Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-04 / 1. szám

2 MAGYAR PAIZS 1916. január 4. hordana szét a posta szanaszét az országba 60—80 előfizetőhöz. A nemzeti ügy szolgálatában niost világító lángoszlopként elől fényeskednek a nemzet jobbjai, a nemzet főurai: szóval, tudással, tettel és őszinte akarattal; vagyonnal, hatalommal, tekintélylyel és jó példaadással. Téttöket, szavukat, gondolatukat villám hordja szét másodperczenként az ország legelrejtettebb szögletébe is. Hála Istennek, most nincs panasz az afféle régi léha henczegés miatt, amelyiket egyikmásik főúr szokott művelni, hogy versenyiéren a kutyáiból nagyobb sereg állott elő, mint az angol lord majornak túrnia-juha és tehéncsordája. Apadóban van manapság az a prédáló értelmetlenség is, hogy valaki százezereket elköltsön csupán azért, hogy Afrikában egy szerencsétlen vadmacskát meglőjjön. Igaz, hogy ez még csak negatív erény. Pozitív erény akkor lenne, ha avval a pénzzel gyárat is alapitana. Eddig még nem érkeztünk e). S igaz lehet, amint köz-szájon forog, hogy még mindig van olyan masyar ur, aki az ivóvizet Bécsből hozatja. De az ilyet a nép, a közhangulat inkább csak gyógyíthatatlan gyönge elméjüségnek tartja s nem is korholja, inkább sajnálja. Számbavehetőleg küljöld magyarjai ma nincsenek s csattogó ostort sincs kire vágjon a költő: „Ti fekélyek a hazának testén!" Első uraink ma szeme-fényei a nemzettestinek. — Hát hol a baj ? Valahol mégis van valami baj. A magyar ipar védelmének és felvirágoztatásának az akarásában egy csúnya és bűnös karikában kergeiődziink mind a hárman : mi fogyasztó közönség, ti kereskedő világ és Ők iparososztály. Mert ugy é ebből a három tényezőből állunk főképen az jparvédelem harcza körül. Az iparos C3Ínéljon jó portékát s ad|a olcsón és általában dolgozzék lelkiismeretesen. A kereskedő ezt a magyar portékát szerezze meg s ezt kinálja a közönségnek. A közönség ezt a magyar portékát kérje, s ha nem kéri, hanem — ami még jobb — előzite teseu evvel kínálják, elégedjék meg evvel. — így kellene. De nem igy van. Először is a közönség nem kér magyar portékát. Miért? Nagyon sok oka van ennek. Egy a többek közül: Minek fáradjon vele! még annak a gondolatával is. Ő ur, a pénzéért. A kereskedőnek Elsőnek emlitem József herelegünket, — Volté még egy, ki ugy szeretett heni.ünket? Most kellett vesztenünk e nehéz időkben, Mikor mi ellenünk jönnek egyre többen. E'hunyt Sxápáry gróf s Andrássy Tivadar, Ép mikor javában járta a zűrzavar. Meghalt Máriássy, a nsgy harczkeverő, Beniczkyné a sok más derék magyar erő. Széchenyi, Szemere, Ztchy, Czigler, Konti, Megannyi fényes név, vaiamenuyi honfi. Sirat a papság is s-ok jeles főpapot, Meszlényi, Boltizár örökie elhagyott. Mindnyájan siratjuk az írók irvját: Dtrék Bartha Miklht, igaz szó liarátját. Jellemét csodáljuk, tollát irigyeljük, Készülő szobrával maguukat tis> t-ljük. A „Pálos" barátok veszendőben vannak, Jot tenni magyarral hiába akarnak. Kendbontó, rom szellem szállong mindentelül, Mutassunk csak iájuk, kik járnak itt elül?! Van egy mérges baja derék jó népünknek, Azt hiszi, sürü sztrájk nélkül nem élünk meg. Sztrájk dühöng gyárakban, sztrájkolva aratnak, Olykor vél is foiy, de többet alig kapnak. tudnia kell, mi dukál neki a pénzéért, miként a jó primás