Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-24 / 52. szám

19u7. deczember 24. MAGYAR PAIZS Dali iis által elvekhez: ez a rendszer a kidolgozott steno-tacbygrafin. Czikkiróncik e tekintetben egyáltalán nincs igaza az előadottak szerint. Tudjuk, hogy Dshms János csak »feldolgoztar a bizottságok által megállapított elveket és szabályokat, tehát a steno-tachygrafiának nem egyedül ő a szerzője. Ez a kérdés azonban az ügy | érdemére vonatkozólag — mellékes. A kérdés j érdeme az: hasonlít-e a két gyorsírás egymáshoz, vagy nem? E két gyorsirási renoszer, — mint az előadottak bizonyítják, — csak ugy hasonlít egymáshoz, mint — mondjuk — az x-falvi torony és az Eifel-torony. Mindegyik, torony ugyan, de az alapra, szerkezetre és kivitelre nézve tökeletesen eltérnek és különböznek egymástól. Magyar gyorsirási rendszerem az úgynevezett variációs gyorsírás, mely, — mint ilyen tudtommal, még egyedül áll a gyorsirási világirodalomban. Hogy tulajdonképpen mi a lényege, s mi az, mely által teljesen különbözik minden eddig megjelent gyorsirási rendszertől: megtudjuk a következőkből. Először is ismernünk kell, hogy mi a7. a felcserélés, vagy permutáczió? A felcserélés, vagy permutáczió a mathematikában is elötordul, mely alatt bizonyos sorrendben adott tárgyaknak (betűknek, vagy számoknak) más más sorrendbe való elhelyezését értjük. — Az összes lehető elrendelések cseréleteknek (permutáczióknak neveztetnek. Már megmondottam más helyütt és alkalommal, ; hogy a magyar gyorsírás létét, ezen matbemati- j kai [.ermatáczióknak kös/.öuheti. Ezek érlelték ) meg bennem azt a gondolatot, hogy vájjon nem j lehetne-e ezt az eivet, a gyorsirási rendszerben, } gyorsirási szempontból, a magánhangzók jelképi j jelölésére alkalmazni? s Megpróbáltam és jónak találtam, — s jónak ! találta azt, azóta minden hozzáértő ember. Hogy permutácziókat képezhessünk, ahhoz lég- j alább is két különböző betű, szám, vagy gyors- ; írási jegy szükséges. Pl. két különböző nagyságú j gyorsirási jegynél rövid kettővonallal: 4, hosszú j kötővonallai: 4, összesen 8 permutácziót képez- ( hetünk a soion. Magasítva egyszer, ugyanezeket, szintén 8 permutácziót nyerünk. Gzélunk elérésére nekünk ennyi már e

ség. Természetes dolog, hogy minél többféle a nagyság, annál több lehet a permutáczió is. Pl. háromféle nagyságot véve fel, rövid kötővonallal : 9, bosszú kötővonallai: 9, összesen: 18 permutácziót képezhetünk a soron. Magasítva egyszer ugyanezeket, még ugyanennyit nyernénk. Vegyük most fel példának a német stenotachygratia hatféle nagyságát. — Ezekkel rövid kötö\onallal : 36, hosszú kötővonallal szintén: 36, óss;e en 72 permutácziót képezhetnénk csak a soron. Egyszer magasítva szintén ugyanannyit. — Ez oly sok permutáczió lenne, mennyire semmiféle gyorsirási rendszerben sincsen szükség, még akkor sem, ha megpróbálná valaki, hogy nemcsak a magánhangzókat, hanem az összes magánhangzói torlódásokat is, — vagy esetleg ezek helyett a mássalhangzókat jelölné jelképileg. De nem is ajánlatos, hogy valaki ezt az igen sok féle permutácziót rendszeibe foglalja, mert ez állal felette megnehezítené a rendszer megtanulását. Variációs rendszeremnek