Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-07 / 45. szám

1907. november 7. M A G Y AR PAIZS 3 gos központi szövetkezetnek legnagyobb jóindulata" val is csak nehezen terjednek a szövetkezetek, holott a szövetkezetek a kormány támogatására a legnagyobb mértékben számithatnak, mert a kereskedelmi miniszter ur ipari politikájának sarkpontjai a kisipari akczió, anélkül azonban, hogy a gyári ipart elhanyagolná. Mig más években 200—220 koronát adtak segélyképpen a szövetkezeteknek, ma már 400 ezer koronát meghalad idáig. Nekünk is vannak tekintélyes szövetkezeteink — de kevesek. Igy a budapesti asztalos ipartestület szövetkezete egy millió koronát forgat maga évenként, — a szabó iparosok szövetkezete 500.000 koronát. Három nagy iparág van nálunk, az asztalos, szabó és czipész iparág, amely különösen alkalmas a szövetkezésre. A kzreskedelem ügyes felhasználásával a hiteligényeket kielégítő anyagbeszerző szövetkezetek elterjedésével egy csapással ki lehetne szorítani az asztalos ipartermékekben a 10—15 millió koronányi behozatalt, ruházati termékekben, konfekcziókban a 25—30 millió koronányi, czipőkben a 15 millió koronányi behozatalt s ez az összeg a szövetkezetek utján kisiparosaink kezére jutna. Ezt a tervet akarja a kormány gyakorlatilag megvalósítani, mert olyan kereskedelmi és pénzügyminisztériumunk van, amely a legmesszebb menő pénzáldozatokra is képes. S ez nem üres ígéret, s itt engedjék meg, hogy szavait szószerint idézzem. sMegforditom a magyar közmondást, nem az ígéret könnyű; az ígéret nehéz, mert a teljesítése becsületbeli kötelesség. Amit önöknek innen ígéret gyanánt hirdetek, azt becsületbeli kötelességünknek tartjuk beváltani.« A szövetkezeti eszme hirdetéséről áttért a teknikai fejlődés elömozaithatóságára, amelyeknek súlypontja a kisiparosoknak gépekkel való segélyezésére esik. Már csak ebben az évben 700 ezer koronát forditotlak gépekre. S ebben az irányban elért eredmények arra késztetik a kereskedelemügyi minisztert, hogy ezt az akcziót folytassa s különösen szövetkezeti gépműhelyeket létesít, melyekkel kisiparosokból álló gyáripart teremt, hogy ők is élvezhessék a gyári ipar előnyeit. E melleit vácdorlanfolyamot indit a nagyobb szakképzettség előmozdítására. S itt általában, de különösen a szabó és czipész ipar terén nagy nehézségek vannak, szégyenlik bevallani, hogy tanulni valójuk van s az ő szavaival «a hiányok beismerése nem szégyen, szégyen csak annak eltagadása önmaguk kárára.» Ilyen tanfolyamok lesznek már az ősszel minden keresk. és iparkamara területén, amelyek rendkívül olcsók s csak a kisiparosoki ól függ, hogy ezek eredményesek is legyenek. Az elméleti ismeretek hiánya mellett még egy nagy baj van : a számítás hiánya s a könyvelés nem ismerése. Ez leginkább az ajánlatok fejetlenségében mutatkozik. Mindezek pótlására teljesen ingyenes tanfolyamok lesznek. — Ma már az iparossegédek nem utaznak, már pedig egy helyütt az ipar haladását felismerni nem lehet, azért a kereskedelemügyi miniszter ösztöndijakban részesiti a kisiparosokat, hogy a külföldi viszonyokat megismerjék. Mindezek a segédeszközök, amelyekről idáig szó volt, olyanok, amelyeket nem lehet törvénnyel elintézni. Ilyen még az iparosok önérzetének emelése (s, hogy az a társadalmi osztály amely Va millió önálló vállalatot számlál, felemelkedjék oda, ahol lennie kell, mint valamikor volt régen, mikor a tanácsbelinek mesterembernek kellett lenni. Olyan kisiparos politikát akarnak folytatni, hogy a kisiparosság önállósága megmaradjon. A kisiparosnak a tanonczkérdés körül is van egy nagy sebe. A statisztika mutatja, hogy az inasok száma folytonosan csökken, s már oly csekély az inasok száma, hogy ijesztő. Az inasok kevesbedése azt mutatja, hogy a kisipar ki fog pusztulni, ha á viszonyok meg nem változnak; tehát ezen segíteni kell, s ha hatalmi eszközökkel is, de bele kell nyúlni. Ugy fognak tenni, mint azok a külföldi államok, kik korán felismerték a bajt, hogy annak az iparosnak, aki inast nevel, fizetnek 200—250 koronát, de akkor az inas nem lehet dajka, nem lehet szolga, akkor a törvény megfogja követelni, hogy az iparos az inasból szakképzett iparost neveljen. A külföldön vannak még inas otthonok is. Ezt is meg akarják honosítani, van is már ilyen nálunk," — Thék Endre alapította