Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-16 / 46. szám

2 MAGYAR PAIZS 1905. november 1.6. kcv. a biró előtt, a börtönben, söt többnyire a feg házban, vagy a temetőben). Láttván az iszonyú rombolást, melyet az alkohol végez vagyonbaD, egészségben, nemzetekben, művelt egyének, minién rargból és nemből: orvosok, tudósok, tanárok, katonák, nemesi és polg. osztály müveit lelkű hölgyei a távol nyugaton összeálltak, alkoholellenes egyesületet alkottak azon nemes szándékból, hogy ennek az öldöklő pusztító démonnak munkáját, aratását akadályozzák, kisebbítsék aménriyiié csak tőlük kitellik. Isten áldása lebeg nemes vállalotukon, a családokban, társadalomban, erkölcsökben, törvényekien meglátszik fáradozásuk nyoma több országban, hol pedig az alkoholizmus immár —\ mint az özönvíz — elbontással fenyegette az ottani társadalmakat, szóban Írásban, rajzban, congressusokban oly sikerrel működnek lankadást nem ismerő igyekezettel. Ezek az egyesületek tartották mult okt. hó elején Budapesten 10 ik alkohol ellenes cóhgressusufcát. Részt veit rajta több mint 300 külföldi és 7—800 magyarhoni, tehát 1000 né) több egyesületi tag. Vagy 7 teremben voltak kiállítva mindazok a dolgok és tárgyak, melyek az alkolrc. vonatkozhatnak jó, rossz tekintetben. Épületetesek valának a rajzok, melyek az alkohol-élvezés hatását mutatták az első pohártól a végső elzüllésig és a — bonczoló asztaiig. Hollandia-, Franczia-, Német- ós Oláhország, Svájcz állítottak ki legtöbb €8 legszebb ily képeket, Magyarország szintén elég jel volt képviselve. De legmegrázóbb volt az orvosok kiállítása, vagy 100 darab óriási üvegben borszeszben sorakoztak ott EZ ember belső szervei torok, sziv, tüdő, máj, vese, gyomor stb. milyen az egészséges embeié és milyen az alkoholistáé. Ezekre legalább nem mondhatta senki: nem is igaz, én is pingálok olyat, aminő nekem tetszik. Sorvadó, rothadó torok, gégék, elzsirosodott, elmeszesedett szivek, (bierherz, mondja a német) rózsapiros szép májak, vesék mellett az alkoholisták óriási kékes, zöldes, sárga feloszlásban le .ő ugyanily sxervti. S még ők panaszkodnak májégésről, vesebajról, szivdoLogásról, vizibetegségről, szegény — iszákosok. Ezeknek volt mindig a legtöbb nézőjük, s hiszem, nem egy embert győztek meg az alkoholméreg rohamos rombolásáról. A fejlettebb ifjak előtt elsorolta még az előadó tanár az alkoholizmus történetét a legrégibb időktől napjainkig, a bur és japán-orosz háború kimeneteléig. Látnivalóvá lett ebből, hogyan lettek dorbézolok, iszákosak a nagy, híres népek s hogyan vei te le őket egy derekabb — born misza kis népség, mint pl. 1848 ban az akkor nem iszákos derék kis magyar 7 ellenségét, ki mir.d alkoholista vala már akkor (oláh, tót, rácz. tokos német stb.) pld. a bur és a kis japán, kik aeak vizet isznak — a részeges ángliust s a vutki-ban telhetetlen muszkát pocsékká tették, hogy 1—2 éven át egyetlen egy diadalt se arathatott rajtok, noha többnyire — bevolt pálinkázva. Végül az alábbi táblázatot mutatta be, melyről láthatta a hallgatóság, melyek a legelső népek az i fás terén s melyek a leghátul ballagok ? Esik ugyanis Euiópa országaiban alkohol egy torokra: Franciaországban 17 liter. Belgiumban 13 „ Span\oIországban 12 B Dánia, Svájcz ........ 11 „ Ponngália, Oláhországban .... 10 „ Németországban 9 , Anglia, S erbia . , , 8 „ Magyaiországban 7 „ Németalföldön, Egyesültállamban . . 6 „ Mmzkaországbaa 5 „ Svédországban 4 „ Noivégiában . . 2 „ Finoiszágban ... .... 1 „ E sokat mondó kis táblán látjuk, hogy a legboiterraelőbb, legtöbb szeszfőző népek vannak legelői, de ép e nepk a legnyugtalanabbak és NjM-ösen hanyatlók (p'd. a spanyol) Anglia az elsők kWül lecsúszott Magyarország mellé; a részegeskéuS^Norvég nép, — melynél még 50 év előtt 20—25 liter alkohol csúszott ie egy-egy torkon, most a£ utolsó előtti. S nem ez é a legderekabb, legbrcaületesebb, legszorgalmasabb népe Európának ? Pedig hideg, jeges országban lakik, hol ugyancsak el-elkelne egy kis jó melegítő pálinka, rum, likőr stb., de nem igen kell már tenkinek a ronda, gyilkos, pokoli folyadék. Első leghátul, derék rokonunk a finnép, kicsi, de hős, szabad és nem játékszere a