Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-23 / 12. szám

VL év. Zalaegerszeg, ÜS5 március 23. 12. Eíofütetési ár: ügy ferrt 4 koron*. Fél t koront. évr« 1 kor. %y« yítns 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint" iVyitttér sori i kir. Szerkesztőség in kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapitó és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS JSZEEQ-JEL-EISRIIS: HETENKÉNT OS-CTTÖÜTOICÖLSR ESTE. A honvéd álma.*) SZEMELVEK: Honvéd (Petőfi Sándor.) .Magy arország Géniusza. Honvéd. (A sirban fölébredve.) . . . Mily vak sötétség ! Nincs egy fénysugár, Melyen pihenve álhia meg szemem .... Sirbolti csend; csak nyugtalan szivem Verése hallszik és mas semmi sern .... Hidegtől borzong csontom és agyam, Eremben tán a vér is jégre vált .... Teremtő Isten! — merre, hol vagyok •? A vak sötétbe küldj egy fénysugárt! . . Hah ! iin egy ember fekszik mellettem ! Ki vagy felelj; megnémultál talán, Hogy hallgatsz, mint a sírbolt éjjel ? . . . De hisz ez hulla! — érzem nincs feje! Emitt is egy van; ennek lába nincs, Itt meg egy másik . . . llát ez mi lehet ? Tőrt kard "darabja . . . Isten óh segits! Ho! vagyok? . . Hulla, tört kard mit jelent? Korom sötétség, siri némaság, Fullasztó lég . . . Oh ez csak sir letftt ! És én a sirban ! . . ott volnék tehát ? L . De hogy kerültem hát e sirba én ? v Mi-történt vélem? Hadd gondolkodom . . . Aczél zörejtől zúg a két fülem . .1. Eszmélni kezdek . . . Ah, már jól tudom . . — Csatánk volt tegnap; véres vad csatá Dörgött az ágyú, szikrát hányt a kard;; Kiomló vértől részegült a sziv, *) Az iíjueági egyesületek aiárcziosi ünnepén előíjta Zalaegerszegen Szalut/ Samu és Zimits Anna. Harczvágy feszítte mellet és a kart. — Utánnam ! — Szólt a hős „Apó" szava, És mi rohantunk, mint a fergeteg. Pozdorja lett, ki szembe állt velünk, Futott a gyáva zsoldos hadsereg ! . . De kit ne törtünk voina össze mi ! ? Hiszen te érted küzdtünk szép hazám ! S te érted, érted lífwdök, hogyha Ég, S pokol hatalma együtt törne rám ! . . . Aztán hogy is volt! . . . Közre fogtanak, Csengett a kard . . . egy hörgve hullt alá ; Másikra törtem s im a harmadik, Hideg aczélja keblem átfurá .... Elestem és míg végső sóhajom Reád kért áldást édes nemzetem: Nyeritő mének, patkós száz pata Száguldva vágott át holttestemen . . . . . . És most körültem csend és vak sötét, S gyilkos aczéltdl elhullt harczosek .... Hiába kérdem, nincs ki válaszol, Ezer a kérdés s választ nem kapok. — Ki nyert a harczban : jog, vagy vad Tyrann 1 Akiért küzdtünk: — állsz-e szép hazám'.' Szabad hazában élsz-e nemzetem, Va,"y tán bilincs közt nyögsz, mint hajdanán '? —* Feleljetek, merr keblem szét hasad, Kétségben lennem több, mint kárhozat! . . . Ki sem Telel ? . . . Géniusz (előlépve). . . . Csak lassan jó vitéz ! Minek tüzelsz úgy, kissé csillapulj, Te elfeledted... Te elfeledted, hisz légen volt . . . — Azóta újult többször a hold, A rét sem volt bús, ily letarolt. Midőn virágot keresgélve. Boldogan jártunk, kéz a kézbe 3 szivünkbe édes ábránd téit be. Fogadást kérté'; én megadtam És elrebegte félve, halkan, De igaz szívvel, t-zóva! ajkam. Bár megváltozott sok azó'a, Én emlékszem még minden szóra, Idő H könyár azt el nem mosta. Te elfeledted. Megbocsátom. Ki is csüng egy-egy röpke álmon, Ha mása is van e világon?! frászt Lujza. k divat molochja. A hölgyek, a kik különben igen érzékenyek és a kiket úgyszólván minden iránt mélv részvét szokott áthatni: sokszor nem is tudják, micsoda lai bárságnak es kegyetlenségnek lesznek bűntársaivá az által, hogy madártollakkal vagy éppen «gész madarakkal földíszített kalapokat viselnek. A divat ellen küzdeni mindenesetre igen nehéz dolog. Bármily kongiesszusok, egyesületek és trak'átusok semmit sem tehetnek az esztelen termékek ellen, amelyekbe a divatárus nők fantaziája dönt. Azonban nem a hamis sentimentalismus, hanem sz önvédelem kényszere vezetni fog határozottabb íóllépésre a divat esztelenségei ellen, meiy rainá-:u tekintet és kímélet nélkül pusztítja a teremtés legszebb részét, még a