abban vau a legnagyobb előnye, hogy uármiféle nyelvre igen könnyen alkalmazható, mert, ha valakinek az általa felállított jelképi jelölésekhez nem lenne elegendő a kétféle nagysággal kombinálható permutációk száma, vagy általában a magasítást is elkemlni akarja: egyszerűen használja a mássalhangzói jegyeknek háromféle nagyságát, mely azért hasonlítana gyorsirási rendszeremhez. Ezt u. i- minden más gyorsirási rendszertől a váriácziós (permulacziós) elv különbözteti meg, nem pedig az, hogy a permutáczió két, három, négy, öt stb. féle nagysággal képeztetik e. Ezt az elvet, illetőleg jelképi jelölési módot előttem, a gyorsírásban soha senki sem alkalmazta, ezután pedig azt csak engedelmemmel, J illetőleg a forrás megnevezésével alkalmazhatja, j Erre lonatkozólag minden jogomat fentartom. Igaz ugyan, hogy már Stolze is adott egyes | mássalhangzónak két egy/orma, egy nagyobi és j egy kisebb jelelt, melyek közül a nagyobbat a j szó elején, a kisebbet a szó közepén és végén ) használja. Ilyenek pl. a StoIze-Fenyvesi-féle gyorsírásban j a »b, g, k és L« jegyei. Csakhogy: ! 1. Stolze ezt a kétféle nagyságot nem á'tal.ínositot'a, miből következik, hogy azokat a magánhangzók jelképi jelölése szempontjából, 2. nem is per mutálhatta, haaem fölvett három írási sort, s a magánhangzódat ezen a három soron jelöli jelképileg, még pedig a mély hanguakat vastagítja is. Dupla hiba. A steno tachygraüa ennél tovább megy és általánosítja ugyan a mássalhangzóknak hatféle nagyságát, csakhogy ezeket nem permutalja (nem cseréli fel, mint az én gyorsírásom) hanem a magánhangzó után mindig a mássalhangzónak az egy fokú jegyét használja. — És ebben van minden egyébtől eltekintve — ú nagy és óriási különbség a két gyorsirási rendszer között ! Csudálatos dolog hogy a németek, kik már annyi százféle jelölési módot megpróbáltak, erre az egyszerű s e mellett a legjobb és legkönyebben keresztülvihető jelölési aiódra reá nem jöttek. Hiszen, ha a steno-tachygrafia a permutácziókat használná, akkor nem szorult volna a hátráltató v stagitásra, s egyéb már említett helytelen jelölési módra. — Megállapíthatjuk tehát, hogy m steno tachygrafia csa't fokozatos és nem váriácziós (permutáczió*) a magyar gyorsírásom pedig váriá czi'os (permutácziós) és nem fokozatos gyorsírás. A jövő gyorsírása csak is a váriácziós (permutácziós) lehet, mint a czélnak leginkáb megfelelő, s legegyszerűbb. — Hogy a kettős vagy hármas nagyság jobb-e : arról lehet vitatkozni. Mindegyiknek más-más előnyei vannak. A kettős nagyságnál a permutácziók megjegyzése igen könnyű, ugy szintén a mássalhangzói jegyeknek egymástól való megkülönböztetése is. A hármas nagyság előnye, hogy itt több levén a permutácziók száma, a jelképi jelöléseknél még a magasítás is mellőzhető, de hátriaya, hogy nehezebb — a finomabb és élessebb megkülönböztetések folytán —a megtanulása és a mássalhangzói jegyeknek egymástól való megkülönböztetése. Én az előbit a magyar nyelvben — jobbnak találtam. Kétféle nagyság é-; ezeknek percnutácziója legalább is szükséges arra uézve, hogy a rendszer váriácziós legyen. Gzikkirót az ejthette tévedésbe, hogy a német steno tachygrafiában is, minden