Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-07 / 36. szám

«!, év. Zaiaegiersieg, 1905 szeptember 7. 36> SJü'.á *r>, Q: fiitfeSd ár: Sgj é?r« 4 korosa. 2 korona. a»gy»d évrt 1 kor. afgjcs 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Wyilttér sora 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivats.: Wlassics-utcü Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOt MEGJ ELBNIE HETENKÉNT C S "ŰT.' Ö R T O K Ö N ESTE. Néhány megjegyzés Borbély György urnák a honi ipar pártolásáról irt közleményére. Igaz örömmel olvastam azokat a hazafias érzés sugaita gondolatokat, miket Borbély György ur e lap hasábjain a Feszthy-féle iparpártolási felhívás kapcsán kifejtett. Bár csak sok ily Borbély György akadna az ország minden vidékén, aki a hazafias, nemes eszméket ily igaz lelkesedéssel felkarolja és lelkesedését szóvá! és Írásban a társadalomra is átplántálja. Ilyen ömetlen és bazafiasan érző egyének társulása a honi ipar pártolásának eszméjét bizonyára sikerrel valóra válthatná. Borbély györgy ur ugy látszik a gyakorlatból ismeri a hazai közgazdasági viszonyokat és ennek a tájékozottságnak tudható be az, hogy Feszthy Árpád még teljesen nem is részletezett iparpártolási tervezetét helyesen fogja fel, és belátja azt, hogy Feszthy Árpád actiójának a Magyar Védőegyesülettel karöltve keli haladnia. Nagyon helyes az a felfogása is, hogy az iskolában kell kezdeni a társadalom reformálását. A mai ifjus isrot ugyanis rnég lehet oly szellemben nevelni, hogy a honi iparkodásnak erős támaszai legyenek idővel. De erre égető szükség is vau, mert a inai magyar társadalom végtelen közönynyel nézi az ország gazdasági életerejének folytonos ernyedését és keleti fatalizmussal törődik bele a folyton rosszabbodó viszonyokba, a helyett hogy nagy lelkierővel nekivetué magát a r< generálódás nehéz, de létfentaitó munkájának. A hazai ipar társadalmi támogatására alakult Magyar Védőegyesület (Budapest, VIII. Bezertdi u. G.) prograrnmjáuak egyik legfontosabb ponija éppen a tanuló ifjúság ne velésének olyan irán vitása, hoí.y az iskolában a honi ipar pártolásának eszméje szeretettel karoltassék fel. E végből olyan tervezet elkészítésével foglalkozik, amely a tanári és tanítói karnak lelkes támogatásával képessé teszi őt a fogékt ny gyermeki lélekbe a hazai ipar íodás eiedményei iránt szert tetet beoltani. E'.zel a Védőegyesület egyúttal kiküszöbölni reméli a/t az oktalan ellenszenvei s, a mivel a fiatalság az ipari és kereskedői pálya iránt viseltetik. Hogy pedig az iskola és a családi otthon közt e tekintetben ne legyen ellentét, az anyáknak a támogatását is biztosítania kell az egyesületnek. Ennek elérése érdekében az egyesület már mult évben érintkezésbe lépett a Magvarországi Nőegyesületek Szövetségével, amelynek sokatérő támogatásával a családi otthon is lelkes támaszává lehet idővel a honi ipar támogatására irányuló actiónak. Ily módon sikerülni fo^ majdan erős, fejlett magyar ipart és nagy páros osztályt létrehozni. Hogy pedig ennek az iparnak termékei e hazában és annak halárain kivü! is ktlendők és versenyképesek legyenek, meg kell feleíelniök annak a két feltételnek, hogy magyaros jellegűek és művészi Ízléssel készültek legyenek. Itt jut azután Feszthy Árpádnak és művésztársaiuak igazán tág terük a Magyar Védőegyesületben, illetve ennek a boni ipar fejlesztésére irányuló törekvéseiben és mozgalmában. Borbély György ur közleményében egyebek közt felhívja a Feszthy-féle szövetséget, hogy számitsa ki, mennyi a hazai fogyasztás és mennyi a hazai termelés a szövő-fonó iparban. Hát ezzel, hála a meglevő közgazdasági intézményeknek, nem kell sem a Feszthy-féle szövetségnek, sem a Magyar Védőegyesületnek foglalkoznia. Össze van az a lehető legnagyobb pontossággal állítva és legutóbb a kereskedelmi minisztérium által kidolgozott iparfejlesztési emlékiratban részletesen ki vau mutatva. Hat biz ez:ek szomorú adatok! Igazolják Borbély György urnák azt, az állítását is, hogy nagyon sok pénzünk vándorol ki ruházati czikkekért a külföldre. Az összes kivándorlókat el tudnók látni munkával, ha mind e czikkeket itthon tudnók előáliitani. Abban a hiszembea azonban csalódik Borbély György ur, hogy más egyébbre nem is kei] pénz. Méltóztassék csak neki elol\ ásni az említett