Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-12 / 37. szám

2 M A G Y A R P A .i Z S (907. szeptember 12 32 év óta fennálló legjobb hírnévnek örvendő hangszerraktárában Nagykanizsán 46—o2 ' I Wm & w ujak és kijátszottak na«v választékban kaphatók részletfizetésre ís, a legjobb gyári árak mellett kaphatók, esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becserélt,etnek. Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol képest igen csekélyek. A ki tehát valami magvat érez magában, az könnyebben elviseli a magányt, mint az olyan ember, akinek csekély az önértébe. A magánynak hátrányai között van egyébiránt főleg egy, a melyet nem oly kjnnyen veszünk észre, mint a többit: ez pedig a következő: valamint testünk, ha sokáig és szakadatlanul otthon tartózkodunk, elpuhuLjeigyöngül, ugy hogy minden hű vös szellő is megárt neki: ugy a tartós magáulétben kedélyünk, lelkünk oly érzékennyé válik, hogy a legcsekélyebb események, a legjelentéktelenebb szó, sőt már a tekintet is nyugtalanítja, szomorítja, vagy sérti őt; holott az, aki folytonosan az emberek között van, hasonló dolgokat észre sem vesz. Ugy hiszem, ezt mindegyikünk tapasztalta. "Vannak esetek, hogy bizonyos jogos elkedvetlenedést nem akarom mondani, megvetést érzünk az emberek iránt, minek folytán ismét magányba menekülünk; de ezt se bírjuk ki soiiáig; azért ismét felkeressük a társaságot. Ilyen lelki állapotban legjobb ha tanú unk a társaságban is bízón- os mértékig magányosan lenni; vagyis hogy az emberek közt lehetőleg tárgyilagosak maradjunk. Ez megóv minket a túlságosan közeli érintkezéstől s igy minden esetleges sértéstől. Ebben az értelemben a társaságot össze lehet hasonlítani a tűzzel, melynél az okos ember kellő távolságban melegszik ugyan, de bele nem nyul, mint a bolond, a ki midőn magát megégette, a magány hűvösébe menekül, jajgatván, hogy a tűz éget. * Nagy igazságot rejt magában az a régi mondás, hogy az ember sokat nélkülözhet ugvan, de emberek nélkül nem lehet. E mondásban jelezve van azon társalkodási ösztön, mely az emberi természetben nyugszik s a melynek alapján arra törekszik az ember, hogy magához hasonló lénvnyel élhessen és hogy a gondolatok a nézetek kölcsönös közlésében eszmecserében gvBnyörei kielégítését, a kölcsönös segélynyújtásban pedig saját existencziájának leketöségét megtalálja. Eltekintve tehát azon politikai, polgári vagy vallási társaságodtól, melyeknek működése magasabb, határozott czéllal bir: ez alkalommal csak azon társadalmi egyletekről akarok néhány meg" jegyzést tenni, melyek hivatva vannak periodikus összejövetelekben kölcsönös szórakozást, mulatságot nyújtani. Nagyon komor embernek kellene lenni annak, aki tisztességes, vidám en:berek társas egyesületében és szívélyes szórakozásában, nehéz napi munkája után, jó ismerősök s igazi barátok körében felvidulni nem akarna, vagy nem tudna. És ezt a felüdülést nem ritkán csekély eszkö zökkel is elérhetjük, ha oly emberekkel van dolgunk, a kik a társaságba nem viszik magukkal az előítéleteket, rangviszonyokat, igényeket s önzésüket, hanem a kímélet, a türelem humánus erényeit gyakorolják, s az egész kedvéért saját személyi érdekeik némi feláldozásától sem irtóznak, hogy egy két vig órát. becsületes vidám emberekkel zavartalanul élvezhessenek. Váljon az ilyen élvezet az otthon körében vagy inkább talán a külvilágban s egyáltalában váljon gyakran található é? erre csak az idő, a viszonyok, nemzeti jellem és szokások adhatják meg nekünk a kellő feleletet. Vannak emberek, pedig igen sokan, a kik ' oha sincsenek megelégedve