Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1906-04-19 / 16. szám
VII. Aw Zalaegertieg, Í306. április 19, 16. szám. ElCüasíéíí ír : £fj é?r* 4 korosa, fél étrt 2 korona. Ií«fy*ö érrt 1 kor. XS73» a fillér. Hirdetések dija megegyezés szeriut Nyilttér sora 1 k^r Szerkesztőség és kiadohivata.1: VVlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS X/C E ö- J E LÍ3 N I K HETENKÉNT CSŰ TÖETOIKIŐISr EST E. Levél a magyar könyvekről. Kiadtuk múltkori számunkban a felhívást, huzditó szót a önyvek vásárlására. Mert általában jó a könyvet venni és olvasni, jó a Kossuth-kultiu/.t terjeseteni. Egy jó köayv Kossuthról, vagy Kossuthtól, jobb, mintha egyáltalán ueiu •»olna. Így fogva fel a dolgot, lelkesíteni a közönséget kötelesség!, nk. Azonban sz alábbi kritikus leveletis köte] ességünl; kiadni anélkül, hogy ellentmondásba esnénV. Nem hazafias dolgot cselekszenek azok, akik Kossuth iiásait 180 koronáéit árulják. Nagy vagyon 180 korona szegény embernél. 5 koronás részletekben sem vonhatja ezt el havonta osaládja fentaitásátói csupán azért, hogy az Athenaeum, meg a Korvin részvényesei a Kossuth munkáiból meggazdagodjanak. Ez a kiadás egyenesen arra van alapítva, hogy a szegény ember ne olvashassa a Rostuth igéit. Ezéit nem hazafias a vállalat üzleti törekvése. Részvéttel látom, hogy Apponyi gr. és Thaly dr. odaadták nevüket e drága vállalat reklamirczásához. E köztiszteletben álló kiváló hazafiak áldatlan szerepet tölte nek be. Sem a magyar hazafiak lömének anyagi helyzetét nem ismerik, sem a vállalat financzialis oldalát, sem a hazafias ügyet nem mérlegelték, melyet jobban lehetett volna szolgálni. E drága könyvből nagy reklamirozással elfognak adni legtöbb 5000 példányt. Ennek előállítása kerül 75000 kötet á 2 K = 150000 koronába. Bevesznek az 5C00 példányért á 180 K = 900000 koronát. Tiszta haszon 750.000 korona. Ilyen hazafiak a mi könyvkereskedőink. Raituk malik az is, hogy r.émetben megkapja az ember külföldön Jókainak egy-egy kötetét 20 krajczaréit. Jókai magyar kiadásához azonban csak nagy vagyon árán juthatnak gazdag emberek, kisiparos, kis hivatalnok nem is gondolhat a megszerzésére. Toldi, Toldi estéje, János vitéz, Bolond Istók, ApoEtol stb. művek remek Íróinktól 8—10—20 fillérért miért nem szerezhetők meg? Petőfinek azt a kiadását, a melynek előállítása bekötve 30 riiléibe kerül, miért áiulják ma is 1 koronáért? Azért, mert mint Bartha Miklós szeriut a felvidéki kazár az utas és fiákeres közé, vagy munkaadó s rrunkás közé, oda áll a fővárosi kiadó a szerző es a közönség közé. A jövedelem 99% át magának követeli. Elég tisztességes nyerészkedés, a Kossuth Lajos eszméiből. Mert megjegyzem, hogy a kötetfnkint 2 koioua 75 ezer példánynál oly busás előállítási ár, hogy abban a szerkesztői dij, anyag és technikai kiállítás, könyvárusi és utazói dijak is már benne vannak. Nem sajná'nám e nyereséget, sőt örülnék rajta, ha egy úttal egy népies kiadás hirdetésével hazafias töiekvést is látnék a vállalatba bekapcsolva. Egy kis utánjárással a 10 millió magyar körében itthon könnyen el lehetne adni félmilliót a teljes műből. Dús hasznuk