Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-11 / 15. szám

mii. *v ZaüttaqerMeg, 2307, ápriiis (I, 15. szám SlűSsetísi ár : í - y é«e 4 JroíK.ns. él étre 2 fcoro«». Ne- e'i éir® 1 kur S'i szá-a g fi lé'. Hi.dett'stk dija nugjegyz s sztriüt Nilt

£r sora 1 Jco'. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wlatsic.-utcia íi Szerkeszti Z. Lajos ( L3NGTS1L FBESNCZ V BOBBELTGTÖSGT MEGJELENIK HETENKÉN'^ CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Védő Egyesülethez. Előre tudom, hogy Gróf Batthyány Pál főispánról is lesz szó ebben a czikkben. — Azért bát előre jelzem: a hizelkedés nem kenyerem. Nem volt soha. Nem is lesz soha. Kutyáknak a mesterségük ez, nem nekem. De, ha néha napján ráakadok, nagy kedvem telik az örömben. S különbség van ám az öröm és a hízelgés között. Én örvendek, hogy a most alakult zalai védő egyesületnek Gróf Batthyány Pál főispán ur az elnöke. Én is voltam egyik elöljáró tagja eg> ilyen magyar iparügy pártolásának, egy ilyen magyar szellemet védő egyesületnek. De ennek keserű vége lett. Voltak a nagyok között olyanok, akik egyik kezökkel belelúditottak a harczba, másik kezökkel pofon vertek érte, ugy, hogy most is fáj és vérzik bele minden részecském. Mi is csináltunk volt Kele barátommal pártoló egyesületet és szövetkezetet, de tiporták és letiporták kicsinyek és nagyok egyaránt. E nemzeti gondolatnak gyönge, friss hajtását gonoszul vagy bután egész tömeg taposta, mint rét füvét az ökörcsorda. A legelésző nyáj a íüvet csak leharapja; de a virágot, mely nem ennivaló, letapossa. Micsoda ostoba gondolat is volt az tőlünk, hogy nyolcz esztendővel előbb merészkedtünk gondolkozni mint mások! Pedig mi sem akartunk sem többet, sem kevesebbet, mint a mai egyesület: hogy minél több pénzünk megmaradjon s minél kevesebb vérünk csorogjon ki a nyilt csatornákon. Még a közönségből is kevesen, csak a hozzánk hasonlatos gyöngébb elemek szítottak hozzánk ; a fényesebb elemek orczáiról csakúgy csikorgott a gunymosoly, mint havas télen a napsugár. Az akkori főispánnak az orczáját ugy összetöpöritette és ránezra húzta a magyar iparpártolás s a szövetkezet hangoztatása, mint édes tejhez szokott szánkat az éretlen vadalma. A magyar ipart pártoló lapokat sem tűrhette a megyében. Némelyikre rá is csapott a mennykő fényes délben is. Nagyon természetes teháf, ha a közönségnek a nagyobbik fele magyarellenes volt. A vezér után mennek a katonák s a pakulár után a túrnia. Formában magyar, tartalomban ellenség. Ismétlem: magyarellenes. Most nem köveznek meg ezért a kifejezésért. Akkor e kifejezést nem értették volna meg. Az igaz szót rágalomnak vették volna. Akkor e szóért megkövezett voina az a nagy tömeg, mely jogot huz a magyarság vallomásából, de kötelességet még csak nem is érez! Azért szeretném én szerény óhajtásommal, hogy legalább az elöljárók, a főnökök magyarok legyenek széltében-hosszában ebben az országban ... Most a nyolezadik esztendőben jobban kidomborodott az az eszme, hogy a magyar ipar pártolása nem választható külön az általános magyar szellemtől; abban benne van a magyarság szeretete, s tagadásában benne van a magyarság tagadása, benne van a magyarság iránti gyűlölet. Ez eszme kialakulására sokat tett természetesen és sokat tesz mai folyamattal is az, hogy most már ezt vallják nagyrészt az elöljárók is. Meri a tömeg, hiába, mint a nyáj, a pásztor után megy. És sokat tesz a gondolat kialakulására az a nagyértékü jelenség, hogy most már az elöljárók hála istennek nemcsak vallják az elvet, nemcsak megtűrik az eszme terjedés ** gyakorlatba vitelét: hanem néha saját magok is megfogják két kézzel a dolog nyelét. Hogy tovább ne menjünk: Zalavármegye mc-itani főispánjának, Gróf Batthyány Pálnak is csak volna annyi jussa rangoskodni, mint az előbbi főispánoknak, akik közül egyikmásik esak azért tartózkodott a megye székhelyén, hogy