Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-31 / 35. szám

¥1. év, Zslaenepsieg, iSC)5 augusztus 31. 35. szám JÉaő&cetád ár: áítf ism 4 koroa*. £& évre 2 korona. érre 1 kor. %y«* saíua 8 nliér. Hirdetések dija megegyezés szerint. iv'yilttér sora 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal : Wlassics-utcz* Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT C©"Ö"TÓRA?OK:ÖASR ESTE. Tané? elejéhez. — Az ifjú nemzedék. — Minden életrtvaló nemzet gondoskodni akar jövőjéről, hazájának boldogságáról és biztosításáról. Mi is fokát várunk a jövőtől, nagy reményeket helyezünk a jövőbe; de hozzájárulásunk, közreműködésünk nem minden tekintetben olyan, hogy ezen óhajaink, vágyaink teljesülését biztosithatná. Nehéz életküzdelmeinket át akarjuk rakni a jövő mmztdék válJaiia, azon reményben, hogy az majd könnyen átközdi magát a győzelemhez. Azonban nem sokat gondolunk azon töltetelekkel, melyek az ilyen sikeit biztosítani képesek 'ennének. Általános az a panasz, hogy a mostani ifjú nemzedékről, a mely legközelebb hivatva lesz ana, hogy képezze a nemzet s a haza védeiejét — a neveié?, képzettség és műveltség tekintetében teljesen és megnyugtatólag nincsen gondoskodva. Mert hiszen ifjúságunknak legalabb is 90 százaléka megelégedni kénytelen azon neveléssel és Düűveltíéggel, melyet neki a népiskola njujt. A 14-ik életévvel, ha nem előbb, — megszakittatik a neveles, mintha az ilyen kis honpolgár az egész életere szellemileg s erkölcsileg már el volna látva. Pedig ez ferde nézet, vagy végzetes hibi I A népiskolában esetleg szerzett isneretek naponként kivesznek az emlékezeibő!; azért semmiféle kárpótlás nincsen, az alig kifejlődött szellemi erőknek nem i yujthatnak művelődési eszköz'; a flziv neveléséről, műveiéiérő', nemesítéséről pedig nappal gondoskodik az iparosmester vagy a gyáros, éjjel pedig a korcs mi s a kiciapongá*. Igenis, a mi ifjuságunk, (értem főleg a köznép rétegeit; időelőtt szeret nősülni és férjhez menni, tulságo-an gyönyöi ós éivhajhás'.ó az. Rágyújtani Szivarra, féhtcsapott kalappal, utolsó néhány filléréit töltött felliteres üveggel verni a korcsma asztalát; e közben valami trágár dalt nem ugyan énekelni, de — bőgni; ott egész reggelig dorbézolni: ez a legnagyobb boldogság, amely után ifjuságunk nagy része vágyódik 8 a mellyel saját káiára, sőt vesztere annyira visszaél. Mindez hangosan követeli az intézkedé t, a baj megszüntetését, vagy legalább enyhítését. Ha biztosabban akarunk belenyúlni az ifjú nemzedék nevelésébe: akkor két iiányban kell haladnunk. Ázsia belsejébeo.*> lita : Zrínyi Béla. VI. Nekem azonban jó módom volt Törökország Lan. Magyar vagyok és bennünket valóban ím dnak a törökök, különösen a műveltebbek. Becsülik bennünk a jó rokont, kik nem adtuk vissza azt a kölcsönt, melyet századokon át ók nyújtottak nekünk. »Ab, magyarisztand?!« — ezzel a fel kiáltással fogadtak a tábornok-pasák és maga a nagyvezir, ki a szultán után az első ember a birodalomban. Ahogy az első kormányzóságban a kormányzó, a váli pasa, kiállította részemre a teszkerét, az ajánló útlevelet, nem jöttem ki a pasák, a herczegek, csupa előkelő, nagyrangu emberek köréből. Igy volt ez végig Perzsiáig. Ezek az úrik mind irtak az emlékkönyvembe és többtől kaptam emléktárgyakat ajándékba. Egyszer azonban megesett, hogy Szalonikin tul egy rendörbizLos bántalmazott. Éu feljelentettem a pasánál, amiért azt a szegény