Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-23 / 21. szám

2 MAGYAR PAIZS 1907. május 23. . -.M-a"?!-: . Bischitzky Miksáné Nagykanizsa. 32 év óta fennálló legjobb hírnévnek örvendő hangszerraktárában Nagykanizsán 27—52 ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók, esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol ellenséges tényezőjével számolnunk kell vele, szervezkednünk kell ellene, ha csak olyan látványt nem akarunk nyújtani, a legközelebbi képviselőválasztás után a világnak, mint a milyennel néhány napja Ausztria szolgált neki. Aki akarja a czélt: önálló államiságunk kiépítését, ne húzódozzék az arra vezető eszközöktől sem, mert nagy czélok veritékes és áldozással járó küzdelem nélkül el nem érhetők. Induljon meg tehát a szervezkedés az egész vonalon; az általános választójog fokozottabb mérvű agitácziót és sürübb személves érintkezést követel. Pártjaink, igy a megyei függetlenségi párt mostani szervezete az általános választóijog szempontjából anakronizmus és a kitűzött czélnak mostani papírformájában meg nem felel. Élőbbről kell kezdeni az egészet és ki kell terjeszteni azokra az elemekre is, melyek eddig kivül állottak a szervezeten; mindenekfölött pedig életet kell belevinni, keresni kell a személyes érintkezést a tagokkal, olvasóköröket kell létesíteni és módot nyújtani a tigoknak, hogy a közügyek állásáról a lapokból értesülve legyenek, egymással eszmét cserélhessenek és időrőlidőre gondolkodásuk és cseiekvésök élőszóbeli fejtegetésekkel is irányittassék. Aztán tegyünk különbséget szoczializmus és szoczializmus között. A keresztény szoczializmus nem szocziáldemokraczia, ég és föld köztük a különbség. Az egyik hazafias, a másik nemzetellenes; az egyik önzetlen és szeretet a fegyvere, a másik kitartatja magát az elbolonditottak verítékéből és feneketlen gyűlöletet szegez neki mindennek; az egyik épit és nemzeti valamint egyetemes emberi ideálokat követ, a másik sarkaiból akarja kiforgatni a világot és m

;ndent lebecsül és megvet, a mi nem szorosan kenyérkérdés. De a Lueger-féle ker. szoczializmus al se azonosítsuk a hazai ker. szocializmust. Hogy az előbbi mennyire szoczializmus, an 1 nincs módunkban nyilatkozni, de azt látjuk hoíiy nem keresztény, mert a kereszténységnek az ellenségre is kiterjedő szeretet a talapzata és semmitől sem áll távolabb, mint Luegerék vak gyűlöletétől. A hazai ker. szoczializmus becses és értékes barát a nemzeti talajon álló közjogi pártok szempontjából, ne ijedjünk meg tehát tőle, hanem a hol talaja van a szocziaiizmusnak, iparkodjunk azt mindenütt szervezni és ezzel a nemzetellenes szocziáldemokrácziát akczióképtelenné tenni. Ocsudjunk hát föl végre tétlenségünkből és nemtörődömségünkből és teljesítse kiki kötelességét azon a ponton, a hová állítva van. Csak ha mindenki kiveszi a maga részét a munkából és áldozatokból, csak akkor fogunk diadalmaskodni külső és belső ellenségeinken és csak az esetben háríthatjuk el azokat az akadályokat, melyek ma még hazáuk nemzeti fejlődésének útjában állanak. A harczba indulás előtt utravalóul és harczi riadóul hadd idézzem vissza emiékezetökbe Kossuthnak 1885-ben mondott szavait: „Sok csalódáson mentem keresztül, de ezek között legkeserübben érintett az, hogy — a