lenne me'lette. Lá»tuk csak: a teljes mű népies kiadásához kellene 8 kgr. papír á 30 f. 2 K 40 f. nyomás nagytömegben a 15 „ 1 „ 20 „ tartós kötés 20 f. X 15 = 3 „ — „ Előállítási összeg: 6 K 60 f. A 6 korona 60 fillérben már dús üzleti nyereség is van, Va millió példány előállításánál. Tegvünk még e haszonhoz 1 kor. 80 fillért és 6 kor. 60 fillért adjunk a könyvkereskedőknek és az utazóknak egy-egy eladott mű után. Kerülni fog az egész munka 6 60 + 1 80 + 6 60 15 00. Tizenöt koronába. Ezt a kisiparos vagy kis hivatalnok is megbírja. Tisita nyeresége lenne a vállalatnak minden mű eladásánál 2 korona, Va millió példánynál 1 millió koronái E millió koronából Va millió korona illetné a Kossuth örököseit s még mindig fejedelmi vagyon maradna a részvénytársaságoknak Kiszámíthatatlan leune azonban amaz erkölcsi haszonnak értéke, amit azzal érnének el, hogy az 7a millió olvasni szerető igaz hazafi kezébe juttatnák e magyar szentírást, a Kossuth Lajos igéit. Mert ne feledjük el, hogy a ki a díszmunkát megveszi, annak 9/ro-td része csak azért teszi, hogy könyves-polczát díszesebbé tegye, de nem olvassa el. Ellenben aki kiadja garasait az egyszerű példányokra, a/ért teszi, hogy elolvassa, sőt fiainak, ismerőseinek magházatokat tart belőle. Mily óriási haszon származik ebből a nemzeti független állam kiépítése szempontjából Ettől azonban ugy látszik, mintha fáznának a t. kiadó urak. Sokkal jövedelmezőbb vállalatnak tartják, ha Maró Gergely naptárt adnak a nép kezébe és a kevésbé vagyonos osztályt ellátják rémregényekkel. Szégyenletes állapot ez, de sajnos, mi, akik szeretnénk rajta segíteni, nincs módunk ban. Petőfit, Jókai', Aranyt még mindig nem kaphatja a közönség népies olcsó kiadásban kézhez. Tizenöt évvel ezelőtt kerestem Arany Toldi-ját. A könyves boltban csak diszkötéses példányt kaptam egy gazdag pesti tvég kiadásából. Rém drágavolt. Egy kötet 5 40, másik 6 fit. Hogy boszuságom teijes legyen, ar. alábbi bécsi czég volt, ugy látszik, mint társvállalkozó a könyvben : Steyrermühl, Bécsben Nem arezpiritó szegve*:-? cz ? Tűrhetetlen állapot ez. Legalább régibb remekíróink, oszlopos vezetőink műveit fel kell szabadítani ez alól a lelketlen és hazafiatlan sarczolás alól. Hogy meiészelik Kossuthot, Aranyt, Petőfit s többi remekíróinkat magas árakkal elzárni a nemzettől ? Létesítenünk kell szervezetét, remekíróink mű vrinek sarezolók kirekesztésével való terjesztésére. E szervezet kö/pontjában legyenek olyan férfiak, mint Károlyi István gr. éi Apponyi Albert gr., Kossuth Ferencz, Semsey stb. Ez urak egyfelől nagyobb adományokkal tőkét létesítenek. Másfelől pedig gondoskodjanak arról, hogy a magyar remekíróknak sarczoíás alól felszabadult művei kikerüljenek az üzérkedők kezeiből. Előállítási árban kell azokat juttatni a közönség kezébe. Ki kell kerülni a könyvkereskedeseket is. Ezek nagyrésze felveszi a magas perc.'