Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-08 / 32. szám

írül. év Zai»«n>PB»eg, 1007. augusztu

s 8. 32, szánt. fflöfiietíri át: *ty éne 4 koron*. f él «m 2 koron. Nej; ti étre 1 kor. 4jm 8s&« 8 fi lé-. Hi det 's k dija megegyezés széria* N.i't/r tora 1 kor. Szerkesztőség e» kiadóvatal: Wlassici-utcta tb. Síorice8.ti Z. HorvátlL Lajos / LENGYEL FAHENCZ Munkatársak: \ B O R B É L Y G Y Ö R G Y laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Ha az ipar pártolást az egész nemzet ügyévé tudjuk tenni, ha megtudjuk értetni a nép millióival, hogy a magyar ipar szeretete és a magyar hazaszeretet azonos fogalmak, akkor sikerül az iparpártolást egy nemzet fönntartó tényező színvonalára emelni. Iskolai értekezés. Évenként az iskolai igazgatók egy-egy Értesitő könyvet szoktak kiadni az iskolának évi müködésérői, állapotáról stb. Ezekbe az Értesítőkbe vezérczikkül egyik másik tanár úgynevezett programm értekezést ir. Csakhogy valamint általában a tankönyvek, az iskolák s leginkább a gimnáziumok, akképen ezek a programm értekezések is távol a gyakorlati élettől s távol a nemzeti szellemtől is, 99 századrészben avval foglalkoznak, hogy az ablativus abszolutusnak németnyelvre való fordításánál micsoda elvet követ valamelyik lipcsei tanár ? s mit szól hozzá a mainzi érsek? Ovidius 22 éves korában szerette é jobban Juliskát, ragy 23 éves korában? és hogy milyen értelemben haszn Íja Propertius a cum kötőszót ? Vagy hogy Horatius melyik ételt szerette jobban nyalni, a római császár konyháján? Hát hiszem én, hogy bizony ezek mind igen igen épületes dolgok. Csakhogy nekünk szegény magyaroknak ennél több dolgunk és szükségesebb dolgunk is van. Ezt az elvet azért említem meg a bevezetésben, nehogy valaki pajtáskodással vádolhasson, mikor magasztalással emlitem egyik barátomnak egy ilyen iskolai értekezését. A zalaegerszegi főgimnáziumnak Értesítőjéről van szó, melybe Bucsy István kollégám irta a programm értekezést. Tehát nem pro domo képen, hanem elvből szólok. Sümegen. (II.) Irta: Németh Elekné Andaházy Iréné. b) A püspöki residentia. Az idó viszontagságaitól megkormosult, mohos faiu, ódon épület tömb előtt állunk, melynek puritán külseje és méltóságteljesen hatalmas arányai, mintegy hü kifejezői annak a gazdag fényben és hideg pompában, ópulens kényelemben és rideg benső magányban lezajló paradox életnek, mely a magas papi pályán lévő kiváltságosaknak általánosan irigylett, dicsöitett, — valóságban pedig szomorú és sajnálatra méltó osztályrésze szokott lenni. — Hányan lehettek itt is, kik e komor falakon belül, senkitől sem látva — fogcsikorgatva rázták elhamarkodva tett fogadalmuknak a csörgő rabbilincsét. Kik e fényes termekben, a csemegékkel megrakott asztalok . Jól esik a 99 század részek mellett egyegy ilyen hasznos és Szükséges dolgot is látnunk, mint a Bucsy értekezése. A magyar irodalmi kritikáról szól. A régibb és az ujabb kritikus irók, vagy író-kritikusok véleményeiből szorgalmas tauulmányt csinált. Szembeállította őket. Tudniillik a régieket az ujakkal. S rettenetesen elijesztő kép tárul elénk. Nem követem szószeriütiségekten az értekezést, csak kivonatban mondom el, hogy mit tanultam belőle. Van két osztálya a magyar irodalmi kritikusoknak : az elsőbe tartozik Kazinczy Ferencz, Kölcsey Ferencz, Bajza József s több ilyen apróságos emberek ; a másik osztályba a mai hirlapirásnak fiatal, de égbetörő sziklái, szokás szerint: ,Chimborászói," többnyire névtelen irók és kritikusok. Néhányat emlit az értekezés, példánakokáért: Heltai Jenő, Molnár Ferencz, Pásztor Árpád, Ady Endre, s több ilyen ismeretlen nevű nagyságok. Főképen ezeket emeli ki az újkori kritika, a hírlapírók kritikus csoportja. Olyanformán van ez, hogy mikor az egyik iró, akkor a másik kritikus és megfordítva. De nem esik jól a tréfa. A dolog ugy áll, hogy Kazinczyék, Kölcseyék, Bajzáék, Eötvösék magyarok is voltak, irók is, kritikusok