Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-16 / 11. szám

1905 márczius 16. MAGYAR P A IZ S 3 bölcsen elhatározta, hogy az egyedül működő tanítónak fáradozásáért a második tanitó fizetéséből adnak egy tanévre 120 forintot mindaddig, & mig a második tanitói állást be nem töltik. Ezt jegyzőkönyvbe is foglalták és aláírták a jelenlévők mind. Igy volt egy tanitó kettő helyett Középbisztriczén öt évig, a mennyi gyermek egy terembe be fért, annyit az egv tanitó iskolázott, aki pedig későn jelentkezett és hely nem jutott nski, az vissza hazament és nem járt iskolába. Közben az első tanitónak esedékessé vált kor.•pótléka, ezt az iskolaszéknek bejelentette, hogy a fedezéséről gondoskodjék. § a mig a II. tanitói állás betöltve nem volt, ezelőtt három evvel az eddig iskolailag egyesült Alsó-, Közép-, és Felsőbisztriczéktől külön vált Alsóbisztrícze ós épített •külön iskolát a min*-egv 40 -50 mindennapi iskolás tanulói számára. De azért a középbisztriczei iskolánál még mindig maradt 160—180 tanuló, ami két tanerőnek okvetlen ád munkát. (Bizony, bizony ád négynek is!) Az első tanitó, kinek javadalmazásához előbb három község járult, kérte az iskolafentartónak tovább megmaradt két Bisztricze iskolaszóki tagjait, hogv neki a fizetéséhez pótolják ki azt a részt, a mivel előbb Alsóbisztrícze hozzájárult. De azok azt megadni hajlandók nem voltak. S igy történt, hogy amikor már pár évig várt a tanitó, hátralékos fizetése és meg nem adott korpótléka kitett közel 1000 koronát. A tanitó az alsóleudvai járás főszolgabirájának még 1904. január havában bejelentette, hogy a középbisztriczei iskolafentartó közel 1000 koroua hátralékos fizetésével tartozik, melyet többszöri kérése daczára kifizetni nem akar, s kérte a főszolgabírót, hogy az elöljáróságot utasítsa fizetésének behajtására. A főszolgabíró elrendelte a hátralékos fizetésinek végrehajtás utján való behajtását s erre utasította a cserencsóczi körjegyzőt, határidőt adva neki annak behajtására. A körjegyző a végrehajtást eszközölte, de ott, a hol nem kellett volna, a kösségbirókon. A mi ellen a végrehajtás szenvedett birák, mint ártatlan mákvirágok tiltakoztak s ügyvédet fogadtak védelmükre, aki mtgfelebbezvén a dolgot, kivitte azt. hogy egy évre iá az alsólendvai járás főszolgabírója ilyen végzést hozott: „6278/1904. "szám N. N. középbisztriczei tanitó értesíttetik, hogv illetményeinek behajtása megkiséreltetvén, lefoglalható vagyon hiányában eredménytelen maradt." (Ejnye, ejnye! hogy a macska egye meg az egeret! Főszolgabíró ur! Ön fel is hajtatja a pénzt, vissza is hajtatja! Gyönyörű tudománya ez -a közigazgatásnak s a főszolgabírói kódexnek! -Mit gondol ön főszolgabíró ur, mikor látja, hogy egy szegény tisztviselő nem kapja ki a fizetését, mit gondol ön, mit C3inál az a tisztviselő? felül a négy lovas hintójára s elvágtat »zsurok-«ra a szomszéd uraságok hoz, ugv-e? — Sz.) No ilyen bölcs ítéletet még a bölcs Salamon sem tudott volna hozni. Erre egy teljes esztendőre volt szüksége az alsólendvai járás főszolgabirájának. S ez idő alatt az a szegény tanitó •családjával együtt koplalt és nvomorgott. Megtörtént, hogy a legnagyobb télben fűtetlen, hideg iskolában tanított három hónapig, és hogy az Isten hidegje családjával együtt meg ne vegve, kukoriczaszárral és a fákról letördelt nyers galyakkal fűtött szobájában, mert fát nem kapott az iskolafentartótól. Igazán azt kívánnám, hogy aki azt a bölcs ítéletet hozta, lenne csak egy hónapig Középbisztriczén tanitó, akkor bizonyára más ítéletet hozna. Íven végzés alapján minden felekezeti tanítónak illetményeit akkor szünteti be az iskolafentartó, amikor neki tetszik. Nagyon szomorú, 2iogy még a 20 ik században is csak ennyire becsülik a tanitó munkáját Magyarországon. De remélve azt, hogy a felsőbb hatóság, ha tudomással bírna e szomorú állapotokról, máskép ítélkeznék, veszem kezembe a tollat, hogy csak némileg is leirjam e tűrhetetlen tanügyi visszaéléseket. Mert a törvény szerint talán mégis asak meg kell kapnia mindenkinek azt, amit megszolgál. Mert az mégsem lehet noimális állapot, hogy ahol a nép két tanitó járandóságát fizeti, ott még egynek se jusson fizetés. P:dig, hogy Közép- és Felsébisztriczén a dolgok igy állanak, arról