Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-09-27 / 39. szám

tfü, év Zalaegerszeg, 8906

. szeptember 27, 39, szám. KWfiíttéal ár: ífy 6m 4 koreai. 6m 8 korona, érra 1 kor. <£*7«« ss&m 8 fillér. Hirdetések dya megegyezés saerin jjfyilttér sora 1 kor Scerkeaztőaég ét kiadóhivatal : WlMalci-atcsa Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MBGJBt4flNI EEITEITBÉÉITT CSTÜTTÖRTOJKlÖISr H 8 T E3. Vidéki előfizetőinket kérjük, szíveskedjenek a lap árát elküldeni, mert a naponként dráguló nyomdaköltségek miatt az ingyerj példányokat meg kell szüntetnünk, & M

a£yar Paizsnak évi ára csak négy korona. l/* éV 1 Hol a tulipán? Nem hiszem, h )gy a vén Európában lenne még egy nemzet, a mely önmagának olyan kegyetlen ellensége volna, mint a magyar. Sir az ember lelke, ha látja, hogy keservesen szerzett pénzünket milyen könynje'müséggel szórjuk a küllőid ölébe; ámbár tudjuk, látjuk, hogy a mily mértékben — a mi pénzünkből — gazdagoknak a külföldi nemzetek, éppen olyan mértékben szegényedünk mi napról-napra. A mikor a tulipán-mozgalom a Fejéryáry-kormány uralkodásának utolsó hónapjában szivet lelket emelő módon megindult, azt hittem, hogy hatalmas lavinává növekedve egyszerre elsőp.i az oszúak és külföldi ipartermékeket és hogy ez a nagy arányú akczió fordulópontot jelent társadalmi és gazdasági életünkben. Hol van ma a tulipán? Ki viseli ma már ezt az igazán szép és a nemzeti fölbuzdulás szent jegyében születet szimbólumot? Senki. Ugy tűnik föl előttem az egész mozgalom, mint mikor egy nagy beteg — a ha.'ál közeledtével — főieszméi még egy pár pillanatra, de csakhamar ismét visszaesik lethargikus állapotába. A mi társadalmunk is föleszmélt egy pillanatra, de ma már ismét ott vagyuuk, a hol a tulipán-mozgalom előtt voltunk: tele marokkal szórjuk a pénzt a selejtes osztrák árukért. Pedig — ha meggondoljuk — egy kis jóakarat mellett aprólékos dolgokkal szinte csodákat művelhetne a társadalom. Föltéve persze, ha volna benne akarat és elhatározás. Hogy tovább ne menjünk, posztóért évente temérdek millió vándorol külföldre, az osztrák, a cseh, a morva, a német s az angol gyárosok zsebeibe. Náluuk nem is tekintik urnák azt, a ki magyar posztóból készítteti ruháit. Pedig tagadhatatlan, hogy gyapjúnk az első minőségű Európában. Nem kellene tehát egyéb, mint hogy azokat, akik a divatot irányítják, annak minőségét megszabják, hassa át egy kis nemzeti- szellem. Tessék a nemzeti és országos kaszinó tagjainak kizárólag magyar posztóból készíttetni a ruháikat és majd meglátják az urak,' hogy utánuk megy egész Magyarország. Jól ismerem én ami közönségünket és biztosra veszem, hogy egy-két esztendő leforgása alatt a gácsi, brassói és zsolnai posztógyáron kivül még egy pár hatalmas ipartelep fogja földolgozni a kitűnő magyar gyapjút posztóvá és egy pár ezer embernek fog megélhetést adni. Ha az amerikaiak rongyos ruhában tudtak járni — mert nem akartak idegen posztót hasznaiig — amig megteremtették a saját hatalmas gyáraikat, annyit mi is méltán elvárhatnánk a társadalom vezető elemeitől, hogy tüntetőleg jó példával járjanak elől. Az ilyen kicsinyesnek látszó, de tulajdonképpen nagy horderejű társadalmi akczió mély nyomokat hagyna maga után. Eltekintve attól, hogy évente milliók maradnának itthon, csakhamar óriási lendületet venne a posztógyártás és e- en a réven nagy mértékben csökkenne a kivánü rlás De nézzünk csak egy másik kiáltó példát. A nürnbergi baba-játékok révén évente szintén milliók vándorolnak ki külföldre ebből a szerencsétlen országból. Pedig nyilvánvaló dolog, hogy hatalmas rengetegeinkben évente legalább is annyi fenyőfa rothad el, miat amennyiből ezek a játékszerek Nürnberg összes ilyen gyáraiban — egész Európa részére készülnek. Hát a mi fiánk nem tudnák megtanulni Nürnbergben ezt a gyermekjátékgyártást? Vagy tel jesen lehetetltn volna az, hogy egy pár szakembert — ha áldozatok árán is — Nürnbergből idetelepítsünk és a Felvidéken meg Erdély bérczei között felállítsuk azokat a