Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-12-13 / 50. szám

6 MAGYAR PAIZS 1906. deczember 13. házuk, mint Rákosi Jenőnek, hanem azért mégis ők is azt mondják az inasnak, hogy vidd le a kéziratot, mint Rákosi Jenő. És azután azt mondják, hogy: „leadtam" a „kéziratot." Mintha ők is a magasból, az emeletről adnák le, mint Rákosi Jenő. Élben azonban könnyen megczáfolnak engem az én leadó és /<snóző kollegáim. Mert azt jondják, hogy nem földrajzilag s rereptanilag beszélünk, mi „irók," banem átvitt értelemben, „költőileg." Bármilyen alant van a lakásunk, hozzánk képest a nyomda szellemileg tnégis csak alantosabb valami. Helyesen mondjuk tehát, hogy: feküldöm, feadom a kéziratot. Helyes. Csakhogy nem azért vagyunk „irók," hogy tovább ne menjünk a költőieskedésben. A lapok sokszorosításával a dolog közöltetik a közönséggel. Ennél fogva az újságírók azt mondják már, hogy ők a dolgot leközlik. Teringettét! kivel közlik? A közönséggel. Kihez szállanak le? A közönséghez. Most már nemcsak a nyomda van nekik lent, hanem a közönség is. Ezt talán már még Rákosi Jenő sem mondaná, pedig ő már inkább beszélhetne lóhátról. És ez az Ízléstelen, pimasz beszéd néhány hónap óta ragályként ülepedett rá az újságírás nyelvére. Már az értelmes komoly lapokban is lehet látni ezt a beszédet, hogy: leködi. Igaz, hogy móg csak a hírlapokban henczeg ez a szemérmetlen hang; de most jobbáia a hirlapirás teszi az irodalmat s azért veszedelmes. Egy újságíró barátom még a versében is ilyen beszédet használ: „szerelmemet leközlöm velinpapiron." Eltekintve attól, hogy csnffá teszi a poézist, nem köszöni meg az a szegény kisasszony, hogy az imádója ilyen lóhátról beszól vele. Láttam ilyen beszédet Hantke Emil versében is. De ő, azt hiszem, lalán csak tréfából beszélt igy. S ez már nem is csak a hirlapóirónak a műszava. Átviszik a társalgás nyelvébe is. Hogy valaki velinpapiron közli le a szerelmét, ez már nem a nyomdásznak szól. Ez már a társaságban való beszédforma. Egyik fővárosi előkelő lapnak a tárczaczikkében ezt a stílust látóin: .Ezt a pár szót (a menyecske) oly kedves, oly mosolygó arcczal adta le a piktornak" ... A tárczaczik históriáját nem tudom, sem előtte, sem utána nem olvashattam többet. Erre az egy mondatra már az utálat fogott el. Lehet, hogy a menyecske az erkélyen van s a piktor a földön s igy „adja le" neki a szót. De ezt nem hiszem. Rávail^az ujságirónak műszóból lett köznyelvére. Azonban még tovább megyek. Azaz, hogy móg tovább megy Szávay Gyula. Szávay már tekintélyes ember; hangulatos költeményei vannak; etső helyen áll a vidéki hírlapírók között. A vidéki hírlapírók szövetségének az elnöke, Kulinyi Zsigmond meghalt. Sírjánál Szegeden szép beszédet tactott Szávay. Virágkoszorut tett a sirra. Bár csak ezt tette volna ós ne szólott volna semmit. Eszembe j ut „Nauta de ventis . .."szénégetőnek tőkén a szeme s hogy az üzletember mindig üzletember. Az iskolásgyermeknek egyik okmányára rá kellett iini a szülőnek a nevét saját kezűleg, hogy lássák, ki az édes apja. A szülő ezt irta: Kohn et Comp. — Szávay ujságiió is mindig újságíró még a temetőben is. A sírhalomra teszi a virágkoszorut, de azt gondolja, hogy „kéziratot ad le a nyomdába" s azt mondja, hogy: Leadom ezt a koszorút . . . Nagyon csúnya beszéd. S nem menti ezt kérem semmi okoskodás. Nem menti ezt az, hogy a sirhalom a lábunk alatt van s a halott még lentebb. Nem a lábunk alatt levőnek adjuk a virágot, hanem a szellemnek. Ez pedig ha nem is magasabban, de legalább velünk egysorban van. Még a halál küszöbén sem érint meg minket a szerénységnek egy kis szele. Móg a holtak szellemével szemben is fenhéjáskodunk. A sirhalomnak s a sirgödörnek nem szoktunk adni; oda csak tenni szoktunk valamit. Leteszem a sirhalmodra a virágot. Ezt mondhatjuk. Én e helvettis azt mondanám: iícíteszem a sirhalmodra. Hanem adni, neked adom elhunyt