Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-03 / 31. szám

MAGYAR PAIZS 1905. augusztus 3". felt nyal, kajtárkodik, nyávog, vagy dorombol — de nem csókolódzik a széken vagy az asztal tetején. Ezért nem szeretem én, ba a német iparos legény itt veti el a vándorbotját. Mondok még egy példát. Péntek Ernő nevti fiatal ember, alig 20 22 éves, zalaegerszegi kéményseprő-segéd eredeti ihlette! lefesti a buza-hatarc s benne a kék virág >t, ugy a mint az Isten adta. Ez természetes. Tehát szép. Ennélfogva művészi. — László József 20 éves legény zalaszentiváni zsákhordó, ónból stöbbefélékből csinál pecsétnyomókat; de nem gothikus betűkkel rakja rá a nevemet. A mi betűnkből faragja ki. — A somo<>vi kanász tizenhat szál szijból körmön font ostort csinál s az ostornyélre ökörfejet vagy disznólábot vés. Mindez az ő világából való. — Varga Tóni — meghalt szegény — az utcza seprőnél is kisebb rendű volt, a?. egyenes fából görbe botot vágott, ráfaragta a hosszú kígyót, a fürge mókust s a nyugvó madarat, bükkfát, tölgyfát, makkot s alája a disznócsordát. Mindezek az erdőhöz tartoznak, a bot is onnan került, a vándor is az erdőbe jut botjával együtt. — A földmives ember mezőn, a pásztor az erdőn, ha megszomjazik leveszi karimás kalapját, merit vele a vizből s ugy iszik. Azt a világnak minden kincséért meg nem tenné, hogy a csizmájából igyék. Erre még a német is azt mondaná: Pfuj! De lám, a német ember csizmából issza a sört. Operetfeje ez az izié.uek és a művészetnek. Azért nem szereim én, ha német legény veti el itt a botját s veti meg német Ízléssel a magyar iparnak az a'ipját. — * A felhívás harmadjk pontja, hogy a nagy művész szövetségre szólítja az érdeklődőket. Örömmel üdvövőlje minden magyar ember ezt a mozgalmat. Ez a mozgalom a magyar nemzet karakterét akarja megvédelmezni és fejleszteni. Még nem ismerjük a tervet, a szervezés mikéntjét sem. De idővel gondolonh megtudjuk. A munkából vegyük ki a részt mi vidékiek is, mert a végtagokba nekünk kell a vért tovább hajtani. A mit itt leírtam, az az én vélekedésem. S azt fent is tartom helyes elvnek. Azonban a valóságban ugy van, hogy a Deák Ferecz féle vándor-botot már sokan elvetették itt s még elfogják vetni, akik bizony akarva, n?m akarva sok idegen izlést hoznik be. Ezekre a műhelyekre akarja Feszty Árpád a magyar bélyeget ráütni. Ezért tehát óriási nagy szükség van arra a tervezett szövetségre. Segítse őt az ebben a; Isten mellett minden magyar ember. Borbély György. Szőlőbirtokosokhoz. — Védekezés a filoxera ellen. — A „Magyar Paizs" és egyéb lapokban i« megjelent közlemeDyem folytatásául szükségesnek tartom, még a következőknek szives figyelembe veteiet.. Néhányan abbm a nézetbeu vaunak, vágyig muükori közleményemből tévesen azt magyarázták ki, hogy a tőkék mélyen kiásandók és ugy lenne végrehajtandó a védekezési eljárás. Az nagyon természetes, hogy lehetetlen is volna minden gyökeret kiszabadítani és a munka sem állana arányban a szőlő produktumával tem. De nem is igy értendő az. Meglehet, sőt valószínű, hogy a jobban kitakart tőke sikeresebben megszabadítható a pusztító férgektől, de a saját tapasztalataimból sikeres kísérleteimet irán yadóul véve égészen nem is szabad kiásni a tőkét, hanem csak közvetlen körületét ugy szólván csak kitányérozzuk annyira, mig az első gyökér elágazááshoz érünk. Hasonlóiag ahhoz, mint a gyümölcsfáknál szokásos koi a tavasszal a kitakarás a levegő és nedvességnek a gyökerekre való közvetlenebb bejut'iatása véget . Igen sok helyen ezen kibontást a szőlőnél is alkalmazzák egyébként is ugyanazon czélból, mint a fáknál. Tehát a kitakarás, vagyis a föld kibontása nem keresztül vihetetlen munkát, hanem nagyon is egyszerű eljárást igényel. Ez után következik a szemek az utasítás szerint való alkalmazása és a betakaiás. 