Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-25 / 30. szám

1907. junius 13. MAGYAR PAIZS 3 néztem meg. Oda nem engedik he az intelligens i embert, mert attól félnek, hogy eltanulják a j mesterséget s kihúzzák alóluk a gyékényt. Szép, hogy tőlem is félnek. A két előbbi gyárban rendkívül nagy elözé- j kenységgel mutogattak meg mindent. Borbély György. i Az az adó, melyet mi a nyugati \ népek munkájáért fizetünk, ránk \ nézve nemcsak káros, de megalázó j is. Egyén és nemzet csak annyit ér, ! amennyit ésszel-kézzel produkálni képes. Végignézni az idegen szín­müvet és elviselni az idegen nad- | rágot: ez nem termelés, hanem \ élősdiség. Táplálkozás másnak az elméjén; ruházkodás másnak a! posztójával. A sütőipari kiállításról • Amikor a külföld a sütő-, czukrász- és rokon- : iparágakban elért eredményeket egyre-másra í mutatja be fogyasztó közönségének, akkor fővá- • rosunk is bebizonyítja, hogy a magyar iparnak e í tek'ntetben is van olyan jelentős szerepe, amely Lelyet juttat néki a nemzetközi versenyben. A j fővárosban egymásután folytak le a különböző I szakkiállítások, bemutatván a fa-, textil-, vas- és ' j'éíu-ipar, továbbá a czipész és agyagipar munka- í gépeit: a különböző gőz-, gáz-, benzin és petróleum-motorokat. Most sokkal nagyobb ará- : nyokban látjuk az élelmiszerek előállításával fog- j lalkozó iparágak kiállítását, amely nem jubileumi alkalomból, ötletszerűen keletkezett, hanem tisz- \ tán gazdasági okokból. Látjuk, érezzük a modern gondolkozás terje- j dését, a korszellemnek átalakító hatását, amely nem a modernizmus pose-ja, hanem a haladást lenyűgöző konzervativizmus megtörése. Európa végtelen egyszerű gazdasági berendez- i kedését elsöpörte a gépüzem, amelynek része j volt a jobbágyság felszabadításában s a czéhrend- ! szer eltörlésében. A gépüzem megteremtette a \ gyáripart, amely már nem nevel rabszolgákat, ; hanem kulturtényezővé tesz minden embert. A nagyipar megszületett, kiíejlódött s a gazdasági i problémák megoldásában határozott irányt követ. ; A szárnyaszegett kisipar most fejlődik, most i alakul át olyan társadalmi elemmé, hogy a gaz- j dasági szervezetben megállbassa a helyét. A gaz- i dasági kényszer ráerőszakolja a kisiparra, hogy j kifejlessze magában azokat az előnyös tulajdonságo- j kat, amelyek fennmaradását biztosítják. A sütő-, czukrász- és mézeskalácsosipar nálunk teljesen kisipar, azon kevesek közé tartozik, me- ] lyelt biztonságban érzik magukat a gyári ipar > karmaitól. Ez volt az oka, hogy szinte a legújabb j idckig megmaradt kezdetleges állapotában. A jfvak nagy mennyiségben való előállítása, a kö­zönség fokozódó igénye, amely szép, ropogós, barnapiros kenyeret követel s amely nem elég­szik meg 3—4 féle száraz süteménnyel, hanem a fagylaltok, parfait-krémek, czukorkák, bonbonok, teasütemények, csokoládék százféle változatát kéri, továbbá a közönség hygienikus szempontjai hihe­tetlen rövid idő alatt a kézi ügyesség, izlés, technikai tökéletesedés magas fokára emelték ezeket az iparágakat. Ezek az iparágak a legkitűnőbb nyerstermé­nyeket dolgozzák fel, amelyeket a kereskedelmi és gazdasági szervezetében teljesen tökéletes malom- és czukoripar szolgáltat. Ezek nyomán jutottak az élelmiszer-készitő iparágak jelentős szerepre, amelyről meggyőz bennünket a kiállítás színes milieuje. Szük e hely arra, hogy elmondjuk, mi minden van e kiállításon. Nézzük egyedül azokat a gépe­ket, amelyek által erre a fokra fejleszteni lehetett a szóban forgó iparágakat. A kisipar ma már nem irtózik a gépektől. A A kisiparnak gépekkel való ellátására irányuló törekvések első jelei közt áll az 1891-iki bőr­ipari kiállítás Baross minisztersége alatt. A kiál­lítás teljesen meddő maradt. Másfél évtized kellett arra, hogy