Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-29 / 35. szám

magyar PAIZS 1907. augusztus 29. Bischitzky Miksáné Nagykanizsa. 32 év óta fennálló legjobb hírnévnek örvendő hangszerraktárában Nagykanizsán 43—62 •féle czntaliot és lariiii ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal válaszoj Hiszen nyilvánvaló dolog, hogy egy város, ha szabadon hirdet pályázatot az építésre, jobban jő ki, mintha szabadkézből adja ki az építést kétszeres árért. Ha maga alkaimaz szakképzett üzemvezetőt, házi kezelésben tartva a világítást, többet nyer, mintha idegen társaság, idegen embert küld a város polgarai nyakára, a ki a helyi viszonyokat nem ismeri s a ki boszantja és többnyire zsákmányolja a várost s annak közönségét. Még a legbecsületesebb, leghűségesebb kezelés mellett is káros a bérlet. A bérlő társaságok vagy külföldről, vagy a fővárosból dirigálják az üzemet. Eunek képviseletében lejő koronkiut egy-egy nagyképűsködő és fontoskodó „igazgató". Persze a város terhére évi'2—4000 korona utazási költségért. Fontoskodik s ujabb költséget csináltat. E bérlőségek becsületes kezelés mellett is hasznot húznak a berendezésen, mert drágán számítják fel. Hasznot húznak minden vonalon. Be kell tekinteni ezek számadásaiba. Rebie, infoi máczió, közvetítői százalék s más czimek alatt, azok kezéhez, mennyi vaj tapad. Nem szégyen tanulni, kövessük a szorgalmas, becsületes, józan japán nép példáját. Japán minden községe házilag rendezi be a villamos világítást, ugy az utczakon, mint a házakban mesés olcsón jutnak a Jényhez. Japán ország kormánya segíti polgárait a fejlődés és anyagi boldogulás utjain. Tegye ezt a magyar kormány is. Ezt megkívánja a nemzet anyagi érdeke és önérzete és méltósága. Távolítsuk el az atyáskodó, basáskodó, spekuláló társulatokat a város k nyakáról. Szterényi Józseí államtitkár bcsaéúe Pécsett az omágos ipari Kongresszuson. Az államtitkár, miutln átadta Magyarország kormányának és Kossuth Ferencz kerosk. miniszternek üdvözletét, áttért a kormány és Kossuth ipari politikájának ismertetésére s azt mondá, hogy a mi kisiparunknak is megvannak azok a bajai, amelyek más országokban is megvannak, de nálunk sajnos, csak későn ébredtek ennek tudatára. Ezek a bajok: tőkeszegénység, a kereskedelmi szervezet hiánya és technikai fejletlenség. A tőkeszegénység és kereskedelmi szervezet hiánya az első a bajok között. Szövetkezni kell, hogy az iparosok kielégíthessék hiteligényüket, hogy besíerezhessék anyagukat, hogy értékesíthessék terményeiket s végül, hogy kiküszöbölhessék a tisztességtelen versenyek különböző formáit. S mégis nálunk a legnagyobb erőfeszítéssel is csak 129 ipari szövetkezetet lehetett alapítani mindössze 6 ) szakcsoporttal. Pedig hát Kossuth Ferencz meglehetős nagy pénzösszeget adatott a kisipari szövetkezeteknek. Tehát csakis a kisiparosokon múlik, hogy a bajon segítsenek, mert a mostani pénzügyminiszter is nem olyan ember, aki fukarkodik a pénzzel, ha azt az iparra fordítják. A másik bajon a technikai fejletlenségen szintén első sorban magok a kisiparosok segíthetnek, mert az állam mindent megtett, amit tehetett. Nagy pénzösszeget adott a kisiparosoknak gépekre s több városban lesznek gyakorlati tanfolyamok, az iparosoktól függ, hogy ezek eredményesek legyenek. Ezután áttér a kisipar nagy sebére: az inasügyre, ami azt mutatja, hogy iparunk már csak a jelenben él, a jövőben már nem. Ezt az államnak bárhogyan is meg kell akadályozni. A külföldi államok már próbáltak is segíteni a bajon lanoncz-otthonoknak létesítésével, amelyek gondoskodnak az inasok élelmezéséről, neveléséről s igy megkönnyítik az iparos terhét. Majd