Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-10-04 / 40. szám

VII. óv Zalaeserszeg, 1906. október 4 40. szám. EHflxitéai ix: &4j ént 4 korou. fél ént 2 korou. évr« 1 kor. '.Vgyn íbáa 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerio Wyilttér sora 1 kor Srerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOs MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Iparunk sok ágában feltétlenül versenyképes ma is, csak hiányzik a mi éltesse, hiányzik éltető eleme az állandó fogyasztás. Gyásznapok. Nemcsak Aradon halt meg az a tizenhárom tábornok a magyar nemzetnek élet-balál küzdelmében. Haltak meg avval a gyalázatos halállal Budapesten is, más helyen is. Nemcsak október 6-án folyt ki piros vére a magyar szenteknek, október 10-én és más napokon is nyakazták a hóhérok a magyarokat. Nemcsak a hősöket ölték válogatva. Garmadába megy a vértanuknak száma szerteszét hazánkban. Az erdélyi Fejérvármegyében ötezer vértanúnak bus lelke panaszol. — A vármegyének kiirtották egy ötödrészét. Felvinczen, Enyeden, Zalatnán bottal, kaszával, riGvillával gyilkolták a magyarokat az olahok, mintha parancsolta volna nekik valakiölték az erősöket és a gyöngéket, az asszonyokat és a vénembereket s az anyja hasából kivágták a gyermeket. . . . -- Felejtsetek, akik nem értitek s nem érzitek e történelemnek szívszaggató fájdalmát. S nemcsak Aradon, Pesten és Zalatuán ömlött a véred, szegény nemzet. Nemcsak a homlokod és lábad vérezett. Dalok Rózáról.*) i. Tündöklő szép reggel, íelhőtelen kék ég, A nap sziporkázva ontja piros fényét, Millió gyöngy csillog millió fűszálon, Nem ragyogóbb kép a legragyogóbb álom ! S hogy e tenger fényből az egész világba Mindenüvé jut egy parányi sugárka, Mindenüvé jut egy fényesen, melegen, Csak a te sirodba s az én szivembe nem. II. Mikor elmentél te, öszi idő volt már, Letarolt mezőkön A madár nem szólt már, *) A Dunántul többen lehetnek, akik még nem ismerik ezt a kedves poétát, Jakab Ödönt, aki most Pesten tanár s a Kisfaludy és Petőfitársaságnak tagja. Bemutatjuk olvasóinknak, akiket illet. Ez a néhány őszinte forró meleg sor hiven tükrözi egész lyrai költéssetét. Sz. Szanaszét a csatatereken ezer számra hullott az ifjúság. Ez a szived vére volt, szegény magyar! A nemzet szabadságáért hullottak ezek? Hol vannak ezek ? s hol van az ? Felejtsetek, ha tudtok. Ám, bocsássatok meg. De tanuljatok. —yEz már mégis sok! A hazai ásványvizipar megmentésére rengeteg nyomdafestéket pazaroltunk és meg lepő sikerrel, mert a behozatal tényleg 2360 mm.-val emelkedett. Az aradi tizenhárom. Harmincznyolcz eszteidővel ezelőtt fátyolt vetett a magyar nemzet zi 1849-ik esztendő sötét napjaira. Keresztényi önmegtagadással győzte le a nehéz sebek fájdalmát. Felejteni, gyászolni és megbocsátani kivání, hogy legyen enyhülés, béke és szeretet . . . A gyász sötét fátyola alól tizenhárom sugárzó arcz világit felém. Olyan fönségesen tiszták és sugárzók ezek az arezok, hogy azok láttán felemelkedik és megt)Ríiu# a le'kem, imára kulcsolódik a kezem . . . Gondolataim tisztán, magasan szárnyalnak Hős tábornokaink szomorú halála, megváltása a magyar nemzetnek — dicsőülése és szent vértanusága a tizenhárom hősnek. Emlékezzünk az aradi tizenháromról. Az ő szent vértanuságuk tanítson, erősítsen és lelkesítsen minket. Tőlük tanuljuk meg, mi a hazaszeretet, rnilyea a nagy, a derék, az igazi magyar. * Mikor Görgey 1849, augusziu? 