Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-11 / 28. szám

Vfil. 6v Zaljaeaersxea, S9Ö7. julíus II. 28 szám iStfíket'si (a : f.tj é«e i kurcna. fél évre 2 korosa. Ne, jel ám 1 ker szám g fi;lé". BzerJteszti Z. jElloir-vátLb. Laj os Mu.-n ír atársalc - { Hi det sík dija rntgjegyr s sz riat N iK r <ora 1 ir.or. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wiajsic: -ntcia i6 LENGTELFSKHNOZ B O R B 3É3 I-i "3T OTÖH 'aptulijdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE De profundis. Az újságok rémes dolgokat irnak. A vészharangnak a szava hallatszik azokból a sorokból. A szünetet nem ismerik ezek a vészharangok. Napról-napra kongnak, mintha csupa holtsüket fülekbe zengenék eredmény nélkül: pusztul, gyérül a magyar. Mindenki hallja a vészharangok kongását, csak nem akarja megérteni senkisem. Senkisem hiszi el a pusztulás tényét, mert a fórumon most is akkora tömeg sürög-forog, mint régen. A piacz most is olyan népes, mint régen. Ha kevesbednék a magyar nép: akkor egy-egy hely üresen maradna. Ez az optikai csalódás vakká teszi az embereket. Nem látják meg, hogy az életet adó gabona helyét gaz foglalta el. Nem veszik észre, hogy a tyúk fészkében görény melengeti petyhüdt idegeit. Nem tudják, hogy a sebet még i legkitűnőbb angoltapasz sem gyógyítja meg, csak elfedi a szemek elől. Nem tudják, hogy orvosszer nélkül a tapasz alatt tovább romlik, pusztul az egészséges szerv. Természetellenes dolognak tartják, hogy a magyar nemzetnek egy vérző, fájó sebe, egyszeri rátekintés után nem gyógyul meg. Sőt mintha jobban folyna abból a vér. Pedig olyan természetes dolog ez a pusztulás, mint nyári melegben a növények hervadása. A nélkülözhetetlen nap ilyenkor megélője lesz a fűnek, a virágnak. A nap adja a nedvességet, de el is veszi azt. A virág elhervad, a fű kivész. Az ember a virágban egy darab gyönyörűséget veszít el, a fűben pedig az állatnak a táplálékát. Az állami gépezet megáll, hogyha a kormányosa ügyetlen, önző. A magyar államnak a gépezete nyikorog. Nincsen elegendő erő benne, mert kiölte belőle a „szabadelvüség." A hatalom birtokáért rést ütött a gépezeten az akkori kormányos. A résen megindult a kivándorlás. A magyar nemzet minden egyes kivándorlóban vért vészit. Ijesztően fogy a nemzetnek a vére. A teste pedig összeaszik, mint a kemenczébe tett gyümölcs. Lassankint aztán lehullik az életfájáról. A nemzettestnek egyes részei már elvándoroltak. Tegnapelőtt a keze, tegnap a lába. Szemei: azok nincsenek. Azért nem látja a pusztulás képét. Az összes magyarságnak V20 része hazát cserélt. * Néhány héttel ezelőtt egy megaggott, őszbe csavarodott ember járt nálunk. Tavaszi József a neve. Pusztamagyaródon lakik. Fiatalabb korában ismertem ezt az embert. Akkoriban telt arcza volt. Az élet szine: a pirosság, ott ült az arcán. Dolgozott, hogy aggkorában pihenhessen. Most uem ismertem meg. De ki is ismerné fel abban az aszott tagú, beesett arczu aggastyánban? Magával hozta az adókönyveit, hogy segítsünk rajta, mert nem birja tovább a terhet. Sok az adója. Mostohák az esztendők. Nagy a nyomorusága . . . Megnéztem a könyveit. Nem értek az adóügyekhez, de azt láttam, hogy a reá vetett adó nagyobb birtokost illetne, még pedig olyant, akinek jó földjei vannak. Hangsúlyozom a jót, mert ilyeneket Pusztamagyaródon alig találhatunk. Akár a ,,Böczögő" alatt fekszik az a föld, akár Yláiczka puszta felé, mindegyik az alacsonyabb osztályba sorozható. Ott IV. oszt. szántóföldek nincsenek. Nem is kell mostoha esztendő, hogy ott rosz termés legyen. Másfél heti szárazság elég ahhoz, hogy a gabona megasjzalódjék, a gumós növény pedig kiszáradjon. Méltánytalanság tehát a magas osztályozás és a magas adóalap. Az adóalap ellen volt panasza, mert