Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-25 / 4. szám

1306 január 25 MAGYAR PAIZS o O Hogy bordón lovagolt, mint valami Bacchus! S aszta! tetejéről verte le a taktust! A nők szava igaz: bűne szinte semmi, Hibát sem találunk benne sem ők, sem mi. De vissza ne éljünk kedves bizalmával, Asszonyok előtti bűvös hatalmával. Mert különben gondol merészet és nagyot: Egy szép nap megszökik,. . . felkeres egy papot, S hűséget esküszik egy bájos lánykának, S hamarosan hívják majd „édes papá'-nak. Hej! Akkor mi lenne szegény Pálosokkal! A „jó" férj se gvőzné teleségét okkal. Ha Ő nősül, ki lesz a . . . villámhárító?! Akkor befellegzett néked, oh dáridó! Ne menj hát, maradj itt, maradj a vezérünk, Akkor ily I

)kanmuri"-t máskor is elvógzünk, Meit szívesen enged, mondván a feleség: „Hisz ott vau Ő is! Majd vigyáz az a derék!" De elég a jóbul! Minek is folytassam ? Szíves türelmüket tovább mért fogyasszam ? Hisz tudja mindenki! Minek a szó árja? Körösi Sándornak nincs a földön párja! Rajta hát! Vitéz Iíend! Poharat a kézbe! Szivünk hő imáját menesszük az Égbe, S kívánva kívánjuk lelkesen kiáltva 1 Legyen bölcs vezérünk százszor is megáldva! Dr. Urbanek Károly. Göcseji levelek — XXVIll. A hatosok. — Naon bo3zonkodva gyütí haza jaz Králi a szomazédbu. A kisebbik fijam eccörre aztot kiórdözgettö tőlö: „Nyanya, miér ollan mérges kee mind essög az Gida8záj kanvpókájo ?" „Miér, miér, hát tsak azér, miér a szomszédok naon tsufónak!" aszongya a zasszon. Ere oszíán má bennem is föllü kereködött a 2ur; mondok: hát mijje tsufónak? „Avve, hogy nekünk essög miég megőnyi való disznónk sincsen!" lötty eutötte kü a zasszon a zígasságot. No má, tebelülled se lett vóna jó minisztör; mondok : ollan kü beszédte aztot köllene mondanyi, hogy mink má megöldözgettek mind a kettőt. Da a3ztot osztán nem muszáj elpeidikányí, begy az a hus igyekezet, akit mast a zuj esztendőre elpetsenyézgetiünk, ollan tilos helyhö^eíbü kerekedött a zaeztóra, hogy miég essög jaz tsöndérök is aztot tapogatik, hunnajd vetemödött idö. Osztár. meg, mondok, maj máskébb is lesz án. Alig hogy eztöt küszavasétottam, gyütt jaz Miska komám, — a kijje az a kártyás bakatillaság esetközötí — essög aszongya: „Gyeretrk e estére disznókonnvi!" HuáV kérdőm lőlö. „A zen Jaufsi komámho," aszongya ]az komám. Mink ollaní essö^ a kerek jászubt szoktunk végbo tapasztanyi, mondok a kománok. A zasszon eccörre eifordétotta jaz kiépi

f, essög aztot kiérdezgettö jaz Miska kornátu: „Kik lesznek ott?" marhák eLő századaiban ujjongtak, attól később utálattal fordultak el az emberek. A rokonszenv emberi érzés és ész hangos szavakban nyilvániták e tények felett rosszalásukat. A jogtudomány pedig bebizonyította, hogy a vádlottnak a kínok között kierőszakolt önvallomása nem lehet elegendő ok az elitélésre. Fellépnek a boszorkányokban való hitet ostromló tudósok. Csak az a sajnos, hogy az irodalom emberei nem tartják hivatásuknak a népet nevelni, mindent a tudós világ számára írtak. Igy ha mégis szűntek a boszorkány perek, megszűntek a máglvák lobogásai, a nép még sokáig megmaradt előítéletében, s ma is sok embert találhatunk, kinek fejéből, hitéből nem lehet kiverni a boszorkányokat. Mindezekből láthatjuk, mily kevéssé irigylendő a múlt századok embereinek, népeinek sorsa, kiket egyrészt a boszorkányoktól való félelem, másrészt a rémséges perek, az ezekbe való keveredés veszélye zaklatott örökösen. Láthatjuk, hogy összehasonlítva korunkat a