mikor mindig abban bíztam, hogy a mit a kiváltságos osztályok három századon át megtudtak védeni, mennyivel inkább fogják megvédelmezhetni a népek milliói, — ma, öreg napjaimra azt kel! látnom, hogy a mit a kiváltsógos osztályok ugy a hogy megvédtek, azt föladták a népek milliói." Dr. Marik Pál. Magyaroki Ne feledjétek, hogy minden egyes idegen czégnél tett bevásárlásotokkal egyegy munkanélkül maradt magyar munkás kezébe nyomtak vándorbotot I Séta — jobbra. Irta Tivolt János. Egy könyvszekrényt lehetne megtölteni avval, a mit a czigányügy kérdéséiől hivatott es hivattan tényezők összeírtak. Mert hát nekünk nemcsak közjogi kérdéseket adotr fö! mostoha sorsunk, hanem a uok egyéb „kéidés" mellé, mint „egető kérdés" odaszegődött még a czigáüykérdós is. Tudjuk, tartattak már ezeu ügyben ánketek, szak tanácskozások; az illető miniszterek szakvéleményt, tanulmányt kértek be a megyéktől, ós egyéb a közigazgatásban s a czigánydolgokban is jártas egyénektől. Az egyik azt javasolta, hogy le kell őket telepíteni, a másik, hogy el kell iőlük venni a gyermekeket, a harmadik, hogy nem a rajkókat, hanem a — lovaikat kell elvenni, stb. Megpról ál ák ezt is, azt is, azonban egyik módszer sem bizonyult jónak, colhoz vezetőnek ! Aki figyelemmel kiséri 3z utóbb": hetek eseményeit a czigányok garázdálkodásait, az rémülve láthatta, hogy ezen parazitáknak vakmerősége és gonoszsága napról-napról fokozódik! Most csak az utóbbi ket-három héten belül is, vagy négy öt htlyen követtek el vakmerő betöréseket, rablástt éí> gyilkosságot! Igazán bámulatOb egy jog államnak, nem tudom közönye e, vagy tehetetlensége, evvel a gaz náczióval szemben! Pedig tartozó kötelessége az államnak az állam fentartó polgárok biztonsága fölött őrködni! Őrködni akkor is, h.t az nagyobb áldozatokat kívánna is! Nem dolgo-m; lopni, rabolni, gyilkolni és vigan élni! Ez a czigány élet filozoflal É-^ hát mennyi azoknak a bű öknek a száma, a melyek sohasem kei ülnek napfényre! S?inte megmagyaráz hatlan az a nembánomság, az az elnezés, a hogyan azokkal elbánunk ! Ha a rendőr történetesen egy szegény vándorló legénvt lát valamely há/bi bemenni rögtön megcsípi; a czigányoknak azonban patenfü'r van a szabad garázdálkodásra! Ha mégis be i;ó ni akar egy-egy ilyen tolvaj hoi^yf, az egyszerűen a fo die veti magát, a mire a szegény re dőr rángatja ide, rángatja oda, a Uivancsíak kőiül állják, röhögne'; fölötte, segíteni azonban vagy segítséget kérni, egyik sem haji ir d >, vegre a rendőr is megszégyenülve, rug egyet az alakon, mire az fölugrik megiázza magát és vihogva to»ább áll! Magam például Mzszer kipofozhatom udvarom ból, a tyúkjaimat etető, calogató, s igy lopni akaró czigány embereket, iroi őket egy csipet sem zavarja abban, hogv tizenegyedszer is be sompolyogjanak ! Rendőr? Ninc, nincs az egész leginkább veszélyeztetett Zala utcza környékén! Tudom én kerem, hogy kevés a rendőr, hogv terhes a szolgálat, hogy a rendőrnek alig jut huszonnégy órából négy-öt óra a pihenésre! De hát segítsenek a bajon ugy, ahogyan lehet! Minek sétál az a diszrendőr folyton a Kossuth Lajos utczában? Álljon ott poszton, ott a holt zala kőhidja körül, a hol szemmel tarthatja a városba bejövő és innen kimenő czigánynép3éget, sőt akár a vándorlólegónyeket