Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-05 / 40. szám

VI. év Zalaegerszeg, 1905 deezember 14. 50 . szám Kijflmtéri ár: érr» 4 korosa, ffl érr« 8 koron*. S«gy»d éfr« 1 kor. «ám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint, Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség 6s kiadóhivatal: Wlassics-utcz* Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJHL£3NIK HETENKÉNT CSŰTÖETOKÖN EST B. ^ _ ^ Október 1—de^S) © czember 31. közötti évnegyedre a Magyar Paizs ára 1 korona. Kérjük a vidéki előfizetőket, küldjék el e dijat okt. első napjaiban. Az esetleg régebbről elmaradt dijaknak múlhatatlan elküldését szintén kérjük. Október 6. „Emlékezés a népek életében a tényező". „Múlton épül a jövő s az emlékezeten". „Csak gyáva nép felejthet hős elődöket". „A lelkes eljár ősei sirlakához" „S gyújt régi fénynél uj szövétneket". Mondá Garay, a történelmi költő, mikor torlozgatott a magyar történelemnek terjedelmes mezejéD. S mondjuk mi, mikor visszatekintünk a magyar történelemnek véres mezejére Október 6-án csak egy városban, Aradon, megöltek tizenhárom embert, tizenhárom tábornokot, akik a magyar nemzet szabadságáért barczoltak. És a kik óhajtották is a magyar nemzetnek a szabadságát. És a kik a leveretés után is a mellett az elv mellett voltak lelkükben megerősödve, hogy a magyar nemzetnek dukál a szabadság. És a kiknek a lelkük a test meggyilkoltatása után is hangosan kiáltja felénk, hogy a magyar nemzetnek dukál a szabadság. Szállj magadba, borulj ^n el a lelked, magyar ember, jusson eszedbe 1849. okt. 6. Tedd ki ablakodba és házad tetejére a fekete zászlót, öltözzél gyászruhába, menj el a templomba, boruljon el a lelked és imádkozzál. . . . Aztán bontsd ki lelkednek a szárnyát s csattogtasd erővel és annak a büszkeségével, hogy erősebb a szabadság utáni vágy, mintsem azt meg lehetne ölni a testtel együtt.— Mert van feltámadás a fiakban és unokákban. Felejthetnek természetesen és mesterségesen az apák és nagyapák, de akaratlanul is visszaszáll és visszaüt a lélek az unokákban. Visszaüt az alkotmánjnak és szabadság szeretetének a lelke ha kell egészen a vérszerződésig. Legyen büszke minden magyar ember, hogy, Aradon néhány perez alatt, haláluk perczén, 1849 ben az a 13 vértanú templomot emelt, a függetlenségnek a szabadságnak és a magyar nemzet örök életének a templomát. Gyertek magyarok, legalább évenkint egyszer imádkozni ebbe a tamplomba. B. 13. (Kiss Ernő) a leggavallérosabb katona, Elemér, Ittebe, Ara* dácz és Ernesztháza ura. A vétke az volt, hogy hü maradt a magyar alkotmányra tett esküjéhez azután is, amikor már a bécsi kanarii la dolgozott. A,harczban a vakmerőségig bátor katona volt, de mint vezért, kerülte a szerencse. Teljes életében félt a tizenhármas számtól s csodálatosképpen a végzet ugy rendelte, hogy tizenharmadmagával kellett vértanúhalált szenvednie, ó volt a 13 között az első. Kegyelemből főbelőtték negyvenkilencz éves korában. (Lázár Vilmos) a világosi fegyverletétel után még bizo

ft az igaz ügy diadalában. Azt mondta: — Nincs még veszve Magyarország! Vagy négyezerötszáz emberével Erdélybe akart nyomulni, azt hitte, hogy a harezof még tovább lehet folytatni. De csapata egyre fogyott s mikor hirét vette, hogy Bem is elhagyta az országot, letette a fegyvert az os.- trákoknak, amiért kegyelemből Őtet is csak főaelövette Haynau. 1815ben született Nagy-Bec-kereken. (Dessewffy Arisztid) nem messze a török ha ártól vette hirét a világosi kataszrólának. Menekül íetett volna, de nem tette, hanem megadta magát régi bajtársának, Liechtenstein altábornagynak, eki megigérte neki, hogy a számkivetésnél is enyiíSü büntetést fog részére eszközölni. Ám azért ő volt a harmadik, akit főbelőttek. Liechtenstein ezért heves szemrehányást tett Haynaunak, aki igy vágott vissza : — Hiszen én megtartottam a szavamat, a büntetést golyóra enyhítettem . . . (Schweidel József) Mészáros Lázár hadügyminiszternek volt egyik legbuzgóbb oszíáíyfőnÖL e. Részt vett a napoleoni hadjáratokban is, s igy volt alkalma Parist is látni. Sok évi távollét után ismét hazájába kerüP, hol őrnagyként állott a magyar ügy szolgálatába. De már 1848 októberb u tábornokká lett s mint ilyen nagy tevékenykedet fejtett ki az újonnan alkotott magyar hadsereg szervezésében. A haditörvényszék kötél