ezután vetik ki a hadmentességi adót is. A hadmentességi dijat az 1880. évi XXVII. törvény szabta a magyarra. Tisza Kálmán tartotta a keresztvízre. Akárcsak a törpebirtokosoknak a fejét hajtotta volna a gilotín bárdja alá. Akinek a fia az osztrák ármádia szemében untauglich, az fizeti ezt az adónemet. Kérlelhetetlenül be is hajtják. Ha Amerikába megy a fiu: még inkább kivetik reá, mert hogyha ,,Bejeientési ivet" nem ad, soha sem évül el a követelés. Ettől csak a Halál szabadítja meg. Ha egy családból 3 fiu nem lesz katona, mind a három fizeti ezt az adót. Ez az adó tehát örökéletű. Megmarad a végtelenségig, mint a Tisza rendszernek a gyászos emléke. Ezt az adót sokallotta Tavaszi József. Azt mondja: nagy igazságtalanság, hogy ezt a magyarra rótták. Nincs olyan magyar gyerek, aki a katona puskát el nem birja. Hordoztassák vele csak két hónapig is, hogy tanulja meg a kezelést, mert maholnap ugy kell a magyarnak dolgoznia, mint az ó testamentomi zsidóknak Nehemiás és Ezdrás idejében. A mikor megértettem vele, hogy a tőrvény betűje szerint helyesen vetették a fiara ezt az adót: szinte megdöbbentem, a milyen hangsúllyal kérdezte: ,,hat csakugyan nem tudnak rajtam segíteni ? . . . Akkor nincs más hátra, minthogy Amerikába menjek!" Ez az utóbbi mondat ugy hangzott, mint nagy veszedelmek idején a vészharang kongása. Lelki szemmel látom, hogy kora reggel hagyja el szülőfaluját. Kimegy a temetőbe, megnézi az apjának, anyjának a sirját. Talán egy-két gyermekét is takarja már ez a föld. Azért mégis itt hagyja. Itt kell hagynia ezt a földet, mert már nem ad elengendő tápot a katonának, a hivatalnoknak, a papnak, a kereskedőnek. Neki ós házanépének még ugy sem. A határon tul már nem olyan nehéz a szive. Az idegen arcok látása bátorítja. A tenger zöld szine vágyat kelt lelkében. Hajóra száll A vihar korbácsolt tengeren dióhéjként hánykódik a hajó. A szárazföld eltűnik a vándor szemei elől. Szorongás fogja el a vándor szivét. Nem talál nyugalmat. L-.zas állapotában a hajó korlátjához dől. Keresi azt a föld«t a mely szülte. Miko" megtudja, hogy vágya nem teljesülhet, áthajol a korláton és patakzó könyei összevegyülnek a tengervizével. Ő pedig a deliriumnak egyik nemébeu szivettépő hangon kiáltja a mélységből: Hazám, édes magyar hazám . . . Lengyel Ferencz. Templomavatás. AZ embernek ösztön helyett érző lelket adott a Teremtő. Ez a lélek fogantatása napjától kezdve keresi, kutatja az Istent. A lélek az Istennek az alkotása; az ó világossága honol benne; ő az éltető napja; tehát vouzódik hozzá, mint a kisebb égitestet a naphoz. A porhüvely a földhöz van lánczolva. A lélek azonban szabad. Szabadságát arra használja, hogy keresi a/, ő Alkotóját. A létliarczban nem feledkezik meg arról, hogy a magasságbelit tiszta helyről kell imádnia. A/. Örökkévalónak imádásával kapcsolatot létesit a föld és az ég között. Ennek a kapcsolatnak a horgonya a templom. Itt, innét emelkedik fel az ahitat szárnyain a hivő lélek Istenhez. Itt vetkezi le magáról a föld sarát. Innét sóhajt fel bánatában vigasztalásért. Ezt a helyet feldisziti. Ragyogó fénnyel veszi körül az oltárt, mert megakarja tisztelni azt, akit „a bölcs lángesze fol nem ér." A buzgó hit meggyőzi arról, hogy valóban létezik Ő: kit „titkon érző lelke óhajtva sejt." • A zalaegerszegi ág. ev. hitfelekezet a Kossuth utcza végén uj templomot emelt az Ist. cinek imádására. Ezt az uj templomot avatta fel vasárnap — f. hó 7-én -- Gyurátz Fercncz püspök. Az ág. ev. egyházfő 6 án d. u. G órakor érke_ S — —"— — Zalaegerszegen, az Bárány átellenéTDeiiA legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyogyszeranyagok, pipere- és illatszerekben A kitűnőnek feeváii Gentry kávé-keverék kilója 3 kor. 20 fil6és*.