Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-09 / 6. szám

líl, év. IS&5. február 9. 6. szám. iüjífisetéri fcr: ígf (rrn A koron*. évra S koron*. Stgyed érrt 1 kor. £gy«s uim 8 fillér. Hirdetések di.jan megegyezés szeri t Nyilttér sora1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlasaics utez* Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELIÍNI HETENKÉNT CS-CTTÓR-ROKIÓLT EST B. A gomba. Jelentékenynek tartottam én a mult héten is azt az ujságczikket, melyet Haerter tanár irt a „Magyar Paizs" 4. számában az emberevő gombáról. Most még jelentékenyebbnek kell tartanom, mikor látom, hogy messze innen, Kolozsvárt is visszhangot keltett. Fel is kell rá hivni a figyelmet mindakettőre. Alig hinné az ember, hogy az a kis gomba, az a láthatatlan kis gomba is pusztitja a magyart. Pedig pusztitja. Zalaegerszegen kézzelfogható példák vannak a gombás házakra. És sok példának kell lennie. Nem is lehet máskép; mert ma még az erdőn lombodzik a fa s egy hónap múlva már ajtószárny a palotában. Már pedig nem épitenek másként az egész országban. Tehát sok gombás háznak kell lennie az országban. A rohanás korszakában élünk, hogy ne mondjam őrültségnek. Pár hét alatt felépítenek egy 10—20 ezer koronás házat. S papír korszakban élünk, hogy ne mondjam a í-zélhámoitág korszakának. — A ház oldala, mely arra volna hivatva, hogy századokig ellentálljon a viharoknak szépen ki van ugyan festve, mint a japán-legyező, de ölyan vékony is, mint a papiros s az északi szél keresztül fú rajta. És a könyelmüség korszakában élünk, hogy ae mondjam a lelkiismeretlenség önző, bűnös korszakának. — Építünk házat, nem azért, hogy az embereknek javukra legyen, hanem inkább csak azért, hogy pénzt kapiunk érette. Épitünk gyorsan, papir-fallal, fedéllel, nyeí^'T^T^ontosabb ez, még a Tisza bukásánál is. Kalifából, melyben a halál csirájafészkel. — Építünk igy öntudatlanul s akkor buták vagyunk; és épitünk igy öntudatosan. Akkor gonoszok vagyunk. P-dig mennyi „szakszerűség" van ebben a mi világunkban! És mennyi ellenőrző hivatal ! Agyon őrizzünk egymást. Oh, azok a láthatatlan apró kis állatkák megesznek bennünket, mégis ézrevétlenül. Pedig nagy a tudományunk. Nagy! A csillagokat vizsgáljuk s megbotlunk a földgöröngyében.— Virággal ékesítjük kalapunkat s penészvirág díszlik a házunkban. — Elbizakodottságunkban sokszor hadat izenünk az Égieknek, pörbeszállunk az Istennel s itt lent megesznek a tetvek és a gombaférgek. Borbély György. A penész-gomba, mint a családtagok gyilkolója. Lecél az alapitóhoz. Kolozsvár, l'J05 jauúár 28. Kedves Gyurka! A M. P-ot, melyet te alap tottál es mint életerős orgánumot lódítottál KÍ a magyar közgazdaság fej lesz'ósere, en hétről-hétre ha csak időm engedi, elejétől végig oivasom. Megakadt a szemem most is „A házi gomba'' czimü czikken. Nagy dolog ez Gyurka. Te talán nem is sejted. Ez a parányi fonál, meiv az első érintésre elszakad, éppen elég alkalmas arra, hogy sok em >er elete fonalát elszakítsa. Ezéit nagyon örvendem, hogy akadt lap, melv ennek az orgyilkos házibalátnak a penész gombának (nevezzük ezen a néven) a leleplezésére másfél hasábot szentel. gass csak ide: A penész gombáról nekem régen álmom sem volt. Ez Kolozsvárra 20—30 éven belül, az ujabb építkezésekkel cseppent be. Kezdetben, (1870—85) nagyon szórványos volt. 1887-ben halt meg egy öreg előkelő hivatalnok jó ismerősöm, aki különben egészséges ember volt egész életén át. Meghalt, a miatt, mert a Monostor utczában levő lakásán fellépett a penész gomba s tüdejét megtámadta ós rövidesen megsemmisítette. Én eztHlig tudtam elhinni, fontosságot alig tulajdonítottam a halál-oknak, mert az elhunyt öreg volt s az öregség maga is halálos betegség. Abban a lakásban, amelyben ón jelenleg lakom, az az egyén, aki 1872—86-ig lakott, csont szúban halt el. Halálát mint mondták, a penész gomba okozta. Megkísértette szegény kiirtani ezt a gyilkos növényt, de ugy látszik nem sikeiült neki. Ennek lett áldozata utódja is, I. G. aki a lakásban 10 éven belül, leszámolt az élettel. A lakásba ő utána A. K. jött, ami régi kö^ös jó baiátnnk, mesterünk; 1892 ben hurczolkodott be. Két óv múlva elhantoltuk. Tüdejét megemésztette a szoba levegője. Özvegyet, négy árvát hagyott. Tudod, mennyit kellett dolgozni, mig ezek sorsát biztosítva lát'uk. A véletlen ugy hozta, hogy 3 év múlva 1897. tavaszán én költözködtem ebbe a lasásba. Sok volt benne a sváb bogár és sok voh a penész gomba. Ez a gomba egeszen megemésztette a padlót. Azonkívül még a kémény fenekén is kinőtt. Sőt az ajtó felek fa anyagát is megtámadta. Nekem tudomásom voit arról, hogy itt nem egy ízben már irto hadjáratot folytattak