Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-11-15 / 46. szám

W. 4?* Zaleeigwffaeg, SSCI6. november 15. 46* szám. Kl«Pr»«ié*i Ar : tí'gy (rm í korona. JNí étre £ kcroaa, á»v« J kor. iső/í ?J CiiéT. Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY. Hirdetések dija megegyezés széria Wyilttér sor* 1 kor Szerkesztőség é> kiadóhivatal: Wlassics-atcza Felelős szerkesztő: Z HQ£l V ATH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT CS-ŰTTÓüTOSZÖlsr ESTE. Skepticismus. A szellemek egyik nagy betegsége: a skepticismus. A skeptikus maga egy szerencsétlen lény, aki az eszmény es a valóság közti konfliktusból nem menekülhet; oly ember ő, a ki — eiősnek tartja magát. Az eszmény létezik, érvényesül és alkot; gyümölcsöző hatalom az. Ellenben a skepticismus c-ak egy szó, a melyet kitaláltak azért, hogy fényes nevet adhassanak egy beteges állapotnak. A skepticismus bizonyos félelmet, de egyszersmind részvétet is ébresz": bennünk, és pedig félelmet — mások miatt, kiknek kétségkívül árthat; résztvétet önmaga miatt, mert szenved és szenvedni fog, mig csak él. A skepii'iua ismerő jele — a hazugság, ó folyton hazudik, csalja önmagát is. Hazudik, azt állítván, hogy mitsem hisz, mitsem érez, mitsem szeret. Beteg az agyveleje és érzülete is. Gyöngeségének tuda'ában elhagyja a világot, meghal magánosan, mint azt a halálosan sebzett állatok tenni szokták. Sok ember van, a kiknek legkényelmesebb élete van a világon és a kiket „kétkedőknek

u nevezhetünk. Egész tudományuk abban áll, hogy minden uj dolognál, minden keletkezőben levő vállalatnál kétkedésüknek adnak kifejezést az által, hogy: nem fog az menni, nincsen itt még ÍZ ideje; nem elegendő hoz2á az erőtik ; ők is a dolog meiieí-t vannak, de — majd csak a maga idejében. — És miután tényleg sok contemplált dolog nem sikerül, s már keletkezőben sok elhárithatlan nehézsegre akad : ennek folyián az ilyen kétkedőknek igen gyakran alkalmuk van fontoskodó arciczal mondhatni: „ime, amint jósoltam," de az ilyen kétkedő sohasem emlékszik arról, hogy ha ő és a hozzáhasonlók kétkedésük helyett fogtak volna komolyan a dologhoz, és igy segítették volna azt, akkor az ügy kétségtelenül már sikerült volna. Aki a világon valami nagyot létrehozni, véghezvinniakar, inkább azon elvet kövesse, hogy komoly, erős akarattal minden lehetséges. Az egyik főjele az igazi életnek. Ezek után térjünk át feladatunk tulajdonképeni tárgyára a skepticimusia. A sceptikusok görög bölcséezek valának, tulaj dorkópeni bölcsészeti iskola nélkül. A skepsis tanaival sokan a középkorban is foglalkoztak. Oly Lézetek foglalatja az, melyekkel tudományos s tekintélyes emberek nemely uralkodó képzeletek bizonyos, ágát kétségbevonták. Elve pedig: lehető kényelmesen, csendben élni. A sceptikusok nem hisznek a modern kor müvében, az emberiség isttni rendeltetésében, az észben, az emberi méltóságban s mind abban, a mi igaz és szép. Valaki igen helyesen jellemezte őket, midőn azt mondta: „A sceptikusok olyan bölcsészek, a kik móg a nagyon is ismeretes ós biztos: circumdederunt me — alkalmával oda nyilatkoznak, hogy ki tudja, igazé?