tudja mindenkinek a nótáját, a nevenapját és a lakását. Másodszor a kereskedő nem kinál magyar portékát s ha véletlenül kérnének is, nem ad, mert nincs neki. Miért? Nagyon sok oka van ennek. Egy a többek közül: A külföldi portékának nagyobb a titulusa — a közönség szemében és nagyobb a vitulusa — az ő zsebében. Harmadszor az iparos — nohát az iparos elkeseredik s egyik lesz szőlősgazda, a másik beáll urasági inasnak s a harmadik bankárnak, a műhelyben nem csinál sem jó, sem rossz portékát. Miért ? Nagyon sok oka van ennek. Egy atöbbek közül: Mert nincs kinek. Nos, most jön a circulus vitiosus, a bűnös hajsza: Pártolj közönség, aztán haladok, mondja az iparos. Haladj iparos, aztán pártollak, mondja a közönség. S igy csak a Mindenható rendeli el, melyik induljon meg előbb. S amig mi azon vitatkozunk és veszekedünk, hogy melyik volt első: a tyúk é, vagy a tojás

1? Addig az okosabbak megeszik orrunk elől a tyúkot is, a tojást is De megelégszünk avval, hog) ha kuruez büszkeséggel rámondhatjuk: Mégis hunezfut a német. A magyar iparpártolás küzdelmében a legjobb akarattal sem mondhatnám, hogy a magyar nagy közönség valami nagy értelemmel jár el. Azonkívül egy kissé lomha is. Engedelmet kérek a hasonlatért, csaknem olyan lomha, mint a medve. Különösen ezt az egyik tényezőt az orránál fogva czipelik. A mit a kereskedő jó portékának mond. azt ő is jónak tartja. Eszembe jut egy utczai életkép. A talián, jobban mondva: az olasz czigány tánczoltatja a medvét: külön verssorba Zsuke, zsakeursule! Dat domnuluj piczule. Tanczolj, táuczolj kis medvém! Pénzt ad az ur, de — nekem. A medvetánczoltató sokkal okosabb, mint a medve. A kereskedő, mint a tömeg. A bámuló tömeg, noha csak utczanép, mindenek fölött ur; nagyokat röhög a medvének buta mozdulatain s még p nzt is ad a táuczoltatónak. Ez a külföld. Az iparosnak itt nincs is szerepe. Higyjék el, kérem, hogy a külföldiek kikacagjak a magyar n^pet. Mert a magyar nemzet nagy tömege nem tud magyar ipart Nem kétlem, a sztrájkban van olykor jogosság, De sokszor hiányzik a kellő okosság; Főleg, ha az, ki a sztrájk jelszót kiadta, Nem hazafi, hanem .... szoczidemokrata. Hazátlan ám az a talmi — demokrata, Ki hamis jelszókkal zsebét jói megrakta, S nemzetközi hangon véresen lármázik, S akár minden este szívesen elázik. Panaszkodik néked, hogy az élet drága, Pedig hát tele van mindig a nadrága Bankóval, szivarral s bár kopott ruhája, Tagdij-filléridtől hizik, nő a hája. Legtöbbje naplopó ! Dolgozni nem látod, Annál inkább hullod, mint hull le az átok Mindenki fejére, ki nem „cucilista", S ki a jó káposztát kecskére nem bizta. Ök vezették félre a pesti szedőket, — Pedig szóval, tettei, ki bántotta őket ? — Mégis otthagyták az ólom katonákat, S követték a szájas szoczíálistákat. S rombolt a sok „szoczi" főváros utezáján; Véreu, hamis jelszó csak ugy dűlt a szájáD. „Ha választó jogot, titkost ád a kormány, Minek a vezényszó, nemzeti alkotmány?" teremteni. Mert a magyar nép nagy tömegének nincsen elég műveltsége. A hazaszeretetre nincsen elég műveltsége. Miért? Megmondom a jövő héten. Borbély György. Nincs éjjeli zene. Nagyságos asszonyaink ! Azért irjuk nagyságos asszonyaink, mivel ma már tekintetes, tens- avagy ifiagfzony egyáltalán nem létezik. A régi idők czigány prímásai s gavallérjai megértették egymást. Ma már nem. Egy igazi, azaz valódi csigán)piimásnak három dolgot kellett tudnia a régi, avasos világban. Először: mazsikálni tudni minden ismert nótát; másodszor: muzsikálni tudni minden nem ismert nótát: harmadszor: könyvnélkül tudni a Gergelynaptár minden névnapját. A régi jó fiuk midőn elérkeztek oda, a hol az ud arlás kezdődik, eiső és legszenttbb kötelességük volt az ideálnak éjjeli zenét adni. A? éjjeli zene sokaknak örömet szerzett. Az ui fi majd megbolondult oda künn, a kisasszony oda benn, a banda pedig másnap jóilakott. Ha valaki tudta az ideál nevét - csak a keresztnevet, rrnrt egy jó nevelésű prímásnak semmi köze sincs a vezetéknévhez — az legekő sorban a primás volt. M.i.den prímásnak megvolt a rrnga urfija 8 minden uifinal' megvolt a maga primása. A primás pedig már előre tudta, hogy februir 16-án Juliánná napon szerenádozik a Mária- és a Jákumutcjáhau; február 19-én, Zsuzsánna napján a Violaés a Rezeda-utcaban; marczius 14-en Matild napján a Fehérkep- és Csácsi ufczákb.in stb. Erkölcsi kötelessége volt tudni az ideálok névnapját és lakását könyv nélkül, ugy annyira, hogy aznapra más munkát fel sem vállalt, tudván, hogy egy ilyen mulasztás nemcsak erkölcsi repu'ácziójának rovására, de esetleg oldalbordáinak betörésére is vezethet. A régi jó idők udvarlásai rendesen két-három évig tartottak s végződtek az oltárnál. Minden gavallér tehát 2—3 éjjeli zenét adatolt. Ha pl. Bála elvégezte az ő 2 — 3 éjjeli zenéjét, akkor jött egy má ik Béla s ő is elintézte a nnga éjjeli zenéjét. A különb-ég csak az volt, hogy az első Bcla Klárának udvarolt 8 a második Ilkának. Ma mar, Nagyságos asszonyaink ! ezeknek a szép időknek vége van s ennek pedig önök az okaik. Igen, önök! Isten és emberek előtt önöket, okoljuk a régi, a szép éjjeli zenék megszűntééit. Önöket Nagyságos asszonyaink ugyanis a régi, öreg, de igazi Gergely-napíár szerint keresztelték Ilkának, Klárának, Saroltának, Katalinnak stb. roig önök az ujabb nemzedéket Buki, Buczi, Duki, Duczi, Fuki, Fuczi, Guki, Guczi, Huki, Hucd, Muki, Muczi, Nuki, Nuc.i, Kuki. Kuczi, Ruki, Ruci, Tuki, Babi, Biti, Bébi, Bubi, Pubi, Pufi, Pnki, Puc i, s még ilyen ezer névre anyakönyveztetik. Hát hol az istennyilában van a primás, a ki A nagy iga?ságot vörö3 rongyba dugják, S „Szózat, Himnusz" helyett a „Marseilles" t fújják.. Vezetőik pedig csak maguk érdekét Keresik és nem — mint hirdetik, a — népét!... Aki rombol, pusztít, — nem érett az jogra. A jog megadását bizzuk csak azokra, Kik az ország sorsát szi 'ükön viselik, S küzdenek, fárídnak, aminc tőiük telik. . . . ...Hát künn a nagyvilág? . .Ott is vannak bajok,. Magyar nemzetéhez hasonló sóhajok. Halljunk hát egyet-mást! Mi éidekelhetne ? Mindenről mesélni órákig lehetne. Francziaországban súlyos az állagot. Állam az egyházzal nagyon ösnzekapott. Szörny ii földrengés dúlt szép Olaszországban. Balkán félszigeten felfordult világ van. Norvégiában is czifra kis világ volt, De már szerencsésen bajából kilábolt. Elvált testvérétől, Svédek országától, S virágzását várja külön királyától. . . Ez évben is történt több gonosz merénylet, Szergiusz nagyherezeg áldozata is lett. Czárnak meg szultánnak szörnyű bombát szántak,. Spanyol királlyal ia csaknem hogy elbántak