muszkának, mint mi iszákos magyarok a zsarnok sógornak. -— Jaj! dolgozik az ital I 102 helyen mérik csak Zalaegerszegen is! Érdekes előadását az előadó ezen érdekes és tanulságos kis adomával fejezte be: Lord Beiron (Byron) jeles angol költő és a szabadság vértanuja lakomára hivta magához egy Beteg barátját — fényes palotájába. Mikor épen asztalhoz leülnének, azt kérdi vendégeitől: „Hát iga?, uraim! hogyan is iszunk ? mint a barmok, avagy mint az emberek ?" Móltatlaukodva fakadt ki egyik vendég: „Herczeg, kikérjük magunknak ezt a vastag, parasztos tréfát. Ne feledje kérem, Ön Anglia báróit é.? herczegeit hivta meg magához, nem a barmokat. Persze, hogy emberi módon iszunk, ha iszunk." Bocsánat urak, válaszolta házigazda, csak azért kérdeztem, hogy tudjuk magunkat mihez tartani én és cselédeim; mert tetszik tudni a barom, ha ló, ha szamár, ha ökör, de még ha dissznó i«, annyit i<zik, amennyi eloltja szomját, többet nem, ha agyonütik is; de az ember, ha paraszt, ha lord, többnyire annyit, mig az asztal alá keiül. „Tehát jól van, igyunk emberiesen!" „Öuök is fiatal barátim, végzé a szót az előadó tanár, ha majd leülnek az élt tben innya, titkon kérdezzék meg önmaguktól: Hogyan is iszom én ez alkalommal i mint a barmok, avagy mint az omberek. Aztán .... aztán .... tessék vá lasztani!" Mind a kétrendbeli előadást jellemzi az egyszerű természetesség, a megkapó közvetlenség, a derült színezések. Azt mondjuk, hogy csak az ilyen előadásnak van értéke, mert csak az ilyennek nyoma. Bencsik tanárt az ifjúság tüzesen éljenezte és tapsolta. A társadalmi reformokhoz. Az embeii társadalom képződésének eiedeti oka az, hogy az összes emberek együttes táisitása álial könnyebben legyen elérhető a boldogság. Arról, hogy miben nyugszik az emberi boldogság, két vélemény van; az egyik igazi, a másik pedig — hamis. Az igazi meg. van már eiősitve évezredes tapasztalás által; de a hamis számtalan ellenkező véleményre oszlik. És a boldogságról való hamis nézetek folytán ellenkezésbe jönnek az emberi törekvések is; a miből azután a világnak ama rettenetes labyiinthusa támad; melyben sem megnyugvás, sem üdv nincsen. Csak kevés ember van, kik a boldogságról való hamis csillogó illúziók csábításainak s ámításainak ellentállnak s akik megeléged uek az egyszerű? de lényeges és valódi csalhatatlan igazságga'. Nem hiszem, hogy legyen köztünk valaki, aki őszintén nem kivánná a társadalmi viszonyok igazságosabb rendezését és a boldogság megjobbitását itt a földön; szóval a ki nem óhajtaná a társadalom reformját. De a reformokhoz megkívántatik ész, tudomány és pedig többféle, hogy józanul ítélhessük meg, mi lehetséges, vagy lehetetlen a jelen viszonyok ban; mi szükséges legelőbb és mi csak ezután s utoljára; végre pedig mi elérhető a mostani viszonyok közt és mi caak — ábránd s álom. A társadalom mostani szervezetével, összeállításával, mostani állapotával folyton kell számolni s igy azután minden reformot ehez alkalmazni. Csak is ezen elv követése mellett fog kialakulni bizonyos sympatikus viszony a társadalom osztályai között; s csakis igy képzelhető az, hogy minden nemzetnek minden rendje, valamint az egyesek is életüket ugy rendezzék be, hogy tekintettel legyenek más nemzetek, embertársaik életére. Ebben áll. ugy hiszem a társadalom tökéletesedésének feladata, az általános jobb jövőnek czélja, vagyis a társadalmi hivatás. Ilyen eljárás mellett a társadalom minden osztálya egyenlő életföl tételek ben fog részegülni s eljuthat a kölcsönös megértéshez. De ha már küzdelemnek kell lenni, akkor is emlékezzünk meg arról, hogy emberek vagyunk, hogy magasztos emberi czél után törekszünk; ez pedig : a szabadság, egyenlőség, testvériség ! T( rekedjünk tehát erkölcsössé, szentté tenni e czélt. Megtehetjük ezt pedig azemb'ir, az emberiség iránti szeretetünk által. Azonban már is hallom a t. olvasók ellenvető megjegyzését, hogy mindez csak jó akaiatu és valószínű elmélet, mely a dolgok javulását nem biztosítja ; szükségesek tehát oly eszközök, meiyek azt elősegítik. A megjegyzés méltányos s igaz. A legfontosabb ilyen eszközöknek egyike pedig: a társadalmi körök egészséges szervezkedése a törvényhozói