Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-05-10 / 19. szám

VII. ÉV ZALAEAERSZEG, 1906. MÁJUS 10, 19. szám. f3őfi*tíé*i &r: Sgy érre 4 korcma. fti ém 2 koroM. Sfyti ént 1 kor. ttáa 8 fiUér. Hirdetések dij» megegyezés szerint Nyilttér som 1 kor Szerkesztőség ét ki«,dóhivtUl : Wl»8sics-utcz» Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS M E G J £ L ií N I K HETENKÉNT C8ÚTŐHTOKŐN ESTE. A közös vámterületről folyt a beszélgetés egy társaságban; — Olyan kérem a közös vámterület — mondta többek között az egyik — mint a fejős tehén, mely éppen az ország határán áll. Két lábával Magyarországon, két lábával Ausztriában. Itt a magyar földön etetik, ott meg, osztrák földön — fejik. Vasút Budapest és Fivur• között Ztltvármegyén keresztül. A magyar kereskedelemnek nagynevű minisztere tervbe vette a budapesti—fiumei vasutat. Zalavármegye beleesik az egyenes irányba. Mértani tőrvény szerint két pont között a legegyenesebb irány a legrövidebb ut. Fizikai törvény szerint pedig, nem mindig ugyan, de általában a legrövidebb uton járunk & legkevesebb költséggel és fáradtsággal. Ebbe a pontba azonban itt nem mélyedhetek bele. A fődolog az, hogy ez a kérdés égetően trdekli Zalavármegyét és ennek központját, Zalaegerszeget. Dr. Károlyi József tanár a Magyar Paizs múltkori számában megadta a szót, hogy álljon talpra Zalavármegye közönsége a saját érdekében és álljon talpra Zalaegerszeg a maga érdekében. Bennem őrt ál! az igazság érzet s azt nem óhajtom, hogy indokolatlan kéréssel, sőt jogtalan követeléssel igyekezzünk előnyt szerezni magunknak. De résen kell lennünk, hogy azt ne tegyék mások se saját előnyükre — s a mi hátrányunkra. Az okokat össze kell szedni s győtzön a jobb. Hogy hol menjen a vasút, arra nézve előbb Bok lényeges okot ki kell f»jteni. Tereprajz, földrajz, néprajz, ipa-ágak, gyárak, s nem létező iparok és gyárak, ;hogy legyenek), mezei gazdálkodás, gyümölcs termés, iskoláztatások, magyarság védelme jtb. mind elöljáró kérdései a vasútépítésnek. Dr. Károlyi barátom emlii is egynéhányat. Fejtsék ki mindeniket külm-külön a szakemberek. Én, tisztelt megyei lakóság, és Kegyelmes Miniszter ur! sem geografialag, sem terraingrafiailag nem foglalkozhatom itt e szük helyen; csupán egy pár inejjegyzést teszek. Ka az ember Budapest feé állami vasútra akar ülni: utazó társa, a vigéz, szánakozólag néz rá. — Szegény ember te! az állami vasúton utazol, agyongyötröd magadat. Kisczellen, Győrön át Pestre! Hrom, négy helyen kiszállás, beszállás. iTiszellben öt óra ; llongálás stb. Én Pestre Nftykanizsa felé megyek a Délivasuton. És nrn teszem ki magamat tarturának. Ebből a beszélgetésből lehel látni, hogy a vasutversenyben bátramarad a; állam. Pedig mi azt szeretnők, hogy győzzö. Ha pedig az ember egyáltala Pestre akar utazni (inkább a Dunántult értei): utazétársa, a vigécz, nemcsak szónakozólag, íe némi fölénnyel sőt megvetéssel is néz rá. — Pestre mégy? Hm. Hát én Bécsbe megyek! Istentelen vasútépítés lehet az a magyarnak a számára. Mert én azt gondolom, hogy a magyar kereskedőket nemcsak az a megmagyarázhatatlan ethnografiájok üzi Bécsbe, hogy isten tudja miért — jobban szeretik a németet, mint a magyart; hanem a ráutaltság is odaüzí őket. Akaratlanul is kénytelenek odamenni. Mert jobb, kényelmesebb, gyorsabb, olcsóbb a Bécsbe jutás, mint a Pestre jutás. Tehát a magyar ember jobban, kényelmesebben, gyorsabban, olcsóbban eljuthat a külföld városába, mint saját országának a szivébe, a fővárosába. Hát, mondom: istentelen vasutépitkezés az. De nemcsak a szeméiyre előnyösebb a Bécsbe való járás. Épen ebben a perezben veszem közvetlenül a tudomást, bogy egy zalaegerszegi iparos, egy kereskedő s a szállító beszélgetnek. Panaszolnak, hogy a magyar ipar pártolásának mostani nagy mozgalma miatt magyar árut kel' tartamok, azt is akarnak, de Pestről £ k-— \'IH matijetr varosból való hozatal nagyon drága, drágább, mint ha Bécsből hozatjuk. A Bécsből hozatott áruéri kevesebb vasúti dijat kell fizetnünk. ivüt ők mondják nem én Hát íi'tc istentelen vasúti rendszeré ez ? Bizony ez a magyarra s a magyar ipar felvirágozására, a magyar ipar pártolására. A kereskedők magyartalanságának a mentségére van tehát