megérlelje nálunk azt a fölfogást, hogy az önálló konczepczióval, egyéni ízlésével dolgozó kisiparosnak munkája tökéletes elkészí­tésére, exisztencziájának biztosítására éppen ugy kell a gép, mint ahogy kell a tömegtermelésre a nagyiparosnak. Ma már a gép minden iparágban zakatol. Bámulatos, hogy a gépek felhasználására nézve igénytelennek látszó sütő és czukrászmühelyben mennyi gépnek van szere, utt látjuk a dagasztó-, keverő-, tésztaosztó , kovászkeverö-, burgonya­zuzó-, lisztszitáló , tésztanyujtó-, őrlő-, babverő-, fagylaltcsináló-, mosogató-, daráló-, kávépörkölő-, fánkvájoló-, passzírozó-, metélt készítő , bonbon­kiszuró , czifravágó-, szilvamagozó-, gyümölcs­hámozó stb. gépeket. Alkalom nyílik e nemzetközi kiáilitáson össze­hasonlítást tenni és igy láthatjuk, hogy czélsze­rüség és kvalitás tekintetében egy szemernyivel sem állunk hátrább a külföldnél, amit legjobban bizonyít az a tény, hogy a kiállítás hatása alatt a kül­földről számos megrendelés érkezett e czikkek hazai gyárosaihoz. De a mellett a baj az, hogy noha minden feltétele megvan a hazai sütő- és czukrásziparnak az érvényesülésre, mégis tonna­számra hozzák be az idegen élelmi czikkeket. Kivitelünk ellenben kevés. Ennek oka részben az, bogy nincsenek specziali­tásaink, amelyek a nemzetközi versenyben kellő méltatásban részesülhetnének. Másfelől akadályát képezik ezen iparágak érvé­nyesülésének azok a béklyók, amelyeket Ausztria rakott összes gazdasági törekvéseinkre. A magyar malomipar ellen folyton megujuló támadások kihatással vaunak a rokoniparágakra is, valamint megsínylik a vasúti tarifák aránytalan­ságát és a czukorgyártás terén fölburjánzott speku­láczió kat is. Ezek a kisebb és nagyobb bajok okozzák, hógy a kiállításon képviselt iparágak — a nyerster­inények kivalósíga és szakiparosaink nagy buz­galma ellenére — csak lassan fejlődhetnek tovább s a világversenyben nem képesek megszerezni az őket megillető helyet. Ifj. Klosovszky Ernő'. Az az igazi honfiú és honleány, kinek nemcsak szive magyar, hanem ruhája is, a mely takarja. A gaiicziai és oroszországi bevándorlók. A „Magyar Székesfőváros" ez rjság írja a követko őket. Boda Dezső főkapitány évi jelentése egyike a legérdekesebb olvasmányoknak De egyúttal meg­döbbentő is. Alaposan és bátran rá mutat a fő­város erkölcsi életének zül'öttségére. Egyebek közt üdvözölnünk kell, hogy rámuta­tott az egyes magánszínházak erkölcs- korrumpáló irányára, mely a tisztességes közönséget már régóta botránkoztatja, de tűrni és hallgatni kény­telen, mert a színházakkal szoros viszonyban álló sajtó egy követ fú az illető színház-direktorokkal. Dicsérnüuk kell továbbá a főkapitányt, hogy állást foglal a kaszinókban elharapódzott hazárd­játékok ellen is. Boda főkapitány konstatálja, hogy a Galicziából és az oroszországi lengyel területről Budapestre özönlő zsidóság szolgáltatja a legtöbb csalót és orgazdát. Évről-évre ezrével jönnek a fővárosunkba ezek a minden erkölcsi érzék nélküli individuumok, kiket nem azért kergetnek ki hazájukból, mert zsidók, hanem mert terhére és veszedelmére voltak a társadalomnak. E sorok írója nemrég huzamosabb időt töltött Oroszországban és érdek­lődvén a zsidó-üldözések iránt, számos ottani zsidóval folytatott eszmecserét. Ezektől tudja, hogy túlzottak a lapok hirei; a hatóságok csakis a veszedelmes elemeket kényszerítik távozásra: a csalókat, a tolvajokat, az orgazdákat, a parasztok kizsákmányolóit és a becsületes munkától irtózó­kat. Szóval a hozzánk beözönlő oroszországi zsidók nem süldözött mártírok,« hanem közveszé­lyes söpredék. Különös, hogy amikor a szocziális-ta sajtó zsar­noki konzervativizmussal vádolja a magyar államot, ezzel a bevándorlással szemben százszorta libe­j rálisabb, mint