azzal, a mivel birnak és a mit élveznek, hanem irigy szemmel nézvén a finomabb világ élvezeteit, mindig ezek után vágyódnak; meg sem gondolván azt, hogy tényleges csere esetében valószínűleg mit nem nyernének. Igazi társas életet, fesztelen szórakozást valób:in csak vig, egyenesle kü, egyszerű embereknél találhatunk; a kik noha képzettséggel s kellő műveltséggel rendelkeznek, a tulfinomitott modort még sem ismerik, természetükét meg nem tagadva, sem többnek, sem másnak látszani nem akarnak, mint a mik. Sem igazságos, sem méltányos nom volna bárkiuek is ama követelése, hogy társ.idaimi érintkezéseinkben s társas összejöveteleinkben mindig s minden eshetőségnél teljes összhang uralkodjék. A ki ilyen ig-nyekkel lép fel, az teljesen figyelmen kívül hagyná az emberi természetek, jellemek, érzelmek s vélemények külömbözőségét. Bizonyos eltérések a véleményekben, diferencsak be : némi csendes borzongással is járultunk a rejtélyes fülke elé, melynek homályában a külső veröfénytől elvakítva egyelőre mit sem láthattunk. Csak erőltetett nézés után iáthattuk meg vegre a benne félig feltámasztott, ízléstelen fakoporsót, melynek egyszerűsége, közönségessége — mi tagadás benne — kissé lehűtötte felcsigázott képzeletünket. Már-már azt hittük, csalódni fogunk várakozásainkban, s ebben a sűrű homályban sokkal többet látni ugy sem fogunk ; midőn a templomőr egyszerre csak kapja magát, s minden teketória vagy nagyobb megerőltetés nélkül csak kivesz a koporsóból valami óriás babához vagy madárvázhoz hasonló alakot és odaállítja elénk a világos pikétra! . . . A meglepetésnek és rosszallásnak egy hangosan tiltakozó felkiáltása honorálta részünkről a kegyeletlenségnek ezt a nyilvánvaló brutalitását, A templomnak érdemes őre azonban megnyugtatni óhajtván bennünket egyszerűen kijelentette, hogy némi borravalóért bárki kedvéért ezt mindenkor szívesen megszokta tenni. Sőt van eset rá, hogy jókedvében a gyerekek és látogatók mulattatására meg is tánczoltatja az »öreget.« Egyelőre megfeledkeztünk azonban méltatlankodó .elháborodásu'król s egész mohó érdeklődéssel és nagy figyelemmel merültünk bele a nevezetes és különös látványnak a szemlélésébe. Életemben még sohasem láttam múmiát, sem egyéb természetes vagy mesterséges uton conservált emberi tetemet. Ennélfogva összehasonlítást sem tehetek azok és a lendvai Hadik-múmia között. A Britisch Muzeumban járt egyik ismerősömtől azonban hallottam és leírásokból olvastam, hogy a legtöbb múmia a balzsamozás és tán az évezredek múlása következtében már alig mutat valami emberi formát. A tetótől-taipig való göngyöiés miatt csak az alak hossza és az arcz elmosódott vonásai láthatók. Ellenben a Hadik természetes uton conserválódott mumiájáuak a látásánál, egész biztos képet alkothatunk magunknak a lovag egykori sugár alkatáról, szabályos, szép arczárói fiatal koráról és a mi legcsodálatosabb: szép tekintetű kék szemeiről! . . . Az első tekintetre legszembeötlőbb rajta a szenvedő testtartás, moly feltevés mind határozottabb támpontot nyer a további vizsgálat és szemlélés nyomán. A halhalántékán t. i. egy körülbelül 3 cm. hosszú, de a koponyacsontot is átjáró s kardvágástól eredő seb tátong, mely feltétlenül halálos volt. De mig balszeme teljes épségben van, ugy annyira, hogy még a kékesszürke iris is kivehető benne; addig a jobb szemüreg sötéten, üresen tátong, s a homlokcsonton látható becsorbulással arról tesz tanúságot, hogy gyilkos erőszak egyúttal megfosztotta a lovagot egyik szeme világától is. A testi szenvedésnek kétségtelen kinyomatát bizonyítják az