Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-14 / 7. szám

1907. február 14. MAGYAR PAIZS a „ne nyuij hozzám , privilégiumával övezni. Ezt a művészetet nálamnál nagyobb zsenik sem tudnák megcsinálni. A dolog természetében rejlik, hogv ha papokról, gentiyrő), főurakról stb. beszélünk, hogy akkor más hatalmasokat is érinteni kell. Ezt megtudja érteni sok józan, elfogulatlan 8 a felekezeti türelmetlenségtől meat s mindent maga alá gyűrni nem akaró, izraelita is. Ennek illustrálieául ime egy levelezőlap szövege, melyet egyik nagyközségnek izraelita vendéglőse irt nekem: .Ezennel értesítem tekintetességedet, hogy a hozzám küldött szoczialistikai röpiratot megkaptam ; azt köszönöm, annak tartalmát átolvastam, megértettem és helyeslem 1 A vendéglőmben a közönségnek átolvasás végett kiteszem, annak tartalmát terjesztem! Kiváló tisztelettel-" Ugyebár mennyire fölötte áll ez az egyszerű falusi zsidó korcsmáros a modern, az aranytollú, a megmételyezett fészkelődők fölött! Menjetek el' oda édes gyermekeim, türelmet, óletismeretet, szerénységet és szeretetet tanulni! Node, valami vígabbat is, ami a Dovedliknak talán jobban iog tetszeni. A sok elismerés között, egy Bakaa vidéki polgárembertől is kaptam egy levelezőlapot szövege a következő: .Tisatelettel értesítem a tek. urat, hogy a szocziál demokrata fejtegetések czimü iiatot postán átvettem éa mondhatom, hogy az én egyszerű polgári felfogásom szerint minden szöget a fejin talált. Mi nálunk 'iezen a néppártnak úgyis befellegzett. Mert ugy eligazitottn azt a mi plébánosunk, hogy elmondhatja felette a czirkum dederumtot. teljes tisztelettel." Nos mit szólsz ebez: pupák I A ki eredetijére kíváncsi, annak azt titoktartás kötelezettsége mellett megmutatom. íme tehát sem az a zsidó korcsmáros, sem ez a keresztény földmives nem olvasott ki röpiratomból antisemitizmust. Ez némileg megnyugtat. A viszontlátásig uraim! Csak hidegvér és — elegánczia! Végül kérem hagyjanak meg a sajtó ritterek bennünket még egy kis ideig a mi egyházunkban, Mi légi hazánkban szép Magyarországban. Legvégül pedig, tartozom az igazságnak és a jóizlésnek avval, hogy az utóbbi hetek piszkcs politikai eseményei után, szerény röpiratomban a Vázsonyit illető dic*óiő részt méltóztassanak meg nem töitentneu tekin'eni. Zalavármegyei muzeum. Ezt a czimet állandóan fentart'uk a mnzeum érdekében. Itt közöljük az idetartozó dolgokat, az elméletieket is, a gyakorlatiakat is. Itt kösöljük az idetartozó vezérezikkeket is, s az egyszetü nyugtázásokat is. Itt emiitjük meg, hogy buzgón pártoljuk a tanári karnak e gyakorlatra vitt eszméjét, s azt sem hallgatjuk el, hogy ez a dolog egy pár fiatalabb tagnak az érdeme. Itt emiitjük meg azt is, hogy meleg szerettei üdvözöljük Darnay Kálmán urat, aki mellettünk, a muzeum lótesitese érdekében két bét alatt immár a második derék csikket irja. És itt említjük meg azt is, hrgy mm Ítéljük el Sági János barátunkat, aki ellenünk, íruzeureunk létesitésa ellen heves, éles vezé) czikket irt a Keszthelyi Hirlapban. Sok éideme van neki Keszthely körül S ha hibája volna is ez az ellenvetése: mondjuk tévedésnek. De reméljük, rájön, meggyőződik, hogy nem baj, ha Zalaegerszegen is csinálunk muzeumot. Saját auzeumának a szeretete indítja ellenünk. Ne igyekezzünk legyőzni. Győzzük meg. Itt említjük meg azt ia, hogy volt már szó, egy-két futó szó, régebben is, elméletileg, de talán csak „ laptöltelék * —- erről a muzeumról. Már ezelőtt 9 esztendővel, 1898-ban irt erről Borbély György a Zalamegyében s igaz, hogy Sebestyén Gyula pesti ethnografus azt irta róla, hogy izgató czikk; de bizony senkit sem izgatott fel akkor még. De az nem baj. Lucifer antevolatElőbb jön a hajnal s azután a nap. Leirjuk ide az akkori czikket: ÁJlitsünk néprajzi müzeümot. Zalaegerszeg, 1898 jul. 31. Persze, ennek az Iditványnak csak ugy lenne értelme, ha először elolvasnák ezt a cikkecskét; másodszor, ha hozzászólnának az érdeklődők és a hozzáértők s harmadszor, ha a kivitel sürgetésére beleelegyednék legalább hátom-négy ember, mert egy fecske nem csinál tavas?'