ez a furcsa közlekedési rendszer. Nem először irom ezt ebben az újságban, írtam ezeíétt négy-öt esztendővei is. De ismételni kell ezt a két megjegyzést most a megváltozott, magyarabb szellemű rendszer idejében. Hogy tudniillik versenyezni kell a Déli vasúttal, sőt felül kell emelkedni rajta. Másodszor, hogy inkább az ország .szivébe kell irányítani az utakat — elsőbb sorban. Mert az eddigi s még a mai viszonyok között is a többi utakon, mint csatornákon nern annyira az idegen műveltség szivárog be, mint inkább az ország pénze, a nemzet vére ömük ki patakonként. De hogy speciálisan Zalát is említsem, ezzel ösázefüggőleg kel! említenem Zalát is — a pest—fiumei vasút között. Derék jó magyar népe van ennek a Zalának. Kitűnő, földje, búzája, bora és gyümölcse. De átkozottul roszul megy az értékesítés. Ipara mondhatni semmi. A mi kicsiny volt, is megszűnt a bécsi közlekedés miatt. Ez a nép — póriasán szólva — az isten háta mögött van sáros faltjában. Embert, világot, forgalmat, életet akkor lát, ha esztendőben egyszer-kétszer a megye kö2pontjába: a bécsi forgalom fokusábajön. Persze, hogy nincs köszönet, nincs istenáldás ebben az ő világlátottságában. Bécsből és Gráczbó'l jött handlék zsivajától telik meg a feje, szive, lelke. Miután a szövést-fonást félbehagyta s a városi iparosok is elhasaltak: japáni legyezőt és gráczi esernyőt vásárol a kezébe, brílnni főkötőt a fejére, bécsi csizmatalpot a lába alá, német szót vesz a szájába, s ezer idegen gondolatot az agyvelejébe. Bizony jó volna ennek a jó magyar Dépnek, ha a magyar Fiúménak és a magyar Budapestnek utvonalába belejutna. Hogy kimeneküljön Bécsnek a karmai közül. Vegye szives gondolatába s Nagyméltóságú Miniszter ur is. De vegyék szívökre a dolgot a vármegyének és Zalaegerszeg városnak vezető emberei, a hatóságok s a képviselők. A kilencz képviselőnk között két miniszterünk is van. Ám szóljanak hozzá minél többen és győzzön a jobb. Borbély György. Csodálatos, hogy az a 3,063.750 korona értékű osztrák nyakkendő 1904-ben, néhány ezer „kaputos" magyart nem fojtott megl A nép morálja. Aki a mai kor tüneményen némileg figyelemmel kíséri, lehetetlen, hogy észre ne vegye azt, hogy a kozerko'cs nap-nap után siilyed; hogy a szeretet igazságosság, becsületesség mindinkább tűnik ; ellenben pedig az önzés, irigység, kíméletlenség, igazságtalanság, szédelgés és más vétkek mérges féieg gvanánt beleharapódznak az emberi társadalomba és nagv veszélylyel fenyégetik azt. És melyek azok az alapok, a melyeken a nép morálja nyugszik ? Kétségen kívül ezek első sorban a vallás, a hit! Azonban a vallás >zót én az igazi, a szó teljes élteimében gondolom, mert ha valaki e tekintetben csak a hittan puszta ismeretét, megtanulását elengedőnek hiszi : akkor azt merem állítani, hogy ezen alap talán eiegendő volt a régibb időkben, de nem elegendő az a mai korunkban. Hogy az erkölcsiség a népnek ugv szólván szokásává ós s-ükségévé válljék : kell hogyannak alapjai a siülöiházban fektessenek le; példás, erkölctös iiju kiskorától kezdve csak megvetéssel ós utálattal tekintsen az erkölcstelenségre. A család segítségévei az iskola van hivatva arra, hogy a nemes emberiesség ezen természetes csiráját, a mely minden ember szivében rejlik ós a házi nevelés áital fölébresztetik, teljes erővel ápolja, hogy a rai ifjúságunkat ne mérgezze meg a piv.kos forrásokból merített ital, amely források telve vannak ssenvedélyekkel, a gyönyörök és az anyagiasság utáni vágyakkal, minthogy azáltal kipusztulna lelkéből minden eszmény; ennek hely ebe pedig lepne az éi/ékiség, az anyag iránti szeletei, az önzés. A ki a nép lelkéből a vallási erzelmeket, a hitet mérés:-'i kiirtani: az pusztítja és semm> siti a-on talajt, a melyen minden eszmén? ("de tartozik elsősorban a hazaszeretet) rügyezhet és növeke^ hetik. Az igv fölnevel ifjak soha se gondolnának mint önálló polgárok a nemzet és haza üdvével a közjóról, hanem mindig csak önérdekükkei, vagyis gyomruk hasznával. Az oly polgárokból álló nemzet nem viselné a küzdelem bajait, hogy elérje a műveltség es szabadság Kanaánját;| mert az ilyen honpolgárok képesek megengedni azt is, hogy a nemzete' és hazát leigázza bárki, aki húsos fazekat nyújt nekik.