Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-03 / 40. szám

2 MAGY\R PAIZS 1907. október 3 Ezért szükséges, hogy részleteiben is ismertessem a dolgot, s hogy a közönség lássa ennek is, annak is az okát. Jóhiszemű tárgyilagossággal irom, nemrég történt dolgok tiszta világos emlékezetének a forrásából. A fegyelmi ügynek három vádoló pontja volt. I. Hogy a Szulyovszky kir. biztos féle alkotmánytalan gyűlésre elment s egyéb rokonszenvet tanúsított — mentségül azt hozza fel a polgármester, hogy ő jóhiszemüleg evvel a város érdekét gondolta és szándékolta védeni, hogy pl. el ne vigyék innen a székhelyet s a katonaságot s több effélét. (Meggyőző érv!). — A közigazgatás ezt is tekintetbe vette, de főképen, amint már emiitettük, minthogy nincs pozitív törvényünk az ilyenre, törvényesen nem ítélhette el, s megelégedett avval, hogy csak erkölcsileg sújtsa. Megnyugszik ebben a városi képviselet is s a társadalmi közönségnek is egyrésze. Legfeljebb kisebb társaságokban ugy négyszem között emelkedik egy-egy keserű haug, hogy a régi magyarok, akár volt rá törvény, akár nem volt rá törvény, kettéhasították a hazaárulót; de mióta a csemegiek és a klamarikok faragják a törvényt a magyarnak, azóta száz meg ezer kibúvó van a görbe §§-ok alól. II. Önkényüleg, kérés és jelentés nélkül hosszabb időre távozott a hivatalából. Ez a második vád. Erre mentségül három adat is felmerül. 1. Dr. Gráner orvosnak junius 15-én keltezett orvosi bizonyítványával junius 16 án keltezett kérelme szabadság iránt, melyeket bead junius 19-én. 2.

4Egy pesti orvosnak julius 29-én keltezett orvosi bizonyítványát is beadja, hogy nem hat hétre, hanem három hónapra van szüksége. 3. Hogy szóval is jelentette az öt helyettesítendő városi főjegyzőnek távolmaradását. Ezek eléggé felmentő bizonyítékok (t. i. ha a datumokat nem nézzük). Nem tudom, hogy a fegyelmi bizottság kutatta é az apróbb részleteket is, de ha kutatjuk, a következőket találjuk. Várhidy polgármesternek már megelőzőleg, május végén volt néhány napi szabadsága. Valami gyűlésen járt Bpesten. Ez a szabadság idő junius 5~én lejárt. Azonban a polgármesteri teendőket junius 5-én tul is még mindig Németh Elek főjegyző végzi. Várhidy polgármester nincs a hivatalban. 1906 április 28 tói máig mind Németh Elek elnököl a gyűléseken. Juniusban csak egy két napi iktatót ir alá Várhidy. Az ügyvezetésből, a naplókból s jegyzőkönyvekből erről meg lehet győződni. Junius 5-töl 19 ig eltelik 14 nap,Várh

;dy még mindig nem teljesiti a polgármesteri teudöket. NémethElek főjegyző megsokaija dolgot. Csupán személyileg fölkeresi lakásán Várhidyt 18 án s azt mondja neki, hogy: Netalán rósz vért szül a közönségben, hogy jelentés nélkül ennyi ideig távol marad, s tanácsolja neki, hogy vagy jöjjön fel, vagy kérjen szabadságot. S másnap, junius 19-én beadja szabadság iránti kérését. A kér- I vény — emlitém — 16-ról van keltezve, az 1 orvosi bizonyítvány 15 röl. Ezekből látszik, hogy tanácsadás nélkül is már megelőzőleg jó szándékkal járt el. Az orvosi bizonyítvány mutatja, hogy már 15 én szabadságot akart kérai. Legyen mentő adat az akarat is. Ezt az akaratot lehet bizonyítani. De junius 5-től junius 15-ig még a gondolatra sincs mpsnyugtató hiteles bizonyíték. Nem tudom, ezt a 10 napot vizsgálta é a fegyelmi bizottság. Lehet, hogy ezt az időt valami szóbeli jelentéssel tartanák védhetőnek, talán szóval tett jelentést egyik másik hivatalos társának. De ugy tudom, hogy 10—15 napi távolmaradást már rásbeli jelentéssel vagy kéréssel kell elintézni. ) A junius 19-én beadott szabadság iránti kér- j ivényét jun. 23-án tárgyalja a képviselő testület. ' De azt vélik az emberek, hogy az előfordult bajok miatt előnyösebb lesz Várhidyne^, ha lemond. A lemondást remélik is, az ö előnvére. S ez okból Dr. Thassy Gábor indítványára az elnapolt kérvényügyet jun. 28-án ugyancsak ennyi eredménnyel tárgyalják és napolják el ismét. Nem mondott le. A julius 10-iki közgyűlés egyhangúlag ad julius 1-től kezdve hat heti szabadságot, de -ntekintve, hogy a kérés előtt hivatalos helyiségét önkényüleg elhagyta . . .