áttért Szterényi az iparoktatásra, amely Magyarországon eléggé fejlett s most már külföldről is jönnek, hogy megvizsgálják ami tanításunkat, holott azelőtt mi mentünk külföldre. S Kossuth keresk. min. még azt is akarja, hogy minden városban legyen egy szakiskola. Beszélt még az ipartörvényröl, amely még ez év folyamán nyilvánosságra kerül. Az egész mü 4 különböző törvényből áll: a tulajdonképeni ipartörvényből, munkaügyi törvényből, a munkaszünetről s végül a tisztességtelen versenyről szóló törvényekből. Beszélt továbbá a munkaközvetítésről, sztrájkról és az ipari bíróságról. A munka közvetítést vagy államivá vagy községivé kell tenni, hogy igy megszűnjék a muukás és a munkaadó közti súrlódás. Ez mindenesetre pénzáldozattal jár, de ezt fel kell áldozni, mert a súrlódásokból keletkezik a sztrájk. Szterényi elismeri a sztrájk jogos voltát, addig, mig a munka viszonyok javítása forog kérdésben. A sztrájk kérdést is szabályozni kell. de nem sztrájktőrvénnyel, hanem más módon. A sztrájkkal kapcsolatosan létesíteni bgnak ipari bíróságokat, hogy a békéltetés minél hamarabb megtörténjék. Magyarország Ausztriától évente több mint 400 milió korona textil-árut vásárol. Persze már a falusi nép is nagyban vasárolja a czifra viganóra, ingvallra, keszkenő e valót, de mind bécsi rongy az, drága pénzért. Hozzászólás az iparfejlesztéshez. A »Honi Ipar« szaklap szerkesztősége kérdést intéz városunk polgármesteréhez, hogy milyen ipartelepek lennének létesíthetők a város területen és milyen fe'tétellel. Mivel városunk gyarapodásának feltétele és a szaporodó lakosság foglalkoztatása megkövetelik azt. hogy ezen ügy felkaroltassék, 3 tagu bizottság alakul, amelynek tagjai Udvardy Vincze, Sárközy Viktor és ifj. Stetka Péter városi mérnök. £7. a bizottság javasolja a husnagyvágó és feldolgozó gyárnak If'tesiését, ; mert ez a vidék gazdag vágómarhákban és j emellett kapcsolatban lehetne ez a létesítendő közvágóhiddal. Evvel kapcsolatosán Sárközy Viktor g. e. t. indítványozta, hogy az. országos vásárok szamát szaporítani kell. Ugyancsak ezzel kapcsolatban egy bőrgyárnak alapítását is indítványozzák. A bizottság jónak látja harisnya és trikó szövő gyár üzembe helyezését i>, hogy a női munkás kezeket is foglalkoztassák. Ebből kifolyólag jó volna, ha a város hatósága a vármegyei gazdasági egyesület és földmivelésügyi ministerium sesit sógével mozgalmat indítana, hogy a házi ipar házi ipari szövetkezetet létesítsen, miáltal a kosár és szalma fonás és egyéb há/;i ipari ezikkek gyártása jövedelmező forrás volna a szövetkezet munkás tagjaira. Indítványozza a bizottság továbbá, mivel vidékünkön nagy kiterjedésű bükk erdők vannak, egy ilyen szakba vágó faipari telepnek a létesítését. — A Magyar Paizs részéről mindezeket helyeseljük, de hozzátesszük még azt, hogy a bizottság vagy város argumentálva sürgesse vidékünkön a fém- és faipari szakiskolát, ha pedig fémünk, kövünk nem létében ezt ellenzi valaki, sürgessünk okvetlenül faipari művészeti iskolát. Magyar népünk általában jeleskedik a vas- és faiparoan; az iparművészeti fa faragászatban pedig a zalai és somogyi néplélek nyilvánul meg messze földön a leghatározottabban és legjelesebben. A második hozzászólási javaslatunk pedig az, hogy minden argumentálás nélkül sürgessen minden város, minden vármegye valami féle ruhagyárat, kendergyár, posztógyár, szövőgyár, fonógyár .... stb., hogy legyen az országban 64 avagy 164 ilyen féle gyár. Az ilyenből sohasem lehet elég sok, mert n ruházat kérdése, a ruházati ipar kérdése, a közgazdaságnak a dereka, ez a döntő a nemzet gazdagodásának és szegényedésének az ügyében, M. P. Nyári