. Alóliro'tnak nagy örömömre válnék legrosszabb esetben még az is, ha valaki jól elpaskolná ezt a czikket, mint nem életre valót, mert látszanék legalább az érdeklődós, s ez sokkal jobb az agyonhallgatásnái. Természetes, aki a hozzászólás kritikájába kezdene, megmondaná először is azt, hogy ez az eszme életre való ó, vagy nem ? Ha nem, miért nem? Ha az, bővítené az én tervemet. Másodszor, ha életrevaló: kivihető-é, vagy nem? Ha nem, miért nem? S ha igen, harmadszor ad^a bővebb tanácsokat: miféle uton módon, miféle eszközökkei vihető ki legkönnyebben? Szándékosan irtam a czimbe a néprajzot s nem iparmuzeumot; mert a néprajzban benne van az ipar is, da az iparban nincs meg az összes ethnografia. Az ethnografia nagyobb körre terjed s felöleli a népélet összes nyilvánulásait: a kézügyességnek ezer meg ezer fortélyát, a kenyérkereső, avagy a házi belső iparnak minden ágát, továbbá a szellemnek ós elmének összes termékeit, végre a kedélyviiágot, izlést, szokást, erkölcsöt, játékot, nótát, nyelvérzéket, házat, kertet, ruházatot stb., szóval az élet minden nyilvánulását. Az idő halad és nem vár. Ezer esztendő, ha nem Í3 épen nyomtalanul, de aránylag ugyancsak nem sok nyomot hagyva, repült el felettünk. Pedig a je'en és a jövő, a költő nyelvén szólva, a múlton épül 8 az emlekezeten. Szemünk előtt látjuk a mai idf rohamos haladását. Az utolsó évtizedekben lázasan törtetünk előre. Tudomány, művészet, mesterség, ipar és kereskedelem bámulatos lépéseket tesznek. Változik az izíéb, a szokás az ei köles. Uj dolgok lépnjk a régiek helyébe. Az uj idő szeileme elsepréssel fenyegeti a régi dolgoknak még az emlékezetét is. Mentsük meg, a mit meg lehet menteni — egy megyei néprajzi muzeum felállításával. Különösen Zalamegyére elég fontossággal birhat ez az .eszme s ennek a megtestesülése. Ez a negye érdekes őeiféggel dicsekedhetik. Sok régi nyomot még nem is fujt te egészen az ujidők szele. Főképen hol van oly érdekes és értekes gazdag nyelvkincs, mint e megyének egy nagy darab vidékén a Göcsejben? S hogy a népélet egyik-másik nyilvánulásában meg vannak még némely ősi nyomok, s a rohanó czivilizatió nem takarta el: ne váijóli ez szégyenünkre : jobb a foltos, mint az idegen ruha. De ha már a haladás kényszere alatt új, sőt idegen mázzal kell bevonnunk magún kat: tegyük el legalább emlékbe, ami a miénk — volt. Tartsuk meg, őrizzük meg a sajátunkat legalább — emlékben. De nemcsak az emléket gazdagítjuk evvel. A régi ipar, a régi mesterség, művészét, a régi ízlés, szokás és erkölcs alapul szolgál egy ujabb, egy fejlődöttebb, egy hatalmasabb és ékesebb, de mindenesetre egy magyar nemzeti zamattel ékeskedő iparnak, mesterségnek, művészetnek, ízlésnek, szokásnak ós erkölcsnek. S ha ez nem igy t.