múlttal, mennyivel szerencsésebbek vagyunk mi, Láthatjuk, hogy mily hasznos feltárni a mult időszakok művelt és műveletlen osztályainak tévedéseit, erőszakos és törvényesített kegyetlenségeit, mert igy sokkal jobban megtudjuk becsülni saját korunk békés, nyugalmas életét. „Én, a Zes Teés ut, a Gyuri bátyám. essöK jaz házi gazdát is oda erögettyek" szavallotta jaz Miska koma. Mikó oda menögettünk, má ketten ott vórak. A Gyuri bátyám íllen küszózattel fogadozott: Esőn az világon A zélet rosz álom. Jjgy-e pajtás de jó vóna Ma jaz világ- kedvünk szeréntFriss kóbászbu vóna! Köaervetös élet Neköm rosszé füzet .... Uqy e pajtás a záldóját Mindég várgyuk miég se kapunk Firiss disznó sunkát! Itt osztán má jaz Miska koma izet egy szöm küszóllást, aszongya: Négyen vajunk ebbe a szobába, Gólya szállott a házunk tájjára, Mind a niégyho hatcor szállott, Mindannyinknak egyet hc.gyott Ott benn a szobába. A zasszonyok firissen összü számétották, hogy a Gyuri bátyámnok is, a Miska kománok is, a Jancsi gazdánok is meg essög a Zes Teés urnák is van hat gyereke. A Gyuri bátyám a zasszonyok száméttásáro ugT biccögetvö aprótotta: hat van hat, hat van hat, hat van nyccz vót. Költ Görbeszögön, jaz disznókodás után. tisztöletömet ajálom f Éa Li Ye Toag, a zariny róka rönd kis farkazattyán&k érdernöse. Az ország dolga. Mos teljesen czendességben van. Az uj főispánok — hetenkint egy-kettő — [elmondják az esküt, de rendesen c?ak egy-két ember előtt, coendőrségi és katonasági őrizet alatt. Zalaegerszegen csütörtök óta nagy lotás-futás van, hogy jön Porteleky László az uj főispán. Az utczán futkozó gyerekek azzal ijesztik egymást, hogy „jön a főispán!" Akárcsak mint: „jön a tatár!" Összefut a szomszédság : jön a főispán! A szolgálók azt kérdezgetik : jön a főispán? A bizottság összeült: jön a főispán ! 29 ón törvényhatósági gyűlés lesz, mert: jön a főispán! A járókelők azt mondják, hogy már vasárnap óta irt van a főispán, ennél s ennél az urnái rejtőzködik. Pedig talán még ki sincs nevezve, s talán nem is fog jönni. Aznnban még ez sem bizonyos. Heti hirek. Helyiek. Meghívó. Zalavármegíe törvényhatósági bizottsága folyó évi január 29-én délelőtt 10 órs.kor a vármegyeház gyüléstarraében rendkívüli közgyűlést tart, melynek kizárólagos tárgyát a kinevezendő Dd ezekért könyelmiien ne ítéljük el a multat és ennek embereit! Mert akkor a boszorkányokról mind azt hitték, amit imént elbeszéltem. Ha hitték, másképen nem is tehettek, tűzzel vassal üldözni kellett nekik azt, a mi hitök szerint rosz, istentelen, erkölcstelen és fajtalan. A régiek boszorkányhitéve! szivünkben talán mi sem tennénk másképen. Ki tudja ezer év múlva unokáink mely tetteink fölött fognak szörnyűködni? Pl. csak egyet hozok fel. Ma az egész müveit világon szent a haza fogalma. Minden hazafinak kötelessége, ha kell, a hazáért meghalni. A hazaárulái ocsmánv bün, a hazaáruló minden nemzet törvénye szerint halál fia. Ki tudja ezer óv múlva a mai állam határok, a népek, nemzetek között levő válaszfalak nem dülnek-e mind halomra nem érezimagát a földön élő müveit emberiség, testvérnek, egy nemzetuek. mintha egy világbirodalomban élne? Ily viszonyok között igazságtalanul ítélne meg bennünket egy ezer óv múlva élő ember, ha ezt iniá rólunk: Jajj Istenem, mily förtelmes kor az a 20. század! Mi'yiettenetes dolgokat műveltek ! Mennyi millió és millió ember vérét ontották! mészárolták egymást az emberek üres ideáéit, a hazáért. Ei igazságtalan ítélet lenne. Mert az ezer év múlva élő tudósnak nem azt kell nézni, mi a haza az ő korában, hfnem mi volt a haza főispán installátíója feletti határozat hozatal képezi. Mely rendkívüli közgyűlésre t. bizottsági tag urat van szerencsém tisztelettel meghívni. Zalaegerszeg, 1906 január 22. Csertán Károly s. k. Zalvármegye alispánja. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Z. Horváth Kálmán gyűjtése, Nyárádtőn: Z. Horváth Kálmán . . . . 2 K — f. Ferenczi Károly 40 Gorove Zoltán 20 „ Kurta Dániel 10 Szöcs Zsigmond 10 „ Szabó Tamás 10 „ Bartis Lucziá 40 „ Összesen 3 K 30 f Mai gyűjtésünk 3 K 30 f. Hozzáadva a múltkori (1551 K 03 f) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 1554 K. 33 fill. A Hargitta tövéből, a székely havasokaljából jön a Csány szobrára ez a kis, de lelkes adomány azzal az óhajtással, hogy bárcsak megvalósulna, testet öltene az eszme. Hogy a nigy ellentétekből kialakuljon az élet. Halálra feltámadás, hóhér kötele mellett a történelemnek arany f'ouala s akasztófa mellett a dicsőség szobra. Erdélynek volt kormánybiztosa a nagy ember s kis idő alatt torkonragadta a magyaroknak dühöngő ádáz ellenségít. Azért jön onnan most eszménkhez az üdvözlő szó. Vendég. Vároíunknak s szűkebb körben Légáth Kálmán apátplébános urnák előkelő vendége van tegnaptól pár napig. Váradt Károly székesfejérvári tankerületi főigazgató a főgimnázium látogatására városunkban időzik tegnaptól fogva néhány napig talán jövő keddig. A közigazgatási bizottság albizottságai. Zalavármegye közigazgatási bizottságának albizottságai 1906 évre a következőkép alakíttattak meg: Az erdőreiidészeti bizottság tapj i lettek: Deák Mihály 03 Szily Dezső; a fegyelmi választmány tagjai: Deák Mihály, Koiler István. Szily Dezső, Odor Géza, Dr. Iiuzsics'ca Kálmán ós Lányi Kálmán; a gyámi és gondnoksági ügyek felebbviteli küldöttség tagjai : Koiler István. Ziegler Kálmán, Síily Dezső, Barcza László, Dr. Gyömörey Vincié, éj Bogyay Máté; a pótadó feíszólamlási küldöttség tagjai lettek: Bsrcza László. Batthvány Pál gróf, Bogyay Máté é3 Vizlendvay Sándor kőiig, bizottsági tagok: erdei kihágási II fokú bíróság tagjai: Dr. Gyömörey Vincié, Koiler l3tváu, Ziegler Kálmán és Vizlendvay Sándor: a munkaadók ós a mezőgazdasági munkásol: közötti ügvekbeni II. fokú bíróság tagjai: Barcza László. Gyömörey Vincze Dr., Koiler István, Ziegler Kálmán; póttagjai: Batthyány Pál, Deák Mihály, Bogyay Máté és Szily Dezső bizottsági tagok. a mi korunkban. Csak igy ítélhet és írhat rólunk helyesen. Igy vagyunk a boszorkány perekkel is! Bele kell képzelni maguukat abba a korlia, annak hitébe, műveltségébe, akkor érthetjük csak meg azon kor embereinek tetteit. Hogy még az akkori emberek felfogása szerint is a boszorkány pörök, vallatások ós égetéseknél nagy ígazságtalan;ágok történtek, bizonyos. Ds ki merné állítani, hogy a mai po!gíri é- poütiki pörök lefolyása, haditörvényszékek ítélete, agyonlövetése, akasztása mind igazságos? Bizony igazságtalanság sok van ma, történt a múltban, s lesz a jövőbeu is! Érezte ezekec a gyarló íóldi ember mindig. Azért keresett az ő lelke 03 időktől fogva a mai napig szeplőtelen igazságot a túlvilágon az örök Istennél! Ennélfogva hölgyeim és uraim, ne vessük meg a val'ásí, ne vessük meg az Istent, mert földi biráink Ítéletétől tiszta szivünk és ártatlan leikünk igen sokszor csak ide appillálhat, csak i;t találhat vigasztalást, csak itt találhat igazságot csak itt találhat megnyugvást!