erősen összecsikoritott fogak és a különben szép száj jobb szegletének fájdalmasan felhúzódott eltorzulása is; de elárulja a szenvedést leginkább a jobb olda'ra elfordított fejtartás, mely a szabályos vonásokat előírói nézve tiszta arczélben tünteti fel. A teljesen kopasz fejnek tökéletes koponya formátiója domború, s magas homlokával, picziny fülkagylóival, szabályos gömbölyüségével öröme s gyönyörűsége lehetne minden szobrásznak és phrenologusnak. Az egész test bőrének a tapiutata és szine pedig olyan, mint cziák a nézetekben, mindenütt lesznek, a hol emberek együtt vannak. De ez nem baj; sót ellenkezőleg; hozzájárulnak azok a szórakozásnak, a mulatságnak nagyobb élénkségéhez, ha a tisztességes, okos vitatkozás korlátai között maradnak. Legyen szabad befejezésül megjegyeznem, hogy a humanitás és igazi műveltség képezik főténvVzöit s alapvonásait az egészséges, zavartalan socziális éleinek. Ellenben a rang, az osztálygőg s egoismus a társadalmi életnek főellenségei, valamint okai is a klík szellem s a társadalmi bajok miatti, oly gyakran előforduló panaszoknak; egyszersmind pedig biztos jelei a műveltség s a humanitás hiányának. Csellcó József. Erős, gazdag iparos es kereskedő osztály legnagyobb erőssége és támasza lehet ez országnak. De ezt kiegyezési alkudozásokkal elérni nem lehet. Hivatalos rovat. 1691, rkp. 907. Hirdetmény. Az ebtaitásról szóló 11096. 890. számú városi szabályrendelet 6. §-a értelmében felhívom mindazon zalaegerszegi lakós ebtulajdonosokat, kiknek birtokában mészáros, dogge, buldog és hasonló nagyobb fajtájú kutyák vaunak, hogy azokat szájkosárral azonn il lássák el s azt állandóan viseltessék ebeiken, annál is inkább, mert elleneseiben a fent hivatkozo't szabályrendelet 20. §-a a'apján 40 oronáig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén megtelelő elzárással fognak büntettetni. Zalaegerszegen, 1907 szeptember 5-én. Salamon, h. rendőrkapitány. a megfakult szürke glacé keztyü bőré. Orczáinak a megérintésénél érezhetők borotvált szakállának a lágy pelyhei. A karok megtapintásánál a bőr benyomul, mint az élő emberénél s a SZÍVÓS izmok között tisztán megérezni a csontokat. A kissé hajlott gerincz és a roskadni látszó térdek miatt a/, egész alak jóval kisebb, mint amilyen valóságban és a lovag ifjúi délezeg tartása mellett lehetett. De igy is egy középtermetű férfiú magasságát éri el. A gyomor és hasüreg felett a bór tompán hangzik, mint az élő testen, kezei pedig keresztbe vannak összetéve felette. Az egész alakot kopott, rongyos fekete talár-féle köpeny alig-alig fedi be szegényesen, hiányosan. Pedig valamikor, díszes lovag ruhában, kócsagforgós kalpaggal büszke fején, jó karddal az oldalán, tüzes paripáján ülve hej! be vitéz dalia lehetett s nem csoda bizony, hogy a »líndvaic vár BáníTy nevű urának a szép leánya halálosan beleszeretett a délezeg ifjúba. Annyira halálosan, hogy midőn hírét vette kedvesének egy másik vetélytársával érte megvívott s a lovagra nézve halálos kimenetelű párbajának: menten leugrott a vár egy második emeleti ablakából és szörnyet halt. Máig is látható ennek az ablaknak a helye, melyet a megszomorodott várúr a gyászos eset után mindjárt befalaztatott. Az üres fülkébe egy Mária kép van illesztve, előtte pedig a hétnek bizonyos napjain két fogadalmi lámpa ég a szomorú esetnek az örök emlékezetére . . . Ez a Hadik-lovag szerelmi históriájának a regényesebb alakja; a másik versió szerint nem párbajban, hanem felbérelt gyilkosok ölték volna meg orozva a vitéz leventét . , . A magam részéről roppantul örültem, s hálásan