Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-11-22 / 47. szám

iHUt). november 22. M A G Y A R PAIZS 3 pazdáikodásaika , „ellensége nemzetének, árulója királyának" stb. A vád alá helyezést azonban mellőzi a javaslat, tekintve a mai nyugalmat. De egész országban falragaszokon állítják pellengére a következőket: Br. Fejéiváry Géza, Krisícffy József, Lányi Bertalan, Vörös László, Bihar Ferencz, Lukács György, György Endre, Kovacsevich István, Br. Feilica Artúr, Hegedül Ferencz, Tószt Gyula, Psp Béla és Gegus Gusztáv volt minisztereket. Heti hirek Helyiek. Gróf Batthyány Pál főispán, Bogyíy Elemér főispáni titkárral s Odor Géza pénzügyigazgatóva! ma Nagykanizsára utazott a közigazgatási hivatalok megvizsgálására. Gyüjtsünk a Csány szoborra! Asztaltársaság Mitlynél . . — K 50 f. Mai gyűjtésünk . . . . — K 50 f, Hozzáadva a múltkori (2583 K 14 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 2583 K 64 fill. Esküdtszék. Hétfő: Ilyenkor Tspolczavidék és Alsólendva vidéke szerepel. Dr. Józsa és Dr. Brüil iendvai orvosok már ismeretesek. Legtöbbet ők szerepelnek orvos szakertőkkén'. — Kovács Istvánba belevágta a bicskát Soós István, segített neki Beck (Feleki) Péter s Kovács pár máeodpercz múlva meghalt. A főtárgy alást Dr. Degré Miklós törvényszéki elnök vezette. Szavazó bírák : Szalay László s Skóday Aurél. Jegyző : Dr. Ludányi Béia. Közvádló: Rézler Koi ne!. Védőügyvédek: Dr. Kele Antal és Dr. Obersohn Mór. Esküdtek: Mentes György, Kiss Dénes, Kiss Antal, Molnár Mihály, Mázol Arnold, Haerter Ádám (főnök), Magyaróssy József, Magyar Lajos, Mesterházy Sándor, Pataky Kálmán, Zahorán Pál, Vörös Ferencz, Nagy Antal, Tamás József. — Soós Istvánt 5 évi ftgvházra Ítélték. Kedd: Oroszlán Pál a bakonyi banda-romantikának utójátókaként született Veszprém megyében Városlődön 1848-ban. Dr. Rézler Kornél alügyész — bár csak némileg — kurucznak tartja Oroszlán Pált. Néminemű — ugynevezem szomszédos — hasonlatosság van ugyan, de kellő óvatosság nélkül, r mindenképen időszerűt lenül tartja az ügyész Oroszián Palit kuiucznak. Én mm állítanám még párhuzamba sem a kót fogalmat. Meit. más a fecske s más a gólya, ámbár hogy mindenik madár. Igaz ugyau, hogy Thököly kuruczai közül kényszerűségből sokan futóbetyárok lettek, de Oroszián Pál rablózsiványuak született. Oroszlán Pál még a németeknél sem katonáskodhatott a sok tömIöcz 'miatt. A kuruczok pedig szabadsághősök voltak. És lám ugyanazon dolognak is különböző időben különböző neve van. Rákóczi idejében a németet labancznak hivt.ik, 48-ban az osztrákot németnek s 1906-ban a rosz masyart darabontnak. Pedig a paraszthasonlat s érint: mindegykutya. Szóval Oroszlán Pali nem kurucz. — 19 éves korában kötélre ítélték. A király 20 évi fegyházra kegyelmezett. Innen kiszökött s egy hónap alatt hét rabiógvilkosságot követett el. 35 évig ült fegyházban. A nváron kiszabadult s eljött Zalába. Szeptember 13-án Kustánszeg mellett az országúton fényes nappal a vásárra menő Nagy Sándor és Balogh Péter gazdákat megtámadja Vargha Sándor nevü 70 éves társával. Kétszer rájok lőtt, de nem ártott s a pénzüket sem vehette el. Németh esendőről mesternek azt mondá, hogy erre születni keli. Életében nem lopott egy gyufaszálat sem, de a pénzért főbe kolliotja az embert. El van keseredve az erkölcsök elfajulása miatt. Nem ugy van már, mint volt. régen. Nem talál egy tisztességes czimborára. Nem szavatartók ma már az emberek. Nincs zciványbecsület. • Elítélték hat óvi fegyházra. Dr. Bftrger Béla ügyvéd szép védőbeszédet tartott mellette, de Rézler Kornél vádló-ügyész még jobb beszédet ellene. Dr. Fritz József bíró elnökölt a tágyaláson. Szavazó bírák: Skóday Aurél és Sperlágh Géza; jegyző Dr. Szüts Zoltán. Az esküdtek: Dr. Urbanek Károly. Németh Jenő, Mogyar Lajos, Haerter Ádám (főnök), Mesterházv András, Kappal Károly, Mentes György, Kiss Antal, Handlery Ferencz, Mázol Arnold, Mesterházy Sándor, Zahorán Pál, Tamás József. Besnyő Bélának és társainak a képeik. A magyar festészeti