« (jun. 5—19.) fegyelmi vizsgálatot indit ellene a képviselőtestület. (Ez a testület homályos bizonytalan dolgot nem írhat a jegyzőkönyvébe,,) Erre Várhidy a felebbező beadványában tetszetősnek látszó gúnnyal felel, hogy ime! megadta neki a város a betegsége miatt, üdülésre a szabadságot s egyúttal fegyelmi alá vonja, felfüggeszti állásában, amiért betegsége miatt szabadságot élvez. Hohó! Nem ugy van ! A buta emberek előtt igen kitűnő ez a csavarintás. De más a gólya, más a fecske. Julius 10 tői ,mondjuk: 1-től kezdve jogos a szabadság, junius 5 és 19 között nem jogos. Nem tudom, hogy a fegyelmi bizottság vizsgálta é igy az apró részletekig. De ha vizsgálta is s ha szigorúsággal vizsgálta, is, én azt mondom, hogy a büntetés alól való felmentésre a közigazgatással együtt én is rászavaznék. Ez a formahiba büntethető is, nem is. Ha már az előbbi nagyobb hibáért nem lehet büntetni, miért ezért a kis formahibáért? Isten neki! Kár nem történt. Miért legyünk inkább rosszindulatuak s a máso'x szenvedésén kéjelgök? A közigazgatásnak jószívű nyugodt lelkiismerete fölmentette s punktum. Menjünk tovább. III. Lejtmérezés. Tulkiadás. A fegyelminek ez a harmadik pontja. Ez egy kissé már nehezebb lesz. A város területének a lejtmérezésére a költségvetés 15 ezer koronát jelöl. Felét a megtakarított pénzekből, felét a polgárokra kirovandó adóból fizetik. (A megtakarítás pénze evvel ki is merült.) Időközben megjön a teljes leszámolás. A munka 19 ezer koronába kerül. Négy ezerrel többe. 1905 márcziuz 11 én tanácsülés van. Az évszámokat jegyezzük meg jól. Bizonyos szám alatt a tanács kiutal a fogyasztási adó megtakarított pénzéoól mintegy 1038 koronát s pár fillért, a kataszteri alapból mintegy 1379 koronát s pár fillért, hogy pótolják a hiányzó 4 ezeret. (A még innen is hiányzó 1573 korona szintén a polgárokra kirótt adóból pótoltatott.) Nós a tanácsülés azt mondja, hogy kiutaljuk ezt a fogyasztás és kataszter féle pénzt, de oly hozzáadással és meghagyással, hogy a anúcs a kiutalt összegeknek a képviselt testülettől leendő jóváhagyását kikérendii>. Tehát ki kell kérni. A tanács intézkedésének a polgármester a kötelezett végrehajtója. Ő tartozik képviselő testület elé vinni az ügyet. A lejtmérezés költsége 19 ezer koronával kifizettetett; de sem a katasz'erféle 1379 kor. sem a fogyasztás féle 1038 korona, sem a polgároktól beszedett 1373 korona, összesen 4 ezer koronának a honnan szedését és a hovjforditását be nem jelentette s erre jóváhagyást vagy engedélyt nem kért Várhidy polgármester a képv. i testülettől. i Hanem; 1906 julius 10 én rendkívüli közgyü: lése van a képviselőtestületnek. És ekkor, kerek | egy év és négy hónap múlva, mikor már nem is Várhidy vezeti a polgármesteri teendőket, ekkor itt kerül elé a tanácsnak az a javaslata, hogy a bevégzett tény után az említett kataszter és fogyasztás féle pénzeknek hováforditását vegye tudomásul a képviseleti közgyűlés. Mit tehetett erre egyebet a városi testület, mint azt, hogy Udvardy Vincze felszólalására a következő végzést hozta: Tekintettel arra, hogy a helyszínelés a szakértelmet nélkülözte, a körültekintést elmulasztotta; tekintettel arra, hogy a kérésziül vitelnél a vármegyétől s a városi képviselő testülettől eléje szabott határt önkényüleg túllépte, söt a v. képviselő testülettől és vármegyétől jóváhagyott költségvetésnek maximális összegét is túllépte s a többletet részint a közvagyonból, részint a polgárok megadóztatásából fizette ki: nem fogadja el a közgyűlés a javaslatot, s Várhidy polgármester eljárása felett rosszolását, bizalmatlanságát fejezi ki, még pedig; a képviselő testületnek félrevezetéséért, a költségelőirányzat túllépéséért s a költségnek önkényes kifizetéséért-, továbbá, annak kiderítése végett, hogy azért a körülményért, miszerint a törvényszék a befejezett munkát hitelesíteni nem volt hajlandó, kit terhel a felelősség *? végül azért, mert a város belterülete a munkálatok megkezdésekor a polgármestertől enkényüleg jelöltetett kt s a képviselő testület erről csak a munka befejezte után értesült s újólag minthogy a város lakosságának ujabb megterheltetésével jelölte ki a határt a 3694. 