Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-12-13 / 50. szám

MAGYAR P A L Z S 1906. deczember 13. Bíschitzky Miksáné Nagykanizsa. 32 év óta fennálló legjobb hirnévnek örvendő hangszerraktárábam Nagykanizsán 6—Ó2 ipt, mml SÉiia-ft czilalM és toiiíiot ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a lagjobb gyári árak mellett kaphatók esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol városoknak, akik kulturális ós közgazdasági fejlődésük, valamint az államtól reájuk utalt terhek alatt eddig is nyögtek és ehhez most a kaszárnyák után eddig lefoglalt és az annuitásra lekötött jövedelmükből 5 -8000 koronát uj pótadóval kell fedezniök. És annak daczára, hogy e tárgy oly fontos városunk! a nézve, megdöbbentő volt a közöny, melylyel a városnak törvényhatósági tagjai e gyűlés iránt viseltettek. Nem szólok a virilistákról, habár — talán — azoknak sem Hekuha a kaszárnya ügy. De azt joggal elvárhatjuk a választott törvényhatósági tagoktól, hogy a mikor városunkat oly közelről érdeklő fontos ügyekről van szó, ne egy ember képviselje a 10 választott bizottsági tagot. Tekintsék ezen áilást a város polgárai részéről megnyilatkozott oly megtiszteltetésnek, amelylyel bizonyos kötelezettségek is járnak é3 ha ennek vagy elfoglakságuk, vagy a közügy iránti közönyük miatt megfelelni nem tudnak, vagy nem akarnak, aküor engedjék át ezen állásokat olyanokuak, akik nem hiuságukat akarják ezen megtisztelt ütéssel kielégíteni, de át is érzik ós meg js akarják védelmezni városunk érdekeit. Referens. Séta jobbra-balra Irta: Tivolt János. Régen nem irtam ezen rovat alatt, pedig de mennyi irni valóm volna! Mennyi minden történt azóta, a mi kis városunkban, amióta a „PortelekySulyovszky a Karzaton" (ilték felettünk orgiáikat. De mennyi . . . Városunkról is azt beszélik a rossz nyeivek, hogy „meghalt az egyik klikk . . . Jött helyette a másik." Dehát édes Istenem, hol vagyon az megírva, hogy annak az „egyik klikknek" örök életűnek kell lenni!! Elvégre elég szép volt kimulásuk, mert Ganz-féle villanyfény melleit multak ki. Hisz minden alávetve van az idő morzsoló vasfogának. „Nichts dauert ewig! Sogar der Sulyovszky ward — sebig!" A mi ékes magyar nyelven annyit tesz, hogy : Semmi sem örök, őket is a f. ö. m. (Ez utóbbi betűjel meg annyit tesz, hogy: a fene ögye mög . . .) Pedig dehogy öszi kóröm, dehogy öszi! Egynémelyikét csak nöm akarja a fene kikezdeni. Ugylátszik, mintha Fhönixkónt uj életre kelnének, a baglyok, héják és egyeb csúszómászó állatok. Nem volt alapos a — söprés Jól ismernek bennünket. Tudják, hogy hamar feledünk . . . Hej haj! ha ugy móg egyszer ezeknek a politika brávóknak a karmai közé kerülhetnénk, hogy lógnánk a Kossuth-utczai villanyos oszlopokon. Nagyobb dicsőségére a föld feletti vezetéknek. No . . . no . . . nem kell az ördögöt a falra festeni. Mert hát a sátán ugy is itt bujkál közöttünk, nemcsak a politikai vigtczek, hanem a mezőgazdasági bujtogatok képében is. Hát hiszen a Vázsonyi naccságos ur jobban tudja mint ón, hogy mi az a „sajtó szabadság" és személy szabadság, de ón mégis csak azt mondom, hogy szép, Istennek legszebb alkotása az ember; de ha lábamba beleüt a „pront" hát azt a testet meg kell csonkítani, hogy az élet megmenthető^ legyen. Dühös ebeket nem ment a kutyaadó ... Ők kivételes állapotokat teremtettek, kivételes állapotokat kell az ők számukra is teremteni. Nekem különben volna holmi kis indítványom, a mezőgazdasági munkás-bujtogatók kiábrándítására: Vegyen a kormány, avagy pedig hasítson ki a kincstári uradalmakból a szükséghez képest annyi