is. Ez az ujabb osztály pedig . . . azonban még azt sem mondom, hogy nem magyarok. Csak azt mondom, hogy ez az ujabb kritikus iró osztály Kazinczyt, Kölcseyt, Bajzát, Jósika Miklóst, Eötvöst, Czuczort, Csiky Gergelyt s ezeket holmi szószátyároknak képzeli; ezek még magyarul sem tudtak megtanulni (a mai hirlapiró költőktől tanulunk magyarul). Mikes Kelemennek megkegyelmez ez a kritika annyiban, hogy ez a Mikes tudott magyarul, egyebekben azonban iromelMt keservesen éhezték és szomjazták a megelégedésnek, önmegnyugvásnak Isten-békéjét s örömc.st odadobták volna rettegett és irigyelt hatalmuknak a fényes jogarát, czéltévesztett existentiájuknak minden üres pumpáját az igazi boldogságnak, a meleg szóbeli kedélyességnek egyetlen, röpke gyönyöréért. Hányan, oh! hányan ...'?! Csak Isten a tudója ... és ezek az üres termek bántó némaságukkal . . . Hatalmas kargatidákkal díszített óriási kapun át a boltíves, oszlopos előcsarnokba léptünk, hol Schult-e kastellánus ur fogadott bennünket s szives kalauzolása mellett az első emeletnek mintegy 10 vagy 12-dél több termét tekintettük meg. Amint egyik hatalmas tölgyfaajtó a másik után tárult fel előttünk, egyik helyiségből a másikba léptünk : a fényes parkettás termeknek egész labyrinthusába veszett a tekintetünk s mi csodálkozva kérdeztük egymástól, voltaképen hát dalmi dolga csodabogár s a magyarok ilyen csodabogaraknak hallhatatlanságot adnak! Igy beszél az újmódi kritika. Hogy nincs ökle a megtorló írásnak 1 hogy a torkába fojtsa a szót e feketekávézó zsibvásár rendezőnek. Szegény magyar költők, ti ott a börtönben mit sínylődtetek hazátok ügyéért s a száműzetésnek ettétek koldus kenyerét! ti hülyék, ti csodabogarak! Lám mai „modern" költőtársaitok tele zsebbel, tele hassal ordítoznak, „vidám fiuk", s igy is nyelvet, stílust, művészetet teremtenek egy nemzet számára, tehát okosak is, boldogok is, s a nemzet háláját ők érdemlik meg, nem ti. Szegény magyar költők! éhezve, fázva, rongyosan, napot-éjet virrasztva azért álltatok őrt nemzeti kincsünk fölött, ti nagy szellemek, hogy száz esztendő múlva most pribék kritika had rugdossa meg emléketeket is ! „Midőn, Petőfiként, nemzeti nyelvünk, ez egyetlen kincsünk is, az országútra kitaszítva halábs bajban feküvék: költők valának ápolói* ... Ti valátok ápolói. Megmentettétek a nyelvet. Tudjátok miért ? hogy kenyér és dicsőségszerző eszköznek használandja föl egy idegen, önző csapat. S csak eszközül használja akkor is, mikor vele megrágalmaz benneteket Azt gondolja ez a tábor, hogy velők kezdi teremteni Isten a világot. De a ti meggyaláztatásotokat — oh én nem kegyeletlenségnek, nem háládatlanságnak nézem; én egyébnek tartom. Ez az ujkr.ri had el akarja törölni & magyarnak múltját, történelmét, fényét, emlékezetét — hogy vele kezdődjék a világ. Az ilyent pedig én nem tartom magyarnak, mert nem tartom becsületesnek. Micsoda kicsinyek is vagyt

ok, ti, Kölcse

v hol is találná helyét az ember abban a temérdek szobában ? Egytől-egyig be van rendezve, — állítólag a várból fönmaradt régi bútorokkal, ami a palotának az érdekességét rendkívüli módon emeli. — Bizonyos, hogy a régi értékes tárgyaknak egész gyűjteménye van itt felhalmozva s a passionátus légiség-gyűjtőnek ezekért a kincsekért sszive vérzik, szive fáj.« Láttunk itt pompás alakú ódon szekrényeket, fiókos ládákat, karcsú trumean-kat, empire-stylü pamlagokat, alapos karos székeket, imazsámolyokat, ósdi képeket és tükiöket és leginkább megragadták figyelmemet azok a pompás faragású, sárga réz-vasalásu, barnára fényezett massiv szárnyajtók, melyeknek mindé.yike mögött másmás természetű szellem, más-más benyomás várakozik a belépőre. A komoly színezetű, kimért {eszességet, hűvös IDrogeria az Arany Kereszthez Zalaegerszegen, az Arany Bárány atellenetien_ A legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben A kitűnőnek bevált Gentry kávé-keverék kiléja 3 kor. 20 fillér.