1838. szabályrendelet a'apján súlyosan megsértve hivatalos kötelességét: ezekért ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendeli, állásától nyomban felfüggeszti s fizetésének egyharmadára utalja. Ezek után a fegyelmi bizottság e harmadik vád alól is felmentette Várhidy polgármestert. Szerepelhet talán az indokolásban ez is : Igaz, hogy a képviselő testületnél nem tett jelentést, de a tanács tudtával csinálta. Persze, hogy a tanács ismerte az ügyet. Épen a tanács utasította kötelességének a teljesítésére, a tanács rendelte meg neki, hogy kérjen jóváhagyást a testülettől. De a tanács nem képviselő testület. Hanem szerepel a felmentés megokolásában egy igen érdekes eset. Azt mondja a fegyelmi bizottság, a vmegyei közigazgatás, a városi testületnek, hogy hát hogyan vádoljátok ti Várhidyt rosz gazdálkodással ? Hiszen ti magatok dicséritek meg őt helyes, jó gazdálkodásáért ! Íme, itt a jegyzökönyvetek, magatok határoztátok, ti irtatok alá határozástokat, melyben bizalmat szavaztatok neki, elismerést és dicséretet mondottatok neki pontos gazdálkodásáért. És ezt a dicsérő jegyzökönyvet a közigazgatás a városi képviselő testületnek a szeme elé tartja és a testület nézi és olvassa és nallgatja és pirul bele. Kérdezősködöm fütöl-fától s rájövök, hogy itt már igazán más a fecske s más a gólya. Bájövök, hogy Faragó Béla támadja az évi zárószámadást. S rájövök, hogy Dr. Obersohn egyik közgyűlésen felszólal: Mi van azzal a sok rosszalással, gyanúsítással ? A jogügyi bizottság megvizsgálja a dolgot s a pénztárnoktól és ellenőrtől is összedett értesítések után megkészíti a véleményt, a javaslatot. S egy gyűlés végén, mikor már alig van öt hat ember jelen, meghozzák a jegyzőkönybe Írandó határozatot — a jogügyi bizottság véleménye alapján, hogy nincs szabályellenesség, s egyúttal megtoldják avval, hogy : elismerést, bizalmat és dicséretet érdemel a i 1 ; polgármester. Az aztán mindegy, hogy ez mikor ! történt s hányan voltak jelen és kik voltak azok ? Ez a dicséret és dicsőség meg van örökítve. De! ez a dicséret és dicsőség az 1904. évi zárszámadásra tartozik. És nem a következő 1905. évi helyszínelésre és lejtmérezésre. Mire való ez a játék ? A fegyelmi vád az 1905. évi gazdálkodásra \ vonatkozik. A dicséret pedig 1904 re szól. Talán nem kell ide magyarázat. I Hát az 1904. évben elkövetett helyes cselekedetünkkel megválthaljuk é a következő egész f életünkben elkövetendő bűneinknek a büntetését? • Meghalt Tetzel János. ; Ennek a harmadik pontnak a felmentését az I okmányokból nem tudom megérteni. Megértem azonban egyébből. A levegőben jár az a beszéd, hogy Várhidy, ha fölmentik, ha nem menők, sohasem fog többet visszajöni. A közönség hiszi is, hogy a bizottság egyéb békülékenységi hajlamai mellett avval a ki nem fejezett, de táplált tudattal nyugtatja meg magát, hogy ugy sem jön vissza, had menjen békével és Isten hírével, s jó lelkéből épített neki egy arany hidat. A közönségből egyen-ketten, akik ennek nem hiszének, azt mondják: Nem baj. Ha vissza jön, van még több ütő kártyánk. Ez a tromf mindent elsöpör. Akkor elővesszük majd a villanyvilágítás ügyét is. Itt mindeniknél nagyobb baj történt. (Nem tudom, miért nem csatolták hát azt is a többiekhez ? Igaz é, nem é? Azt mondják, a a vármegye visszaadta). S elő lehet venni az Amerikába futott Csentericz volt rkapitány pénztári megvizsgáltatását is — mondják. A villanyvilágítással ugyanis az történt, hogy azt egy eszébe jutott pillanattól kezdve erősen sürgette, a szerződés - kötést gyorsan keresztül hajtotta, s más jelentkező vállalkozót el sem fogadott.. Hogy itt van ok a gondolkodásra, bizonyítja az, hogy a Ganz gyár a felzudult közhangulatra a már hitelesen megpecsételt szerződés után is leszállította az árakat s sokkal előnyösebb szerződést csinált a várossal, amiben persze nagy érdeme van Udvardy Vinczének, aki vezetett és kolompolt, s Faragó Bélának is, s nem csekély érdeme lehet a Magyar Faizsnak ís, mely éveken keresztül kritizáló cszikkeivel örökös harczban állott a Ganzgyárral s ilyenek miatt a Magyar Paizszsal szemben örökös harczban állott Várhidy polgármester. Szóval a villanyvilágítás még ütőkártya.