Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-07 / 45. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1907. november 7. Bírónak nemcsak distinguálni, de bizonyítania is kell, mely utóbbit tenni soha sem tudja. Gyorsirási rendszerem alapvető szabályai és elvei szerint — az előtt — semmiféle nyelven sem létezett gyorsírás, azt tehát joggal nevezem eredetinek és mzgyarnak. Ilyennek ismeri ezt 1880 óta a gyorsiróvilág is. M. Tullius Tiró-tól (szül. 103. megh. Kr. e. 4.) elkezdve, minden gyorsirási rendszer alkotójának legelső sorban arra kellett törekednie, hogy gyorsirási jelei czikornyátlanok, egyszerűek, s lehetőleg könnyen irhatok legyenek. Kétféle rendszer ismeretes. Az egyik a geometriai, a másik a grafikai. Mindegyikből kevés az egyszerű jel. A geometriai rendszer a legegyszerűbb geometriai jegyeket (egyenes vonal, kör, a kör részeit stb.) alkalmazza, a grafikai rendszer pedig a közönséges betűk egyes részeiből alkotja legegyszerűbb jegyeit. Hogy a kettő közül melyik a jobb, megfelelőbb, még eddig eldöntve nincs. A legegyszerűbb jegyek ki- és elosztása azelőtt vagy találomra, vagy iegtöbbnyira a nyelvtani szempont alapján "olyképpen történt, hogy a rokon hangok egymáshoz hasonló jegyeket kaptak. Én szakítva a mult hagyományaival és felfogásaival, egyedül a gyorsirási szempontot vettem irányadónak, mely abból áll, hogy a gyorsírás minden hangnak a neki megfeleld jegyet adja. Tehát amely hang legtöbbször fordul elő a nyelvben, kell, hogy az kapja a legfolyékonvabb, a legkönnyebb vonású jegyet. És ily scalaszerüieg kel! összeállítani az egész gyorsirási ábécét. Erre nézve pedig okvetlenül tudnunk kell, hogy miféle arányban jönnek elő nyelvünkben a magán- és mássalhangzók. A magán- és mássalhangzóknak a magyarnyelv- | ben miképpen való előfordulását annak idején ; pontosan összeállítottam, s az 1877-ben meg- j jelent »Kritikai munkálatok stb.«. czimü munkám- j bau közzétettem. A magán- és mássalhangzói í torlódásokkal együtt, egyúttal 10 pontban össze- I foglalva megállapítottam, hogy milyennek kell lenni a tökéletes gyorsirási rendszernek}) Ilyen kimutatás — tudtommal —más nyelven : még nincs. Fökolléke, hogy rendkívüli gondos- i Sággal összeállított és megbízható legyen. Ez az j alap, melyből a rendszeralkotónak ki kell indulnia. > (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. ij Ezt t mértéket fel kellett állítanánk, hogy a különféle gyorsirási rendszerek összehasonlításánál réazrehajlatlcmul és igazságosan eljárhassunk, de még azért is, hogy megtudjuk : milyennek kell lenni tulajdonképpen a ; tökéletes gyorsírásnak?! Az előtt ugy volt, hogy mindenki dicsérte a magáét, ! lekicsinyelte a másokét, adós maradván az okokkal. \ Gyorsirási mértékem felálli'ása óta azonban a dolog egf-szen másképp áll: a felállított mérték az irányadó. j Más nyelven, ily gyorsirisi mérték felállítási ól tudo- < másom nincs. Különben ez a mérték mindenféle nyelv j gyorsírására érvényes. Dr. K. A. Azokból, amiket itthon is gyár- ! tanak. 937 millió korona árut 1 V hoztunk be Ausztriából. Es ezt i nevezzük mi a magyar ipar j pártolásnak! j i Temetés pap és harangszó nélkül. Mottó: . • . „miképen mi is meg bocsájtunk az ellenünk vé- ' tetteknek " Bámulatos az emberi élet! Kü'dés, fájdalom j jut osztályrészül az egyiknek, mig csupa boldog- ' ság, ragyogás a másiknak. Küzdelem a minden- j napiért, versengés, boszuállás; s mindez miért? Hisz alig egypár percznyi rövidségü az élet s bár j örvendjünk, vagy bánkódjunk itt, egy nyugalom, { egy czél vár reánk: a halál. Van Isten, aki osztja J a jót, vagy rosszat kinek-kinek az érdeme szerint; de mig egyiknek hosszas betegsége alatt ad időt bűnének töredelmes megbánására, addig az Ó kifürkészhetetlen bölcsessége pillanat alatt végét szakítja a másik életének. S a véges emberi ész, a véghetetlenül mindent tudó Isten akaratának, hogy mer szembeszállni és ítéletet hozni ?! Vájjon, kinek volt töredelmesebb bünbáuata: a ki hosszú penitencziát tartott, vagy aki csak bűnbánó lelke mélyéből fakadó töredelmes fohásszal, csak a bünbocsájtó, irgalmas Jézus