Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-02 / 18. szám

mj. éw Zaiaegcpszegs !S07, május 2. 13, ©arám Szerkeszti Z- IEÍEo:E?~V~á'tIta_ LajOS Munkatársai; r í LEKG"2~E3T-. FSEBNCZ BOEBÉL ~5T S3- "X" Ö IR G-Y MEGJELENIK HETENKÉN"" CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Hi det's k dija m gjegyz s sz rívt N ilí.r ora i ker. Szerkesztőséi* és kiadóvatal: Wíassic--utcía 36. ,S3«fijet;si is : éne 4 kort na. él éTrs 2 koron*. Neü;e3 ém 1 kcr. U.SJM száa 8 Ű lé'. Miért használunk el mi 322 ezer korona értékű hamis (solingeni) osztrák kést évenként? Mintha csak a torkunknak szegezné az osztrák azokat a késeket I A kétnyelvűek — kétfelküek. „Da ist er!" Nem elég, hogy a nyerészkedés végigzsarolja Magyarország lakosságát, hanem ezek a millió koronákat ígérő „lutriak", sorsjegyárusitók elrabolják már a nemzetnek a lelkét is. Vagy mit jelent az, hogy Lukács Vilmos néven az osztálysorsjátékra csábitó reklámok mennek szét millió számra Magyarországban evvel a felírással: „Da ist er!" „Der Sch üssél zum Reichthum" stb. Hát különös az, hogy Magyarországon ilyen nyelvű czédulák járják a verbunkot. Hát ki mondta Lukács Vilmosnak, hogy a magyar nemzet német nyelven beszél? 1849 ben a vaskezü, okos főkormánybiztos Csány László, a Lotteriát megszüntette, mint a „legszegényebb néposztályt ssarló és erkölcsrontó kártékony intézetet". Most is jó volna eltörölni ezt az intézményt egyéb bűnei mellett csak azért is, bogy evvel is kevesebb terjesztője legyen Magyarországon a germanismuínak. Hát ez a közös bank? ... Van egy „osztrákmagyar benk" nevű bank Bécsben. A közgyűlésről kibocsátott egy nagy könyvet. Az osztrák tagjainak bizonyosan német nyelven irták, mert a Magyarországba küldött könyvek magyar nyelvűek. Csakhogy mégsem állhatta meg a testvér, hogy ne a saját orczáját tolja itt is előre. A czim-boriték evvel a homlokzattal járja be Magyarországot: „ Oesterreiehischungarische Bank". Ezt a két szót már nem tudta lefordítani. Nem akarta. Az is érdekes, hogy a magyar nyomtatványu könyvben még Bécset csak Bécsnek mondja: néhány többi várost igy ir: „Zagreb (Zágráb)", „Zerauk (Zimony)", „Varazdin (Varasd)", „Sisak (Sziszek), „Ősiek (Eszék)". E városoknak a magyar neveit csak hátul te^zi ki zárójelben. A bank tagjai között vannak magyar állampolgárok is. Hanem ezek inkább csak polgártársak, mint magyar emberek. Szóval tele vágjunk germanismussal, s ezt a boldogtalan magyart mindenfelőlről: Ausztria felől is, Galiczia felől is lökdösik, gyúrják, mint a túrót, — de tele is vagyunk aztán germanismussal, mint nyüvel a franczia sajt. Nagy fogadást mernék tenni, hogy ha valaki komolyan kérdőre fogná ennek a bank-könyvnek a szerkesztőjét ezért az osztrák-szláv írásért: diadalérzettel vágná szemünkbe tudományos meggyőződését, hogy neki van igaza, mert annak a horvát városnak horvát a neve. Pedig nem lenne igaza annak a bank-könyv szerkesztőjének. Mert a horvát városnak csak horvát nyelven Zagreb a neve, magyar nyelven Zágráb. A bank-könvv szerkesztője adja ki azt az Értesítőt horvát, tót, oláh, rusnyák, osztrák nyelven s akkor irja a várost kedve szerint, de magyarnyelvű írásban nem tűrjük az idegen hangrendszert. Gonoszságból és butaságból szoktak rátapodni a magyar nemzetnek fejér köntösére. Azonban védelmezem is az ellenséget. Nem butaságból teszi. Vm neki esze, két nyelve és lelke. Hogy százrétü gyomráról ne is szóljak. A magyar nyomtatványt! könyv az egyik nyelve. Evvei megnyal, csupa szeretetből, mint tehén a hornyát. A könyvben az idegenrendszerű irás a másik nyelve. Evvel fel akar falni, mint Krónosz a gyermekeit. Vigyázzon az ellenség, vájjon nern akadunk é a torkán? Vigyázzon, vájjon a magyar Géniusz, Krónosz feleségeként, az igazságos Főid képében, nem dob é helyettünk nagy csontokat, kemény kőszikladarabokat, tüzes istennyilát a torkába ? Krónoszt is letaszították volt a trónusról. Borbély György. Igazán „nagy pipáju" nemzet vagyunk, különben hogy adtunkvolna Ausztriának 1904-ben közönséges agyagpipáért 325.385 koronát? Agyagpipát csak tudnánk csinálni, vagy mi ? I Széljegyzetek. Egy szomszéd állam évkönyveiből azt olvastam ki, hogy ott még a fölvilágosodott