egyes mássalhangzónak hatféle nagysága vau, s ezért gondolta, hogy ez a gyorsírás és a magyar gyorsírás hasonlítanak egymáshoz. Azt azonban nem vetto észre, hogy a német steno-tachygratia a rendjlkezésére álló különféle nagyságokból permutácziókat nem alkotott. Ebből a tévedéséoól következik az a másik nagy tévedési, hogy mikor a két gyorsírás összehasonlításáról br-szél, a steno-tachygrafiánál éppenugv, mint az enyémnél mindig és következetesen »nagyobb«, »még nagyobb« és »kisebb«, je röl tesz említést, minő felületességre, kri ikai munkánál még nem akadtam. Az egész eljárás megfoghatatlan előttem akár ismeri ezikkiró mindkét rendszert alaposan, akár nem. Ha ismeri: ilyent nem mondhat, mert, hol hatféle az »r« és »l« jelképi jelölését ideszámítva, általánosítva, négyféle nagyság van, ott nem beszélhetünk ugy, mint hol csak általánosítva kétféle nagysig vau. Ez utóbbinál lehet nagyobb ól és kisebbről beszélni, de az előbbinél mindig szabatosan meg kell mondanunk, hogy a lh, 1, 2, 3, 4, F>, vagy 6 fokú jegyet értjük-e? Ha pedig, egyiket, vagy a másikat, vagy egyiket sem ismeri — alaposan, akkor k itikát nem írhat róluk. Ha bárki a ezikkiró összehasonlítását az előadottakkal összeveti: azonnal meggyőződhetik, hogy ezikkiró tételei nem szabatosak, s így nem jók. Vegyük sorba*) Czikkiró tételeit egyenkint feleslegesnek tartom czáfolgatní, hanem azokat, röviden és egyszerűen előadom megkorrigálva. 1. A'. »ei> magánhangzót jelképileg a »mgy« akkeppen jelöli, hogy a kisebb jele után rövid kötővonallai irja a kisebbet; a »stt« uál az egy fokú jel után az egy fokút, — kivéve, ha az »e« után »r« vagy »k következik, mely esetben »r«nél az egy fokú jel a vonal alatt még fél fokkal, az »I«-nél egy fokkal meghosszabittatik. Pl. Mehl a »stt«-nál csupán az sm« jegyével iratik, melyből egy fokú nagyság a soron, egy fokú a sor *) Az alábbiaknál a steno-tarkjgrafiát ,stt"-ve!, a magyar gyorsírást „mgy"->el rövidítjük. Érdekes lenne, több példát szemléitetöleg bemutatni, de azt itt tenui nyoTidaí betűkkel nem lehet, h&nem csak litografált tzakiapb&n. De az egészet ugy w«;misyar^zom, liogy igy es itt is megérthető még a laikus aital ia a ketiő kö;.ötti lOnjegea kiKőnbség alatt írandó, A »mgy«-nál a kisebb »mc után (Vs fok) a kisebb »k (pont). »Behm« a »stt« nál egyfokú »bt után egy fokú »m« ; a »mgy«-nál a kisebb »b« (Vs) után, a kisebb »m« (Va). 2. Az »at magánhangzót a »mgy« ban jelképileg az által jelöljük, ha a nagyobb jel után a kisebb jelet Írjuk a soron; a »stt« az »a«-t az egyfokú jegy megvastagítása által jelöli. A »stt« az ia« t a mellékszótagokban is mindig megvastagítva írja. Ha az »a« után még következik valamely más mássalhangzó, ennek az egyfokú jegyét használja ugyan, de ez az »a« jelképi jelölésére abszolúte semmi befolyással nincs. Pi. e szót »mama« a »stt« ugy irja, hogy az »m« nek egyfokú jelét kétszer irja egymás mellé és mindkettőt megvastagítja; a »mgy« a nagyobb »m« (1.) után irja a kisebb »m« jegyét (V2) ez után pedig az »a«-i betűrendi jegyével. 