13-án lerakta a fegyvert az osztrákodtól segítségül hivott kétszázezer orosz előtt s mikor később Komárom is megadta magát, megkezdődött a kamarilla bosszúja Szomoiuan kezdett Heivadozni minden, Gólya, fecske akkor Költözött el innen. Jaj, de mikor aztán Jött az uj kikelet: Gólya, fecske szépen Mind visszaérkezett, Visszakér ült minden A földön, az égen, Csak te nem tértél meg, Egyedül csak te nem! III. Megváltoztatni ezt már nem lehet, Ez már tovább is mindig igy marad: Én árván járok itt a föld felett S te árván fekszel ott a föld alatt! Panasz, könyörgés itt már nem segir, Hiába bánat, hiába jajszó, Meg van a sorsunk pecsételve itt: Én mind csak sirok s te mind csak alszol! Jakab Ödön. Egy osztrák bárót küldtek Magyarországra. Ez a hitvány zsoldos 1849. áprilisban a szabadságért küzdő olaszok földén „breeciai hiéna" nevet szerzett azzal, hogy Bresciában nőket gyermekeket és aggastyánokat halálra korbácsoltatott Rettenetes, szörnyűséges hóhérmunkát végzett rajtunk a hessen-kasseli választófejedelem eme törvénytelen fia. Sok ezer magyart csukatott börtönbe, még többet Boroztatott katonának és hurczolt külföldre rabnak. Nem kímélte a nőket, aggokat és ifjakat sem. Nemzetünk legjobbjait főbe lövette ós felakasztatta. Igy tett Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, gróf Vécsey Károly, gróf Leiningen Károly, Nagy Sándor József, Lázár Vilmos, Török Ignácz, Lahner György, Schweidel Józset, Knézich Károly, Pöltenberg Ernő honvédtábornokkal is, akiket akasztófára Ítéltetett. Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet golyó halálra ítélte. Később Dessewftyt ós Lázárt is erre kegyelmezték. Ezeket a hallos Ítéleteket 1849. október 6-án hajtották végre Aradon. Előbb korán hajnalban a négy golyóra ítéltet lőtték agyon az aradi vár egyik árkában, mely az úgynevezett hatos kapu mellett fekszik. A többi kilenczet a váron kívül, a szántóföldek között akasztották fel. Az utolsó ezek között Vécsey Károly gróf volt. Azt a szomorú helyet, ahol ez a rettenetes bűntény elkövettetett, vesztőhelynek nevezik és emlékoszloppal jelöl

fék meg. Arad városában pedig szép szobrot v.n>eit emiékezetüknek a magyar nemzet hálája és kegyelete. Igy lett Arad a magyar Golgotha. A kegyelet és a hála vezet engem is mikor ezeket irom, hcoy emu-kébe idézzem véreimnek az aradi tizenhárom hős vértanú dicső életét és nagyszerű haláláí. Aulich Lajos 1792-ben született Pozsonyban. A szabadságharezbau mint alezeredes előbb a lázadó ráczok ellen küzdött. Később Felső-Magyarországra került és itt, hogy ezeredét megmentse, a hóval és jéggel fedett Szkalka nyergén vezette át Körmöczbányárói Besztercebányára. Ez 1849. január 14-én volt. Résztveft a kápolnai csatában. Márczius 7-én tábornoknak nevezték ki BimbómI hát nem ismersz? — Egy kép az antiszemita zavargá oknak régi idejéből. — Van a mi falunknak egy jóravaló becsületes, katholikus férfia, a jó öreg Jani bácsi. Közép termete már meghajolt az élet terhe alatt, de különben szeme, szája rendes, csak az orra, ez a különös jószág álllit ki róla rossz bizonyítványt, mert nagyon hasonlít az érett piros paprikához tanúskodván arról, hogy ami Jani bátyánk nem ellensége a borféle italoknak. Élete párjával a jó Kati nénivel csendben élték napjaikat, csak néha ha Jancsi bátyánk egy kicsinyt becsudálkozva csúszott le a Szentgyörgyhegy oldaláról, volt egy kis szóváltás köztük. Ezt is csak az előző követválasztás okozta, lévén akkor Jani bátyánk a balpárt elnöke, mely párt tudvalevőleg a hasukat igen szerető polgártársak miatt megbukott. Különben mi bem zavarta életük boldogságát. Egy reggei azonban midőn Kata néni az öieg Bimbó tehenüket fejte, a felső szomszéd asszony lépett hozzá: „Lássa édes Kata néném milyen Tisztelettel bátorkodom a n. érdemű közönségnek becses tudomására hozni, hogy Zalaegerszegen i Biió Márton- (Pap) utcza 8 szám alatt uri szabó műhelyt kezdtem meg, 3-62 ahol mérték szerint a legdivatosabb és legelegánsabb uri és fiu öltönyöket és felöltőket síb. kül- é» belföldi fővárosokban szerzet: tapasztalataim ezerint készítek ?gen jutánvos áron, úgyszintén javításokat is elfogadok. Legújabb szövet mintáimat a n. é. közörség rendelkezésére bocsátom, kívánatra helyben házhoz megyek. Vidéki levelekre azonnal válaszolok. — Szives megkeresés-Ke? kér Mádló József mri szabó.