Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-29 / 26. szám

2 den hazáját szerető polgárnak az alkotmány megmentésére mindent megtenni s visszaszerezni mindazt, a mi a Nemzetet Isten és világ törvényei £zerint megilleti. Minthogy e táigyban tettrojpanf levelezésem miatt mindenik szerkesztő urnák külön nem írhattam, felkérem hogv lenne kegyes ezt a többi szerkesztő urnák Í6 szives ludomásáia hozni és egyúttal nevemben felkérni ügyünk támogatására. Hazafias szeretettel vezérelt ügyünket jó indulatába ajánlva vagyok igaz liive Bosnyák Géza, a megyei függetlenségi és 48-as párt elnöke* Az ősi birtok. Gazda Jancsi a neve falunkban az egvik nap számos emberünknek. Józan, tisztességtudó, szorgalmas és becsületes. Kapható minden dologra, legszívesebben azonban mezei munkára megy. — Mert nagyon szeretem a földet, uram. Háladatosabb az embernél is, — szokta mondogatni. Napszámban szánt, vet, részért arar, kepét hóid asztagot rak. Föídmives ember volt az apja is. De kissé könnyelmű volt biz az. Egy kicsit koicsmás, egy kicsit kártyás; ezekből jött rá minden baj. Bizony ellicitálták a földet a lábai alól, a házat a feje fölül. A gyermekeinek nem maradt semmi. Még jó példát sem hagyott rájuk. Az a azokásmondás, hogy az alma nem mesze esik a fájától, — ha ptdig esik, nagyin messze esik. Gazda Jancsi bizony — messze esett az apjá tói. Jó kereső ember. A korcsmát nem ismeri, bort is csak nagy ünnepeken iszik otthon a családjával- A felesége is dolgos asszony. Egy sorban húzza a napot a férjevei. Jó kere«ők voltak. És mégis az a hír volt felőlük, hogy cs-:k tengődnek, c-ikorogva ó!nek. Hová tebzi hát Gazda Jancsi a keresménye: ? Egyszei aztán az a hir kerekedett a falubin hogv Gada Jancsi az apja birtokából egy daiaboí megvett. Kerek négyszáz forintért vette. Nagy hire lett ennek. Fők.p annak, hogy a pénzt egyszerre le is tette. — Hol vehette ugyan? Egy nyomorult napszámos embernek kölcsön is ugyan ki adna ? Magam is kíváncsi voltam ra. Megkerdeztem egyenesen magatói. — Hol vertem, uram? Bizony én e takarékpénztáiból vettem ki. Mét; pedig a póstatakarék pénztárból, . . . hogy áldja meg az Isten a löltaláiojáf. Hetenkint rakosgattam be. Minden evben ízap. rodott igy koronankint. Csak 40 forintot •vettem el evenkint s igy kicsinyenkint a csalá domiol, vagy mondjuk talán — a koicsmárostól. Es 'íz esztendő alatt összezsugorgattarn 400 fo* ) Kérjflk a kollégákat, vegyék tudomásul ezt a levelet. Sz való, könnyelmű fiatalembertől telik, hoey eze kért az ismeretlen dolgokért feláldozza a ma kényelmét, biztonságát. De hát még akadnak ily csapni való, könynyelmü fiatalemberek — és itt következik a második kép. Perzsián tul, a Góbi sivatagon járunk. Végtelen sik terület, a föld nem hajt egy virágot, nincs rajt egy fűszál, esy bokor. Madár nem repül a levegőben, falombja nem bólint az utmentéu. A sivatag közepén, emberlakta helytől 12 napi j.iróföldnyire balhg egyedül az a kounyelmü fiatalember. Éj vau, csillagtalan, vak sötét éjszaka. Feltámadt a nagy pusztaság egyetlen lakója a szél és társa, a vérfagyasztó zivatar. Szakad a zápor, mintha öntenek, czikkáz a villám és lecsap uiíndeu másodperczben. Mintha a végitélet közeledne, megrendül a föld és vészes villamossággal vau tele a levegő. E pokoli időben, 8000 mérföldnyire hazulról, vékony köpenyébe burkolva, kétségbeesve áll az a könnyelmű gyerek. Megtölt lelkének az az ereje, mely őt eire az útra késztette és utolsó kétségbeeséssel tekint egy irányba, merre azt hiszi, tiugy nagy Magyarország. Hála Isten, ma már itthon vagyok, A Góbi sivatag rettenetes réme rna mái halványuló emlékekként vibrál képzeletem előtt. Nyugodt, higgadt vagyok. Nem kapnak már el ifjúi gyengeségek, nem akarok már Perzsiából egyenesen Indiába csapni át, mint utamban tettem. Sorrendet taitok. (Folyt, köv.) MAGYAR PAIZ