leghasznosabb madárfajokat sem kiméivé. Tollakkal díszítette és disziti magát minden nemzet; nevezetesen pedig a vad népek. Emberemlékezet óta ipar tárgyai valának a strucz madár todai; ezekkel a hölgyek fejeiket díszítették; ezek voltak a méltóság jelei ; kibebbeket használtak a skót kaíonák fejfődeleinek is, ezekkel a hatalmasok ekesitették lovaikat ós szegélyezték [bútoraikat. A vad struczmadarak magas ár és ritkuló zárna vezettek azok otrhonositásához és tenyésztőéhez, valamint a strucztqjá^ok mesterséges öltéséhez is. E tekinte;ben az első kísérletek irténtek 1859. évben, Algírban. A tollak ára mindig magas volt, ugy hogy gy felnőtt struczmadár 6C0 dollárnyi értékű jbilat szolgáltatott. Csakhamar azonban bekövetkezett a tulprodukczió, midőn pedig Páiizsban I ra a gondolatra jutottak, hogy a kis tollakbói jiyesen nagy tollakat állítsanak össze: akkor a fctgas körökben elvesztették becsüket a strucz liak és leszállott már azoknak ára í?. INI a már a disztáigyak és ekszerek nem képéig csak a szabadalmazott osztályok tárgyait; Óűokratikussa lett az ékesités; a legalsóbb osztrok majmolják a legmagasabbat s éppen azért já annak az áldozatnak, amelyet kiválaszt mának a divat molochja. folytonos üldözés a legbarátságtalanabb vidékre űzte ki a stru'iz madarat, ahol nincs-n s«ni törvény a védelemre. ionban a strucz nem az egyedüli disztollazaj madár. Van a bankának egy gyönyörű tollaNyugodtan szólj ; igy meglásd többre mégy&z, — És most ha tetszik : kérdezz, felelek. Honvéd (magában beszélve). Milyen mesébe illő szép alak ! Járása lenge, hangja hogy zeneg ! Jóságos arczáu szótlan fájdalom, ' Merész szemében milveu hő tflz é2 1 " o Oly ismerős arcz ! . . vagy csak álmodom? (Fenn.) — Ki vagy, beszélj? Ki szült, a [föld vagy Ég ? , ,, Géniusz. Ismerni vágysz? Oh ismersz jól, — tudom> — Magyar hazádnak, Nemtő angyala. Hazám a mennyég és ez árva hon, Amelyet annyi könny s vér áztata ! . . Honvéd. Oh hát felelj: a vér, mit hullatánk, Nem folyt,-e hjába •? nyert e nemzetem? Beszélj: a hant, mely minket eltakar, Kalászt szabad, — vagy szóigának terem . • i Gén itcsz. Ki nyert a harczban? —Nézzed: arczomon E felleg immár téi századja öl. Ft'-l hosszú század ! — s Isten tudja csak Eltüu-e, vagy még vészesebbre gyűl! . . . — Vesztett a nemzet, porba hullt a jog: Honvéd kezében ketté tőrt a kard . . . De a szégyenre, arra nincsen ok: — Heten gyürék le Ók a hós magyart . . . zatu faja; neve: Aigretton: magas rangú hölgyek keleten már régen, Európában pedig, főleg a XVIII. században viselték azt fejdísz gyanánt Azon csodálkozunk, hogy különféle országokból híiek érkeznek az ottani madarak teljes" /elpusztulásáról. Némely párizsi iparczégnek minden országban vannak ügynökségei. Floridában pí. az aigretton kedvéért teljesen kipusztíttatott az ezüstös gém, valamint a tengeri sas is. Ha fogalmat akarunk képezni magunknak az uj tagokbt 1 a divatos tollak srükségl térő! arre vonatkozólag csak néhány számot hozunk fel. Negyven évnél tovább tart már ezen divat, csak Angolországban hoztak be évenként 25—10 millió madár hullát, a többi kontinensbe pedig vagy 150 milliót. Ezen divat-nyavalya tehát idő tartalma alatt 2—3 miiliard madár életet követelt, magának. És hogyan szerezte és szerzi be a divat molochja , zen tömegeket? Londonban osak egy iparos kapott KeletIndiából 400000 tarka szinti madarat, ezek k '-zt tlOOO paradicsom madár is. Csak egy árverési helyiségben nehánv hónap alatt adott el SOOOŰO-nól több kelet és nyugat indiai madár bőrt. a melyek főleg Brazíliából származtak. Marokkóban még csak 15 év előtt ezrenként osztották a sársá búbos kakkadut; ma már a kabyl gyerekek uem is ismerik ezt a madarat ha esetleg egyet mutatnak nekik. Máshonnan alig vannak határozott tudósításaink. Hasonió tudósítások jönnek Dairnácziuból és dél Tirolból is. Itt ugy gazdálkodnak, mint Itáliában és Egyptomban. Dél-Tirolban pl. vagy V2 millió madarat fogdosnak össze évenként, különféle kínzó módon, A diszíoilazat óriási szükséglete mellett nem csuda, hogy néhány év óta a tarkaszinü külföldi