik ; átragadt a lelkes érdeklődés a közönség soraira is. Mert ez az eszme hódit, az embereket áthatja lassankint, mert mindenki megértette már a nemes mozgalom czólzatát és jelentős voltát. Érzi már a közönség is az eszme megvalósításának szükségét. Lassanként köztudattá válik a jels>ó: összehordani, megmenteni az enyészettől, ami még megmenthető. Ebből, ós nem a „magyar virtusból" kell megértenünk, hogy az eszme felszinre került, hogy mindenki beszól róla és hogy még a legreálissabb gondolkozású emberek is csak annyi ellenvetéssel tudnak eléáilani — ami teljesen indokolt is, — hogy legyen aztán ember, aki kötélnek áll. Mert munka, áldozat kell ide, nem csak lelkesedós ! Hát lesz ember is! Aki csak ugy oda fogja adni lelkesedése, tudása kincseit, erejét, mint akár a nagybányai, akár a keszthelyi muzeum harczosai. Ebbe', a kényszerből, ebből a melyen érzett szükségből kell megérteni, hogy a vármegyei tör vényha'óság is elvben magáénak vallja a muzeum eszméjét. Mert te;má8zetes, hogy ami csak megmentésre vár, ami oltalmat keres: mindazt megakarjuk, sőt meg kell menteni. Aztán: hogy nem tettük ezt 100 evvel ezelőtt, vagy „épen tíz év múlva"? Miért épen most? Akkor, jóurak, amikor akadnak emberek, akik odaállanak, feláldozzák nyugalmukat, hogy most mát százak és ezrek gondolatát vigyék egy lépéssel a valóaulás felé. Szóval a lónveg az, hogy mi egyelőre a men tők szerepeire vállalkoztunk. Menteni pedig rögtön kell, — nem tiz év múlva. De minket az eszme szolgálatában most még több körülmény támogat, növeli erőnket, erősiti bizalmunkat. A Darnay Kálmán lelkes, önzetlen hozzászólása kiszélesítette látókörünket. Jó tanácsait követve iészben uj színezete van törekvéseinknek, amelyek más célt fognak szolgálni, mint a Balatoni Muzeum. Növeli erőnket az a tudat, hogy a göcseji n-prajzi muzeum eszméjét Zalaegerszeg tud'a komoly hivatásba! szolgálni, nem Keszthely. És nem szabad elfeledkeznünk még egy dologról — ami meg inkább biztosítja ennek a moz galomnak létjogosultságát — az, hogy a mi törekvésünk a megyei könyvtár eszméjét is szolgálja, melynek alapja lehet a folyton érkező könyveknek, hírlapoknak, kéziratoknak már is érdekes kis csoportja. Ezt a czélt nem szolgálja a Balatoni Muzeum. De leginkább növeli ami erőnket ós bizalmunkat az az elv — a legerősebb érv, — hegv vétek, ki nnyeluüűség volna bármi csekély, muzeumba való tárgyat meg nem menteni a pusztulástól .. . Mi különben í.em állunk a Keszthelyi Muzeumnak útjában. Sőt ölömmel elhisszük, amit irt róla Csák Árpád. Kulturális törekvéseinek ez a szép eredménye kell, hogy mindenkiben elismerést keltsen iránta. De azt nem tudnám megérteni, hogyha már Keszthelynek megvan a maga virágzásnak indult muzeuma, miért nem szabad másnak is, ha mindjárt a „magyar virtus" szerint, is felbuzdulni? És miért nem szabad bármikori Egy esetben lehetne indokolni, vagy talán csak megkísérteni az indokolást, hogy a zalamegyei muzeum eszméje nem időszerű. Ha akkor, amikor a Keszthelyi Muzeum leg« szebb álmait akarja valósítani, a saját palotáj felépítésére megnyerni a vármegye jóindulatát: akkor lépnénk a törvényhatóság elé anyagi támogatásért. órtenők a keszthelyi