* Nem hiszi a skeptikus, hogy öngyilkossá lesz, önző, az emberi romlottságok kelyhét fenékig issza ki, mindent tud, megvetőleg szól a világról; — de az életet imádja. A halál gondolatára mindig borzadás szállja meg és hihetetlennek tetszik neki, hogy valaki ideje előtt kívánja a halált. Természete azt hiteti eí a skeptikussal, hogy a szenvedélyes emberek szenvednek, de nem halnak meg; hogy a csalódott lelkek elhervadnak, de nem ölik meg magukat, hogy a szerelmes és boldogtalan szivek inkább elszenvedik szerelmüket, boldogtalanságukat, mint a halált; hogy a hirtelen természetűek magukbau találják föl ismét az egyensúlyt, de nem halnak meg; hogy aki mondja, hogy megöli magát nem teszi azt, hogy az öngyilkosokat nem szerelem, hanem anyagi zavarok kergetik a halálba. Remegnek, epednek, zokognak, kezüket tördelik, az éjszakákat álmatlanságban töltik, véneknek érzik magukat, nem szeretik saját szépségüket ; — mindent mirdent megtesznek, ha szenvedélyesek, indulatosak a skeptikusok; de — meghalni ? — soha 1 Ez és iiyen — az őszinte skeptikus! — Van azonban egész tömege a ktpzeít akeptikusoknak is; ezek romlott, nagyobb észt fiatal emberek, igazi szellem nélkül, akik a skepticismushoz folyamodnak azért, mert ez, mindenben való kételyeivel, főleg alkalmas a — semmittevésre. Azon ürügy alatt, hogy mitsem hisznek, sem szeretni, sem dolgozni nem akarnak és csekély szellemi kepeísépüket gúnyos, mephistói mosolyba összpontosítják. Ezen izet.'>" üa:a! emberek, kik minden nemest, igazat s szentet elleneznek, ós az erényt cs*k azon egy okból tagadják, mert ők maguk mé'yen süíyedtek a bűnbe; jogosan teljes utálatunkat idézik elő. Magaviseletük ragadós. Vigasztalásul szolgáljon az, hogy a betegek ittléte nem okoz félelmet és nem riasztja meg az egészségeseket és a gyöngék tönkiemeriés- nem szabad, hogy kedvét szegje a bátraknak. Sok fiatal ember panaszát halljuk, hogy őket a társadalom eikölcsteleniti, hogy a világ ismerete őket. minden eszményeiktől megfosztotta ós hogy az emberek érzékiségs s képmutatása oka annak, hogy ők is képmutatókká, rosszakká lettek. Ez határozottan nem igaz, ez hazugság! Azért romlanak ők szivükben, lelkükben, mert a romlás hajlama bennük már megvolt; mert szemük előtt semm,féle nemesebb czél nem lebegett; meit sem szilárd e'vekkel, sem pedig szent hittel nem rendelkeztek. Igaz ugyan, hogy az erős is elveszítheti valami eszménybe vetett hitét; de ő mégis abból azután ujat képez magának. Az eredeti eszménynek ezen megváltozása majdnem szükséges, még pedig azért, mert csak az öntapasztalat által szerzett igazság vetheti alapját egy biztos eszménynek. Az igazságot nem lehet örökölni, azt meg kell szerezni. A feltűnési viszketegség, a pénz, élvek és szereplés utáni vágy, a sárga irigység azok iránt, akik fensorolt vágyak kielégítését már elérték; a lelkiismeret, méltóság és szilárdság teljes hiánya: ezek azon okok, a melyek skep'cikusokká teszik az embereket. Minthogy élénk ószszel rendelkeznek, lángeszű embereknek ta'tják magukat; éretlen Ítéleteket hoznak, fitogtatnak semmikép sem indokolható fölényt, fecsegnek, firkálnak, beszédeket és előadásokat tartanak. De hát ki veszi" őket figyelembe ? Egy kis ész, jellem nélkül, nem egyéb egy üres léggömbnél, melyet bármely oktondi elfújhat leheletével. Nem, nem a világnak vétke az, ha ezen fiatal skeptikusok lélekszakadva hiuságuk kielégítése után szaladnak, ha a politikában opportunistáknak, az életben materialitítákcak; a vallásban