Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-08-09 / 32. szám

4 MAGYAR PAIZS 1906, augusztus 23. mindent csak magyar kézből veszek és csak olyant, aminek magyar eredetéről meggyőződtem. Uay segéljen engem a mi Istenünk! Az azonban már részletkérdés, hogy kinek a jelenlétében tegye a magyar ember ezt a fogadalmat. Én pl. elégnek tartanám, hogyha az a tag e szép hfzának bármelyik rögén állva, e földet befi A6 égre tekintve, magának rebegné el fogadalmát. Mert az, amit az ember magának fogad meg, a legjobb birónak van megfogadva. Mert a fogadalom megszegése után a magyar lélek lenne az itélő biró. A lelkiismeret nyugtalanítaná a testet. Elűzné az álmot. Kinteljessé tenné az életet. A fogadalom megtartására nógatná azt az embert. Mások talán másként gondolnák a kivitelt. Ugy is jó lenne, hogyha elfogadnák kiinduló pontnak azt, hogy minden községben és városban legyen egy ember — teszem: a pap, a tanitó, a biró, vagy a polgármester, — aki előtt a jelentkező fogadalmat tesz. A vagyonosabb ember azt is megteheti, hogy ugyanakkor bizonyos összeget ad a nemzeti alapra. Annyit, amennyi tőle telik. Ez lenne a tagdij. Persze nem kötelező. Akinek a nemzeti alapra nem telik, az azzal toldaná meg a fogadalmat, hogy a még fogadalmat nem tett embertársát iparkodnék arra ösztökélni. „Nemcsak egy ut vezet Rómába!" Ez a közmondás arra tanit bennünket, hogy mindig a rövidebbik utat válasszuk, ha mindjárt tüskön-bokron vezet is keresztül. A ránk hagyott kötelesség teljesítésére való tekintettel meg kellene változtatni a „Tulipánmozgalom" eddigi szervezetét. Ez a változás fogná visszatükrözni a magyar nemzetnek igazi társadalmi életét. Lengyel Ferencz. A világ minden tnlipánja ugy van alkotva, hogy csak virágzik, de gyümölcsöt nem érlelhet. Csak a „magyar tulipán" az, mely ugy virágzott ki, hogy idővel a legpompásabb gyümölcsöt erlelje, nemzetgazdasági álmaink álmát: a magyar ipart. Sziklay Györgyné. Pesti posta. Hát megérkeztem ón is pajtás ebbe a nagy faluba — de micsoda szép nagy házak vannak itt hó! nagyobbak, mint nálunk a torony. Aztán milyen sok szép kisasszony van te! Lelkem, angyali kis drága teremtések! De nem ezekért jöttünk, hanem azért, hogy átadjuk a díszes könyveket a miniszter uraknak, akik most már olyan polgárai községünknek, mint mi, móg olyanabbak, mert díszpolgárok. A nagy députáczió azért érkezett fel hamarább, mert a déli vasúton jött, én azért jöttem később, mert az állami va sut jövedelmezőségét akartam növelni négy korona 50 fillérrel. Aztán át is adtuk mind a nyolcz oklevelet, de nem tudom, miért hívják levélnek, mert könyvek azok te, nagyobb könyvek azok, mint nálunk a templomban a biblia, s milyen aranyos karimája van mindeniknek! De ne gondold, hogy csak ugy odaadtuk, na fogja ! Nem is Pesten találkoztunk, hanem felmentünk a magas városba, Budára, hol a főminiszter lakik s a hol a király is — lakott Mátyás kiialy idejében. Aaán szepen elbeszélgettek velünk. Oh beh drága szép hajlék s be finom urak. Különben itt mind olyan finomak az emberek. Kepzeld c«ak, otthon mennyit kell vesződnünk, mig az embernek a csizmáját kisuvikszolják, s itt, amint leugias.-. a vasúti szekérből, már ott áll egy fajin hu a kefével s azt sem mondja, húzza le az ur a csizmáját, csak nekihgjoi segykettőre olyau fényes, mint a Salamon .... király lábbelije. A király lábbelijéről jut eszembe, hogy kevés hiján láttuk a királyt is. Na, te, barátom, sohase láttál olyant, mint ami itt van. Itt senki sincs otthon, mindenki az utczán van s jön-megy jobbra balra, többnyire rohannak, mint mikor a mi falunkban dühös kutyát kergetnek. Annyi az ember, mint a fölkavart hangyabolyban. Hát közből vau s egy ágaskodó lovon ül e?y czifra huszár, nagy bokréta van a kalapján, mint a generálisoknak. Ez ügyel az egészre, mint a tiszttartó a napszámosokra. Én a szamát fejemmel azt gondoltam, hogy ez a kiiály. A