az alsólendvai járás főszolgabirájának is van tudomása, mert neki ezt az iskolaszék elnöke is bejelentette. De ugyíátszik, ő erre reá sem hederít, és engedi, hogy a aépet zsaroló gazdálkodás tovább folyou, csak azért, mert őt téves informác/.iókkal félrevezetik s ő azoknak hitelt ad a nélkül, hogy a dolog valódi állásáról meggyőződnék. Csak )<;v történhetik meg az, hosy Közép- és Felsőbisztriczén már öt év óta a népre kivetnek másodtauitói fizetés és iskolai szükségletek czimén óvenkint 800—900 koronát s azt a néptől be is szedik, holott a másod-tanítói állás már az 1900. évtől fogva a jelen év február hónapjáig betöltve nem volt. A szülők gyermekeiket nem iskoláztathatták, mert tanitó nem volt, de azért az iskolai pótadót rájuk kivetették, rajtuk be is hajtották, de sőt el is költötték a községi elöljárók, lévén az a községi pótadoval együtt beszed vet Hogy mire, azt a jó Isten tudja, jó volna tőlük számon kérni. Most, mikor a népnek az ötödik évben ez tudomására jutott, követelte a nép, hogy a II. tanitói állást töltsék be, mert ha nem, akkor a községi elöljárókból és képvise'őtestüietbőí alakított iskolaszéket feljelentik a felettes hatóságnak. Ennek következtében aztán a mult hónapban be is töltetett Középbisztriczén a második tanitói állá3, még pedig egyhangú szavazattal. S ezek után persze azt hinné mindenki, hogy most már Középbisztriczén megy minden a rendes kerékvágásban. Pedig aki azt hiszi, szörnyen csalódik. Mert most meg igy áll a dolog. Van két tanitó, de egyik sem kap fizetést. Választottak uj gondnokot, olyat, akit a nép is szeret ós a kinek szivén fekszik az iskolaügy. Ez igyekezett is a rendes állapotba hozni az iskolánál mutatkozó hiányokat és a legszükségesebbekre saját pénzét előlegezte abban a reményben, hogy pénzét a községi bíróktól, — mint. a kiknek kezére befolyik az iskolaszükségletekre kivetatt pénz — visszakapja. S mikor felszólította őket, hogy már most az ibkola szükségletekre felvett összegeket szolgáltassák át neki, mert a tanítóknak is a fizetésük esedékes és egyet mást, arai szükséges, szintén vennie kell, a birok a fizetést megtagadták avval az indokolással, hogy a körjegyző az alispán rendeletére megtiltotta, hogy a kath. iskola szükségleteinek fedezésére a politikai község pénztárából egy fillért is utalványozzanak. Hogy melyik alispán az, arról persze hallgat a krónika. Bizonyosan valahol Patagoniábin lesz az az alispán. Mert, hogy Zalavármegve alispánja a Középés Felsőblsztriczei állapotokat ismerné, azt kétségbe vonom Mert ha ismerné, akkor kétségbevonhatatlanul kellene, hogy fegyelmet indilson az összes elöljáróság ellen, amit az nagyon meg is érdemelne. Hisz több mint 30 éve a középbisztriczei iskola szükségleteinek jó része benn található a politikai községek költség előirányzataiban, még pedig ilyen czimen: ^Felekezeti kiadások.« Ez a törvény intencziói szerint már igy van, mert a hol az 1868. évi népoktatási iörvóny igy találta, ott az a XXVIII. t. cz. 25. §-a értelmében továbbra is meghagyandó volt. De a fentnevezett községekben ez annyival inkább megállhat, mert a két községben róm. katholikusokon kivül más vallású nem is található. Egy kicsit furcsa törvényértelmezés van Középés Felsőbisztriczéken. Aki igy félremagyarázza a törvényt a magyar kuítura és a nép teherviselő képességének rovására, az megérdemelné, hogy útilapu köttessék a lábára. A nép olyan iskolára fisét a milyen iskolája van, nem pedig olyanra ami a valóságban nem létezik Mert azok a jóhiszemű szülők azért fizetik az iskolai pótadót, hogy gyermekeiket iskoláztathassák, nem pedig azért, hogy azt a községek bölcs elöljáróságai a nekik kelemesebb szórakoztatásra fordítsák. Igy most már Középbisztriczén van kó*- tanitó, a kiknek azonban fizetésüket felvenni nincs joguk, mert nincs aki űzessen nekik, mert a ki beszedi, attól követelni nem szabad. De nemcsak a készpénz, hanem a terménybeli járandóságot sem adják meg a tanítóknak. Igy az első tanitónak van dijlevél szerint 45 mérő karczgabona illetménye, amihez az elvált Alsóbisztrícze 11 mérővel járult. Ezt a 11 mérőt az iskolailag együtt maradt Két Bisztricze pótolni nem hajlandó. De azért a rendes járandóságon felül óvenkint beszednek 8—10 mérővel