némi magánügyleteket elintézzen; egyik-másik pedig csak azért, hogy minden hónapban egy órás gyülé3en elnököljön, vagy egy vadásztársasággal találkozhassék; azonkívül sohasem látta senki többet a megye székhelyén. De a mostani lőispán nem rangoskodik. A mostani főispán nemcsak jogot követel és méltóságot élvez, hanem ismeri, sőt teljesiti a kötelességet is. Nem szólok arról a nagyobb méretű közgazdasági és közművelődési buzgalmáról, melylyel a zalai vasút ügyében fáradozik vala, azonkívül, hogy naphosszat ül a hivatalos szobában; csak azokra az apróbb jelenségekre mutatok rá, melyeket naponként láthatunk. Láthatjuk azokat, mert itt él közöttünk. S itt tartózkodása magában már bizonyítja a nép érdekével való összeforradást: a szervezett társadalom érdekével s a szervezetlen tömeg érdekével való összeforradást. Érdeklődik az egyes osztályoknak, rendeknek anyagi, erkölcsi és szellemi állapotjuk iránt, érdeklődik egyeseknek az állapotjukról; résztvesi az erkölcsi testületeknek, egyesületeknek gyülekezetein, mu'aíságain, — résztvesz egész családjával, vendégeivel egyetemben; s ha ez sem elég, házában ad találkozást sorjában a város lakósainak. És ezzel kemény leczkét ad sok apró embernek, kikről azt mondja Petőfi, hogy orrukkal az eget akarják szántani. És Zalavármegyéiiek mostani főispánja nemcsak a hétköznapi élet apró jelenségei iránt érdeklődik; nem meggyújtott görögtűz : öröklött A művészetek kezdetei. — A folyó évi április 7-én tartott szabad liczeumi előadás vázlata. — Tartotta Medgyesi Lajos fögimn. igazgató. — AZ előadót ezen, a nagyközönség előtt talán !<evésbbé érdekes tárgy választásánál elsősorban a zalamegyei múzeum aktuális kérdése vezette, amelyben napról napra szaporodnak az olyan tárgyak, melyeken a művészetek első megnyilvánulásai mutatkoznak; másodsorban az, hogy egy ily tárgyú előadás bevezetéséül szolgálhat mások művészeti tárgyú előadásainak és ilyen — tudomásunk szerint — már van is készülőben, mely a görögök szobrászatát fogja ismertetni. A fenti tárgyú előadás bevezetésében szó volt a művészetek ápolásának a fontosságáról közművelődési, nemzetgazdasági és ethikai szempontból, vagyisjlelkünk megnemesitése szempontiából, majd a természeti széppel szemben a művészeti szép hatásáról, mely illúziókeltésben nyilvánul. A szépre való törekvés úgy az egyes embernél, mint a népek életében is már korán jelentkezik, mert ez az embernek lelki szükséglete. Érdekes, hogy a modern rajzoktatást a gyermekek rajzolása módjának a megfigyelése terelte az igazán helyes útra; a gyermek u. i. sohasem másol, hanem a valóság után rajzol, azért az iskolákban is, ha a tanulók már tul vannak a kézügyesség megszerzésén, most a valóság után rajzoltatnak, ami fejleszti megfigyelő képességüket és arra is képesiti őket, hogy a rajzot, akár mint a nyelvet, gondolataik kifejezésére is használhassák. A művészetek kezdeteivel már az őskorban találkozunk, melyből ugyan sem irott emlék, sem monda nincs, de amelynek kiásott néma emlékei világosan beszélnek az akkor élő emberek életmódjáról, szokásairól és művelődési viszonyairól. Az őskort dán tudósok nyomán azon anyag szerint, melyből az ős ember eszközeit és fegyvereit készítette, 3 korszakra osztják: 1. ó kőkorra (palaeolith), 2. uj kőkorra (neoüth) és 3. bronzkorra. A palaeoli'h korban eszközei és fegyverei durvák, esetlenek voltak, melyeket a kovakő vagy az obsidián pattiutgatása utján nyert, és mikor a nyil és a dárda hegyének levélmintát utánzó alakot adott, már rá lépett a művészet útjára. Többre vitte művészeti tekintetben, mikor csontból is készített eszközöket; ennek pedig bővében volt, mert hiszen vadászat, halászat volt •f" w. Zalaegerszegen, az Arany 3? atellerLe"ben. A legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben il kitűnőnek bevált Oenii*^ kávé-keverék kilója 3 kor- 2Ú fiilés*. föaí számunk ÍO oldal.