Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-28 / 9. szám

mi\. éw Zsiaeüerszeg, 1907, február 28, 9. szám. S25fi*«t4*l ár: i'jgg érre 4 korona. ••-Él évr« 8 kcroaa. <£egysá Í7í« 1 kor. >-igy®B H&m 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés széria jjíyilttér sora 1 kor Szerkesztőség é? kiadóhivatal: Wlassics-utczn 25 Szerkeszti Z. Horvatli Lajos. M-ankatársak = I Xj Eü <3 T JÍ2 t_- P SEESGZ ^ B O H B S L"5r GYÖEGT MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Ruhagyár kell. Ha nekem annyi vagyonom volna, hogy a rendes ruházati és élelmi kiadások mellett megmaradna még legalább csak egy kis félmillió forintom, vagy akárcsak koronám is: akkor én evvel a pénzzel azonnal egy gyárat építenék Zalavármegyében. Igaz, hogy nem értek hozzá, de ha már ennyi pénzem volna, akkor barátom is több volna s volna köztük vagy egy olyan okos ember, aki tanácsadásként megmondaná: hol kell kezdeni. Volna nekem akkor szakértő barátom is. Annyi eszem azonban van, hogy legelőbb is valami ruhanemű gyárat csinálnék. Gondolkoztak é önök valaha arról, hogj mennyi pénzt adunk ruháért, csak az anyagért, posztóért, vászonért? Hát arról gondolkoztak é, hogy egész nagy országunkban alig két számba vehető posztógyár van? Zsolnán és Brassóban. Hány embernek a szükségletét elégíti ki ez? A lakosság egy ezred részének sem elég. 999 ezredrésznek \ szükségletéért külföldre küldjük a pénzt. Mondjuk, hogy az a pár hazai gyár ellát 20000 embert, Többet is ? Szóljon aki jobban ért hozzá. S a husz millió emb^r közül 19 millió 990 ezer ember külföldről veszi a ruhának valót. Talán kevesebb ? Szóljon, aki jobban ért hozzá. Legyen tebr';t csak 15 millió ez a njomoruit szám Hat ez kevés? Igaz, hogy egy szegény ember 30 korona értékű ruhát sem szaggat el egy évben, de a gazdag ember 300 k< rona értékűnél is többet, hát még a báli hölgyek! Bttran tehetek tehát egy emberre 100 koronát. 15 millió ember 1500 millió korona értékű ruhát vásárol küllőidről. De járjunk szegényebből, s csak 50 kon n i essék egy emberre, akkor már csak 750 millió koronát küldünk külföldre ruha darabokért és kapczáért. Ezért mondom, hogy én szaktanácsosomnak a meghallgatása után valamiféle ruha posztógyárat állítanék, még pedig Zalavármegyébe, ide Bécsnek a torkába, hogy le ne nyelhessen bennünket, kiket ugyan már a foga között szorongat. Édes Istenem! Mintha minden tényező arra tört volna, hogy ez a nép minél nyomorultabb legyen. Mintha minden csak arra a czélra esküdött volna fel, hogy évről-évre szegényebb legyen ez a nép. Szabad ipar, városi törvények, közlekedési ügy, politikai és gazdasági tudományok! Megborzad az ember, ha látja, mifolyik pl. itt Zalaegerszegen az országos vásárokon. Mit árulnak itt? Japáni legyezőt, rothadt fügét s a kinai császár szakálát és a göcseji falusi nép őrült lázzal vásárolja a 8 krajczáros aranyórát ... A Zalaegerszegtől 48 kilóméterre levő Keszthelyre — akár a Fehetetenger partjára — nagy készülettel utazik az ember egyszer egy életen keresztül; az ország fővárosába, Pestre, talán egyszer sem. De bezzeg vígan fütyöl a gőzös Bécsbe. A kereskedők csak ezt az utat ismerik. S ez a vidám utazás gyárunk hiányában is nemcsak hordja külföldről a posztót, hanem itt benn a meglevőt is tönkre teszi, tönkretette már; kipusztította a kendertermelést, összetörte a házi szövőszékét, rokkát, orsót, megsemmisítette a házi ipart, dologtalanná tette az asszonyt s az anyát, hogy koldusbotra juttassa a gyermekét. Ennek az iránynak jött segítségére a gazdasági, a földmivel>

