Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-05-31 / 22. szám

2 pest—fiumei forgalmat t>27 km. vagyis a mainál csak 12 kilométerrel hosszabb páiyán. Ez & távolság Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszterürik által a Karszton át tervezett tunelekkel, esetleg a varasd—zágrábi . irányból kiágozó uj vonallal tetemesen megrövidíthető lenne. Másodszor, mivel ezen pályák államkezelésbe vetele egyrészt lehetővé tenné, hogy Krakkótól kiindulva az egész nyugot Galiczia és Szilézia, valamint a dimáu inueni, továbbá Moson-, Sopron-, Győr-, Komárom-, Veszprém-, Vases Zala megyék forgalma a legegyenesebben vezettessenek Fiúméba, mert az épülő érsekujvár—komáromi szakasszal — ez lenne a legrövidebb ut, más részt ez az egész pálya a magyar állani kezében lesz és igy azok a kezelési dijak, melyek — az áru után — egy ily hosszú pályán, a közbenső helyiérdekű vasutak által is szedetnek, megtakarittatnak; a nagyobb távolságoknál beálló kilometer kedvezményeket pedig élvezni lógják az érkező áruk, amely a {elsőmagyarországi gyáripar termékeit jelentékenyen olcsóbbá és igy a külföldivel árban is versenyképessé tenné. Negyedszer ezen vonalak által a krakkói pozsonyi és zágrábi hadtestek részére egy legrövidebb föl- és levonulási ut képződnék, amely egy orosz-olasz- vagy németországi hadjárat esetén, vagy a Balkán államokban kifejtendő hadműveletnél föltétlenül szükséges es maga ezen körülmény is elkerülhetetlenül szükségessé tenné a boba—zalaege rszeg— Csáktornya—zágrábi vonalnak a forgalomra alkalmassá leendő kiépítését. Ezen vonalszakasz nyújtana módot arra, hogy a gráczi és bécsi és ezen emporiúrnőkből kiinduló közönség leghamarabb érje a mi Balatonunkat s Hévizünket, amelyeknek kellő kihasználása szükségessé teszi azt, hogy e helyek többszörösen be legyenek kapcsolva a világforgalomba. Ezen útirány mellett — amint már föntebb is irtam, a Grácz felől jövő utas, az egész 178 kint majdnem egészen állam vasúton, 3 óra aiatt, a Bécs felől jövő pedig a 227 km. bosszú utat alig 4 óra alatt teszi meg és ér Keszthelyre és Hévizre. Végül ezen vonalszakasz kiépítése folytán a magyar államnak két fő forgalmú vasútja közé kerülne a déli vasút budapest—pragerhofi szskasza, amely körülmény lényegesen befolyásolná annak megváltási körülményeit és arát. Az elmondottak fényesen igazolják azt, hogy amig ezen általam kijelölt útirány az egyedüli mód arra, hogy nemzeti kincsünket gyaiapitsuk,azt, amely nem Zalamegyének, nem is a Dunántulnak, hanem az egész országnak büszkesége, amelynek a mindenkori kormányok részéről történt elhanyagolása valóságos hűn volt s amely mulasztást nem is tudok mással megmagyarázni, mint — egyrészt azzal, hogy e megyét, melynek lakossága mindi? barezban alít a — hála Isten — elmúlt rendszerrel, büntetni akarta, másrészt felsőbb helyről tiltva volt, hogy az osztrák dtli vasútnak konkurrencziát csináljon. Igazolják továbbá azt, hogy Budapest és Krakkótól kiindulva Budapest és Csacától álam vasúton bonyolítja le a riumei forgalmat, hadászati szempontból p-dig a uyugoton elhelyezett hadtestek leghelyesebb föl- és levonulási útja lesz. Ezek mellett — bár országos szempontból — negyedrangú kérdés, de Zalamegyének mégis egy régi vágya menne teljesedesbe és pedtg az. hoey a ma több községtől megközelíthetetlen távoiúan fekvő székvárosa v&IóM A G Y A T> P A T Z S ságos központtá válník ugy, hogy a legtávolabb fekvő vidék is 2—3 óra alatt beérhetne.