támadást. Igy nem ertjük. Csak menjen tovább a megkezdett uton a muzeum; ktrje a megye segítségét, inditson társadalmi gvtijtést. Lehet, hogy mi is ott leszünk szerény filléreinkkel. De ne vessen, ne akarjon gáncsot vetni a mi törekvéseinknek. A Keszthelyi muzeum utjának rögösebb felét régen megtette; a mi muzeumunk még meg sem született. Mi, kik várjuk ennek a megszületését, nem nézünk irigy szemekkel a Keszthelyi Muzeumra; ők már is féltékenyen tekintenek reánk?! Mi nem kérünk anyagi támogatást, hogy életet kezdhessünk; kérjék csak bátran a keszthelyiek. Örömmel fogjuk nézni, ha nemsokára diszieni fog a muzeum palotája. De egyet nem engedünk: hogy ezt a mi dédelgetett, a közönség sőt a törvényhatóság által is felkarolt eszménket kicsinyes érdekből támadják mások, kik talán ennek az eszmének meg nem valósultával akarják szolgálni a saját érdeküket. Erős az elhatározás bennünk, hogy áldatlan polémiát, szóharezot kezdeni nem fogunk. De az eszme tisztulása érdekében komoly, tárgyilagos hozzászólásra, (mint dr. Csák Árpádnak észrevételei a Keszthelyi Hirlap 8. számában) mindig készek vagyunk felelni. Hadd lássunk mar egyszer tisztán ebben a kérdésben ! Önzetlenség, a kérdésnek pártatlan mórlegelése és — ami fő — a személyi vonatkozásoknak, érdekeknek teljes kizárása — ez legyen az útjelző a muzeum eszméjének birálgatásánál. Bucsy István. ujabban beküldött ajándékok Megint van miről beszámolnunk. Lassankint bár, de reméljük, annál biztosabban gyarapszik a muzeum, ugy hogy már nemsokára be keil költözködnie a főgimnáziumnak üres, erre a czélra átengedett termébe. Régi pénzeket, érmeket adtak: Sanits Sándor postatiszt, KÍS . Jenő tanárjelölt (2 db), Halassy István borbély, Kummer Béla (8 db), ifj. Árvay L'jos (4 db), Jámbor László (2 db), Martincsevits István, Márkus Manó (6 db). Pfeiffer Vilmos (7 db), Deák Károly (52 db, 3/i részben római pénz a szombathelyi püspöni kertből), Szalay Gyula főgimn. tanulók, Kováts Ltván (6 db) elemi iskolai tannló. Régi kő- bronz- vaseszközöket ajándékoztak : Gerencsér István üzletvezető (9 db, Bilisich-fóle téglagyári lelet, több bronz ékítmény, egy régi kés), Kiss Jenő tanárjelölt, Szabó Elemér főgimn. (4 db a Meddes hegyből. Egy régi kovás puskát küldött be Rosenberg Miksa üzletvezető, melyet Ercsi mellett 1901-ben szedtek ki a Dunából. Az 1848—49. szabadságharezban használt négycsövű tiszti revolvert ajándókoaott Duzár József főgimn. tanuló. (ÉrdekeB, hogy nem a revolverdob, hanem a gyujtószeg forog). Képet, amely Garibaldi elfogatását ábrázolja, adott Miszory György főgimn. tanuló. Könyveket ajándékoztak: Lakatos József salomvári lakós, Breisach Sámuel könyvkereskedő (2 db), Faigl Ferencz, Szalay Gyula, Czukelter Gábor (7 db), Józsa János (4 db), Martincsevits István főgimn. tanulók. Néprajzi tárgyainkat gyarapította Kiss Jeaő tanárjelölt egy pásztortól faragott, igen ügyesen és ízlésesen díszített bottal, Horváth Károly szíjgyártó 2 db. 50 éves, remek kivitelű szerszámdísszel. Bizhatunk, bízunk is a muzeum jövőjében annál is inkább, mert vidéken is gyűjtenek már számunkra, mint értesülünk ós csak a tervbe vett kirándulásokra várnak. (Folytatjuk.)