nevével halt meg? 42 évig volt Bellatinczon kántortanító Márkus Lajos, aki ily hosszú időn ezrekre rugó polgárt nevelt a magyar hazának és az egyháznak. Ugyebár rögös a tanítói pálya? Neki is kijutott az élet küzdelmeiből. De hogy családi élete boldogtalan volt, hogy felesége, gyermekei elhagyták: mit kutassuk mi annak okát! Ha vétkezett ellenük, meg is bűnhődött érte. A halott nem védekezhetik; ha elmondjuk róla a jót, hallgassuk el — ha volt — a rosszat. Már 5 éve, hogy agyszélütés tehetetlenné, nyomorulttá tette ; nyugalomba kellett vonulni és nyugdijából éldegélnie. Ugyan ki sajnálhatta tőle e hosszú éveken át a kiérdemelt alamizsnát, hogy tehete'lenségében még attól is megfosztani akarták? Mert vájjon hányan vannak, akik magánéletük miatt közmegvetést érdemelnének és mégis szemet hunynak tetteik fölött? és miért hogy ez egy emberben ostorozzuk százak bűneit? Közelmúltban értesült róla, hogy ápolójávsl folytatott közös háztartás miatt fegyelmivel fenyegetik. A levelet — érezve, hogy nagy lelki rázkódást fog előidézni — az nap nem olvasta el; mégis — tudva a felelősség súlyát — másnap nézte át, mely alkalommal második szélütés is érte, mely elszólította az élők közül ^Jézusom segits!« utolsó sóhajával. Kiharangozását, eltemettetését a plébános ur megtagadta, holott az elöljáróság s a fárabeli tanitók testületileg kérték az egyházi temetést. S aztán, aki annyi ember fölött énekelte el a »czirkum dederuntot« őt nem a lelkész, csak a kollégák kisérték utolsó útjára, akik imával, énekkel búcsúztak tőle. Hogy gyarló, bűnös volt: nem tagadjuk, hogy életében jobb útra nem tért: nem helyeseljük, de hogy egy 42 évig működő tanítótól az utolsó végtisztességet, a pappal és harangszóval való temetést megtagadják : nem mertük hinni. Arczulütése az emberi méltóságnak, mert nemcsak mint tanitó, hanem mint katholikus ember is megérdemelte az egyházi temetést. Krisztus urunk a megbocsájtást, a felébaráti szeretetet tanította. Nos hát, ha már a lelkészi kötelesség nem is: a szószékről sokszor hirdetetr felebaráti szeretet indította volna a bellatinczi tisztelendő urakat a szokásos egyházi szertartás elvégzésére. Megtagadtatott tőle az egyházi s/.ertartás azért, mert négy évig nem gyónt meg? A gyarló ember nem alkudhatik a mindenható Istennel a halál nemei felett. Ha tovább él — tán megtér! Ha vétkezett: nem mentjük; s nincs is szükség arra. Az Isten trónja előtt megjelent lélek meghallotta már a legnagyobb Urnák, a legfelsőbb Hatóságnak az igazi, csalhatatlan Bírónak az ítéletét. A fárabeli kartársak megbízásából: Fekete Géza, tanitó. Még nem is hinnők e), ha a statisztika nem bizonvitaná, «/ 7 hogy a mult évben 4.1 millió koronát adtunk ki osztrák sörért. Kiosovszky Ernő beszámolója a Pécsett ta tott ipari kongresszusról. Tisztelt elöljáróság! Összegyültünk Pécsett mint a kisiparosság képviselői, hogy megbeszéljük bajainkat, arra orvoslást keressünk s elfogadva a kivezető útra a legajánlatosabb eszközöket, megmutassuk igazságos kérésünket azoknak a forumoknak, amelyek hivatva vannak, amelyek kötelesek a magyar kisiparosságon segíteni. Előre megbeszélt, jól kidolgozott programm tárgyalására jöttünk össze aug. 18 án, ahova engem küldött ki az igen tisztelt Elöljáróság, hogy a zalaegerszegi ipartestület is képviselje magát az egész ország kisiparosságának egyeteméből s haza jőve Önöknek informácziót adjak az ott hallottakról, mintegy szájról-szájra járjon s élőszóval vegyen tudomást kisiparosságunk azokról a módozatokról, azokról az eszközökről, törekvésekről, amelyek a kisiparosoknak munkájuk mellett megfelelő megélhetését biztosítják. A programmot nem tárgyaltuk le ugy, ahogy az előre tervezve volt, mert megjelent a kisiparosok közt a kisiparosok országos gyűlésén a mi bajaink orvoslására leghivatottabb fórumnak, a kereskedelemügyi miniszternek megbízottja Szterényi József államtitkár ur, azon férfiú, aki tapasztalatait a gyakorlati életből vitte oda, s aki talán legtisztábban látja, hogy mit lehet, mit kell s hogyan kell tenni az ország kisiparosainak érdekében, szóval eljött közibénk,]hogy a kormánynak