Orosházán. — Ezek az inas otthonok gondoskodnának az inasok élelmezéséről, neveléséről, erkölcsi és szellemi fejlődéséről. Ezt majd az uj ipartörvény alapján alakuló ipartestületek fogják keresztül vinni. Az iparoktatást fejleszteni fogják, habár ma már Magyarországon olyan kiváló szakiskolák vannak, hogy a külföldről hozzánk jönnek, hogy tanulmányozzák azoknak berendezéseit. Szaporítani akarják az ipariskolákat, vidéki technológiai muzeumokat akarnak létesíteni, hogy ezek a kisiparosoknak, mintegy műszaki tanácsadójuk legyen, ahova minden iparos a maga szakjában bizalommal fordulhat. Nem rég jelent meg a közs.zállitási törvény, ahol a kisiparosoknak nagy kedvezményeket adtak, kimondották, hogy a vállalkozásnál a kisipar elsősorban veendő figyelembe, s bizonyos összegig a munka kisiparosoknak versenytárgyalás nélkül is kiadható s 500 koronáig kisiparosoknak bánatpénz nem szükséges. A munkákat iparágankint adják ki, hogy a csekély hasznot generál vállalkozó ne tehesse zsebre. Ilyen tehát minden részletében átgondolt kisipari politikát folytatunk, s Szterényi meggyőződése az, hogy ez az irány, olyan, amellyel kisiparosaink megfognak elégedni. Ezután rátér a kisiparosok kétévtízedes óhajára, az ipartörvényre, amelynek megvalósítására a kormány ígéretet tett és ennek mielőbbi törvénnyé tételét becsületbeli kötelességének tartja s ígéri, hogy az ipartörvéuy tervezete még ez év folyamán a kisiparosok kezei közt lesz. A kisiparosok feladata lesz akkor hozzászólni, igényeiknek megfelelőleg módosítani, szóval az iparos körök szerte az egész erszágban hozzászólhatnak. Az ipartörvény 4 különböző részre fog oszlani. Először a szoros értelemben vett ipartörvény, 2-szora munkásügyi törvény, továbbá a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény és végül a tisztességtelen versenyről szófó törvény. A kereskedelmi és iparkamarák utján hozzá szólnak ezekhez az ország összes ipartestületei. E mellett a minisztériumban erre vonatkozólag ankéteket fognak tartani. Rendkívül sok ágazata van ennek az ipartörvénynek. Ezek közül csak a legfontosabbakat emliti meg s ezeket röviden ismerteti. Legfontosabb a képesítés kérdése. Amit ezután elmond az ipartörvényről, az nem elhatározás, ez még mind megbeszélés, hozzászólás tárgya. Vizsgálták a külföldi ipar viszonyait s az ott jól bevált gyakorlatokat alkalmazzák a mi viszonyunkhoz. Igy a képesítésben két nagy áramlat van. Az egyiket Ausztria, a másikat Németország képviseli. Ausztria a mi képesítési rendszerünknek szélesebb kiterjesztését alkalmazza. Mig Németországban az a gyakorlat, hogy az lehet mester, aki a mesteri képesítést megszerezte. Ez nagy kérdés, lehetnek mind a kettőnek erős érvei. Mindenesetre, helyes ha aria az alapra helyezkedünk, ha azt keressük, hogy ki mit tud, s a fősúlyt a mester képesítésére helyezzük. A segédek kö/.t különbséget fog tenni. Lesz segéd- és szakképzett segéd. Az a segéd, aki az inasvizsgának megfelel és bizonyos ideig gyakorlatban van az a szaksegéd, ezek mellett lehetnek inasok, mig a másik segédek mellett inast a mester nem tarthat. Az uj törvényben inas csak az lehet, aki az elemi négy osztályt sikeresen elvégezte, vagy aki kimutatja, hogy annyit tud. Ezután következik az inasok atás. Olyan nagyobb városokban, hol egy szakmából megfelelő számú inas vau. külön szakszerű iparoktatás lesz. Az inastól megkövetelik, hogy tanuljon, aki nem tud elegendőt, az egy évre visszavethető. Ezután a mesterek nem tarthatnak korlátlan számban inast, s csakis az a mester tarthat inast, aki a mesteri képesítést megszerezte. Ezek a mesteiek pedig a segédek számának megfelelőleg tarthatnak inast, 2segédig2 inast, 4 segédig 8 inast, ezután fele inast a segédek számához képest. Azonkívül szabályozzák, hogy az inas hány éves lehet, amelyen alul és amelyen felül már va aki inas nem lehet. Mindezekkel az egészségtelen kontárság útjába akarnak állani. S azt a lehetetlen helyzetet akarják megszüntetni, hogy olyik mester drága munkabért kérő segédekkel dolgozik, a másik pedig tngyeues inas erővel. A munkaadó és a segédszemélyzet közti/iszony is szabályozva lesz. Mindakét fél szabadon egyezkedhetik, e mellett ugy a kollektív szerződésnek is lesz helye. A mester joga és kötelessége teljesen meg lesz határozva. A nézeteltéréseknek pedig