az emberi jogok mintaképéül em­j litett Anglia és Egyesült Államok. Se Nagy­• Brittania, se az Unió területére nem teheti lábát j oroszországi zsidó kivándorló, ha csak akkora ! készpénz-tökét nem tud felmutatni, melynek ' kamatai a tisztességes megélhetést biztosítják, i Az oroszországi zsidókat az amerikai bevándorlási ' hatóság már évek előtt »nem kívánatos elenu­j nek minősítette; könnyebben juthat az ellis-islani : szigetről New-Yorkba egy magyar paraszt, akinek összes vagyona 10 dollár, mint egy 100 dollárral bíró lengyel zsidó. Csak mi vagyunk olyan nevetségesen nagylelkűek és egyúttal ostobák, hogy kaput tárunk e söpre­déknek és megtűrjük, hogy éhes pióczaként testünkre telepedjenek Budapesten szinte hemzsegnek a testi és erkölcsi szennynek e vándor-élősdiei. Egy részük csak addig rontja a levegőt, mig pénzhez jutott, de a pénzszerzés következményei elöl menekülni kénytelen, a másik rész óvatosau végzi gazságait s egyre vagyonosodva, befurakodik a társadalmi életbe is. Hogy a kereskedői és társadalmi morál oly Irtózatosat sülyedt Buda­pesten: ebben legfőbb része vau a bevándorlot­taknak. kiknek semmi sem szent, ha pénzszerzés j forog fenn. Most már annyian össze gyűltek a fővárosban, ! hogy szük lett számukra a »müködési« tér. A t megélhetés egyenesen lopásra kényszeríti őket. I Minden második zsebtolvaj közülök való. A régeb­! ben letelepülieknek 80 százaléka orgazdaságot ' folytat. j Tiz év óta közel félmillió ilyen alakkal gyara­podott Magyarország. Tovább már nem lehet tűrni ' ezt a bevándorlást; minden tisztességes ember, j akár keresztény, akár zsidó, csak hálával tartozik Boda Dezsőnek, hogy akcziót indított a lengyel zsidóbevándorlás ellen. Kíváncsiak vagyunk, hogy a főváros érdekeit szivén viselő demokratapárt tesz-e a városi köz­gyűlésen valamelyes indítványt a »nem kívánatos elemek «-nek a fővárosba való további beözönlése ellen. — Zalavármegyei muzeum. ujabban beküldött ajándékok (21. közlemény.) Monspárt István egy 1898-beli császári érmet adott. t Kardos Jolán k. a. egy 1774-beli okmányiratot adott. Borbély György. j Hivatalos rovat. 2345. kig. 907. Hirdetmény. A m. kir. földmivelésügyi minister 17692. VI* 3. sz. rendelete folytán közhírré teszem, hogy az 1894. évi XII. tcz. értelmében a szerbtövis irtása kötelező lévén, ezt ezennel elrendelem. I Miheztartás végett figyelmeztetem a gazda­közönséget, hogy ez a növény legbiztosabban virágzása idején juliustól — októberig lekaszálás utján irtható ki. Minthogy azonban magja több éven át megtartja csíraképességét: a lekaszált területeken a következő évben is felléphet s ekkor azt ismét virágzása idején le kell kaszálni, : hogy uj mag ne kerüljön a talajba. — A ki ezen í kártékony növény irtását elmulasztja, az 1894. évi VII. t. cz. 95. §-ának k) pontja értelmében kihágást követ el és 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. Zalaegerszegen, 1907 julius 18-án. Németh Elek sk., h. polgármester. ; Magyar férfiak! férfi ruhára Való ! ügynevezett finom gyapjü posz­tóértazl904. esztendőben egyedül ^üsxtriának 84 millió 773 ezer koronát ajándékoztatok mupká­tok gyümölcséből s ugyanazon éVbep 173.802 borifitársatok Vette a Vándorbotot kezébe! Gondol­kozzatok ! Heti hirek Helyiek. A csobánczi hősök. A kurucz világban II. Bákóczi Ferencznek balatonparti hívei a labanczok istentelenség ei elől a híres Csobáncz várába me­nekültek, tudníülik a gyámoltalanul maradottak: gyermekek, öregek, asszonyok. A császári labanczok Rabutin vezérrel pusztították a vidéket, 1707 febr. 24-én egy labanczsereg megtámadta Cso­báncz várát is, de a kuiucz gyermekek es asz­szonyok nemcsak visszaverték, de le is verték őket s a labanczvezérrel együtt 200 német hul-

Next

/
Thumbnails
Contents