három—ötszáz holdas birtokot, mint a hány ilyen főbujtogató van; szerelje föl ezeket a kis uradalmakat s aztán — ugy mint a peczér szekta úróthoroggal — fogassa Ö3sze az összes főbujtogató Jakabokat ós nem Jakabokat, húzasson legelső sorbau mindegyikre egy-egy szép sárga bőrkabátot és ültesse mindegyiket egyegy ilyen birtokba teljesen ingyen, vagyis minden bérfizetés kötelezettsége nélkül. Csak egyet kössön ki a kormány, azt, hogy ezek az uj földesurak tartoznak cselédeiket, munkásaikat, aratóikat, cséplőiket stb. a nagykanizsai munkásgyülés határozata szerinti díjazásokban részesíteni , mármost, ha igy az általuk felállított fizetések mellett hasznot elérni tudnak, akkor szálljon az illető birtok az ő tulajdonukba; ha pedig deficzittel kénytelenek zárni, akkor az illetőt könyörtelenül lekell húzni a deresre és annyi botot a t. kimondhatatlanjára húzatni, a hány korona a deficzit. Különös hogy szépen meglehetne még engedni, hogy ha esetleg olyan nagy lenne a deficzit, hogy a fölbujtogató alfele ki nem birná, ez esetekben az elvtársak is magukra vállalhatnak egyenkint legfeljebb száz botot . . . Tessék elhinni kedves szerkesztő uram, hogy ez nem is olyan nap," bolondság . . . Mert, hogy ha a l:

1 kás bolonditásnak a kormány valahogy elejét nem veszi, biz Isten mi is elmegyünk Clevelandba Csenteritz Béla színtársulatába . . . Magam is kaptam Brüsselből egy felhívást, hogv menjek ki Canadába, ott kapok ingyen 160 hold földet és adómentességet. Hát hiszen én nem megyek el, mert nem szeretek úszni . . . Hanem, hogy sokan mennek, az sajnos, tény. Mert, hogy néhány hónapig magam is falun laktam, csak most volt alkalmam tapasztalni, hogy mennyire „veszélyben a haza," hogy mennyire pusztulunk veszünk. Szentandrás községből magából 35 ember vándorolt ki. És még mennyien mennének, ha nem volna az a fránya tengeri betegség. Nekem legalább évődő lérdéseimre nem egy mondta, hogy: „Hát 'iszen, én is é'mennék, ha az a tengeri baj nem vóna." íme, a tengeri betegség mint helyettes kormány-intézkedés . . . Most egy éve a bezerédi uradalom erdésze is kiment Canadába es ez mintha cs^k megfizetve volna, leveleiben bizonyitja a 160 hold föld átvételét és csalja a mi véreinket ki, ismeretlen tájra, a hol lépten nyomon a betegség, halál, ínség. nyomor és szenvedés ólálkodik reájuk. Különben ugy lehet, hogy ón nagyon is sötétszinben látom a helyzetet, mert a kivándorlásköltészet (már ilyen is van) szebben cseteli a tul a tengeri a állapotokat. Kapornak vidékén szóltó'oen-hosszában éneklik a nótái. Ad notam: Szegény embernek. szegény a sora . . . Ha ón elmegyek Amerikába, Jobb életem lesz, mint itt Zalába; Nem csinálok más egyebet, Mint rózsafákat ültetek, Nem lesz más gondom, Nem íesz más gondom, Ha haza jövök lesz belőlem Nagyságos asszony. Vagy : Nem csinálok mást, (rep.) Ha hazajövök ón is tartok Egy tuczat — birkást Betegség. Ugy egyes tmbereknel, mint családoknál és egész nemzetnél a boldogságnak kútforrása és egyik főtényezője az egószseg. Ez tagadhatian igaz. De ép oly igaz az is, hogy a betegség az egészségnek leghevesebb és legrettenetesebb ellensége s oka annak, hogy a boldogság keserűséggé váPozik, az erő gyöngeséggé, a jókedv és szerencse, pedig bánat ós szomorúság lesz. Már a bibliai időkben is az emberiség legborzasztóbb büntetésének tartották a betegséget. A betegség mindig réme volt az e-nbereknek s a betegség az, a mely a fájdalmakban és nyomorúságokban kimerithetlen, igen gyakran jósolta meg a pusztulást az emberiség fáján fejlődő egyik vagy másik ágnak. S tényleg, még ma is, midőn a