bolyongások (V.) — Hévizén a fürdő és a vendéglő. — Szó nélkül, már pár év óta is nagy különbség van Hévizén. Reischl ur, az uj bérlő egy kis lendületnek indította a dolgot. Hosszan nyúló fedett folyosón jőnek-meunek a fürdőzők, hogy a különben szeles helyen védve legyenek, mert hiszen épen hüléses embere c mennek óda gyógyulni s a szeles fürdő még nagyobb csúzokat csinálna. Igen helyes a bérlőnek ez a gondoskodása. Uj vendégházak is épültek s szaporodott is a vendégek száma. De hát ugyan melyik fürdő érdemelné meg inkább a gondozást és a híresztelést, mint a világnak eme legbámulatosabb fürdőié! Virág fürdőnek is lehetne nevezni a világfürdő név mellett. Gyönyörű lótusz virágok között fürdőzik a közönség. A tó nagy kiterjedésű, de nem átláthatatlan, sem nem apad, sem nem nő. A belőle kifolyó víz nagysága mutatja a forrás bőségét.. A kifolyó patak akkora, mint a Zala közép folyása. A forrás nagysága tehát kitehet 20—25 emberderék vastagságú vizet. De ez nem egy, hanem több forrás. Ez a', ásványvíz tiszta kékes szinü. Ugy ítélem, 35 Celsius foknyi meleg, s mindenütt egyenlő meleg, a szélein is, a közepén is, a tetején is, a fenekén is. $ Sárnak, iszapnak tetsző dolog van az alján, de sem nem sár, sem nem iszap, hanem murvának, korpának nevezett fatörmellékeknek elkorhadt állapota, finom lisztszerü és tiszta, s azonnal lehull a testről. Ebbe a korpába istentudja, meddig sülyediietne az , ember, de nom sülyed ám, csak néhol bokáig, néhol térdig, néhol ovii.

1, de a viz mindig nyakig ér, a törpe embernek iá, a magas embernek is. Ezt az á;lapotot maga a természet hordozza ugy és nem az embertől függ. Akár tud úszni a fürdő, akár nem, csak nyakig érő vizben cíammog. Ennek a bámulatos fürdőnek a környéke is tiszta, egészséges. Csupán egyik szegletén van baj! O'.t közvetlenül a parton van az országút s ott közlekedik a világnak eddigelé legotrombább sport eszköze is, az úgynevezett automobil. Tudni való, mit csinál ez. Az országútnak összes porát felkavarja közvetlenül a fürdőzők orra alá. Nohát ezen könveu segíthet a fürdő igazgató s tanácsos is, hogy segítsen. Emeltessen oda magasacska deszkaKertet, s válassza el az utczavilágtól a fürdőt. A fürdésnek 20—30 és 40 krajezár az ára Én a legszegényebb néposztályhoz tartozván, ingyen akartam fürödni, de azt mondja az iroda, hogy niksz dájcs. Sági János keszthelyi hírlapíró koliégánk ,'s barátunk derék emlékiratot készített még tavaly a keszthelyi balatoni fürdőzés ügyében s világos érvekkel kimutatja, hogy a fürdőknek nagy hasznok volna abban, ha az ujságokDak tiszteletjegyeket adnának. És kaczagás, hogy nem adnak. Azt gondoltam, hogy a szomszéd Hévíznek is szólott a leczke. Mondom Beischl fürdő igazgató urnák ezt az igazságot. Mondom, hogy az urak üzletemberek, s elköltenek néha százakat, néha ezereket a reklámra, újsághirdetésekre, plakáttokra stb. Holott ha az újságírónak egy 40 krajezáros ingyen jegyet, vagy mondjuk tiszteletjegyet adnak, evvel a tisztelettel és előzékenységgel ugy lefegyverezik, mondjuk lekenyerezik, hogy vezérczikket is ir a <óról s az nagyobb értékű mint a plakát, meg az üzleti hirdetés. Kevesebb pénzbe kerülne és több hasznot hajtana. Aztán a nagytóban elfér az a pár újságíró, egészmegyében valami 12 újságszerkesztő van. Mert legalább a Zalamegyeieket megillethetné ez. Nem magamért beszélek, mondom, s nem a 40 krajczárért, hanem az elv, az elv! uram. Nem rosz elv ez. Reischl ur erre udvariasan azt feleli hogy kérem, kérem, a journalistának szívesen rendelkezésül bocsátom a tavat, ingyen, tiszteletből, tessék kérem. Csakhogy én már megfürödtem. Hanem talán a jövő nyáron . . .