*,) Udvardy Vincze. *) Kérjük a megyei kollégákat, hoey az előbbivel együtt ezt a közérdekű czikktt is közöljék lapjaikban S». A kereskedőnek van legnagyobb haszna abból, ha a hazában növekszik a jólét, mert ezzel arányban nő a fogyasztók szüKségiete! Yajverseny. A zalavármegyei gazdasági egyesület kötelékébe tartozó iejszövetkezetek május 27-én, vasárnap délelőtt vajverseuyt rendeztek, mely alkalommal Kiihne E. mosonyi, Geittuer ós Rausch és Fuchs és Schlichter budapesti gazd. gépgyárosok tejgazdasági gépeket állítottak ki az „Arany Bárány" szálloda nagy termében. A kiállítást é3 vajveraenyt Herrelendy Ferencz volt zalai főispán, a gazd. egyesület elnöke nyitotta meg. Beszédének kiemelendő része volt a?, ahol lelket gyönyörködtető szavakkal mutatott a szövetkezetek áIdástho:ó, eredményes működésére. Vigiil bíráló bizottsági tagok választását javasolta es a verseny eiedményéuek kihirdetései d. u. 2 órára halasztotta. Az egyesületnek Kossuth Lajos utczai helyiségében az ügy iránt érdeklődők a megjelölt időre összegyűltek, és ott meghallgatták újhelyi Imre akadémiai tanárnak, a magvaróvári tejkisérleti állomás vezetőjének tanulságos beszédét, aki azzal kezdte, hogy: „A magyar embernek sajátsága az, hogy szeret adós maradni, ő pedig a gazd. egyesület szíves meghívásáért buzdító szavakkal fog fizetni. Fizetett is; magyar gavallér módra szórta azt a hosszas gyakorlati tapasztalatán alapuló jó tanácsát, hogy a szövetkezetek ne csak a vaj termelést és tej értékesítést műveljék, hanem karolják fel a sajtkószitést is. Közben megígéri, hogy a vezetése alatti iutózet készséggel megtanítja az egves szövetkezetek tői Magyaróvárra küldendő embereket a sajt elkészítésére. OÍOS do!got művelt Lob ur, a csabrendeki tejszövetkezet könyvelője azzal a beszéddel, a melyben elmondt?, hogy a szövetkezeteknek a? érzékeny kárt okozna, hogyha a szövetkezetek költségén kellene azt az embert 6 hétig Magyar óváron tartani. E helyett azt ajánlja, hogy jöjjön el a foldm. minisztérium segítségével az az ember a szövetkezetekhez és itt helyben tanítsa meg a vaj mestereket a szóban forgó dologra. Újhelyi tanár gyakorlati példával világította meg az utóbbi javaslat tarthatatlanságát, és a jelenlevő Sziiy Tamás orsz. tejgazd. felügyelő úrhoz fordult azzal a kéréssel, legyen szószólója a kormánynál azon előterjesztésnek, hogy állami költségen tanulhassanak a felküldendő emberek. Szily Tamás lekötelező ígérete után Sárközy Viktor, a zalamegyei gazd. egyesület ambiciosus titkára magas szárnyalású beszédet taitott, a tejnek jobb értékesítése érdekében. Azt mondja, állítsunk tejcsarnokokat. (Ezt mondtuk mi is már regen, Sz.) A vaj értékesítése tekintetében pedig igazi gazdasági érzéket eláiuló indítványt tett. ó — úgymond — a vele szerződött, vagy szerződni vágyó kereskedőnek csak a téli vajtermelést biztosítaná, a nyári termelését pedig a magyar fürdőhelyekre küldené eladásra. Ez a helyes ut szerintünk is arra, hogy magasabb árakat és igazán hazai czélt szolgáljunk. Itt van Keszthely, Balatonfüred, a somogyi part végig hosszant, ez kérem olyan piacz, ahol eddig nem hazai vajat, hanem prágai kóser szalámit ettek a fürdőzők. Vigyük csak oda a vajat, hogy maradjon otthon a prágai sonka. Sárközy urnák pedig köszönjük meg, hogy szemeinket oda irányította, mert amint mi már a mult éven is hangoztattak, először a magunk gyermekeinek az éhségét kell lecsillapítanunk, ós csak azután a szomszédban sirókét. A vajverseny eredménye a követketk ző: Az I. dijat 200 kor. és egy szeparatort a szentandrúsi tejszövetkezet nyerte: 100 kor. és egv 30 kor. értékű V3jköpülőt az alsóbagodi; 50 kor. a szentpíteruri; 25 kor. a türjei, s 25 kor. a mgykutasi tejszövetkezetek kaptak kiváló minőségű vajtermékek készítéséért. Azc;.iu*iil a kiáilitásoü rószivett tejszövetkeze1906. május 31. tek kö^ül a sorrendben tizenegy szövetkezet kapott Kuhne-fóie tejmórőkpt. Lapunk máshelyén érintjük, hoey a kiállításra versenyen kivül a szomszédos VasaaegyóbŐl is küidtek vajat Jánosházáról. —I —cz. Magyar fink ! Minden szó és gondolatotok csak a haza s mégis 