halába ítélte, de régi bajtársa Haynau lojalitásból c ak főbelövette őt is — negyediknek. (Nagy Sándor József) mindig azt mondotta, nem bizik Görgeiben. A debreczeni csata után már nyíltan ki is jelentette, hogy árulója leíz a ma^yai ügynek. Annál na gyobb tisztelője volt Kossuthnak, kit nem egyszer figyelmeztetett is Görget ténykedésére. Vitéz katona, lelkes katona volt. Negyvenötéves korában oltotta ki életét Haynau pribékje — bitófán. (Aulich. Lajos) döntötte el az isaszegi csatát, Vitéz katona, határozott jellemű férfiú volt. Buda bevétele után ő vette keiébe a hadügyek vezetését. Mikor a magyar kormány leköszönt, ő Görgeihez csatlakozott, hogy utóbb osztozzék társai sorsában. Poszonyban született 1792-b=n, ő is részt vett a franezía háborúban, amiért aztán Haynau akaaztófával jutalmazta. (Török Igná'z) Görgeinek ós Klapkának is tanárja volt a hadmérnöki tudományokban. Gödöllőn született 1795 ben. Komáromot ő mentette meg a magyarok számára. Amiért is a magyar kormány tábornokká nevezte ki. Mikor a szabadság Ugye hanyatlani kezdett, őt rendelték Szegedre, hogy az erődítési munkálatokat keresztülvigye. Teljes lélekkel látott hozzá a nagy feladat megoldásához. — Ezeket a sánezokat jól meg kell csinálni, — mondta komoly hangon, mert itt ha megbukunk, Isten bizony felakasztanak . . . És a kopasz tábornok sejtelme szumoru valóra vált . . . (Knézich Károly) a második rácz volt a magyar hadseregben, Veliki-Gyergyoveczen született 1808-ban határőrvidéki katona családból. Damjanich vörössipkásait ő is sok diadalmas csatára vezette. Mint vadrácz került Egerbe, ahol megismerkedett a derék Kapitány családdal, amelynek egyik szép sarját nőül is vette. A derék magyar nő magyarrá telte a férjét is, hogy honvédéit akkor sem hagyta el, mikor már reményvesztetten állt Sarkadnál. — Akasztófát neki is! — mondta Haynau s a fiatal táboruok bitófán végezte életét, szép fiatal özvegyet, — s két kis árva leányt hagyva maga után. (Pöltenberg Ernő lovag) német volt; Bécsben született 1813-ban. A bécsi f. rradaimat elfojtották, ő háta magyar ügy szolgálatába lépett. Győrnél aratta legszebb babérait, hol 12,000 emberrel tartotta magát Haynau 75,000 embere ellen. Mikor végig nézett társain a bitófa alatt, egykedvűen jegyezte meg: — Mondhatom, hogy gyönyörű deputáczió megy az Úristenhez a magyarok ügyében reprezentálni . . . (Damjanich János) akkor ér>zte a legnagyobb fájdalmat szivében* mikor me^ kellett válnia derék vörössípkásaitól. A balsors ugy akarta, hogy szabadságharcunknak e kiváló alakja egy sétakocsizás alkalmával lábát törte. — Félek, nagyon félek, — sóhajtotta bekötözött lábára mutatva — hogy ez a láb sirba viszi a szabadság ügyét is . . . Igaza volt. Ha Damjanich megmaradhat tevékenysége mellett, ki tudja, nem másképp alakultak volna e a magyar szabadságharcz dolgai? (Gróf Leiningen- Westerburg Károly) feltétlen hive volt Görgeinek. Németországban született 1819-ben, uralkodócsaládokkal volt rokonságban. Igaz barátja volt a magyar ügynek a rettenhetetlen katona. Uj hazáját becsülettel szolgálta, s bár sok borsot tört az osztrák orra alá s Görgei maga kérte, hogy meneküljön, Leiningen maradt 8 osztozott bajtársai sorsában. Bitófán végezte be életét a fejedelmi sarj . . . (Lahner György.) a központi fegyvergyárnak volt vezérfelügyelője. Beszterczebányan született 1816-ban. 1848-ban Kassán állomásozott ezredének 3-ik zászlóalja, melynek ő volt a parancsnoka. Előbb a rakonczátlaukodó ráczoknak a megfékezésére rendelték a délvidékre. Ő is hű maradt azután is a magyar ügyhöz. Emberi erőt meghaladó igyekezettel szerelte fel az ujoncz honvéd csapatokat. Kossuth meleg elismeréssel adózott a derék férfiúnak tábornokká nevez'e ki, — Haynau pedig fölakasztatta. (Gróf Vécsey Károly) a világosi katasztrófa után vagy hétezer emberrel bolyongott reménytelenül. Bem apó keríe, hogy nyomuljanak Erdélybe, hátha még lehetne valamit csinálni? Ő azonban elvesztette minden bizodalmát a haza jobb sorsra fordulása felett. Augusztus 21 én, tehát nyolez nappal Világos után, ő is letette a fegyert — az oroszoknak. És ezt olyan nagy bűnnek vették, hogy daczára igen nagy befofyásu rokonainak — nővére udvarhölgy s Ferencz József trónörökös nevelője volt — Haynau magánkívül kiáltott fel: — Fel kel! kötni! — Ő legyen a kilenczedik .. .