közegészségügy hatalmasan kezdi kiterjeszteni védőszárnyait az emberiség föiött, ha kezünkbe vesszük a statisztikai táblázatokat és figyelemmel kiaórjük mily borzasztó áldozatokat követel évenkint a betegség: kétségtelenül arról győződünk meg, hogy a történelemben feljegyzett legvéresebb csaták is sokkal irgalmasabbak az emberiséggel szemben, mint a betegségek, a melyek évről-évre porrá és hamuvá teszik az emberek millióit. Hiszen pl. maga a tüdővósz négy millióval kevesbíti évenkint az emberek számát. És mi a betegség ? A test szerveinek vagy egyik szervének eltérése a normális működ istől, minek folytán az élet nyilvánulásainak összhangja is meg van zavarva. Az egéizség és betegség közt szigorú határt vonni nem lehetséges; hiszen tudjuk azt saját tapaszcalásunk ból is, hogy vannak a testnek oly állapoíaiis, a midőn határozottan sem egészségeseknek, sem pedig betegeknek nem mondhatjuk magunkat. Ezen állapotokat kedvetlenségnek, indolencziának, vagy talán apathiának mondhatjuk; a mely egyébként előjele lehet a kezdődő betegségnek. Virchov, a híres berlini anthropolog nézete szerint a beregsógek lényege és szókhelye nyugszik a sejtben. Az egész emberi szervezet alkotva van ilyen apró, korlátolt, éltető részecskékből, a melyeket sejteknek neveznek, s a melyek együttesen kepezik az organismust. Ha az összes sejtek egy és ugyanazon czélon munkálkodnak t. i. az élet fentartásán akkor az orgaiismusban uralkodik az egészség; de ha némely sejtek nem kellőleg dolgoznak: szenved az organismus és beáll a betegség. Továbbá azt is fölfedezte Virchow, hogyan nyilvánulnak egyes ós különféle betegségek a sejteken s megalapította a modern pathologiai iskolát, mely megdöntötte a betegségekről szóló előbbi nézeteket. A régiek ugy vélekedtek, hogy a betegség valami idegen, a testtől elkülönített dolog, mely kívülről behatol a testbe s ott azután pusztitólag működik. Ezen nézet folytán szó van már a bibliában az ördög (tisztátalan lélek) által megszállott emberekről. Ezen legrégibb úgynevezett ontologiai nézetet felváltotta később a jó és rossz nedvek elmélete, amely még ma is fanmarad a nép közt; ez a humoralis nézet. Virchow befolyása eltávolította ezen ócska nézeteket az orvosi világból és ma már mindenütt el van fogadva az ő cellu!aris theoriája, melynek alapján oly óriási haladást tett a modern gyógyászat. Általában ismeretesek a betegségeknek különféle viszonyai és felosztásai. A nép felosztja a betegségeket külsőkre, vagyis olyanokra, a melyek külső chirurgikus közbelépést követelnek ós belsőkre, melyek gyógyszerek által gyógyíttatnak. Bizonyos továbbá az is, hogy a betegség gyorsan lefolyhat, s akkor a heveny akut vagy pedig húzódik hosszú ideig; akkor pedig idült, chronikus; máskor ismét láznólküli; lefolyása lehet rendes, typikus, de lehet rendellenes, aypikus. Okai szerint lehet a betegség fertőző, infekcziosus és nem fertőző; lehet még sporadikus szórványos, vagy epidemikus. A betegség eredménye vagy felgyógyulás, vagy csak javulás, könnyebbülés; másrészt pádig a halál, amely azt jelenti, hogy az anyag és erőcsere teljesen megszűnt. A lábbadózás pedig azon állapot, időszak, melyben a test, a betegség után ismét notmalis állapotba visszatér ; de ekkor még mindig tart a kisebb vagy nagyobb gyöngeség ós kis elientállási képesség a külső befolyásokkal szemben. A teljes meggyógyulás tehát rendesen hosszabb ideig tart s óvatosságot, kíméletet követel, hogy a visszaesés, vagyis kórismétlós el ne következzék, mely rendesen veszedelmessé, sőt végzetessé is szokott lenni az emberre nézve. Cselkó József.