intézet egy hétig tartó képkiállitást rendezett Egerszegen, képeladás és vásárlás szempontjából is. Innen Nagykanizsára ment Besnyő Béla, mert ő van a vállalat élén s ott is kiállította a képeket. Tegnap egy roszkedvü levelet kaptam tőle. Panaszol, hogy oly hangokat hallott a „Zala" újságtól, mintha ő a vásárló közönséget becsapta volna. Fölkér, jelentsem ki az újságban, hogy aki becsapva érzi magát, jelentkezzék, szívesen visszaveszi a vásárlotí képeket. Ennyi az egész. De ez eléggé kellemetlen. S mindenesetre rosszindulat a forrása. A művészetnek tisztességes fiatal munkásait igy becsmérelni, nem járja. Az ügy azonban a Magyar Paizszsal is öszszefügg. Ér, megírtam laikus létemre, hogy fiatal festőknek csinos jó képeit láthatjuk itt és vásárolhatjuk is, mert 10 és 200 kor. között igen olcsón hozzájutunk (hiszen némelyiknél a vászon és a keret megéri a pénzt) s dicsértem különösen a tájképeket. Azt nem mondtam, hogy Rembrandtok, avagy Dürer Alberték óikeztek Zalaegerszegre, hanem azt mondtam, hogy fiatal, tehetséges festők 8 dicsértem azt az elvöket is, hogy közönségnek kínálják a műveiket (elég olcsón), mert a közönség, kivált a magyar, igen nagy lassú tömeg, s vagy Mohamednek, vagy a hegynek meg keli indulni, hogy találkozzanak stb. Erre, a mint inost később látom, kapta magát a kanizsai Zalának zalaegerszegi kvelezője, tudósítja a Zalát, erősen kicsinyelve a festőket s ezikkecskémnek minden mondatát gúnyosan használva tudósításában. •— Ebből keletkezhetett tehát a kanizsai közöiidégnek a rosz véleménye. Hanem a Zala, mint ahogy kellett is, mikor meglátta a Besnyő úrtól kiállított képeket, másnap rendbehozta a dolgot, megírván, hogy a zalaegerszegi levelezője tévedett. Legyeu ez elégtétel nekem is, Besnyő urnák is, a festőtársaságnak is. A kanizsai értelmes közönség pedig nézze meg a dolgot a saját szemével. Én pedig már csak megmaradok a mellett, amit laikus de egészéges szememmel láttam. Erzsébet-ünnep az iskolákban. Néhai való jó Erzoébet királynénak rendkívüli halála gyászos is volt, s megrendítő is egyúttal. El is sirtuk akkor bánatos könyünket az ő jó lelkéért s elmondtuk átkunkat a gyilkos anarkistáia. Dr. Wlassits volt közoktatásiminiszter azonban tovább ment nagvobb buzgalommal, mint kellő okszerűséggel evenként állandó ünnepet rendelt az iskolákban jó királynénknak a nevére. A tragikum gyászt elsirattuk s állandóan fájlaljuk, de évenként mindvégig panegyrikus szónoklatokat tartani arról, hogy nemes asszouyi szive volt és beszólt ami zengzetes magyar nyelvünkön is: nem kimeríthetetlen théma. Mert nemes lelkű nagy asszonyunk tudott görögül, olaszul, spanyolul, németül, angolul, francziául is — pedig ezekhez a nemzetekhez nem fűzte annyi éiedekszál, mint a magyar nemzethez. Szóval 10—20 éven át ugyanazt a nótát fújni : unalmas a megtisztelő szellemre nézve is. Annyival inkább ki kell fejeznünk az elismerést Fehér Miklós gimnáziumi tanárral szemben, ki a hétfői iskolai ünnepélyen a sokszor ismétek thómáról talpraeesttt önálló, mondhatni uj beszédet tartott méltatva jó királynénk érdemeit. Ügyesen szavalt alkalmi költeményt az ünnepélyen Apáti László VIII. oszt. tan. és Mráz János V. oszt. tanuló. Az ifjúság gyászénekeket énekelt Takács József tsnár vezetése mellett. A többi iskolákban is voltak ünnepélyek osztályonként. Az ág. ev. templom költségeire, belső berendezésére Magyar Lajosné ós Németh ha gyűjtenek a az eredményt rendre közöljük: (III. közi.) Svendor Anna 80 fill., Czinder Istvánnó 1 kor., Hajmási Imre 1 koi., Löwenstein Ignácznó 50 fill., Krosetz Istvánnó 2 kor., Árvay Lajosnó 2 kor., Czukelter Lajosnó 2 kor., özv. Ruzsics Kánapja — október 15-ike — a zalai szüretek hivatalos megnyitó ünnepe f Ivirrad, élénk pezsgő élet volt a falukban s kint a hegyen. Nyüzsgés, mozgás, zakatolás vau az udvaron is, ahol a gazda abrincsolja. forrázza, öblögeti és szekerekre lakja hordáit, sajtárjait, (dézsa), csöbreit ós a hegyen is, hol gondosan tisztogatják a prést s a présház és a „pincze-hajlék" minden zegjót-zugját; hü felesége vagy felnőtt leánya (esetleg menye) a „hajlék" külső falait meszelgeti vakitó fehérre 8 a tüzelő-katlaut sározza tapasztja. Az otthon levők is buzgón hozzálátnak a réczék, libák hizlalásához s a dióval, mákkal töltött „köttes kalács" készítéséhez, ami bőven kell majd a több napon át tartó szüretben a szedőknek. Igy virrad föl október 15-ike. A falu minden lakója derült ábrázattal kél s alig szállt fel a harmat s az őszi köd, csendes lesz a falu, ellenben megelevenedik, hangos az egész hegy. Hol azelőtt csak a mogorva szőlőpásztor lépte, sípolása, vagy a seregélyijesztő kelep hallatszott, most örege-apraja a falunak kint terem; móg a betegeket is kocsira rakták ós kivitték egy kis szüreti üdülésre és szórakozásra. Móg a „kisbíró" is sarokba dobta botját és elcsapta magától a hivatalt, az irodát ahol is e napokban a magára hagyott jegyző csak az egy szál „ordináncz" szolgálatával ügyes-bajoskodik. Üres, néptelen az utcza és ház, lakói ott tanyáznak a szőlővenyigék sorai között. Kiki először magának szüretel ós a gazda türelemmel nézi ezt, mert tudja, hogy ez a jussa mindenkinek a szüretből ós hogy nincs az a sok jó, amelylyel végre is el ne fellne a/ ember. Ezen „elteilés" megtörténte után felosztják magukat a sorokba a szedők; piros pozsgás leányok vidámképű Kuhauczokkai s öregekkei vegyest szedik a szőlőt. Gyorsan telük sajtár, kosár; az izmos puttonyosok vagy csöbrőzők alig győzik a megmuszikolt (dömöcskolt) szőlőt behordania meredek oldalakon a pinczehelyisógbe, hol a présszürőjóbe, kádakba, avagy fennál'ó hordókba öntözik, melyekből a s/.üretelőzsá iba kerül. A zsákban kitiprott „előló"-nek a zsákban maradó törkölye pedig a présbe kerül és kiszorDngatva aláfolyik a földbe sülyesztett présalja kádba. A szedők vidám danája, jókedvű kurjongatásaik behallik a faluba; mert hát jókedv és vidámság iilik a szürethez, mely mint már fentebb mondottam, nem is annyira munka, mint mulatság. Mig künt a dolog serényen folyik, a puttonyosok vagy csebrezők sürü forgolódása dolgot szerez bent a „présház"-ban is a gazdának. Alig fór el már o kegyelme a kádban, Iába térdig az édes lében : olyan tánezot a legdelibb legény se jár a farsangon, mint ő a szüretelő-zsákba rakott, előbb azonban — mint f°ntebh mondán — megdömöcskölt szőlőfürtök felett. Lám már a piésbe (borsajtó) is raktak egy „törköly"-re valót, sőt már egy „uádalás" is történt utólag reája. Ezen prést, mig az erősére nem kerül, a gazda elete párja szorongatja, otthagyván addig a párolgó ételt a tűzhelyen, noha ügyesen akarja a gulyáslevest elkészíteni; mert ugvis sokat kell évközben hallania az istenadta „férfi nópség"-től, hogy „ninc3 az a fejórnóp terek nagy világon, aki olyan ízletes gulyást vagy pörköltet készítsen otthon, mint minőt ők a hegyen." Mire azonban az erősére jön a prés szorítása, a legerősebb legényt szólítják be a szedésből, ki szívesen jön; mert ez a prés szorongatás (hogy t, i. ki tud móg csavarni-tekerni rajta egyet) óp oly kedvelt eszköze az erőpróbának igy a 3züreti alkalommal a falusi legények között; akár a budapesti mészáros legényeknek és másféle „vasárnapi" publikumnak a városligeti ökörfej (melyre kalapácsosai kell reá ütni, hogv az erőfok-mutató minél magasabbra felszökjek.) A napnak előrehaladtával megjött a gyereknépság dolga is, kiknek ajaka szüreti szint öltött, mert ugyancsak meglátszik a szőlő és a must édessége rajta, melyből addig-addig bevételeztek a falánk cseppsógek, mig nem már most sürgőssé vált a Jancsi meg a Ferkó gyakori elvonulása a pincze háta mögé. (Folyt, köv.) A czég jó hirneve 3 o év óta ismeretes. J. ezim-, templom- és szobafestő, épület- és butormázoló mester nSTagy^sia.azLxzsáazL, Fő-nt 11. 4—52 E'.vallalok jutányos árban, a legmodernebb kivitelben, a legjobb munkaerőkkel ellátva, minden időszakban) bárhol, bármilyen e szakmába vágó munkát. — Tervrajzokat és költségvetéseket tetszés szerinti időre küldök. A czég jó hirneve 3© ív óta ismeretes.