többiek kikaczagtak. Hiszen ez csak olyan rendőr te, mint nálunk a bakter. Jaj istenem, milyen lehet hát móg az igazi király! Hanem ebből nem élünk meg hé ! Bizony igazában ugy kell csinálni, hogy ha az ember megérkezik a kerepesi ut vasúti házához, hát mindjárt el kell mennie a Népszínházhoz, uem épen azért, hogy imádkozzék, hanem azért, hogy ott rögtön betérjen Kaszás Lajoshoz. Ő is ami falunkból való, de neki több esze volt mint nekünk. Hja barátom! milvei szép korcsomája van neki De ebben nem köpködnek ám az emberek, nrnt ami korcsomankban. Te/ ezáz asztal is van ott egy csoportban szépen megterítve s finom urak ülnek köröskörül 8 eszik a drága jó laska levest, a hust nem is ugy hijják, mint nálunk, biff, büff, böff,buff. . . uem is merem kimondani, olyan csúf neve van, de bezzeg milliomszorta jobb, mint a miénk; aztán itt nem adnak Jancsinak való sört, vagy amint ti mondjátok: Hanczlit; a bor is épen olyan, mintha Tokajországból hoznák. Te! aztán mintha gyöugy-kamarában teiemnének ezek az ételek és italok. S mikor nekünk hoztak valamit, odaszólott Kaszás Lajos a házi gazda az ifjuurakhoz, mert csak ugy parancsol ezeknek a fájin ui fiaknak, hogy a porcziót zalaiasan hozzátok ám, vagyis jó nagy porcziót. Ehj, hogy hízott a májam. Az Isten fizesse meg érte neki. De talán már meg is fizette. Csak esznek, esznek ós isznak a vendég urak, hát este három négy bőrtarisznya tele van pénzzel. S azt gondolod, hogy csak azért boldog ember Kaszás Lajos? Nem csak ezért. Te! nem is hiszed, olyan drága szép kis felesége van, hogy, hogy ! Gondoltam, hát aztán a herczeg kisasszonyok milyenek lehetnek! de nem is hiszem, hogy azok is szebbek ós jobbak volnának. Ezért olyan drága ur ós boldog ember Kaszás Lajos ur, ami falunkbeli. Éltesse az Isten sok számos évekig. Aztán elmentünk egy másik nagy utczábaépen a falu végire a Vampeticshoz. Na, mondhatom, itt is sok fájin dolgot láttam. Itt móg nagyobb a kert s több az asztal, a katonabanda húzta. Mi is iddogáltunk, de nem sokat, mert nem illik itt részegeskedni. Aztán még sok feló jártunk, Ősbudavárában s a Franczban ... de mindenütt illedelmesen, becsületesen viseltük magunkat; nem is illik gorombáskodni, csak nem vagyunk parasztok. Hát persze, te ezekhez nem értesz. Te móg nem olvastad a nagy históriát. Nem tudod milyen az az Ősbudavár. Látod ón, mintha éltem volna ezelőtt néhány száz esztendővel. Láttam Budát, a törökök laktak benne akkor, ezelőtt néhány száz esztendővel, mintha budát láttam volna. Ősbudavárában most is annyi a piszok, mint akkor volt Budán. Hát most mi van Budán? Találd ki. Baiátom, nincsen itt most szemét. Szép tisztaság van s közepén egy világos nagy fájdalom, megkövülve. Nem érted ugy ó? Ne törődj vele. Nem jártál oláhországban ? Az oláhok királyának a háza Bukarest utczáján egy sorban a többiekkel ugy emlékszem kétemeletes. Az angol királyi házat is c^inosság, de egyszerűség jellemzi amott London környékén. A török szultán a regényes tengeröböl partján lakik. Mindezek egyszerű viskók a magyarok királyának a házához képest. Némely tapasztalatom mellett azt hiszem, hogy nincsen a föld golyobison olyan fejedelmi ház, mint Budán a magyarok királyának a háza. Hiszed ó pajtás, hogy egy kis országnak a népessége elférne benne. De nem a nagyság teszi a szépséget. Maga Buda város a magyarok alföldén olyan, mint a királyi nagyteremben a trónus. A hegyet a síkságtól a nagy Duna vá- j lasztja el. S az alföldi várost a hegyi várossal | a nagy Duna fölött tündér hidak kötik össze. Ezt a hegyet, ezt a folyóvizet és ezt a rónát Isten teremtette egymás meló, még pedig akkor, mikor a szépség gondolata villant meg a lelkében. A rónát, a folyót ós a hegyet ember kapcsolta egybe, mikor az élet művészete fogant meg agyában „Isten segített, ember fáradott", hogy itt e helyen olyan királyi ház legyen, amilyen nincs több a világon. Még a