naturalistáknak, atheistáknak nevezik magukat. A skepticismus századunknak — rákfenéje. Ti pedig ifjak 1 kik a jövőt képviselitek, hagyjátok figyelmen kivül ezen dicstelenül elesetteket ós tekintsetek rendületlenül azon magasság feló, a hol a tiszta szellem azon csillaga világit, amely skepticismusnak sohase mondható. Cselkó József. II. Rákóczi Fereucz s bujdosó társainak hazahozatalakor. Emlékbeszéd a tanuló ifjúság előtt. A zalaegerszegi főgimnáziumban 1906 október 29-én. III. folytatás. S e hónapnak 25-ón már megindultak a szent porok. 8 bujdosónak a porai. Nagyszerű menet. Mintha lelki szemeink előtt a birnami erdő indulna meg. A Kelet nevű hajó hozta őket a Fekete tengeren föl Tomi városig, a mai Costanzáig, a hová Ferdinánd a bulgárok fejedelme elkűldötte üdvözletét . . . onnan szárazon jötte'c s 27-éu az ország határáig, Orsováig értek. Ide a fejedelmi porok elé ment a magyar kormány s átvette. A fejedelmi emlék előtt tisztelegtek a horvátoknak ós a szerbeknek küldöttségei is ; az országon végig pedig a vasút mentén minden falu, minden váro8 igaz mély hódolatát és lelkesűltségét fejezte ki a szabadság hősök előtt. 28-án tegnap reggel 8 óra 20 pereikor Budapestre ért a fényes menet országunk fővárosába. Rákóczit és társait a kassai hires templomba temetik, Tököiy vezért a késmárki, saját nevéről nevezett templomba. A temetés épen ma történik. De hogy fogalmatok legyen a fényes nemzeti ünnepélyről, a fejedelmi pompáról, a magyar nemzetnek a szabadság hf" "k iránti szeretetéről, Rákóczvnak a nagyságán natatom nektek a tegnapi budapesti diszmenete.. Felolvasom azt az intézkedést, hogyan kisérik be a fővárosba a vasúti állomástól. A nemzeti hősök tetemeit Tlialy Kálmán országgyűlési képviselő vezetésével Förster Gyula báró főrendiházi tag és a műemlékek országos bizottságának elnöke, Franknói Vilmos püspök. Thallóczy Lajos dr. osztályfőnök és Török Aurél dr. budapesti egyetemi tauár tagokból álló bizottság 27-én hozta az ország határára, a honnét a magyar királyi államvasutak külön vonatán érkeztek Orsovára délelőtt 9 óra 30 perczkor. Itt a tetemeket a magyar királyi kormány, a törvényhozás mindkét házának küldöttsége és a törvényhatóságok küldötteiből és meghívott főméltóságokból alakitott országos küldöttség vette át. Budapestre a vonat '28-án délelőtt 8 óra 20 perczkox érkezett a keleti pályaházba, ahol a székesfőváros közönsége, a törvényhozás tagjai és a törvényhatóságok küldöttségei fogadták. Innét a tetemeket ünnepies menetben átviszik a Szent-István templomba, a melyre nézve a következő általános intézkedéseket állapították meg : A menet a keleti pályaudvartól a Kerepesi-uton és u Eárolv-köruton át a Deák térre megy. a hol a éidemü közönségnek becses tudomására hozni, hogy Zalaegerszegen 9-52 Tisztelettel bátorkod"" i. Főtér a Vas-Zalai Takarékpénzuuuan uri szabó üzletet nyitottam ahol mérték szerint a legdivatosabb és legelegánsabb uri és fiu öltönyöket és felöltőket stb. bel- éb külföldi fővárosokban sok éven át szerzett tapasztalataim szerint készítek jutányos árcr, úgyszintén javításokat is elfogadok. Legújabb szövet mintáimat a n. é. közönség rendelkezésére bocsátom, kívánatra helyben ^JádlÓ JÓZSef házhoz megyek. Vidéki levelekre azonnal válaszolok. — Szives megkereséseket kér x uriszabó. 1