többet s a helyett, hogy ezzel kipótolnák a tanitónak hiányzójáran^óságá^aztelárverezikésaz árát,amint mondják: vigpoharazás között a garaton leeregetik. Igy épül a magyar kulturának védőbástyája itt a határszélen a magyar népoktatásnak nagyobb dicsőségére, s ebben a főérdeme két embernek van, a kik a vezérszerepet viszik s akiknek halhatatlan érdemök az lesz, hogy egy egész generációnak megakadályozták azt, hogy a magvar nyelvnek birtokába jusson, de sőt azt is, hogy irni és olvasni megtanuljon. S ha a népoktatást itt a határszéli községekben igy fejlesztik tovább is, s ha a tanítósággal igy barinak el az iskolafentartók, akkor azok a tanítók akár éhen is halhatnak s joggal elmondhatják magukról, hogy: quera Dii odére, magistrum fecáre. Figyelő. Heti hirek. Helyiek. Márczius 15- Tegnap volt nemzeti nagy ünnepünk, melvet városunkban emelkedett hangulattal meg szoktunk ünnepelni. Most is több ház fel volt lobogózva — csak a Kossuth-Lajos utczábair nem — s a gomblyukbau háromszínű szalag mutatta, hogy emlékezetes nap ez. Ünnepély azonban csak három helyen volt, mert öt egylet a jövő vasárnapra tette át a megemlékezés ünnepét. A három ünnep a következő : A főgimnázium ifjúsága d. e. 11 órakor gyűlt össze a tornateremben. Takács József tornatanár vezetésével énekelte az ifjúsági énekkar a Hymrmst, később a Talpra magyart igen élénk hatással, végül a Szózatot. Kluger György V. oszt. Ábrányinak Mi a haza ? és Nemethy Vilmos VII. oszt. Váradvnak Hazajön Petőfi? cz. költeményeit szavalták. Ritscher József VIII. osztályos a márcziusi eszméknek egyik pontját, a sajtószabadságot dolgozta fel helyes jó tanulmányozással. Az ünnepélyen jelen volt az egész tanári kar és többen a szülők közül. A felső kereskedelmi iskolában is 11 órakor ünnepelt az itjuság. Itt a »Kisfaludyí önképzőkör vezetője, Kiss Lajos tanár megnyitó beszédet mondott. Az ifjúsági énekkar énekelte a Szózatot, a Talpra magyart, a Nemzeti imát (ebben Weisz József magánrószt, énekel), kurucz dalokat s Hunnia csatadalát. Az ünnepi emlékbeszédet Cipott Árpád, a kör főjegyzője tartotta. — Czuczor Riadóját Gonda Gyula közáposztályn, Prém Józseftől A szabadság napját Bütös Vendel alsóosztályu, s Egy gondolat bánt engemet Scheft'er Tivadar felső osztályú tanuló szavalt w Az ünnepély nagy közönség előtt folyt le. Az irodalmi és művészeti kör este 7 órakor tartotta a márczius 15 iki ünnepélyét a Bárány vendéglő nagyteimóben. Dr. Ruzsicska Káimáa büszke lehet arra, hogy ő az elnöke ennek a körnek. És Zalaegerszeg büszke lehet arra, hogy Sándor Zsigmond benne lakik. Sok előkelő fényes ünnepélyt láttam. Mindeniket megdicsértük, magasztaltuk, S nem emiitettük meg, hogy egyikmásik pontja nem sikerük a legjobban. Hanem ez a tegnapi ünnepély, nohát erre a legrosszabb lelkű ember sem mondhatná el, hogy valamelyns pontja gyengébb volt mint a másik Sándor Zsigmond dirigált a kis pálczával. Előbb a Hvmnuszt, végén a Szózatot s közből a Talpra magyart adta elő a zenekar az énekkarral együtt. A Talpra magyart maga Sándor ültette át a zenére. Nem ón, a hozzáértők mondják, hogy ez volt a legszebb. Nekem azonban a szavalatok tetszettek leginkább, mert ezekhez értek leginkább. Hanem a viiág mást mond. Ez azt mondja, hogy Dr. Ruzsicska eluöknek a megnyitója volt a legjobb ós a legszeob. Tömör, velős és lelkes, — gyönyörű kis beszéd, amit 25 kis mondatba össze lehet szorítani. — Az emlékbeszédet dr. Csák Károly tartotta. A nyugalmasabb előadásu felovasás helyett a szónoklati formát választotta. Jobban megfelel a temperamentumának. A közönség is jobban szereti. Ám a kidolgozás nehezebb. A megértés is nehezebb, mertkivonattal és elvont eszmeklcel van dolgunk. A nemzeti históriát összegezi 20 perczie a honfoglalástól 67-ig. Lelkes előadását megtapsoltuk. — Szalay Samn fiatal tanitó. Alig hinné az ember, hogy az irodalmi es művészeti körnek szép színvonalán állhat. Pedig szavalatával díszére van. Márczius Idusára vonatkozó alkalmi költeményét szavalta Szávay Gyulának, aki közönséges verseket szokott írni. Ez azonban jó vers. És Szalay nyugodtan állt elé és a jó verset p'asztikusan, öntudattal es erős szeretettel szavalta. Eieő fellépésével mega'apitoita jé hírnevét. A második szavaló ifj.