gyors elintézésben kell részesülni. A felmondási időt is határozottan megfogják állapítani iparáganként. Szabályozni fogják a munkaidőt is. Második igen nagy kérdés az iparosok szervezete. Az uj ipartörvényben kötelező lesz az ipartestület minden kisiparosra nézve. A fővárosban s nagy városokban szakcsoportonkint. Mig kisebb városokban általános ipartestületek lesznek s ha egy szakmából megfelelő számban vannak, akkor az általános ipartestület keretében szakcsoportokat fognak alakítani. Minden járásban egy ipartestület lesz, amelyben bent kell lenni a járás összes iparosainak, igy az ipartestület átveszi erre vonatkozólag a főszolgabírói teendők nagy részét. E mellett az ipartestületek a legmesszebb menő önkormányzati jogokkal fognak birni, kivéve azokat az ügyeket, amelyek a rendészet körébe esnek, mint telepengedély stb. Sót a kisebb kihágásokban is az ipartestület maga Ítélkezik. Ez ipartestületek mellett lesznek a kötelező munkás szervezetek, amelyek ugyanily alapon szervezkednek ugy, hogy a munkaegyezményeket, a munka szabályzatokat a munkaadóknak és a munkásoknak ez a két hatalmas szerve fogja elintézni. Igy egy városban a munkaviszonyaikat maguk szabályozhatják. Az ipartestület állandó lesz, megfelelő irodával kell bírnia, hogy a munkát elbírja végezni. Ezért a jegyzői vagy titkári állást állandó állásokká fogja szervezni a kormány, s mint minden állami tisztviselőnek, azoknak is lesznek szabályaik. Olyan jegyzői kart akar szervezni, amelyre a teendőket nyugodtan rábízhatja. Ezeket az ipartestületeket szorosan összekapcsolják a kereskedelmi és iparkamarákkal, akik negyed vagy félévenkint összegyűjtik az ipartestületeket s a közös ipari bajokat megbeszélik. E mellett lesz minden ipartestületnek műszaki tanácsadója a kerületi iparfelügyelő személyében. Fokozatosan keresztül akarja vinni a kereskedelmi miniszter, hogy minden vármegye kapjon, iparfelügyelőt. Hogy aztán ilyen szervezettel csakugyan életképes egyesülete legyen az ipartestület a kisiparosoknak, ez csak tőlük függ. Ezután érintette a vásárügyet. A vásárok száma ma már tulsok s ma már ez nem is iparügy. Ilyen vásárokon az iparos sokszor többet költ, mint a mennyi haszna van. A kormány ott, hol csak lehet a vásár ügybe bele szól s lehetőleg csökkenteni fogja a vásárok számát. AZ iparügyeknek két legnagyobb kérdése a munkaközvetítés és a sztrájkügy. A munkaközvetítés országos kérdés s mivel a munka kérdése itt a mérvadó, azért a munkaközvetítést ugy keli szabályozni, hogy sem a munkaadók, sem a munkások kezébe ne legyen, hanem ingyenes és közhatóságivá kell tenni, hogy semmiféle hatalmi befolyás ide bele ne játszhasson. Az ilyen rendelkezés ugyan pénzbe kerül, de itt nem lehet sajnálni, mikor a munkás szabadságáról a munka békéjéről van szó. S ha kell még adó fillérekből is meg kell teremteni. Ma már a sztrájkok rettenetes mértékben elfajultak ; 1906 ban IV2 millió munkanap veszett el igy, s mégis a munkás sztrájk jogát el kell ismerni a munkaadónak, ez természetes joga a munkásnak, de az elfajulása természetellenes, igy tehát az államnak bele kell a kérdésbe nyúlni. A sztrájk jogos mindaddig, mig a munkaviszonyokat akarják javitani, de mihelyest hatalmi kérdésekké fajai, akkor jogtalan s különösen jogtalau ott, a hol a közönség érzi a hatását, mint a vízvezetéknél, világitásnál a vasuti forgalomnál. Itt a sztrájk-jogot nem lehet elismerni. A sztrájk ügyet független bíróságra kell utalni. Amint kötelezni fogja a törvény a munkaadót szervezkedésre az ipartestületben, éppen ugy fogja kötelezni a törgény a munkást szervezkedésre a helyi munkás szervezetben. Csak ilyen két egyenlő szerv tudja a munkaviszonyokat békésen szabályozni. Igy a munkaadónak és a munkásnak kölcsönös megértése biztosítva van. A sztrájkokat még ezzel sem lehet teljesen megszüntetni, de legalább a számát csökkenti s ha mégis kitör, akkor az ügy független ipari- ós kereskedelmi biróság elé kerül, amely a legrövidebb idő alatt megoldja a kördést. Az uj ipartörvény nem fogja elismerni a bojkotot, de éppen ugy nem fogja ismerni a fekete lisztát sem, amely a munkást zárja ki. A dolgozni akaró munkás védve lesz, s a sztrájkra való izgatást erősen büntetni fogják. Ezek az elvek, amelyeket az ipartörvény készítésénél szem előtt tartanak s ezt az egészet