gyárakat? másof' m mllíókat tartanánk itthon az évente kín fülűre vándorló magyar pénzből. Csakhogy mindezekhez két dolog szükséges : akarat és erő. Tali Fereacz. Gazdasági függés: rabszolgaságíí Jó példaadás. Gr. Vay Sándor fiumei kávékereskedést állított fel. Sokan könnyen végeznek evvel a hírrel, — hogy hát bizonyosan kevés a vagyona, a a nevét adta oda stb. hogy czimének, rangjának megfelelő pénzt szerezzen. Nem ugy van. Ha szegény ember volna is, író ember s tollával is kereshetne pénzt. A dolog ugy áll, hogy kevesed magával jó példát akar mufatni a magyarnak, hogy nemcsak uiaskodni kell, hanem dolgozni is és hogy ne legyen lenézett pálya az iparűzés is a kereskedés. A köz gazdaság igy emelkedhetik. Különben a találgatok 8 a kislelkü értelmetlenek számára megmondja maga a Gróf a mondanivalót a következőkben: „Hiszen — úgymond — Angliáról nem is szólva, Ausztriában minden harmadik feudális urnák gyára van. A Harrachok üveggyára világhírű, sőt nálunk is Európa-szerte hires már Zay Miklós felvidéki botgyára. Vagy nem csinált-e iskolát, nem ment-e jó példával Andrássy Manó, akit virágzó vasgyárai után neveztek el vasgrófnak ? Minden hazafias mozgalom zászlóvivője Zichy Jenő, nem büszkén hordta-e az ipargróf nevét, amikor a székesfehérvári kiállítás rendezésével olyan nagy lendületet adott a magyar mesteremberek iparkodásának? Sőt maga az udvar. Nem jár-e jó példával elől Izabella főherczegnő, aki ugy emeli a szövő-himzó jpart? Nem követésre méltó-e Nikolics Szerénának, a volt bosnyák kormányzó egyik rokonának példája, aki Miskolczon létesített máris virágzó varrottas és magyar szövőgyárat ? Van-e szép asszonya az országnak, aki ne vett volna már szőlőt, dinnyét Budapest egykori Alkibiadesónek, Rchonczy Gidának egyetemtóri boltjában. Nem az ipar, nem a kereskedés szennyezi be a czimert, de az elzüllés. Az, amikor nem marad egyéb háti a, mint Amerikába menni — 0szca íjgpuczolónak. * Nem elég csak szóval büszkélkedni magyarságunk mellett, hanem kitartó munkával és szorgalommal meg kell teremteni Magyarország gazdasági nagyságát, hogy legyen valami, a mire valóban büszkék lehetünk. A grófi kereskedő körlevele. Gr. Vay Sándor leveléből megszívlelésre ajánljuk a következőket: „Tudni kell a fogyasztó közönségnek, hogy az országban elfogyasztott kávó és tea 9/io részét a trieszti és a bécsi közvetítő kereskedelem szállítja a mi kereskedőinknek s igy a magyar közönség tudtán és akaratán kivül sok millióval hizlalja a bécsi és trieszti behozatali kereskedelmet! A trieszti kávó'ieresktdők magyar pénzen gazdagodtak meg ós a bécsi teakereskedők palotáikat Magyarországban szerzett pénzen építették. Pedig nekünk is van néhány előkelő, minden külföldi czéggel versenyképes kávóbehozatali czéglink Fiúméban, akikről azonban a fogyasztó közönség alig vesz tudomást és ez az oka annak, hogy e néhány magyar ezójj behozatala meg sem közelíti azt a mennyiséget, melyet egyedül csak a bécsi piacz helyez el Magvarországban. Ily viszonvok közepette azt hiszem, hogy a magyar kereskedelemnek is szolgálatot teszek az által, ha nevemmel és óriási ismeretségem révén, ha nem is sokat, de a magyar közönségnek legalább egy kis részét nyerem meg aczólból hogy szükségletüket Fiúméból szerezzék be. Színmagyar vállalkozásomhoz nem kérem senki szubvenczióját, hanem kérem a magyar fogyasztó közönség bizalmát és támogatását. És amikor vállalkozásomat a t. fogyasztó köTisztelettel bátorkodom a n. érdemű közönségnek becses tudomására hozni, hogy Zalaegerszegen riiió Márton- (Pap) utcza 8 szám alatt uri szabó miihelyi kezdtem meg, 2 6

2 ahol mérték szerint a legdivatosabb ós legelegánsabb uri és fiu öltönyöket és felöltőket stb. kül-ós belföldi fővárosokban szerzett tapasztalataim szerint készítek igen jutányos áron, úgyszintén javításokat is elfogadok. Legújabb szövet mintáimat a n. ó közönség rendelkezésére bocsátom, kívánatra helyben fyjadló József házhoz megyek. Vidéki levelekre azonnal válaszolok. — Szives megkereséseket kér 1 „j B

Mb6.