befolyás elérése czéljábál. Hogy szavaimat senki se magyarázhassa félre, megjegyzem a következőt: Már régen ki van mondva és több helyütt életbe is van léptetve az általános szavazati jog kivánata a községekben, kerületekben, országokban, hogy közügyben a társadalom minden rétege számára biztosíttassák a törvényhozói autonómiai, ellenőrzői befolyás. Mert tény az, hogy csak az autonom törvényhozás segélyével osztatnak be igazságosabban a polgárok jogai és kötelességei. Csak igy vehet részt a nép tényleg a|polU tikai hatalomban, a külturszükségletek meghatározá maiban s igy terjed ki azután a társadalom összes tagjaira az önkormányzati felelősség JS. Hogy azonban a nép ilyen befolyást nyerhessen és hogy azzal hasznosan élni is tudjon: ennek biztosítására okvetlenül megkívántatik az általános műveltség, olyan, amely ezen követeléseket és következményeit kellőleg felfoghassa, azokat felhasználhassa 8 a társadalom .javára, vagyis a a közjóra fordíthassa. Megkívántatik tehát a kötelező a polgárság szükségleteinek megfelelő díjtalan művelődés mindenki számára — különbség nélkül. Erre kellene töt ekedni mindennemű iskolában, az iskoláu kivüli életben, polgári érintkezésben, színházakban, kiállításokban, muzeumokban, előadásoknál; szóval: mindenben, a mi a szellemet művelheti ! Szükségesek ahhcz ovodák, menházak, nevelőintézetek a szegény családok gondjainak könnyítésére. Szükséges több csr.ládi és társadalmi fegyelem; több komoly beszélgetés, de kevesebb megszólás, kártyázás, táncz s ivás stb. Szükséges, hogy egymásközt többet értekezzünk az életbevágó érdekekről, hogy igy tudjuk ki az, aki a jót és ki az, aki a rosszat akarja nekünk. ' Mig az emberek magukat ki nem művelik, addig meg nem értik az idegen életet sem í nem fognak jelentkezni jobb helyzetükért; nem lesz semmi döntő befolyásuk; s akarva nem akarva, kénytelenek lesznek másokra bizni saját sorsuk eldöntését, bizni talán oly emberekre is, a kikről tényleg talán azt se fogják tudni, hogyan dolgoznak érdekükért. Szóval: műveletlenség annyi mint — rabszolgaság! A híres szociális theorétikus, Marx mondja: a tudomány legyőzhetetlen! Én e mondást igy egészíteném ki: a tudomány s az erkölcsiség legyőzhetetlen. Mert ha csak a tudományokra fektetnénk súlyt és nem gondoskodnánk egyszersmind az erkölcsök s a lelkiismeretesség nemesítéséről is: akkor az csak a műveltség egyoldalúsága lenne. Nagy baj és hiba az is, hogy a szociális mozgalom vezetői egyoldalúak, ha elhanyagolják a néperkö'c3i művelését és szenvedélyeit. Ha a nép általánosabb műveltségre tesz szert, akkor majd képes lesz megtalálni azon hatalmas eszközöket is, a melyek sorsának javulását mozdíthatják elő; és szabadság harczában megtalálja azt a hangot is, mely a küzdelemben tiszteletet szerez. Ez azonban ki nem vihető sem fenyegetésekkel, tőrrel, sem pedig dynamitta), hanem csak a szellemnek ellenállhatatlan hatalmával. Ez ébreszt tiszteletet és tekintélyt, megtöri az ellentál'ást és győz mindig. A művelt szellemnek ereje lefegvverzi a nyers ellenállást; s az ő sugarai felolvasztják meg a legkeményebb, legérzéketlenebb szivek jeges kérgét is. Csak a nép kiművelt esze és tiszta erkölcsű hajlama, szive van jogosítva arra, hogy oly terveket nyilatkoztasson ki, oly jelszavakat hangoztasson és oly igényeket támasszon, a melynek messzeható értelmük, következményük van a társadalom életében. Cselkó József. *) Előkelő munkatársunknak írásait nem szoktuk jegyzetekkel kísérni. A világosság okáért most kivételesen megtesszük, épen csak a mai országos viszonyok miatt. Ennek a czikknek az a veleje, hogy adjunk jogot s követeljünk érte cserébe műveltséget. Mi s talán még sokan megértjük az íróval együtt, hogy ebben a műveltségbea benne van az erkölcsi is, tehát a hála is és a köszönet a vett jogért; vagyis bogy a jogot kötelességgel fizetjük meg. Ez az igazi műveltség: amit az író ért. De sokan másképen értelmezik a műveltséget. Egyik szerint az a művelt ember, aki lakkczipőben jár; másik szerint, aki balkezébe fogja az evőeszközt; harmadik szerint, akinek jól áll a nyakkendője; negyedik szerint, aki ismeri * csillagok járását; ötödik szerint, aki a Mareeillest tudja