barátom, vagy lelkednek, vagy szellemednek; de semmi esetre sem leadom, mert nem vagy te alacsonyabb nálamnál. Ezt a „leadom," „leközlöm" féle orczátlan, durva beszédet, ezt az idegen fekélyt ki kellene égetni a magyarnyelv húsából, a mig jobban el nem terjed. Mert meg van a magyar természetben a büszkeség, de ne változzék át ez szemtelen pökhendiségre. Borbély György. A levegőben. Zalaegerszeg. Magasság 156 m. abs. Decz. hó Barm. m/m reggel Hőms. c. 7 órakor Felhőzet N GG Jegyzet 7 759 1 bor. _ kőd 8 772 7 h der. köd 9 757 1 bor. d eső 10 743 1 bor. e köd 11 750 2 h bor. ó — 12 768 3 h der. ó köd 13 757 0 der. é hó, eső Időjárásunk télíesre fordult, havas esővel, 0 körüli hőmérsókkel. Igazi tél móg eddig nincs gehol. Az időjárás képe f. hó 11-én reggeli 7 órakor Zalaegerszegen volt 2 fok hideg, Árvaváralján 4 Budapesten 0, Kolozsváron 1, Bukarest 3, Prága 1, Krakkó 0, Szenpétervár 1, Moszkva 1, Bécs 0, Berlin 1, Páris 1, Róma 4, Fiume 0, Szerajevó 4, Konstantinápolyban - fok meleg volt. Bk. Felelős szerkesztő: Z. Horváth Lajos Lapkiadótulajdonos az Alapító. Nyomatot

t Tahj R. Utóda könyvnyomdájában Zalaegerszegen Egy — a gazdasági kovácsmunkákban, különösen pedig a cséplőgép-kezelésben feltétlen jártas — gépész-kovács 1907. évi ápril hó 24-re kerestetik. — Bővebb felviiágositást ad Eitner Sándoi\ salomvári gazdasága. 3—% A Nagykutas és vidéke tejszövekezet 1600 kor. óvadék letétele mellett a termelt vajat eladja 1907. év május 10-től 1908. deczember 31-ig időtartamra. A megvenui szándékozók ajánlataikat ez év deczember 25-ig közöljék a fent nevezett szövetkezettel. A vevő tartozik a vajat saját költségén szállítani. Évi vaj mennyiség körülbelül 52, 53 métermázsa. Vajunk az 1906 évi májusi vajversenyen dijat nvert. Kapiller Mihály szöv. vezetője. g^XKKXKKKXKXiI | 111| S XXXXXXXXXXXQ X Melegedjünk I Ésm%0 I W W%. briket mellett. X X X ^ szagtalan nem piszkít nagy hőfoka van, kapható: ^ gD. HORVÁTH GYŐZŐ* X vas, fűszer és fakerereskedőnél Zalaegerszegen. ^ hol állandó raktár van gazdasági kis gépekből, szecska^ vágó, répavágó, daráló, konkolyozó gé pékből. S Fegyverek töltények Összes épitkezési ^ anyagok, épületfa, deszka, cement, kát- X rány termékek, vasa- g lások, szerszámok, ^ tűzhelyek, konyha- X felszerelések, stb. X W L ivitoujcü lüisztueiestítt., SIU. rj Zalaegerszegi első disztemetkezési vállalat! Saiits Sándor és Kováts László Utóda első disztemetkezési vállalata és főraktára Zalaegerszegen (Rákóczy) Körmendi-utcza. Van szerencsénk a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Sanits Sándor és Kováts Lászsló uraktól, Zalaegerszegen (Körmendi-utcza Schmalféle házoan Part Sándor pékmester mellett (Kéner-féle vendéglővel szemben) létező diszteraetkeiési vállalatot átvettük, s azt a mai kornak megfelelőleg újonnan átalakítottuk, nj disztemetkezési ruhákkal, legdíszesebb üveges gyászkocsival és más egyéb temetkezési czikkekkel berendeztük, állandóan raktáron tartunk fa, bronz, és érez koporsókat, szebbnél-szebb szemfödöket, gyertyákat, koszorúkat, stb. — Elvállalunk ugy helyben, mint vidéken a legmagasabb igényednek is megfelelő disztemetkezés azonnali rendezését, valamint Magyarország területén esetleg külföldre bárhová hu'laszállitást, melyet a legnagyobb pontossággal és szakértelemniel vezetünk. Nyitva reggel 6 órától este 9 óráig. Vasárnap és ünnep nap is. Óvás: Miután számtalan esetben megtörtént, hogy a n. érd. közönséget és igen tisztelt vevőinket czégünk jó hírnevével egyes rosszakaróink tévedésbe ejteni törekedtek, kijelentjük, hogy az első disztemetkezési és főraktár czimet egyedül vagyunk jogosítva használni. Midőn magunkat ós vállalatunkat a nagy érd. közönség szives párfogásába ajánlani bátrak vagyunk, a szükséghez képest leendő megbízásért esdve, maradtunk hazafias tisztelettel ianifs iándop és lováís lászló Kóda Péterff| Sándor temetkezési váEia'hozé. 17—62