Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-14 / 37. szám

1905- szeptember 14. M A G Y A B PAIZS Különfélék. A gyümölcseczet, másképen boreczet készítése már kevés helyen van gyakorlatban. Kiszólította a „spiritus"-féle gyári eezet. (Több helyen zsidóeczetnek hívják), melyet a boltban árulnak, hogy rontsák vele a tüdőt. Csehországban a takarékos falusi háztartásokban a hullott férges megzúzott, rothadni kezdő gyümölcsöt nem dobják a szemétre, hanem ecetet készítenek belőle a következő eljárás mellett. A fe.ntemiitett, megzúzott halladékgyümölcsöt fazékba öntik, néhány hétig a konyhában meleg helyen állani hagvják s amikor a barnaszinii lé eczetszagu, palackba fejtik es így használják el. Egészséges jóizü eczet egészséges érett gyümölcsből akként készül, hogy a gyümölcsöt megtörjük vagy megreszeljük, kisajtoljuk és eresztjük mint a bort. A zajos erjedés után a bort lefejtjük a seprűről és a kifejtett tiszta folyadékot bőszáju üvegbe helyezve, eg* darab, eezetbe áztatott házi kenyeret teszünk bei., AZ üveget ezután 20—25° meleg helyre tesszük és azt naponta felrázzuk vagy felkavarjuk, hoev a képződött eczet-élesztő egyenletesen elkeveredjék és az abban levő borszesz ecetsavvá átalakuljon. Ez az átváltozás 8—10 nap alatt megtörténik s ekkor a folyadék tisztája üvegekbe, fejthető és az hűvös heiyea — bedugaszolva — fektetve < Itartható — Már többször irtunk erről s mindig ismételjük, milyen istenáldásként gazdag gyümölc&őskert ez a Zalamegye s mennyi gyümölcs elrothad, ndg a gazdaaszzonyok vásárolják a zsidóeczetet. A. szerk. levele É. Sümeg. Köszönöm. Felhasználom— Htt. Zalalövö. Igaz az. Köszönöm a figyelmeztetést. — Z. G. Gyorsziget. Attól függ milyen nagy terjedelmű. Kisebbek egy koronások. Gondolataim a Béymagyarositásról. — E3zmetöredék. — Irta: Békefi Elek. Minden ember legyen ember és Vörösmarty. magyar. Romlott szív és romlottt elme, Kit hazája hő szerelme Szép tettekre nem lievit. (Magyarosítás és névmagyarosítás.) Sok mód, különféle eszköz áll rendel kezesére egve3 embernek, társatágnak, egyesületnek, de főleg a kormanyBak arra cézve, hogy e heterogen elemekből alló hazát, hol minden egyes ap;ó nemzetiség alkalomadtán a saját éidekeit dedeigeti, a KÖZÖS magyar nyelv elsajátítása áitai „egy szív, egy lélek'

1 szerinti hazafias érzésre és gondolkodásra terelje. Az egyes ember is tehet annyit, hogy például gyermekeit kiadja egy bizonyos időre a magvar ajkúak közé ,,cserébe" ; igy elsajátíttatja velők a honi nyelvet. Ha egy-egy német községben csak 10 12 ilyen magyar „csere gyerek" tartózkodik egy és ugyanazon időben, már ennyi is hiíaimasaii előmozdítja a magyar nyelvet német ajkú iskola-társai es házi környezetében, ha pedig megérkeznek a cserében levő német gyermekek ; ők labdázás és egyéb játék közben, már csak azért is magyarul konvertálnak, hogy a játék titkait egymással közölhessék ; továbbá, hogy magyarul nem értő társaiknak mintegy „hosszú fogakat csináljanak." Társulat, egylet a maga kebelében igen szép eredményt mutathat fel e tekintetben : ott a péida: lám a főváiosi kereskedők csali rövid ideje, hogy kibontották a zászlót, és máris országszerte viszhangzik a rá irt szép jelszó: ker eskedelmünk magyarosítása. ivormányuuknak törvényt alkotva elrendelni a magyar nyelv tanítását, minden idegeu ajkú nép iskolában s a mi a fő —• őrködni, hogy e szép hó nagy hordenjü törvény ne csak a papiroson nguráljon, hanem a legnagyobb felügyelettel bírjon : igen szép és hazafias intézkedés. Nem kis jelentőséget tulajdonítunk mi továbbá magyarosításunk ügyében a „névmagyarosításnak * (A névmagyarosítás nem puszta forma.) Oh, hió/.' ez csak forma! külsőség! fogja ki-ki mondani. Pedig nagyon a ienyegr j ható dolog s csak látszik csupán külsőségnek a névmagyarosítás. Mert a ki nevét magyarosítja, már a nyelvet is kívánja, óhajtja