;si és állattenyésztési mélységes mély tudomány is. Hogy aüyaga, még lehetősége se legyen posztóféie gyárak felállításának. Len, kender már nincs; a kecskét, jnhot ki kell pusztuini, hogy gyapjú se legyen. A disznócsorda feltúrja a határt; ha bezárják, büdössége, veszélyezteti az egészséget; nagy ezakbeli engedélyek szükségesek ennek a tarthatásához; az azonban nem árt az egészségnek, ha falvak és városoknak kellő közepén mocsárgázt fejlesztő zöldhátu posvánvok süppedeznek évszázadokon kevesztül. A kecske lerágja a friss hajtást, tehát derékon harapja a százados tölgyfát ís: le kell bunkózni ezt a veszedelmes állatot, mely egymagára egész csaiádot feltartana, a tejével. A juh is büdös, s ahol jár, ott a szarvasmarha már nem legel. A juhtartás tehát nem jó gazdálkodás: pokolba vele. A f» jérmarhát pedig'nyáron is jászolhoz kell lanczolni, a pajtában nagy munkával és pénzzel szerzett szénával kell étetni, mert van egy rettenetes tudományos műszó erre, hogy: extensiv vagy intensziv vagy mi a merkőféle gazdálkodás. Megmarad tehát tenger területeken az Istentől ingyen adott gyep erdőn mezőn s a hulló falevelekkel együtt rothad. Mert az a fődolog, hogy az intensiv féle szónak eleget tegyünk. Ezt szánban csak közbevetve emlitém fölMás a czélom. Van Zalavármegyében 400000 embe-. Középszámitá&ban juthat egy emberre 10 korona adó Ak^or 4 millió az adó. Mi lehet ennek a jövedelme, ha a jövedelemnek Vio részét fizetjük adóba? 40 millió korona jövedelem Ennél többnek kell lenni. De 40 millió jő" vedelemből is dukálna s elég is volna egy gyár alapítására. Csakhogy ilyen sok emberrel nehéz a vesződtség. Mondok mást. Van Zalavármegyében 300 birtokos ember, akik közül csak egjiknek 65 ezer 301 K s 52 fillér az évi adója. Ezek közül akinek legkevesebb adója van: 574 korona 70 fillér. Tessék kiszámítani, melyiknek mennyi az évi jövedelme. Utóbbinak 5740 korona, (persze a legszigorúbb viszonyt, az Vio-es adót véve.) Ebből a háztartás mellett nem maradhatna sok a gyáralapitásra. De az előbbinek már évi jövedelme 653 ezer 15 korona s 20 fillér. Az ennek megfelelő vagyontömegből én egy darabot kihasítanék s az árával gyárat alapítanék. Ruhaposztógyárat. Zalavármegyében. Azonban könnyebb megoldása is lehetne ennek. A 300 földbirtokosnak adója között a középszám 32363 korona. Ugy hogy a 300 birtokos körülbelül 9,708.900 korona adót fizet. Megfelelne ez 97,089.000 korona évi jövedelemnek. Akár a 9 millió adót, akár a 90 millió jövedelmet vegyük: vájjon nem lehetne é ennek arányában egy miliiót gyár alapításra szánni? Egy millió nagy pénz ugyan; de a 300 ember közül egyre csupán potom 3333 korona jutna, ami öt-tíz év múlva, ha ugyan nem már két év múlva megterülne s evvel, mintsem saját magunk önkényt ugranánk be: csontot dobnánk Bécsnek a torkába, legalább egyet. Borbély Oyörgy. A magyar embern k nemcsak szívvel, de tettekkel is kell szeretnie a hazáját í Mennek a magyarok ... Nekem valami életbevágó folyamodásomra két esztendő múlva jött válasz. De van még más olyan életbevágó folyamodásom, valami 4-5 esztendős, amelyikre még máig sem jött válasz. A hivatalokban sok a dilog. Csak az önző ember kívánhatja, hogy 2z ő ügyét vegyék elő. Én nem óhajtom. Majd ctak rákerül a sor. Olvasom azonban az újságokban, hogv a vármegyék megvannak terhelve. Rájuk sózták az utlevé! kiállításának a kötelezettségét. A munkaerőt azonban nem szaporították. De a kötelesség, kötelesség. Az útlevelet ki kell állítani. S pláné, irja az újság, a magyar megyékből: Tolnából, Somogyból évenként négyezerével mennek a magyarok. Eleknek mind útlevél keli. Ezeket az útleveleket mind el kell készíteni sürgősen, pontosan. A kötelesség, kötelesség. Ha ezt a tisztviselő elhanyagolja, könnyen e

!cs phaíják. Ha pedig Zalaegerszegen, az Arany Bárány á-bellerxéTDerx. A legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben A kitűnőnek bevált Genfr^ kávé-keverék kiSéja 3 kor*. 20 fillér.