3. Az »o« magánhangzót a »mgyi jelképileg az által jelöli, ha a kisebb jel után, rövid kötővonallal a nagyobbat írja a soron. A sstU az »o«-t a kétfoku jegy által önállóan jelöli. Pl. a kétfoku »h« — ho, a »k« — ko, a »t« — to stb. szótagot jelent. Ha utána következik mássalhangzó, annak egy fokú jegyét használja. Pl. tok; a »stt« a két fokú »t« után irja as egy fokú »k«-t, a »mgy«, a félfoku »t« után az egy fokú >k«-t. 4. Az »UÍ magánhangzót a »mgy« akképpen jelöli, hogy a nagyobb jel után rövid kötővonallai a nagyobb jelét írja a soron. A »stt« az »u«-t éppen ugy jelöli, mint az „o"-t azzal a különbséggel mégis, hogy az „u

unál ugy a fő-, mint a mellék-szótagban a két fokú jegyét mindig megvastagítja. Pl. tud a „mgy" a nagyobb „t" (1) után a nagyobb „d" (IVa) jegyét irja a soron. 5. Az »i« magánhangzót a »mgy« akképpen jelöli jelképileg, hogy a kisebb jel után a kisebb jelet egy foknyira magasítja. A »st.t.« az„i"-tamássalhangzó három fokú jegye által önnálóan jelöli. Pl. a három fokú t>s» — Sie, a »k« — ki, a »h«c — hí, az »m« — mi, az »n« — ni síb. A mellék-szótagokban is igy jelöli. Pl. e szónál: kikirics, kétszer írja »k«-nak három fokú az »r«-nek három fokú és a »cs«-nek egy t'oku jegyét egymás mellé" P1. e szónál »vig« a »ts. t.« a három fokú »v« után írja az egy fokú »g«-t, a »mgy« a kisebb »v« (1) után a 1 isebb »g« t (V2) egy fokkal magasítja. ö. Az »au«-t a »mgy« akképpen jelöli, hogy a nagyobb jel után a középnagyságút félfoknyira mélyíti. A »st. t.« az »au«t éppen ugy jelöli, mint az »i«-t, csakhogy az „aus-nál a három fokú jegyzet mindig, ugy a fő-, mint a mellékszótagokban, megvastagítja. Ha az »au« után mássalhangzó következik, ennek egyfokú jegyét használja, de ennek a jelképi jelölésre befolyása nincs. 7. AZ »ö-«t a »mgy« ugy jelöli, mint az„o"-t, csak hogy az „ö" után következő mássalhangzónak a nagyobb jelét egy fokkal magasilja. A „st. t". az „ö"-t a kétfoku mássalhangzói jegy és a hosszú kötővonal által kombinálva jelöli. Pl. schön, a „st. t".-ban a két fokú „sch" után hosszú kötővonal, utána pedig egy fo>u „n"-nel iratik A „mgy"-ban a kisebb „s" után t^l) a nagyobbat egy fokkal magasítja. 8. AZ ,,ü''-t a "mgy„ ugy jelöli, hogy a nagyobb jel után a nagyobbat egy foknyira magasítja. Az „ü"-t a „st. t." ugy jelöli kombinálva, hogy a kétfoku jelet megvastagítja, s utána a hosszú kötővonalat használja. Az „ü"-t ugy a fő-, mint a mellék szótagokban mindig vastagítva irja. — Ha az „ü" után még mássalhangzó következik, ennek az egyfokú jegyét irja a soron, melynek azonban a jelképi jelölésre befolyása nincs. A többi sok, más különbségre ezúttal nem terjeszkedem ki, mert, ki az eddig felsorolt óriási és lényeges különbségeket föl nem ismeri, annak úgyis kárbaveszett dolog volna a többit is felsorolni, aki pedig az eddigieket gondosan áttanulmányozza, annak a többire siucs szüksége, s megállapíthatja, hogy a szóban forgó két gyors • írási rendszer alapjában, s összes szabályaiban és elveiben különbözik egymástól, s hogy „« magyar elme" nem egyezik meg a némettel. A magyar {váriácziós) rendszer tágabb körű, mely a (német) fokozatosat is magában foglalja. — A fokozatos (német) azonban nem foglalhatja magában a váriacziósat (a magyart.) A kettő között, kéiségteienül vau rokonság; szomszédok s közel van-