emlékiratot, majd meglátja, hogy vaj- és fémárukért, papírárukért, faárukért, bőrárukért, üveg- és porczelánái ükért, gépekért, szeszesitalokért, sőt élelmi és élvezeti czikkekért is hány milliót visz fl tőlünk évente osztrák szomszédunk. Csak ipari munkadíj lejében is mintegy 400 millió koronával adózunk évenkint a külföldnek. Hogy ezekre nem is gondolt Borbély György ur, azt abból is következtethetjük, hogy a Magyar Védőegyesület és a Feszthyfele szövetséget csak arra az egyre hívja fel, hogy ezek egész tekintélyükkel és erejükkel hassanik a társada'omra, a kormányra, a ga«da<í emberekre, oly czélzattal, hogy iegaiabb is m nclen vármegyében állíttassák fel egy ruhakészítő gyár. Hej! Pedig nem csak ruhakészítő gyár kell nekünk, hanem sok mindenféle gyár! Csakhogy — és ebben Borbély György urnák tévedni méltóztatik — ezeknek a gyá raknak létrehozása nem e társadalmi egyesületeknek vagy szöveteiknek feladata, hanem a kereskedő tőkéé. A Magyar Védőegyesületnek, de hihetőleg a Feszthy-féle szövetségnek is — melv utóbbi különben tudtunkkal az előbbivel karöltve fog működni — csak az lehet a feladata, hogy a magyaripar sorsa iránt közönynyel viselkedő társadalmat lethargiájából felrázza, hogy tudassa a magyar közönséggel, mit. állit elő a honi ipar és mit közvetít a hazai kereskedelem versenyképes áron, Ízléses kivitelben és jó minőségben. A társadalmi egyesületek cs k erkölcsi uton hathatnak a társadalom egyes rétegeire, hogy ezek vállvetett erőlködéssel akadályozzák meg az idegen és többnyire selejtes áruk beözönlését, röviden szólva: vásároljanak magyar árukat. A magyar közönséget a hangzatos magyar jelzések alatt beözönlő selejtes idegen artiKkal való megtévesztéstől megóvandó a Magyar Védőegyesület minden valóban hazai árura az egyesületi „védőjegy" alkalmazót engedélyezi az iparosoknak és gyárosoknak; hogy továbbá a közönség megtudja, melyik kereskedőnél kaphat valódi hazai árukat, a hazafias kereskedőknek „kirakati védőtáblái" ad az egyesület. Ezenkívül most dolgozik az egyesület oly ipari és kereskedelmi czimtár összeállításán, amely a honi árut termelő iparosoknak és honi árukat árusító kereskedőknek czégét és czikkeit közli a nagyközönséggel. Buzdítani szóval és Írásban, agitá'ni az egész országban, tájékozást nyújtani ipari ügyekben, a tisztességtelen versenyt leleplezni, a közönyt ostorozni, stb. ezekből áll és állhat a Magyar Védőegyesület tevékenysége. Ha azután ezekkel az eszközökkel sikerült neki a közönséget a honi ipar tettekben nyilatkozó pártolására megnyernie, szóval ha majd a magyar társadalomban élénk lesz a honi áruk vásárlása iránti kedv, akkor n a-d kapva kap a mozgó főne a ki; álkozó jó alkalmon és a szükségletnek megfelelően sorra állítja, fel a magyar gyárakat és ez által fejlődni fog a magy ir ipar magától is. E mellett a társadalomnak meg fog maradni továbbra is az a feladata, hogy a segítségre szoruló, törekvő, és munkát készítő kis iparosokat buzdítsa, támogassa, a hazai és népipart felkarolja. Az ifjú nemzedekbtn a munkás élet megbecsülését, megkedvelését serkentse, oda hasson, hogy a társadalom áldozatkészsége a dolgozni tudó munkanélküliek nyomorát ne alamizsua nyújtással, de a becsületes munka keresetével enyhítse, a polgártásaknak állandó keresetet nyújtó muukát biztosítson. Oly házi ipari munkákért, (kosarak, faragó és iombfűrész munkákért, hímzésekért, csipkékért, stb.) melyeket az ifjú nemzedék az iskolában jól megtanult, de az iskola befejeztével az értékesítés nehézségei miatt jelenleg nem folytathat, évenként sok millió váudorol a köifóld zsebéba, vájjon ha e milliókat itthon tartjuk, nem fokozzuk-e azzal a jólétet, a munkás élet megkedvelését, a takarékosságot és ami a fő, nem válnék e kedvező hatással az ipari érzék fejlesztésére. A Magyar Védőegyesület e szép feladató* megoldása elől nem fog elzárkózni, de lelkesen focrja keresni az okszerű megoldás médiát abban az arányban, amint ebben az egyesületet a társadalom csatlakozása támogatja. A Magyar Védőegyesület közérdekű mozgalma oly sajátságu, hogy csak akkor válhatik a magyar iparnak igazán hasznára, ha az egyes iparosokat nem terheli nagyobb adóval, mert ez már a versenyképesség rovására menne. Társadalmi actiójának költségeit tehát csak a társadalom anyagi