Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-12-06 / 49. szám

2 magyar PAIZS 1906. deczember 6. Bischitzky Miksáné Nagykanizsa

. IfZZZZtSZLZ L -g-B-g—BÜB-BBBi ——•BBSBB 62 ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák Mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol vagy 30 forintba került. 30 tanitó maximálisan 1000 frtba, 300 tanitó tizezer forintba. De e 10 ezer forinton 30 ezer gyermek tanul meg dolgozni s ha négy-öt éven át szakadatlanul szeretettel oltjuk beléjük ezt a foglalkozást, ék 3 millió frtot is megmentenek ennek a szegény országnak És azután mind többet-többet megmentenek, holott rájok több költség már nem lesz. S oh én álmodozó, azt hittem, hogy ezt a munkát folytatják, megyéről-megyére, egész országban, legalább is 5—10 évig, mindaddig, mig ennek a házi iparnak a szeretete harapódzó tűzként átragad a tanítóról a tanítványra, gyermekről a testvérre, apáról a fiúra, iskoláról az életre, városról a tanyára, tanyáról a falura. S ha 10 milliót költ rá az állam, tiz-busz esztendők múlva száz és ezer milliókban fog az megtérülni. Azt hittem én akkor az én kurta eszemmel, hogy a fiatal, lelkes iparfelügyelő, Szterényi József, apostolként fogja bejárni az országot s elragadó lelkesedéssel mindaddig nem hagyja félbe a dolgot, mig valamelyes eredmény nem látszik. S egy nemzetnek áldása fogja őrök életen át emlegetni a nevét. Oh én bamba! Nevetem kell magamon. Szterényi József államtitkár lett. Fényes méltóságra emelkedett. S működése mintha nagyobb körű, nagyobb konczepczióju volna. Ne higyjétek. Naponként emlegetik a nevét az újságok, — anrg él. Nagyobb konczepczióju munka nincs, mint az az apró alapozás, fundamentumrakás, melyet a kosárfonás tanítással megkezdett, de nem folytatott. Ez apró de nagylelkű munkának a dicsőségéhez képest olyan elenyésző kicsinység az az államtitkári és miniszteri méltóság, mint a fellobogó, de mindjárt elenyésző pásztorA régi szüretek és szüreti népszokások Zalában. Ir ía és közli: Béke fi Elek zalakoppányi népiskolai igazgató-tanitó. III. Másnap is és mindennap, mig csak le nem fogy a tőkéről, megujul a most leiit szüreti élet í újra daltól hangzik a hegy, újra neki esnek a termő tőkének és tréfálva, vidáman fecsegve, mesélve fosztogatják gyümölcsét és újra járják a hegyet a fizetésüket szedő szőlőpásztorok, a jáiandóját kollektáló mester és az Isten nevében kéregető barát; sőt némely helyen a templom számára is kollektálnak a templom-atyák (templom-gondnokok). Tudok helyet, hol a szüretben évről-évre összeszedett 20—25 akó must és az évi perselypénz Hemcsak a templom évi kiadásait (olaj, gyertyák, tömjén, tisztogatás) fedezte, hanem a megmaradt és tőkésített részének kamatjaiból orgonát és harangot csináltattak. Ám a szüretnek utolsó napjaira már megszaporodnak ezek a hegyet járó szokott alakok a sopronmegyei és stájerországi borvásárlókkal. A vas- és soprcnmegyei korcsmárosok ós a stíriai „hienczek" voltak a zalai bor rendes vásárlói, mert ha az ő vidékükön nem terem is bor, azért ők sem akarják magukat megfosztani a nemes szőlőnedv élvezetétől és csupán csak a náluk termő almalével megérni, hanem ilyenkor ós egész éven át hü szállítói az itt szürc must szine-javának, ugy a maguk számára, valamint a kereskedés és kimérés czéljaira. Nehéz szekereiket *— melyeket hatalmas hiencz-lovakkal húzattak egyetüz az égnek egy kicsinyke, de örökkön égő csillagjához képest. Holló Lajos mondotta, hogy mi szarkapolitikát folytatunk: ide is kapunk, oda is kapunk ; innen is csenünk, onnan is csenünk valamit; ide is teszünk, oda is rakunk valamicskét, mint a kukuk madár. 1891-ben Tordán a néptanítókat oktatta 3 hétig a kosárfonásra Szterényi József iparfelügyelő; 1903-ban Zalaegerszegen 3 hétig a kőműves legényeket és iskolaszolgákat már Yoigt Ede gazdasági titkár tanította a kosárfonásra; 1906-ban Letenyén talán egy körjegyző vagy az országos képviselő fogja lelkesíteni erre a falusi legényeket. Rendsseres, következetes, kitartó munka nincs. Eredmény sincs. Nincs sehol. 1897ben amit külföldi portékákért kiadtuuk, egy félévre jut 553 millió 719 ezer korona, ebből csak Ausztria 428 millió 756 ezer koronát nyelt el. 1906-ban szintén egy félév alatt kiadtunk 939 millió 900 ezer koronát, s ebből elnyelt Ausztria 710 millió 700 ezer koronát. Mit javított hát ez a csipbe csopba rendezett házi ipari tanfolyam? Talán a közvetítő rendezők lelkes buzgalmukért — valamit, de a tömeg s a nemzet fikarcznyi hasznát sem látja Mert összetévesztjük a czélt az eszközökkel. De ez nem egyeseknek a hibája. Az elmúlt sötét időknek még maradozó bűne ez. Borbély György. Az anyai szeretet hatalma. Midőn a gyermek a világra jön, majdnem süket, félig vak s néma és a szülők feladata az, hogy érző embert faragjanak ez érzéketlen lényből, alvó érzékeit s tehetségeit kiképezzék. Ha általánosan ismeretesnek is tudjuk a nőinem áldozatkészségét, mely móg a legnehezebb lőre még a faluban hagyva, gyalogosan járják be előbb a hegyet; s ba az alku megtörténik, azután következik a „rakodás". A zalamegyei ember büszke és kényes volt az „eladó" borára, gondosan ós tisztán kezelte; még csak kivételképpen sem fordult elő, hogy „megcsávázta" volna, igy azután nem volt ritkaság, hogy egyegy korcsmáros 15—20 esztendőn át hűséges és biztos vevője maradt a gazdának. Mire teljesen lefogy a fürt s bevégződik a szüret, arra — a nóta szavai szerint — „megfavanyult már az ujbor, ihatunk pajtás 1" t. i. az első napokon szedett szőlőmustja kellő csipőssó fejlődött és tehát — minek utánna a pálinkaégetésre való törkölyt is eltiporták ós besározták — befejezik a szüretet nagy áldomással. Ez alatt sorra előkerülnek a moet ós minden „pinezeszer", disznótor, névnap „helység" (hegy-gyűlés) stb. alkalmával főleg pedig Szent Mártonkor is (midőn is, mert ,post Martinum-vinum" beverik a hordóakonákat Márton-ludczombjával) előkel ülnek a vig nóták, köszöntgetósek, adomák, sőt egy kis rögtönzött táncz is. Egyszerű, népies szöveg, ártatlan dévajság s mély vallásosság jellemzi valamennyi nótáikat ós dikczióikat. Egyet-kettőt feljegyzek — mutatóba — közülök. (Tán egy korrajz vagy népszinmü-iró hasznukat veheti.) „Megkapáltuk szőlőinket három izben is, Nem sajnáltuk rá erőnket, de fan haszna is; Fáradozva emlegettük a szüret nevét, Mostan tehát vigadozva igyuk a levét. Ne sírj édes feleségem többé nem bántlak, Sőt leszesz gyönyörűségem, tánczba is réntlak; kötelesség teljesítés alkalmával sem engedi, hogy a türelem elfogyjon, mégis bámulnunk kell, hogy még az ághághatatlanoknak Iát3zo akadályoknak is mily lenézésével és megvetésével fog hozzá a kicsinyek tanításához a hallásban, beszélósben, sőt részint a látásban is. A hihetetlen, legrövidebb időn belül s minden büntetés alkalmazása, egészség aláásása, a gyengéd tanítványok minden ellenkezése nélkül elért eredmények csakis ugy válhatnak lehetőkké, ha a tanitó-mester helyét a mindenható anyai szeretet foglalja el! Lássuk miképpen járnak el az anyák a kisdedek oktatásánál. Miután az anya meggyőződött arról, hogy gyermeke tiszta, jóllakott és ezen oldalról zavarás nem várható, belefog a tanításba. A szokásos nyájaskodás és czirogatás után megszólítja a gyermeket, habár jól tudja, hogy egy szót se ért. A gyermeket szeretetteljesen szemlélvén, tovább fecseg; a széáradatot fölváltja csókokkal é3 különféle taglejtések mellett azon van, hogy gyermeke figyelmét ébren tartsa és lekösse! E gyakorlatoknál az auva mindig megváltoztatja zengzetes, lágy, megnyerő női hangiát. Igy megy ez hónapokon keresztül naponta több órán át, mig a kicsike csak e két szót: „mama" és „papa" utána tudja mondani. Mily csekélynek iátBzik ezen eredmény és mégis mily boldog az anya, ha végre e két rövidke szócskát kedvencze ajakáról meghallhatja. Igen kedves már a mondatkópzés tanítása, ha a gyermek egy kis szókinccsel bir és értelme kifejlődni kezd ! Játszva sajátíttatja el az anya a gyermekével a szavak különféle átalakítását, melyeket a mondat képzése megkíván. E ci'ólszerü tanítás mellett móg sok más, igen becses dolgok is észrevétlenül mintegy becsempósztetnek a gyermek lényébe. Minden hang, minden szó, minden mondat annyi bájt és aunyi kellemet foglal magában, hogy már ezen tevékenység mellett is minden kedélyt okvetlenül bebilincsel és utánzásra késztet. Fájdalom! e tekintetben sok kivétel is van! Magától értetődik, hogy a gyermekeknek rósz a sorsuk, ha az anya a házon kivül keres szórakozást; ha gyermekei gondozását és nevelését Mit epeszted ugy magadat a kulacs tele, Dobd pokolba a kontyodat, ne gondolj vele. vagy: Édes kedves feleségem, de szép asszony vagy, Be illenól sodrófának oly egyenes vagy, Völgyet keres a folyó viz, nem a száraz dombot, Fene látott szürdolmányon soha ezüst gombot: Gimbet-e gombot-e Fene látott szürdolmányon soha ezüst gombot. Vagy: Három tőke fehér szőlő, háiom fekete, Dicsértessék az Ur Jézus drága szent neve, Uram Jézus segits meg, Ezt a kis bort igyuk meg. Ez a jó bor tessék, Jézus dicsértessék, Tessék, tessék Jézus dicsértessék. Koczintás és ivás után: (Rá rá re!) Váljék egészségére Ez a jó bor, Szép piros bor! Vagy : Igyunk egyet Mihály sógor, Igyunk egyet Ferencz sógor, Ej sógor, sógor, sógor, Ez ám az a jó bor. Vagy: A zsidónak nincs Krisztusa, Menyországban sincsen jussa; Van neki egy fapapucsa, Azon sétál be pokolba. Ej huj igyunk rája Ugy is elnyel a sir szája, Ott lesz fáradt testünk