öiténik, akkor is felette érdekes s az oknyomozó történetírónak értékes dolog tudni, látni, mikor és mennyiben volt ősi magyar nemzeti karaktere a népélet nyilvánu lásának? Mikor, mennyiben és vájjon miért vetette le ezt a jelleget? Mikor, mennyiben és vájjon miért szokott rá az idegen Ízlésre? S melyik szomszéd nép tett reá hatást s minő idegen szól lujt reá? Erős támasztéka a történetírónak a néprajz. Mindennél jobban megtudja ennek a segítségével állapítani egyes szétvált törzsek rokonságát. Hogy példát említsek, vannak egyes jellemvonások ezen a részen, amelyek sem a nagy magyar alföld népéhez, sem a keleti székelységhez nem illenek, de illenek némi-némi részben Erdély egy s a ás kis vidékének a népéhez. Igen, Zalamegyében a kutató ethonografus sok becses portékára találhat. Én nem tudom érdemszerint soirendbe állítani e gazdag vidék szüleményeit, kézi ügyességének remekeit, száz meg száz féle iparnak produktumait. De tudom, hogy pl. a majolika, az agyag-ipar elég szépen viiágzik. Ez a becses mesterség nem utolsó helyen áll — az értékes dolgok között. Nem éktelen disz lenne ebben a gyűjteményes muzeumban a szürszabó mesterségének egy derék példánya. Tudjuk, hogy a régi magyarok, mint harczi lovas nép életmódjokhoz képest kitűntek a szijgyártásban, kantár, nyeregszeiszám készítésben s egyéb bőriparban. Talán nem rosszul sejtem, Zalamegyében most is jó lábon áll a bőripar. Például a kantárzat, lábbeli készítés. Nem marad hátra a faipar sem. Nem is említve, hogy itt-ott rábukkan az ember e^y-egy elzüllött tehetségre, miről tanúskodik egy-egy remek kautár, egy kiczifrázott domborművű páleza stb. Dísze volna a muzeumnak az asszonyi foglalatosság (ha volna): a himző-, szövő-, fonó-ipari Azonban a néprajzi muzeum nem arra való, hogy csak remek példányokat foglaljon magában. Nem szemkápráztató kiállítás lenne ez, hanem egy képe, hü tükre a jtlen. s a jövőbeli népéletnek. Tehát minden fajtából, az elmaradottabb iparágok fajtájából is egy egy jobb példány bekerüln* oda. S természetesen nem csupán a jellemnek produktumait kellene összeszedni, hanem első sorban az itt ott véletlenül még fenmaradt dolgokat kellene szorgosan felkutatni s az enyészettől megmenteni. Ha a néprajz körébe vágó mozaikok özsze vannak gyűjtve, kincses bánya ez a történetíró előtt a más vidékeknek más természetű népeivel való összehasonlítására nézve, — kincses bányája ea a tudománynak. És amit tán előbb említettem volna, illő, hogy a megyének központi első városa kezdeményezz* az ilyen dolgokat. Többek között evvel is emelkednék, aminthogy emelkednie is kell. Az a kérdés végül, lótrehozható-ó egy ilyen muzeum ? Azt mondja erre Arany János, hogy az akarat már kész erő, mely előbb utebb borostyánt arat. Én azt tartom, hogy létrehozható. Előbb csupán három négv ember áiljon össze egy önalkotta bizottságba, majd kibővül az annyira, hogy fele is sok lesz. A város pedig, előre hiszem, szívesen adni fog egyelőre ingyen is egy szobácskát a leteendó fárgyak számára. A részletek és a többi fokozat önként jőnek majd. Csak a 'rezdet nehéz, de mindig ott van szemünk előtt a biztató példabeszéd, hogy a porszemekből szikla alakul. Ha, bár hosszabb idő multán is, megtestesedik ez az eszme, megyénk maroknyi magyarságának lefotografáltuk a képét, hogy ha majd az utas széttekint, ne mondja azt, hogy : „Élt egy nép a Tisza táján századokig lomhán gyáván,* — hanem talaljon valamit. „Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle." Borbély György*) *) Borbély 1£98 táján került a Dunántulra 9 akkor még nem tndott a keszthelyi és sümegi muüeutnokrél. „Most meg Egerszeg akar muzeumot." Ilyen czimme! igvekszik a Keszthelvi Hii lapban Sági János, a Balatoni Muzeum néprajzi osztályáA cíég jó kiraeve PEEKO PETBR ezim-, templom- és szobafestő, épület- és butormázoló mester ITagykianizsán, Fő-ut 11. .16-52 éT óta ismeretes. Elvallalek jitónyos árban, a legmodernebb kivitelben, a legjobb mankaerőkkel ellátva, minden idősrakban' bárhol, bárroilyes e Ezakaaába vágó mnnl át. — Tervrajzokat és költségvetéseket tetszés szerinti idó're küldök A czég jó hirnave 30 év óta ismeretes.