2 a munkára és a gondolkozásra. (Persze mert a kalapácsot kiütik a kezedből). Micsoda hülye öröm az, hogy eljönnek ide a németek és angolok s csinálnák nekünk itt gyárakat, teremtenek nekünk ipart. Szentgróti beszédében Deák Ferencz is azt mondta nagy lelkesen, hogy bizonyos feltételek után az a német vandorió legény — a mint ő fejezte ki itt veti el botját s csinál ennek a szegény országnak ipart. Nekem bizony nem nagyon tetszik, ha itt teszi le botját és batyuját. Nem azért, mintha nem vo'nák elég jó szívű vendégszerető. De nem szeretem, ha ő tanit meg engem a mesterségre, ha ő tukmálja rám az ő művészetét és az ő Ízlését. Kivált ha nincs is szükség rá. Nemcsak én, mások is állítják, hogy a magyar föld emberének dus képzelő tehelsége van, van formaérz< ke, veleszületett művészi hajlama, e^észsé^es ízlése, tcfmíszetes logikítja. Az ottornyélre nem rajzol aczetilén lámpát, a búzaföld nem fest elefántokat s a kalapját nem használja kapczának. Nem, ha megmarad ősi eredetiségében. De ha a külföldi portékákat vásárolja, melyeken a külföldiek izlése van, nézzük csak milyen ízlésbe lesz szerelmes a magyar ember is. Szerelném, ha Feszty Árpád az ő művészi lelkével megtekintene egy következő képcsoportot. Zalamegyében több helyen előkelő családokhoz nagy szeretettel vásárolják — bármi nagy áron is — a gyermekjátékokat, apró csecsebecsét, szobadiszitő kinai papirlegyezőket és asztal-diszeket. A diszszoba asztalán sok bolondgomba között van egy kisded négylábú szék, ? on két macska ül és egymással csókolódzik. Ez azt; n duz is, müvé.zet is. Lehet tudni, hol készült. Oztrákországban Tudjuk, hogy a kutyának a szalmalyukban s a macskának a kemencze mögött vagy a tűzhely alatt, vagy ebéd idején az asztal alatt van a helye, — néha az udvaron hever „hosszan elnyúlt testtel" vagy lépeget, vagv ráugrik az egérre, tejRipacsék Kesziben. Tram, tataram, tataramtamtam .... .... Esti félhomályban K'csis Mi-ka „a hivatalból kinevetett" ki&biró ekes es gyois szava hallatszik. „Közhírre tetetik mindenkinek, roi«zeiint hogy R

:pac? Ralael. a hírneves magyar szinészigazgató 13 ferfi és 16 női tagból álló társulásával é.i gazdag díszleteivel a mai napon Öieg-Keszibe eikezett . . . továbbá ... itt most az idő, hogy minden magyar ember szemtül-szembe láthassa az régi nagy királycka

f, Árpádtól — Kossuth Lajosig és azt a sok iégi nagy csatád, amelyben az magyar ugy S/ebe az törököt, meg az németet, mint de buigurdia répát .... továbbá . . . . taitsa kötelességének minden igaz magyar a magyai szinészeret, amennjire csak tellik pártolni, mert ilyen Öreg-Kesziben még nem veit és talán nem is lesz .... Tram, tataram, lataramtamtam .... A Miska ezert 60 kiajczárt és 1 liter vörösből? kapott. Az ii'elbgencziának szinlappal kedveskedíek. Szóval Öreg-Ketzi belerohant a lázas civiiizáczió menyebe. * Én ez időtájt Öieg-Kesziben nyaraltam — tümetésből. Furcsánsk látszik első pillanatra a dolog, hogy valakit nysraláisaí büntetnek. De nézzék