embert 5 hóra lecsukták és Ázsiába deporálták, én pedig kaptam külön teszkerét, mely szerint én az egész Törökbirodalomban szabadon mozoghatok. Igy bántak velem jó rokonaink. Egy helyen, Kavallán. *) Jog fentartva. Zr. B. Először szükséges, hogy a társadalom, főleg peáig a nevelés s/abályozáeára, irányítására hivatott tényezők, kellőleg képesítve legyenek a nevelési tevékenységre; azután pedig abban kell megállapodó, hogyan lehetne az ifjúság közt gondoskodni művelési s erkö!csösitő munkáról, ugy hogy az hathatós és sikeres legyen. Az első esetben mindenekelőtt szükséges, hogy társadalmunk te'jesen meglegyen győződve a rendes nevelés szükségéről és jelentőségéről, esetleg hogy meg legyen győződve a jo igazi kuítura szükségességéről, főleg a fiatal embereknél. A sikeres működés egyik föltétele az is, hogy valamiről élénken s erősen meg legyünk győződve. Ahol nincsen meg az erős meggjőződés: ott senkisem fcg lelkesülni valami nevelési munkáéit s az egészet iá fogja bízni a jó Isten gondjára és kegyelmére. Aki tehát a hazai kuhura e mezején munkálkodni akar: tekintse első feladatának azt, hogy ezen meggyőződéit fölébressze ugy azokban, a kiket közreműködésre meg akar nyerni, mind ptdig azon fiatal embereknél, a kiket nevelőleg vehetni szándékozik. Hogy a nép ilyen nevelőjének a tudományokban, tapasztalatokban, világáttekincésében, jellemben ki kell tűnnie: ez egés<eu világ03 dolog. Nehéz dolog adni valakinek álból, ami magunknak sincsen és nehéz szerezni kövttőki.t annak, a kit követni nem lehe

f. Ehiit

1^ cáatlakoiiiia k&ti- ama törekvésünknek, hogy minél mélyebb ismereteket sze/ezzünk és tökéletesedjünk abban, a mit másokkal közölni, velük megismertetni akamnk. Igen so;an, a kik a nép közt működnek, egy nap alatt elmondanak mindent, ugy, hogy már másnap semmi ujat. érdekeset mondani nem képesek. Az ilyen kiszáradt lelkeket nagyon hamar megunja a nép. Egyrészt ez okból nem tisztelik azután a prófétát saját hazájában s igy természetesen sikere sincsen az apoatoloskodásnak. De a szülőknek i«, főleg pedig a község minden befolyásos embereinek kelleue rendelkezniük a kellő szellemi készültséggel. A szülők tekintélye ma rendesen nagyon szegényes; ennek igen sok oka van, a főok azonban az, hogy a ku'tura s a viláynézit tekintetében mély örvény tátong az iljuság s a szüiők közt. Ugyanis a gyermekek, leggyöngébb ifjúságunkban, midőn még nem rendelkeznek behatoló és átlátó szellemmel, — nagyIMü embereket látnaV szüléikben; de a kor haladásával s a szellem nagyobb fejlődésével, nap-nap után halvánkul a szülék fejeit övező ezen dicsfény, mig végre^midőn a gyermekek behatolnak a nem haladó szüleik szellemi s erkölcsi gyöngeségeibe: ezek a saját gvermekeik, de az idegen gyermekek szemeiben is egészen mindennapias, -— közönséges euibeiekké válnak, akiket éppen a-ert kevéssé btcsülnek, sőt semmibe sem vesznek. Természetes dolog, hogy igy azután a nevelési vezetés a szülők részéről sikertelenné, illuzoiiussá lesz. Hasonlóképpen a nyilvános funkcziók intézőinek, a közélet irányadó tényezőinek is — a kiknek van, vagy legalább kellene, hogy legyen nevelő befolyásuk az ifjú nemzedékre — koiuk magaslatán kellene állníok. Sok lokális nagyság talán nem is tudja, hogy mennyire beletekint lelkébe a fürgébb ifjúság; hogyan gunyo'ja há'a mögött az ő gyöngéit, korlátoltságát, keikedését, gőgjét s egyéb gyarlóságait. Nem is cscda azután, hogy