1904-ben 50 ezer kort. dobtatok ki csak irkákért Ausztriának! Keszthely érdekében. Sági János hirlapiró kollegámtól kaptam egy könyvet Keszthelyről, melyet ő maga irt. A könyv kutyanyelv alakú s 75 oldala vau tele írva. Áz a czime, hogy: „Reformokat kérünk!" A Keszthelyi Hírlapban, melyet Sági csinál, egész éven át láttam ilyen czimü czikkeket. — Bizony nagyon keveset olvastam én azokból. Azok a czikkek vannak most itt egyberakva, vagy csak a kivonata azoknak, nem tudom. Kezdjem olvasni és nem indám félbe hagyni, mig végire nem jártam a 75 oldalnak. Pedig nem is költemény, nem is regény, nem is mese. S pedig én még az ilyen ingerlő csemegékből sem tudok egyhuzamban egy o'dalnál többet elolvasni. A Reformokat egyhuzamban olva-tam. Mint a Balatoa hinéija, ugy húzott beljebb, beljebb, ez az érdekes könyv. Néhány oldalon egyszerű dolgokat javasol, hogy pl. a város u:czáit öntözni kell, stb. Ezek egyszerű dolgok. Ilyeneket mi mások is tanácsolunk Zalaegerszegen is, egyebütt is. A könyvnek nagy része a keszthelyi fürdővé foglalkozik. Az egész kön^v általában egy nagy javaslat a város elöljáróságához, hogv csináljon a város a keszthelyi fürdőből fürdőt. És csakugyan a kik ott egyszer másszor fürödvén azt mondottuk, hogy: Éjnje, beh pompás fürdő! e könyv elolvasása után azt mondjuk, hogy: Hiszen ez nem is fürdő. Mert e könyv elolvasása után biztosan kimondjuk, h^gy európai hírű fürdő lehetne, s még fürdő igazgatósága sincs. Egyik városi hivatalnok dirigálja ugy mellékesen a főbb leendői mellett. Még gyógyfürdőnek sincs kimondva. Tehát nem is fiirdő-hely, csak lubicskoló hely. A hely a városé, mégsem a várogé. A Fesztetics Taszilóé. Kéri Sági, hogy ne csak használatilag, de telekkönyvileg is legyen a városé a terület, s hogy kérjenek gyógyfürdő jogot és fürdőigazgatóságot kell szervezni. Ezek az első lépések. Aztán hozzá kell látni, hogy legyen kényelmes, szép, nagy, híres fürdő a magyar tengernek e partján, hogy látogassák a belföldiek és külföldiek, hogy pénzt, vagjont hozzanak ide ós dicsértünket vigyék haza. De Sági nemcsak javasol. Megmondja az okot is, a czélt is, 8 felsorolja az eszközöket is. özönnel zúdítja 70 oldalon a fürdő kellékeit. A mosdó szappantól az éneklő madarak gondozásáig; a fésűtől a könyvtárok létesítéséig. A partot fel kell tölteni, a víz széléről a piszkot el kell söpörni, fákat kell ültetni, sétálókat kell készíteni, a fürdőt ki kell bővíteni, játszótereket lendezni, komoly és tréfás sportszereket szerezni, helyi és országos versenyeket, uszó, csónakázó s biczikli. automobil versenyeket; a Balatonnak, Zalának, Dunántulnak minden íróját, az országnak s a külföldnek jobbjait könyvtárrá kell tenni; költőt, festőt, hírlapírót — az élőkei meg kell becsülni; ápolni kell a fát s a növényt, gondozni kell a madarat, s a gyermeket szeretni, gyönyörködni kell a napsugárral játszó hullámban s csudálni kell a hullámzó viz erejének a fenségét . . . A végig olvasás után maga magán céudálkozik az ember, hogy ugyan min tud ugy lelkesedni, miért van tele a lelke mámorral ? Hiszen ezek a felsorolt dolgok, hát praktikusok, de oly egyszerű, száraz, prózai dolgok! . . . A fésű a kabinban, fatuskó a víz szinén, s hogy a fiakkeres lovak melyik szegeletben áljanak! — Oh de ezek a parányi prózai mozaik kellékek együttessen fenséges képet alkotnak a magyar tenger partján! Láttál külön-külön ronda kövei, sárt és piszkos kulimázt? — Rakd össze s együtt tündér palot?. — Ilyen a Sági János könyve. — É

rzem az ozondús levegőt, habom a madaiak ezernyi dalát s a piros kepii íutkozó gyermek sereg öröm-zsibongását, látom a magyar ifjúságnak játszva növekedő verseny izomzatát, holdvilágos estén hullámokat lapátolva a Hymnu8;:t s a Szózatot éneklik s iájok mosolyog a eiillagtábor;