a gomba ellen. Ugyan ezt ismételtem tehát én is. Arra, hogy az egészségben is kárt tehet, a többiek sem gondoltak, ,hát én sem törődtem vele. A mint a te lapod czíkke előírja, azonképen cseréltem ki én is a padozatot; az ajtó feleket. Az uj padozat alá, lapod czikkének előírása szeGsefegés a babonáról. Irta: Reviczky Ima. Grimm a liiies meseíró, a babonáról azt állítja, hogy az embeiiség alsó osztályának a hite a mindene, melyre a házában naponta szüksége V»B. Én meg a rooi:dó vagyok, hogv az emberek akkor is babonásak, hogyha a „féltő hét ezeihez" is taitoznak. És kevés ember kivételével, mindenki, aki a saját szivtbe bewületeten bele markol, ott tgy kis Kurdikot fcg találni, amelyben pékháló van. Ez a pókháló pedig a babona. Ezt aztán a legptdánsabb uri dáma is ott szépecskén megtűri. Holott szalonjában világéit se tUrné meg. A babona olykor veszedelme* mérveket ölt. És a boezoikánypeitk idejében a máglyára is vezetett. Nem is kellett több hozzá, mint egy cscdálatos szempár, mely fölött az ives szemöldök összenőtt és melyről azt állították, hogy az embereket megigézi és meg volt a — boszorkány. Hanapság meg sok szép szem az embert megigézi és soknak a megrontója két „fekete gyémánt," vagy pediglen kék lazarkő. Nos és nem kerül a — máglyára. Azonban a babona némelykor igen egyszerű ártatlan dolgon alapszik, például, egy égő szikra selj a kandallótól ball ki, látogatót jelent, a fjertya reigéee levelet. Ha a bal tenyerünk viszket, akkor pénzt kapónk. Ha meg valakinek a tyúkszemére hágunk és annak viszket a jobb kexe — akkor baj van. Ha a bal szemünk viszket akkor a kedvesünket meglátjuk, vagy pedig távoli rokonunkat. És ha a jobb szemünk — akkoi kellemetlen hiit kapunk, stb. Nos ntmesak a „gyenge nem" babonás, de olykor az eiős férfi is. Olyik legény ember, el se menne lányos házhoz az első látogatóba, mielőtt házi orákulumát meg nem kérdezi. Ami nem més mint a felvarrott gombjai. Ezeket számlálgatva kérdi: „Menjek ?" „Ne menjek ?" És ami ki jön, az aztán olyan szent igaz, mint ha a delübeli orákulum mondaná. Sőt az ó-göi(igök is babonásak voltak. Es azt mondták, hegy nem tzabad valamit, vagy valakit hangotan megdicsérni, meit az istenek meghallják és megirigylik az embertől a szerencsét. — De aztán ez f>e igaz ám. Mert a távol keleten a „kis sárákat dicséri az egész világ és mégis mellettük van a harczi szerencse. És szorítják az „atyuskát". . . Hamlett meg mondja, hogy olyan dolgok történnek a nap alatt, melyeket az ember meg se álmodik. És az igaz lehet, mert hisz a jó Tisza Kálmán is, mondják megálmodta, hogy milyen zene-bena lesz a parlamentben, mikor a kormányrudra kerül az ő tia Pista gróf. És egyszer volt egy szép ifja menyasszony, rózsanyiláskor volt az esküvője és mire újból tavasz lett, rózsák nyíltak a — sirján ... Ki hitte volna! . . . Sok ember hisz az álmokban. Kivált a szerelmesek és a Intris asszonyok. Azért egy könyvnek sincs olyan keletje, mint az álomkönyvnek. És ha midjárt oda is ég a rostélyos, a szakácsné addig meg nem forgatná, mig az egyptomi álom könyvben ki nem keresi álma jelentését. Mindenki hajlandó túlvilági dolgokra vonatkozó közleményeket elolvasni és elhinni. Kivált a bald gtalan szerelmesek. Azok szegénykék, még ugy vélekednek, hogy a szerelem a tul világ mesgyéjén is terem és ott aztán — boldogít. Azért is homlok-egyenest bukdácsolnak a másvilágra, esznek, isznak ciaukálit, kénvirágot, gebulát es mákleve. Golyót röpitnek a szivükbe, tőrt szúrnak a keblükbe és bele ugornak a Dunába, vagy pediglen más folyóba. Nos és nékik nem keserű a halál. Miért is lenne az? Mikor még a biblia is azt mondja: „Halál hol van a te tulánkod?" Schiller a német poéta meg azt irta: „Élni fognak a halottak is." Egy angol iró pedig azt állítja, hogy: „A szerelem erősebb mint a halál." Az ember szinte beleszédül a végtelenség oczeánjába, hogyha a lengyel költőre* Mieczkieviczre gondol, aki azt irta, hogy: „Szeretni foglak századokig ós századokig. . .* Eh mit! A szerelem is csak olyan lehet miot a szappanbuborék. Tart a mig tart ... és „elszlik mint a buborék ..." No nem ? A spiritismusnak is számos hive vau. Pedig ha okuláris szemmel nézzük meg a dolgot, a spiritismus se más mint — babona. Persze van mellette egy kis hókus pókos is. No meg a fizikán alapuló tudomány. A pogányok és a mohamedánusok még o'yao csekély dolget is elhittek, hogy pénteken a körmöt levágni szerencsét hoz. Egy tyúkkal azon ut találkozni pedig szerencsétlenséget jelent. Pávatoll a házban csivakodást okoz. Borostyán pedig betegséget idéz elő. stb. Olyik balerina még most a huszadik században is babonás és harminez tüll-szoknyácskájának