beszélni tudni s törekszik elsajátítani ; egyáltalán — tapasztalatból beszélünk — igy áll a dolog: A ki nevét magyarosítja, ha magyar ajkú, e oiok írójával igy kiált fel: Nemcsak szívvellélekkel, és anyanyelvre nézve akarok magyar lenni, hanem név tekintetében is, ^iki idegen ajbu és nevét magyarosította vagy ezt tenni szándóka van, igy kiált fel: „ . . . De nemcsak ezen magyarosított nevem ós a bennem idegen ajkú létemre is meglevő, lakozó hazafias érzés, gondolkodás szerint akarok magyar lenni, hanem kiváuom Petőfi és Vörösmaity, Kossuth ós Deák zengzetes szép nyelvét érteni és beszélni tudni is!" Álljon azért talpra ki-ki a maga helyén, a tanár a katedrán, a pap a szószéken, a hírlapíró a sajtóban, a társadalom mbere a maga körében és buzdítsa mindig, serkentse, szüntelen a nemzet fiait e hazafias szép cselekményre. Magyarosítsuk neveinket tömegesen! óh mert nagyon is itt van az id_eje (láthatjuk különösen e mosdani politikai helyzet által szemléletünkre felvetődött tanulságokból), hogy ne csak meghallgassuk, hanem meg is tegyük, kövessük a költő figyelmeztetését: „Oh nemzet eszmélj, eszmélj, Becsüld meg tenmagad Gyilkold le szolga-vágvad, Mely külföldhöz ragad." (Folyt, köv.) Kalotaszegi Népszokások. Kalotaszegnek nevezik Kolozsrnegye nyuszi vidékét, a Viegyásza havas környékét, amelynek népe magyar és oláh. Az itteni magyar nép elvolt szigetelve a magyarság zömétől s beékelve idegen nép közé, — de azért nem veszített semmit a magyarság jellegéből, sőt a régi magyar szokásokat még hüebben megőrizte, mint a magyarság zöme, viselete pedig igazán ősrégi ós festői. Ezekről ekarok elmondani egyet és mást. 1. A népviselet. A kalotaszegi férfi pörge kalapot, bo ujju inget és vászon gatyát visel hegyes óriu csizmával nyáiot át. Télen báránybőr cüveget, csípőig érő kék posztó kabátot, fehér gyapjú szövet nadrágot, hegyes órru csizmával. Ezen felül viselik a juh bőrből készült kózsokot, (bőrkabát) melyen a gyapjú rész is rajta van belölfelől. A nők viselnek fejők n oiajas szövetű tarka kendőt, hárásszal kívánt ss.Uk ujju gyolcsinget, hófehér vászon alsószoknyát, sárga vagy veres posztósszegélyü úgynevezett moszulyt fekete ujja', czifra-ráncokba szedett és kivárt kötényt és hegyes órru piros bőrű csizmát. A muszuly azonban a derékon kétf 'ől f 1 van aggatva a csípőre, hogy látható legyen a sárga, vagy veres posztó széles szegélye. A leányok templomba menéskor e?en kívül viselik a gyöngyökkel kirakott pártát és a gyolcsing mellé hófehér gyolw „fersinget" piros csizmával. A pártáról a sok nemzeti szalag csüng le a háton. A leányok varrják a híres kalotaszegi varrottas asztalfutókat, abroszokat stb. 2. Étkezési mód. A kalotaszegi nép tavaszi munka beáil'ával — egészen az őszi munka befejeztéig naponta csak ké'szer es3ik főtt ételt, u. m. reggel és esce, meg délben csak száraz ételt eszik künn a mezőn, m°ly áll kenyérből, juh túróból és szalonnából. Telen már reá érkezik naponta háromszor is főzni a gazdasszony. A főtt óielük hussa! főtt egres, (pöszméte) r'biszke, alma, krumpli és tészta levesek, meg zöld ée szemes paszuly (bab). Süit hust csak ünnep napokon esznek. 3. Ünnepi szokások. A kalotaszegi népnél legnagyobb ünnep a karácsony ünnepe. Erre készülnek is nagyon, különösen a fiatalsáe. A fiatalság, a legények már azeiő