kerero, szerénytelenül bevallom, bogv 19 eves kamasz nagy diák letenne elhasalt. m a fizikából. Le fogsz menni niegkeszi Öiegapádhcz . . . . Áfám kegyelmez .... Le fogsz men . . . . Apám kegy Huiba v< lt minden, Öreg-Kerziben aztán öregbedtek szenvedéfeim. Még síig hajnalodrtt, már megjelent ágyamnál a kérheíetlen szigeru öregapám. Hát öcskös, tudod e, hogy nem egyedül jöttél hanem egy 392 lapos könvv volt az útitársad. Tudom . . . (egyet ásítottam.) Hát tudod e, hogy napközben a melegtől nem lehet tanulni. Tudom ... (2 ásitás.J Hátha tudod, akkor rögvest kelj fel, ki a gyepes kertbe tanulni .... de azonnal ám ! ! ! Jaj édes öregapám, ézt nem tudom . . . (542 ásitozás.) Micsoda, ezt nem tudod??? Hé Jancsi, gyere csak be ... . nézd, segelj az ifijurnak felkelni . . . Maiadjon, maradjon, édes öregapám már felkelek .... már fenvagyok .... már öltözöm .... már mosakodom .... már tanulok (felvágtam a könyvet, mint mondani szokté'c magyarul, ugy „blindre") . . . „Az inga járását a következő tények bizonyítják . . Dr. Potonfix párisi kísérletei 1850-ben világosan mutatják (magamban, hogy én erről nem tudok semmit). Kimegyek a cséplőkhöz, tanulj, panasz ne legyen rád. Jancsi hajts. Két perez múlva nem láttam öregapámat. Öt peicz múlva Lttam a kék eget. Tiz perez múlva a'udfam, miut egy viczinális mozdonyvezető. Higyjék el hogy egy könyvből sem lehet oly édesen aludni, mint Dr. Emődi (IV. kiadásból) reggeli 4 órakor. Aihat'am már vagy 400 öl mélyen midőn gyengéd rázásia ébredtem fel. (A nap már erősen sütött). Uram bocsásson meg, hogy felkeltettem. . . . Nem bocsátok meg ... de köszönöm hogy felkeltett. Kicsoda az Úr? Ripacs Rafael színigazgató vagyok. Ah Ön Ripacs ? akkor minden megvan bocsátva. Nevem Szekundás Tihaméi Vll-es gymnazista. ÉdesSzekundás „Ur" (elpirultam) Önhöz jöttem. Ön mint müveit, intelligens (elsápadtam) városi ember, tudom segíteni fog bajomban (kipirultam). Halljuk! ezer ölömmel . . . Jol tudja uram, hogy szorultságomban Öreg Keszibe szorultam. 13 féifi és 16 női személyzetből álió társulatom nem volt még, nincs, és nem is lesz. 6-an vagyunk uram, de 6-an is csak ugv, hogy en kettőt számitok. Hogyan ? Hát kérem 1-et mintdirecktor, 1 et mint színész. Helyes, ugy van. Nózre uram — Tegnap este komikusom a pénztár asztal kezelőnőjével megszökött. És a pénz?? Azt nem vittek sokat mert nem volt ; a bolondok. Uram most az ön jó szivéhez fordulok. Elég Ripacs, elég . . . ezer örömmel, Ti/ezei hála, . . . hozom a szerepet . . Szólt és rohant Egyedül lévén elgondolkodtam 19 éves kamasz vagyok . . Fizikából elbuktam . Tanulni nem tudok .... Hajnalban kell felkelnem. Moliert, Ujházyt, Ripacsot (szegény hova keveredett) imádom. A művészi hírnév, .... taps, .... babérok (pedig a savanyu káposztában nem szerelem.) Istenem ez szép élet. — Szinész leszek . . . színész . . . Isten veled Dr. Emődi IV. kiadás, C3ak nem fogod keseríteni Szekundás művész ui életét Egész nap a szerepet tanultam. Zapanyek Dániel tót tánezmester szerepét kaptam .... Öreganyám dicsért, a mint látta hogy oly szorgalmasan járkálok a könyvvel. Jól van Tihamér, csak légy szorgalmas, igazán ezzel örömet szerzesz nagyszülőidnek . . . megírom kedves apádnak is . . . mit ozsonázol fiam ? Köszönöm édes nagymama, de ma ezzel végeznem kell, nem eszem. Fél 7-kor elmentem Ripacsék tanyájára. Ripacs a próba után megölelt megcsókolt és tegezett.