.entet, de vagy rosszul, vagy pedig sehogy seoi teljesiti a megbízást. Másoknál tapasztaltam, inert magam szerencsére, nem bíztam reájuk a könyveimet. Az iskolák vezetői, továbbá a lelkészek örömmel vállalkoznak, hogy ingyenes terjesztői legyenek egy ily hazafias vállalat műveinek. Kérjük tehát a szervezkedést, kívánjuk, sőt követeljük, hogy a nemzet atyjának, Kíssuth Lajosnak az írásait ne zárják el a nemzet nagy közönsége elől 180 korona „üzleti sarcz" fizetséggel, hanem 10- 15 koronás népies kiadással juttassák minden hazafi kezébe. Kolo/.svár, 1906 ápiiiis 1 Kuszkú István. Külföldi árut vásárolni hazánk elleni bün. Még egyszer... Vagy akár százszor egymásután, de mindig vari mondani valóm arról a lélekemelő mozgalomról, a melyet a raagyarípar termékeinek pártolására a „Tulipán" jelvény viselésével tettek érzékeibetővé a magyar hölgyek. A kofa asszony „blouse" ján, a kereske dősegéd „rmneliHíta : < ' ján, a bérkocsis legény kalapján, a hivatalnok emberek kabátján, a levelező lapon, a ruhaszöveteken, a szivarka hüvelyek dobozain, a kép kereteken, sőt — Uram bocsá' — még a kis gyermekek húsvéti piros tojásán is „Tulipán 1- jelvényt látok. Az igaz, hogy szive.s^bbe^,^átpm-^i11den tárgyon a tulipánt, mintha vagy afganisztáni mohamedám hárem volna rajta, de őszintén szólva én ezt a jelenséget hóbortnak tartom. Sőt többnek: bűnnek minősítem. Nem azért, mintha nnnak a kofaaszszonynak, kereskedősegédnek, vagy másnak nem volna éppen annyi joga és hazafiúi érzése ama jelvény viselésére, mint nekem, hanem azért tartom hóbortnak, mert az a jelvény utáni nagy kereslet illetéktelen kezekbe juttatja a szent czélra szánt p nzt. Ez pedig már bün. Csak egy gyárnak adatott meg a jelvény készítés joga és ma már --- szent uc?cse — még a szappanosok is tulipánt gyártanak. Talán hiba csúszott a megpenditők számitásaba azzal, hogy a jelvények árát oly magasra ázabták. A legolcsóbb „Tulipán*: 1 korona. Kérem, mi kis emberek igen nehezen keressük a pén?t, de vannak olyanok is, akik még nehezebben szerzik azt. Például : a napszámosnak egy napon át kell dolgyznia ennyi pénzért. Hát mit vegyen az egy koronán: tulipánt-e, vagy kenyeret? () is hazafi, őtet is ugy érinthette a nemzeti < n udatra ébredés szele, mint a vagyonos embert, hát ő ne juthasson anélkül ahhoz a tzent symbolutnho/, hogy egy napi élelui-. árát kelljen feláldoznia. Mert az több mint bizonyos, hogy u szegényebb ember jelvényért egy koronát nem ad, hanem természeténél fogva olcsóbbat keres és talál. A nyerészkedés vágya, és a szegényebb néposztály természetének helyes ismerete hozta létre az olcsó, hamis tulipánokat. A szomszédomban lakó vegyes kereskedő pld. 60 fillérestől lefelé akárhányat eladott. Mondtam neki, hogy azok nem valódiak. Szinte elbámult a beszédemen. Azt mondotta: Hát hiszen ezeket is Magyarországon készítik J >, —- mondtim én, — nekem nincs* n okom az ön alütása felett kételkedni, de át ön azt nern tudja, hogy csak egy gyárira nak van joga a „Tulipán" készítÍíére, ég Cíak azok a. valódiak, a melyeket az egész országban megalakult nőegvesOletek, vagy a gyáros aláírása igaziaknak jelez? „Eh, mindegy az, magyar: magyar," volt a felelet. Ez a nemtörődömség jellemzi a legtöbb embert és ez bizonyítja az tn állitásom igazságát: mindenre tulipánt alkalmazni hóbort, sőt több annál: bfm. Lengyel Ferencz. Mai számunk !0 oldal.