az ilven ifjúság ingorálja ezeket, az előkelőket, notabilitásokat és hogy tőlük az erkölcs és műveltség dolgában taüácsot el ne.ii fogad. Gyakran azt is tapasztaljuk, hogy a kellő kvaíifikáezió s jó akarat mellett sem sikuül a nevelési munkánk; és pedig azért, mert hiányzik nálunk a kei>ő nevelési tapintat. Legszomorúbb azonban az, hogy nemcsak az inré/ő köiök, de a mi társadalmunk is szívesen lát a taaiuban — rabszolgát, r.yomoiult hízelgőt és mindenhez alkalmazktdó embert. Hogyan lehet az ilyen embertől várni és követelni azt, hogy ő a helyesen felfogott önállóságra és szabadságra nevelje a nemzetet 1 Hogyan lehet várni, hogy működése üdvhozó legyen a hazára nézveI Nem, eire sem ő, sem ped.g a társadalom többi tényezői mm képesek, ha kellőképen nem vezetik, nem nevelik a haza reményét, az — ifjú nemzedéket. Cselká József. Az elmaradt előfizetéseket tisztelettel kérjük szeptember elsején beküldeni. a pasah hivatalos helyiségben, a városházán ren" dezett vacsorát a tiszteletemre és itt és sok más helyütt a város előkelőségei jöttek üdvözölni a magyar testvért. Ezekben a mulatságokban reám csak az volt a kellemetlen, hogy néha egy-egy ülőhelyemben 15—20 csésze feketekávét meg kellett innom. De nem ilyen fekete vizet, hanem igazán erős, izgató folyadékot czukor nélkül. Némelykor igazán még az eget is feketekávénak néztem. Törökországban hosszabb ideig tartózkodtam. Konstantinápolyban, Szalonikiben, Rodostóban és Silistiiában. Olyanok ezek, ahogy itt nálunk ismerik őket. Piszkosak, néha undorítók, mindenféle ragályos bajnak a fö fészkei. A nevezetes ségeket ismerik Önök. A konstantinápolyi Aranyszarv vilái^híiü talán a legragyogóbb pauorámája ez a világnak. Én szerencsés voltam, hogy éppen Ramazán ünnepe volt. mikor Konstantinápolyba értem. Láttam a szultán hires ramazani felvonulását, mely oly pompával ment végbe, milvent csakis egy keleti fejdelem tud kifejteni. Hogy ezt láthassam, ahhoz a nagyvezir protekeziója volt szükséges. Az utczákon talán ötvenezer ember tolongott. Jott a menet a maga nagy pompájában. Elől 5000 lovas zenekarral, 12 órakor, török idő szerint 5 órakor jött a szultán díszes fogatán. A lovak vágtattak és a kocsi mellett nyelvüket lógatva szaladlak a legfőbb méltóságok, köztük szegény honfitársunk, Széchenyi Ödön pasa is. Nem akarok még soká Európánál idézni, még csak egy valamit omlitek meg, ami hölgyeinket bizonyára érdekli. Ez a hárem, a török asszonyok világa. Költők dalaiban, lirai útleírásokban gyönyörű a hárembeli nők élete, de a valóságban bizony nagyon, nagyon egyhangú. Dolgozníok nem szabad, idegennel nem érintkezhetnek, egyedüli czéljuk csupán, hogy minél jo

1. ban meghízzanak. Mert a kövér nö a török ember ideálja. Aztán azért sem irigylésre méltók e szegény teremtések, mert a törökök rettenetesen kicsapongok, erkölcstelenek és bizony kevés idő az, amit a háremben töltenek. A török nők magukra vannak hagyva, megszokják egymást és végnélkül unatkoznak. A mi emanczipáit hölgyeink bizony tanulhatnának tőlük lemondást és türelmet. Ezzel átteszem felolvasásom színhelyét Ázsiába. Nekivágtam a bizonytalanságnak inkább czéltalanul, mint azzal a homályos czéllal, hogy bejussak Lasszába, hol európai ember még nem járt és hogy ott meglátogassam a dalai lámát. Tudtam, hot:y az ilyen vállalkozás egyértelmű a biztos halállal, de engem vonzott éppen ez a veszély és a kíváncsiság, vájjon mi lehet az,