tizenkilenczedik, sőt a huszadik szádadban is alapos okuk van a polgároknak a szabadság és nem szabadságról elmélkedni és lelkükben a paragrafusok zsarnoksága miatt alkalmilag fölágaskodni, fölháborodni; ugy, hogy az ember nem irigyelheti tőlük a sok századod vívmányok egész 2avarékát; mert hogy ők még ma is kényszer miatt jajgatnak; ez az^ bizonyítja, hogy vagy nem vivták ki maguknak az igazi szabadságot, vagy pedig hamisan fogják föl azt. Ez mindkét esetben hiba, sőt baj. Mindenki szeret önmagának élni, szabadon a saját törvénye szerint. De éppen az a saját törvénye legtöbbnyire egyoldaíu'ag önző törvény, amely az összeség kedélyességét megzavarni alkalmas, holott mégis első sóiban az összesség javát kell szem előtt tartani; kell, hogy ennek árnyé kában ós védpajzsa alatt boldognak érezzük magunkat. Ez az emberek legszebb sorsa. Ha azonban a törvényeink létezését (akár hozta a népfölsége, akár a többség, vagy egy uralkodó reánk kényszeritette azokat) gyakran és kellemetlenül érezíük, akkor bizony rosszul áll az igazi szabadság dolga. Vannak egves oktalan emberek, akik annak a szomszédos államnak polgárait ma aránylag szabad népnek tartják, mert egy idő óta alkotmánya van, amely különféle változásokon ment keresztül és a melynek alapján noha majd okfroyálva majd revidiáíva is lett, nemcsak az uralkodóknak, hanem a népnek is megengedte, hogy az állam élet ügyeibe némileg hozzászólhasson. Már ott törvényeket is készíthetnek ós azok élvezetébe ia léphetnek, ha azok egyes osztályok érdekeivel nem ellenkeznek. A városok és községek ugy nevezett autonómiájukkal polgármestert, bírót is választhatnak, aki hivatalát gyakorolja, ha kedves ember — fölfelé. A fölülről megindított törvényjavaslatokat is elvethetik ; de azután koczkáztatják azt, hogy a parlamentet föloszlatják és hazaküldik. Ha ilyesmi megtörtént, akkor igaz választhatnak uj parlamentet is, de akkor bizony minden kormány közeg tartsa kötelességének elkövetni mindent, hogy a választások kedvező eredmónynyel járjanak az esetleg irányadó körökre nézve. Igaz, hogy a politikailag szabad polgárnak az képezi a legelső jogát, hegy szabadon gondolkodjék és a választásoknál szabadon szavazhasson. Ott szonban ugy fogják föl a dolgot, hogy a tisztviselői kar mintegy lemondott ezen jogáról, többé kevésbé le van nyűgözve, ki van bérelve; mert titokban szabadon gordolkodhaíik ugyan, de a szavazásnál nagyon is vigyáznak reá. És akkor aztán bizony jönnek az áthelyezések sőt nyugdíjazások ; de igaz ami igaz, — a jutalmazások is. Még csak egy megjegyzést az ott uialkodó viszonyokról a hivatalnoki kar és a nép között. Az űr ezen két tényező közt ottan már ma is igen nagy; de természetszerűen még nagyobbodni fog az ; még pedig annál inkább, ha a hivatalnokokat egyoldalulag az állam tulajdonképeni ós egyedüli oszlopainak bólyegzik és minden szabad mozgásukat, főleg ha az igazságos ós móltányos, megakadályozni törekednek és őket csak a mindenkori haía/om eszközeivó tenni tőrekednek. Sőt hogy a szomszédos állam viszonyait világosabban láthassuk, meg kell még jegyezni azt is, hogy az ottani tisztviselőség nem áll a nép közepette, vele nem ól, úgyszólván nem is képezi annak részét. Teljesen függő viszonyban van egyik alantasa a másiknak, a tisztviselők egy külön osztályt képeznek, örömét találja a czimben, rendjelben, külsőségekben, amelyek neki hízelegnek, hiúságát emelik ós a netán benne még létező szabadságórzetót elaltatják, sokat tart a sablonszerű dolgokra ; féltékenyen tekintget, ugy a hivatalban mint a társadalmi életben az ő kart'mira, aki talán streber természeténél fogva, de talán nagyobb tehetségénél vagy gyakran rokoni összeköttetésénél fogva — a korrang szerinti előlép, tetés sorá»- keresztül törni igyekszik s igy gyakran beképzelt elbizakodottsággal tekint le a kormányzottak, az igazgatottaK nagy tömegére; akikben bureaukratismusával nap-nap után sanda érzelmet ébreszt. Természetes dolog és ezért bálát adhat az illető IDrogeria. a.z Arany Kereszthez Zalaegerszegen, az _A.2rsx1.37- Báráii3r á-telle:n-é~be:o~ A legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben A kittiednek bevált Gewiry ká^é-kewerék kilója 8 kos** 20 filBér.