ft pár héttel tanulnak estenkint zsoltári énekeket, melyeket karáesonia virradó éjjel elénekelnek künt az ablak alatt éjjel minden gazda házánál Az énekek karácsonyiak mint pl. Krisztus urunknak áldott születésén, stb. Igy járnak háztól házra egész éjjel,,énekelve mindenütt, a hol magyar lakik, s a hol az ének hallatára azonnal felkelnek, gyertyát gyújtanak es ugy hallgatják végig az eneket, mely után bekövetkezik a beköszöntő, melyben a gazdának egész évre szóló sok minden jókat kívánnak. Ennek végeztével a gazda őket egy kalácscsal ós italial ajándékozza meg, melyeket a legények az ünnepnapok alatt tartott tánczmuíatságban fogyasztanak el időközben. Karácsony első napján délután megkezdik a tánczot egy lányos háznál, a hova minden legény meghiv egy-egy leányt szülőitől a hol foly a tánc késő estig. Másnap reggel zeneszó mellett táncolva mennek végig az utczán a templomba a legények, de a templom kerítésénél elhallgat a zene és ott várják meg a zenészek a templomból kijövő fiatalságot, mely tánczolva megy egy másik leányos házhoz, hol egész nap táncolnak. A gazda illedelemből ebéddel és vacsorával az összes legénységet megvendégeli az nap. Ép igy foly le a tánc ünnep harmad napján is, mivel három napos az ünnep. Karácson másod napján reggel köszöntik az Istvánokat, mig harmad napján reggel a Jánosokat, hol nagy evés és ivás közt foly le a névnapi köszöntő. Tájékozásul ide írok egy névnapi köszöntőt. Hogy a rózsás hajnal pirosssan hasada, Es a csendes éjjel égről eiszalada Jó emberünk tovább ágyba nem marada, Mert nevenapjára mára felvirrada. Én is félre tettem minden más munkámat Versek írására forditám pennámat Élj hosszü életet, ne lássál bánatot És a zöld ágról is szedjél gyöngyharmatot. Szives kívánságom ez már utoljára Hogy világi élted terjedjen sokára Kívánom, hogy éljél mindenek hasznára Többször is viiadjál nevednek napjára. Sokszor érhessed meg áldott neved napját Ölömmel békével d'cső szent hajnalát Éle'ed párjával, kedves családjával És hozzátartozó több más rokonával. Legyen hát az Isten éltüknek vezére Végre juttassa el szeut szövetségébe, A Jézus Krisztusnak színe látására Az örök életnek örök bírására. Ezen névnapi köszöntőt ugy irtam le, a hogy azt a uép használja, csak a kétféle megszólításon vMitoztatiam. A húsvéti és a pünkösdi ünnepeken hasonló módon mulat a fiatalság csak akkor nem énekelnek éjjel és nem is gyűjtenek kalácsot, hanem otthon esznek. 4. Aratási szokás A kalotaszegi népnél szokásos, hogy akinek sok aratni valója van, az meghívja egy napra a falu fiatalságát, hogy arassa le egyszerre gabonáját „kalákába", A kaláka abból áll, hogy a gazda fogad czigány zenészeket, kik hajnal hasadtával bemuz.sikálják a falu fiatalságát ós összegyűltig gvorsan zeneszó melVt. Zeaeszó mellett mennek ki a mezőre aratni és zeneszó mellett aratnak a munka végeztéig. Reggelire ós déli ebédre a gazda hússal főt ételt ad a fiatalságnak. A fiatalság meg gyorsan dolgozik, hogy mentől hamarább végezze a munkát, mert a munka végeztétől — estig levő időt eltáncolhatják. A víg és gyors munka mellett elég jól do!goznak. D; már ezen szokás is megy H a divatból. 5. Keresztelési szokás. A kalotaszegi népnél mai napig is divat a nagy keresztelő, — de csak az első gyermekeknél, mely alkalommal összehívja a gazda minden legénykori jő barátját feleségestül a komaságba, hol aztán nagy evés és ivás van, s a kic inek meg sok keresztapja, ugy hogy alig tudja kikeresni közülök később a fokereszt apát. Igy természetesen az egész falu népe komaságba jut egymással. 6 A halotti tár. A kalotaszegi nép halottját nagy pompával temeti el, s a temetés után nagy fórt tart, melyre módja szerint meghívja a falu nagyobb, vagv kisebb részét. A tór is nary evés és ivással jár, de ott már halotti enekeket énekeinek és eldicerik a halott érdemeit. Mindez.ekből tárható, hogy a magyar nép mindenütt vendégszerető es mulatság kedvelő, — de dolgos és vallásos is, mert a templomot szoigatmasan járják. Há^ra volna még. hogy a kalotaszegi nép lakodalmi szokásairól is írjak, de tnnek leírása oly hossz is, hogy azt más alkalomra hagyom. Kaloíaszentkirály. Vincze Ferencz. Szentsncziák egy iparosnak készülő ifja számára, ami jó a kereskedőnek is. (IX.) Kivonatolta: KI. E. Az üzletben és az életben való viselkedésre nézve is sok jó tanácsot ad az öreg, melyekből ide igtatjuk a következőket: