Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-04 / 1. szám

VII. év. Zalaegerszeg, 1906 január 4. I. szám. Hirdetések dija megegyezés szerint i'fyilttér sora 1 kor, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-ntcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MaOJHLENIlí ü IS T 32 3SJ" HZ. É 3ST T CS"Ö"TC)IIT03EÓ1T E1STE. Az olvasókhoz. Tisztelettel kérjük, szíveskedjenek jelhasz­nálni a küldött postautalványokat, még pedig ugy, hogy az esetleges elmaradt dijakat is csatolják az előfizetéshez. Ebben a szűkös világban kénytelenek vagyunk az ingyen példányokat szűkebb körre szorítani. A Magyar Paizs évi dija 4 korona. Tiszteletettel a Magyar Paizs szerkesztősége és kiadóhivatala. Nem politika! T Minden országnak megvan a maga neve. És kitől kapta meg a nevét ? Megkapta i társadalom összes tagjaitól, akik mint állam vagy község összetalálkoztak és berendezkedtek. Ez az állam azután az ők vagyonuk, benne része van minden tagnak az emberi egyenlőség alapján. Az ország lakói, az ország birtokosai; éppen azért védik is azt saját életükkel. Az ország birtokosai egynttal az ország kor­mányzói, s mint olyanok meghatározzák az ország törvényeit is. Oly közösségben, a melfben saját ügyeink el­intézésére jogos és méltányos befolyást nem gya tarolhatunk s azt másokra kell biznunk: ott mindig megcsalhatnak minket. Az olyan jogot, melyet magunk nem gyakorlunk, lassanként e'veszik tőlünk; s az olyan hatalmát, amely nem tőlünk származik, nem is gyakorolják a mi szellemünkben. A község forma — a legjobb társadalmi forma. A községben mi vagyunk részesei az önkormány­zatnak ; a községben minden tőlünk származik; az ő hangja a mi hangúak; az előijátó pedig e hangnak végrehajtója. Beleegyezésünk nélkül nem szabad ott alkaima­zcttna': lenni; s minket meg ke!l kéidezni minden intézkedésnél, a melyből esetleg kötelezettségek hárulnak mi reánk. Áz 1905. év története. .Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak", Szegény jó hazánkra még nsgy bajok várnak. Jobb jövőt remélve, nézzük csak a multat, Maga kárán-hasznán az okos tanulhat. Előre jelentjük, nem politizálunk, Kauczió dolgában biz.' még csehül á'ilunk ! Politikánk drága s tiszteljük a törvényt, De el nem hallgatjuk, mi minden nem történt! nExlex u-sie\ kezdettük, „exlex"-szel végeztük, Ám azért magunkat pompásan érezzük, líem kefl fizetgetni adót, végrehajtót, Minden zörgetésre bátran nyitunk ajtót. Kezdjük már megszokni: exlex lesz a rendes, S a nemzet, türelme bámulatos csendes. Fáj ez talán nékik odafönn a polczon, Az adó meg kéne s tűnődnek ujonczon. „Legyen uj választás/" Szólott le haraggal, „Aztán lesz ne mulass !„ Fenyeget nagy garral. S tanítja gárdáját „erős kezű" Tisza, Medve bőre árát előre megissza. De az év kereke alig, hogy fordula, Bársony székétől ő már is legutula. Mert rászólt a magyar: „Hej nem oda Buda! Uem kellesz kormánypárt! Vissza az ... eduba !" A törvények a vallás függelékei, egyedül a vallás az élet lelke, védője, őrzője, nem pedig a függelékek. A törvényeknek nincsen érvényük, mihelyt azok az emberszeretet, a szabadság, egyenlőség és test­vércég szellemének ellentmondanak. A vallásnak éB a törvénynek egynek és ugyan­azoknak kell lenniök, amint eredetileg csakugyan egyek valának. Ami a családban történik. maradjon a családban. Amit otthon egymásnak mondunk: azt zsebre vágjuk, vagy lenyeljük; de ha az az emberek közé jön: akkor tovább vánszorog nagy szégyen gyanánt. A fegyházak nem méltók az emberekhez; az elzárás megszüli a daezos, megátalkodott jellemet. Évszázadok tanúsítják, hogy a börtön kimondhat­lan bélyeget nyomott és pedig oly emberekre Í3, a kik fölött ma már egészen másképpen ítélünk. Azt mondja a szeretet szelleme: ha becsülete­sen gondolkozol, ha tisztességes a szándékod: akkor *akd le a fegyvereket. És ha kormányozni akaisz, akkor kormányozz láthatlan kézzel; mint az Isten s angyalok a jó családban, A magasabb hatalom uralkodását a szellemben kell éreznünk, nemcsak külsőségekben látnunk, mert amit szem lát, az lesz kápráztató, szemfényvesztő, vakító; de nem lesz a valóság s az igazság. Ahol a szív van, ott kell lennie a test vezető­ségének is. A szív bennünk van, a népben van ; belőlünk a népből ion az pro és itt kell lennie a kormányzó akaratnak is. Ami velünk él, ahhoz bizalmunk is lehet; ami azonban nem é! velünk, hanem különféle uion módon elválik tőlünk: az más szellemet táplál, más szándékokat, más czélokat. Bár elhinné!* ezt a»ok, akikhez tartozik. Az emberiség legfőbb javai: szeretet és jóság, iga/ság és becsületesség — teljesen függetlenek a rangtól és születéstői ; bírhatja azokat a leg­jelentéktelenebb ember is, mig ellenben elvesztheti azokat a legmagasabb állam is. Legyünk barátok és testvérek egymás mellett, de nem egymás fölött — erőszakkal. így térünk vis?za a paradicsomba, a szeretet kertjébe. Cselkó József. A sok ellenzéki összeszövetkezett, — Magyar a magyarral fogjon Í3 most kezet — S győzött az ellenzék, mert győznie illett, A választás napja magj ai ünneppé lett! ítélt hát a nemzet s senki sem vallott kárt, Csupán a megvénhedt ó szabadelvüpárt. „Pusztuljon a rosszabb, győzzön az, ami jó!" Uj jelszó lett: „Éljen a koaliczió/" Volt hát országgyűlés! Akart is működni, Nemzet alkotmányán hűséggel őrködni. Csak „czilinderes úr" nem tudott akadni, Kinek lehetett vőn' kormánvgyeplilt adni. Egvszer csak valaki Bécsben íe.1-Burjánzott, Akit hamarosan Kvassáy utánzott, Üres kézzel jöttek, hosszú orrai mentek: „Nesze semmi, fogd meg ! u nem keil a nemzetnek. „Czilinderes" helyett jött egy úr . . . csákóval, S lett kormányvezető néhány bátor úrral. „Intő sz<Í2a<"-ókkal kiván imponálni, S fenyeget mindenkit: „Próbálj ellenállni!" „Hát meg is próbáljuk!" felelt a vármegye. S a kormánynak dolga, nagy kérdés, jól megy-e ? „Két vége van, tudd meg, mindenféle botnak, Egyszerre c<ak vége, kormány, jó dolgodnak!" Medvetánczoltatás. Hát persze, hogy öngyilkosságot követünk el. Van vasutunk, mely kényelmesebben köz­lekedik Bécscsel, mint Budapesttel, gyorsab­ban a külfölddel, mint a szomszéd várossal. Hát ha nem azért tervezték ugy a vona­tokat, hogy annál könyebben hozzájáthassunk a papirtalpu czipőhöz s a csipkés pántlikához : akkor legyen szives mondja meg nekem valaki, hogy miért tervezték hát igy a vasúti járást? Az öngyilkost azt hiszem, valami kéjes érzelem fogja el, valami túlvilági kéjes érze­lem. Különben minek ugranék a Dunába. A magyar asszonyok padlásra dobták, vagy elégették, mindenesetre télretették a szövő­székeket, az orsót s a guzzsalyt. Hát nem kéjesel b érzelem-e nem dolgozni, mégis czif­rább pántlikát viselni? Bizony kéjes érzelem ez. És egyúttal ön­gyilkosság. A házi dologtalanság, az osztováták csat­togtatásának elhallgatása, s a műhelyek lár­más zakatolásának szünetelése jól esik nekünk ugy é? Nem hasogatja a fülünk dobját. De ez a munkátalanság olyan kéjes érzelem, mint az öngyilkosság. Ez a zajtalanság olyan csendes, mint a — sir, s ez a nyugalom olyan élettelen, mint a — halál. S ez a csendesség nemzeti öngyilkosság. S jaj, hogy ezen nem lehet segíteni • Nekem legalább kevés a reményem. S két­szer jaj, hogy erősebbek vagyunk, mint más­kor, és mégsem lehet segittni. Azért mondom : erősebbek, mert most a n?mzeti ügy szolgálatában nemcsak egy-két szegény szobatudós irja a könyvet, s nem­csak egy-két éhes poéta irja az ódát s a nemzeti époszt, melyet két esztendő múlva „Hagyja tán a nemzet jogait megvetni? Ós alkotmányától magát elüttetni? Neked kell engedued! . . Mi nem eng' dhetünk, A végső határig amugv is elmentünk!" S jönnek, mennek, jönnek kemény főispánok, Mégsem fél a megye: „Velük is elbánok!" S hull sűrű záptojás, hull szidalom, átok, „Labancz főispánok! Csúf idő jár rátok!" ... Mármost mi lesz lesz ? .. A jó Isten tudja 1 Kifürkészhetlen a Gondviselés utja. Sok súlyos csapásnak, látjuk, nincs még vége, Messze van még, messze az óhajtott béke. Magyar népnek pídig romlik a hitele, „Magyarország — irják — vademberrel tele, Akik egymást falják!" így szól le a külföld, S számos ellenségünk kárörömmel üvölt. Jót higgyünk egymásról: „Nincs áruló, senki!" A haza javáért dolgozzék mindenki, De ne Zigdny módon esunya röpirattal, Hanem önzetlenül, szívós akarattal.. . . . . . Van még elég hiba a politikában, De volt egyéb baj is, sajnos, a hazában. Számos derék liát kellett eltemetnünk, Kiknek érdemeit nem lehet felednünk. Cc

Next

/
Thumbnails
Contents