is! . . . Próbálja meg a kimenő czigányt ugy találomra olyankor is elővezetni ós megmotozni, a mikor nem rugdal épen a tyúk a zsákban vagy a szoknya alatt! Ilyen elnézés mellett, maholnap minden nekeresdi czigány engros tyukkereskedő lesz, meit a törvényt kijátsza, a rendőrt és csendőrt pépig megnyugtatja avval, hogy ugy forma kedvéért ő is tart egy-egy becsületes uton szerzett — kotlót! A napokban a hogy hazaértem, láttam a lakóm verándáján egy czigányt kuezorogni ós zsákjába valamit tömködni. Persze éktelen haragra lobbantam s szidtam mint a jégesőt, ő azonban csak tömködte azt a valamit, a miről ón azt hittem, hogy tőlem való ijedtében szedegeti össze rongyait. Végr« kilárma7tam magamat és ajtót mutattam őkeimének a aztán, mint a ki jól vegezte dolgát, — mentem be a lakásomra. Kis vártatra szalad hozzám a lakásom cselédje s kérdezi tőlem, hogy megismerném-e azt a czigányt, a kivel az imént pereltem, mert ellopta egy szép szőnyegünket! Ugye kérem ez sem rosz? Az a gazember az én as8Ístálásom mellett tömködte, illetve lopta el a szőnyeget! Mondom, maholnap lebunkóznak bennünket világos nappal, a nyílt utczán ! És hát igazán nem volna arra mód, a társadalmat, a személy és vagyonbiztosságot alaposan, de igen alaposan megtisztítani azoktól a gazoktól? Dehogy niucs, kérem, csik eiős akarat, néhány millió korona és pár tuczaf — korbács kell hozzá! Az általam- javasolt megoldás ugyan — mint mondom — néhány korona befektetest igényelne, de ezt, vagy annak kamatját szívesen megfizeti néhány adófiilérben — a nep! Sőt ha már nyélbe ülve lenne a megoldás, hát megkeresnék a fentar^ási költséget es a befektetés kamatjat maguk a czigányok. A nagy humanisták p.d;g menjenek olyan helyekre íakni a hol áílaudo a edgányok fosztogatása, avagv sétáljanak a czigányok lepte országú akon s néhány fejbe kclmtas es rablás után kiábrándulnak álhumaaismusukbol! Avagy menjenek el télen 24 (okos hidegben a czigánytí tiyákra és ha ven szivük, hát szabadjál.; éleszthetik annak érzését, az ott látható nyomorúságon, didergésen éhség és szenvedésen! A nyomorúság, a nélkülözések azonban ngyiáts/ik nt-m :eritik őket a jo útra, a becsületes munkára; tehát kényszeríteni kell őket aira! Valahol azt olvastam, hogy hazánkban ugy össze vissza tizennégyezer k bor ló czigány veszélyezteti a közbiztonságot. Nos, epitsen az állam különböző uradaimain, de Ifgfőkép nagy erdőiben négy óriási javitó intézetet, vagy czigány laktanyát. Fogdoztaasa össze az oiszágban található összes czigánvokat ós helyezze el a férfiakat, az asszonyokat, a leány és fia gyermeket külön-külöu egy-egy tanyán! De ugy elkülönítve, hogv a különböző neműek soha az életben többé össze ne kerüljenek; igy aztán teljesen kipusztulna a fajuk. Hogy a szívnek is eleget tegyünk, még meglehetne engedni, hogy a szüő gyermekével egy évben egyszer kétszer találkozhassék. A leányokat cselédekké kellene nevelni; a fiukat pedig katona zászlóaljakba beosztani, — á lá franczia idegen légió, — a kik aztán csinálhatnák Boszniában, vagy a hol szükséges, az utakat! Az olya-i fiu vagy leánygyermeket, a kiből az igazi vad, szilaj czigánytempó sehogysem irtható ki, a Legszebb napernyők, keztyük, harisnyak ? |f|

B Hor Vátll J@nŐ és csipkék legolcsóbban áruházában kaphalók.