kisipari politikáját közvetlenül leghitelesebb forrásból halljuk, annak bebizonyítására, hogy ma már nem rólunk, nélkülünk akarnak intézkedni, hanem ami meghallgatásunkkal, ami hozzászólásunkkal. Kifejtette a kereskedelmi minisztérium saját magának álláspontját a legégetőbb kérdésekben olyan terjedelemmel, hogy tisztán áll előttünk az a kép, amelyet az ország kisiparossága a közel jövőben mutatni fog. Bebizonyosodtunk, hogy ott, ahol sorsunkat intézik, tudatában vannak sérelmeinknek s ezen ma már csakugyan segíteni is akarnak. Olyan erővel hatott ez a beszéd a kongreszszuson, hogy az eredetileg tervezett programmot ! tökéletesen átalakította s azok a megbeszélések amelyeket Szterényi nyilatkozata után folytattak, nem is ölelték fel s nem is tárgyalták bajaiukat tökéletesen annak tudatában, nógy a jövőnk most olyan kezekben van letéve, amelyek az ígéretek megtartását becsületbeli kötelességeknek ismerik. S ha ezek be nem teljesülhetnek, talán az egész kisiparosságot megtizedeli az elkövetkezendő idő. Ez az oly annyira fontos beszéd talán valamennyi lapban közzé volt téve teljesen vagy kivonatolva, s azt hiszem, ha én is itt főbb vonásaiban megismertetem, szívesen fogják önök hallgatni újólag, mert ezt hallani, róla beszélni ma Sohasem elegendő. Önök uraim azzal, hogy a pécsi országos kongresszuson képviseltették magukat, megmutatták, hogy mily fontosnak ismerik az érdeklődésnek országos megnyilatkozását s én azt hiszem, hogy küldetésemnek itt önök előtt eleget tettem akkor, amikor a 3

1/2 órás beszéd tartalmát röviden, a beszéd minden részletére kiterjeszkedve s mégis világosan itt önök előtt elmondom. A nagy nemzeti küzdelem óta a pécsi országos kongresszus az első, ahol az ország kisiparossága összegyűlt s e kongresszus meghívására a kormány képviseletében jelent meg Szterényi József államtitkár, egyrészről hogy a kormány kötelességét rójja le a kisiparosok irányában, másrészről, hogy tiszteletét és nagyrabecsülését tejezze ki annak a társadalmi osztálynak, amely ip.iunkat megalapozta. Ezután meggyőz bennünket Szterényi, hogy a kormány ez eljárásában semmiféle politika nincs, mert ott ahol iparról, gazdasági jólétről van szó, el kell hogy múljék mindenféle politikai pártkérdés. A kormány s Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter üdvözletét átadva, rátér azokra a tervekre, amelyek a közel jövőben gyakorlati megvalósítás alatt állanak, azokra a kérdésekre, amelyek ami kisiparosainkat legjobban érdeklik, mert az ipari termelés összes ágazatairól beszélni itt a kisiparosok előtt czéltalan volna. A mi kisiparosaink bajai semmiben sem különböznek más államok kisiparosainak bajaitól. A bajok ugyanazok voltak egy eltéréssel, ami a nemzeti sajátosságból folyik. Máskülönben a többi államok is érezték, épen ugy mint mi érezzük most a technikai fejlődést, a közlekedés rohamos haladását s a gyári ipar nyomását, csakhogy ők ezt korán felismerték s korán igyekeztek ezen segíteni, mig mi elmaradtunk s uekünk is oda kell jutnunk, mint a külföldi államok kisiparosságának, hogy a gyári ipart ne tekintse ellenségének. Mert egy egységes gazdasági életben a gyári iparnak kiegészítője a kisipar, Magyarországon nagyon szomorú tény az, hogy kisiparosaink legnagyobb része segédszemélyzet nélkül dolgozik s igy nem tud eleget termelni, mint amekkorára az országnak szüksége volna. A kisiparnak a legnagyobb bajai a tőkeszegénység, a kereskedelmi szervezet hiánya és a technikai fejletlenség. Németországban is ugyanezek a bajok voltak, amikor a kis existencziák kezdtek tömörülni s felolvassa egy német közgazdasági írónak 1853 ban irt néhány sorát, amely híven festi az akkori állapotokat náluk, és mindaz 1907ben Magyarországra is talál, s amely állapotok mindaddig tartani fognak, mig a kisiparosaink nem szövetkeznek hiteligényeik kielégítésére, nyersanyagok beszerzésére kereskedelmi alapon, s amellyel aztán a tiszteségtelen verseny ellen is megküzdhetnek. Statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy külföldön a szövetkezeti eszme mennyire el van terjedve, mig nálunk a kormánynak az orszá-