levegő is más itt, e ház lakójának, mint a milyent közönséges halandó szív magába ott lent, az emberek forgatagában. Fenseges mosolylyal, derült nyugalommal nézhet e ház ura, le a völgybe, silrra, Duna hullámjára s a magyar alföldre: lába alatt mint jár, lót-fut, nyüzsög, izzad, mint kavart hangyaboly 8 fáradtan is mint egy jámbor állat hódol, hódolatfal tekint föl magas urára egy nemzetuek népe. . . A mesés görögök fantáziája is ilyen hegyre tette istenek lakását. Olimpuson lakott az öreg Zeüsz is. Zeüsz nagy istennek sem volt szebb lakása, mint amilyen itt van szép Buda várában. . . . S azt mondják barátom, ón ugyan nem tudom, azt mondják, hogy király őfelsége ezt a hegyet nem szereti. S a magyarok ezért felette bánkódnak Szegények I Magyarok. Barangoló. 1895-ben nagy szerényen csak 266 ezer korona értékű levélpapirost és borítékot vettünk az osztráktól. 10 év alatt azonban annyira megbátrődtunk, hogy már 1904-ben egy millió 104 ezer korona értékűt fogyasztottuk Ausztriából. Heti hirek Helyiek. A tulipánkert szövetség tagjairól s ennek tagjaihoz. A zalaegerszegi hölgyekhez. A zalaegerszegi tulipán szövetség szombatom délután választmányi ülést tartott a városház termében Dr. Szigethy Elemórnó elnökletével. Megjelentek az elnökön kivül : Paukovich-Hajnal Stefánia k. a. jegyző, továbbá: Dr. Áhrahám Ernőné, Breisach Sámuelnó, dr. Csák Károlynó, dr. Czinder Istvánné, Fülöp Józsefné, özv. Gerencsér Györgyné, Hajik Istvánné, Hann Jánosné, özv. Kovács Istvánné, Magyar Lajosné, Matthusek Richárdné, Morandini Tamásnó, Paukovich Györgyné, Szigethy Margit k. a. — A választmány azt tárgyalta, hogy a városban levő 250 tagnak az összehívása ós megjelenése nagy nehézséggel jár, szükséges tehát, hogy a fővárosi központnak a mintájára itt is igazgató tanácsot szervezzenek, mintegy 25—30 taggal, az igazgató tanács tagjaiul megválasztották tehát a következőket: Átvay Lajosné, Baján Ferencznó, Balassy Miklósné, Czobor Mátyásné, dr. Degró Miklósnó, Fáugler Miháiyné, Faragó Béláné, dr. Gráner Adolfnó, Gyarmati Vilmosnó, Hajik Istvánné, dr. Háiy Istvánné, dr. Jámbor Mártonnó, dr. Isoó Jánosné, Kászonyi Miháiyné, dr. Kele Antalnó, Kiss Lajosné, Krosetz Istvánné, Medgyesi Lajosné, Németh Elekné, Rechnitz Mari, Rutich Sándorné, özv. Ruzbics Károlynó, dr. Ruzsichka Kálmánaé, Sándor Zsigmondnó, Schmidt Józsefné, dr. Thassy Gábornó. Thassy Kristófnó, Udvardy Vinczénó. — A tiszteit hölgyközönsógnek e bizottsága bizonyosan nem veszi rosz néven, hogyha hazafias működéséhez olykor olykor mi is hozzájáru'unk némi javaslat-félével, mint a milyeneket már tettünk ia néhányszor. A szigorú alapszabályokhoz való túlságos ragaszkodás sokszor kerékkötője a jó ügynek. Nem annyira szabályos szervezkedések kellenek itt, mint társadalmilag vonzó erőt gyakorolni a nagy közönségre. Nem annyira elmélet kell ide, mint inkább gyakorlati akczió. Nem lényeges dolog az, hogy 19-en vannak e a gyűlésen vagy 20 an, s egynek a hiánya az alapszabály szerint megakaszhatná a tanácskozást s a határozatot. Akár 250 en vannak, akár csak ketten: az az első kérdés, hogv mi ennek a szövetsógneit, szervezetnek a czólja ? Ugy-e a magyar ipar pártolása f Legelsőbb erről kell beszólni, a tagokat erre a czélra kell megtanítani. A második kérdés: a hogyan ? az eszközök. Az eszközökről kell beszólni a gyűléseken, akár ketten vannak ott, akár háromszázan. Rögtön realizálni kell a dolgot — nem annyira kathurnus-ünnepélyeket tartani. Arról kell beszélni a gyűléseken, hogy ón, ha pl. üstre van szükségem zalaegerszegi rézöntőtől, vagy érczöntőtő! veszem az üBtö', czipőt a zalaegerszegi czipészektől veszek, bútordarabokat a zalaegerszegi 35 asztalostól válogatok, — tegyetek ti i3 igy mindnyájan, s minthogy vagyonban, tekintélyben, divatban elöljárói vagyunk zalaegerszegi összes asszony társainknak: mutassuk nekik ezt a példát, s utánnunk jőnek mindnyájan.