S rintot. Régi elszánt akaratom volt az apám birtokából, az ősi földUukbői megszerezni egy darabot. Azon hitben élek, hogy az egy hold visszacsalja a többit is. Az. ősi birtokunkból akartam egy darabot, a melyen én mint gyerek futkároztam, terelgettem a marháinkat. Később szántogattam is. Mert drágább, kedvesebb nekem az a föld a másénál. És az Isten is a kezemre dolgozott. Rásegített. Hát így volt, uram. Nincs semmi öidöngős dolog az egészben. — Az igaz, János gazda A gazda szóra megvillant a szeme Gazda Jancsinak. — Igy volt, uram. A hold földet a jövő va sárnap délután biitokomba is veszem. Jöjjön el uram legyen ott, hiszen ön is jó emberem volt, hiszen az ön pénzén is, a munkaadó jó embereim pénzén szereztem vissza azt az egy holdat az ősi birtokunkból. Ki is mentem. Gazda Jancsi, a felesége ós a három kis fia szintén ott voltak. A föld volt gazdája fölvett egy marék főidet ós áttete a Gazda Jancsi markába. Ez volt a birtokbavétel ceremóniája. Es ekkor Gazda Jancsi a kis családjával letérdelt, s ugy megimádkoztak a földjükön a szabad ét, alatt, ugy megsirtak, hogy az Isten is bizonyosan gyönyörködött bennük. — Éeei anyánk, vbszakerültél! Engedd meg jó Istenünk, hogy megtarthassuk és szaporíthassuk a te segedelmeddel! Úgy látom, hogy Gazda Jancsinak szebb az ég boltozat, nappal mosolygóbban süt reá a nap, ós ej jel is kedvesebbnek, ragyogóbbaknak látja a csillagokat. É-i mosoda be.szed^t, tanácsot ado.t a fiainak! ElmondU nekik az apja és családjuk történetét. Rajzolta a maga nyomorúságát és kúdelraeit. Meghagyta neki*, hogy a mikor ő már nem lesz, ki ne bocsássanak egy hantot is a kezeik közül. Or.zkedjenek a koicsmálól, kártyától! Hogv soha adóssággal meg na terheljék a földet, mert az adóssag fojtogatja a fo:det es a fii d akkor más ga/.dáhuz kívánkozik. — Ugy nézzétek a földeteket, mint anyátokat min' t.iplálótoka' és eltartótokat Isten után. Es ha c ak egy ölnyit is, de szerezzetek hozzá min den esztendőben. Anyátokat el ne adjátok. Szeresselek az Istent, szeie^gtek egymás , és szeres séfek a földet. A ki a fö'det szeieti, az szeieti a hazáját is. Ez a kis darab a föld hátából szinten a haza határából egy szelet. Szeressétek tehát a földet. Engem nagyon meghatottak Gazda Jancsi egyszerű szavai. Arra gondoltam, hogyha mindenki enrivire ragaszkodnék al ősi birtokhoz; ha minEgészséges testben egészséges lélek. — Elmefuttatás a tornázásról — Irta: Békefi Elek. a „Budapesti Tornacgylefáltal képesített oki. toina tanitó. Jelit/e: „Mécs s&na in corpore sano." II. Folyt. III. Azt véljük, hogy már ennyi (eddig elmondott argumentum és a történelemből merített példa) után is megláttuk, de lássuk a föleletet — bárha kissé ismétlésekbe esünk is — részletesen e kérdesre- miért ke'l tornázni? al a szellemi tehetsegükit foglalkoztató ifjaknak, b) miért az iparos, c) miéit a földmivelő embernek, d) miért az ifjaknak ós gyermekeknek, e) miért a leánykáknak ? a) Az a folyton ülő, csak szellemi tehetségeit koptató ember, respective: hivatalnok, ki elegendő idővel sem rendelkezik, hogy testének egészségét séta s más mozgás által (mindezek pedig nem elegendők, mert egyoldalúak lévén csak bizonyos izmokat működtetnek) fentartsa, csakis a rendszeres tornázás által kepes tevékenységbe hozni minden összes izmait s testében a rugókoriyságof, a könnyűséget, elevenséget, tdzettséget, szóval — a lélek a testre, a test a lélekre hát án — a kellő őszhangot beállítani. Csak tekintsünk be egy tornacsarnokba, mily vidor kedólyhangulat ós élénkség lengi át azon tornázókat, kik még az imént íróasztalnál görnyedtek a csendes irodának acta-szagu légköréből, testük gyakorlására ide siettek ; de ez nem is lehet másként, csak a társas együttlét maga is felvillanyozza a testet, lelket, hogy a torná1905. junius 29. den apa azon szellemben nevelné fiát, mint Gazda Jancsi: bizony nem kerülne akkor liczitácziúra és idegen kézre pazarlás következtében egy hant se ebben a hazában. Még egyet. Annyi bizonyos, hogy Gazda Jancsi a mig ól, jócskán visszaszerzi az apjának az ősi birtokát. De amit ö meg nem hódíthat, az is bizonyos hogy visszaszerzi a három fia. Mert márég olyanom, mint az apjuk : szorgalmasak, becsülettudók,, takarékosak és istenfélők. A hazának pedig eppen ilyenekre van szüksége Novak Mihály. „Nem oly sötét'

4.. . . Ára legyen világos. — Legyen világosság mindenütt és minden koron. — Az Ur Isten is megmondta már valamikor anno, — mikor a világot teremtette, hogy: „legyen világosság". — Arról azután mi nem tehetünk, csak az Ur Isten tehet, meg városunk bölcsei, hogy a mindent kutató embeii elme is odáig fejlődött, hogy nemcsak teremt a semmiből, mint a Ganz gyár villamos berendezést, hanem — amint Ganz gyár teszi, — a semmiből teremtett üzletből évenként 3000 K. szerződéssel biztosított hasznot is huz, nem is számítva a többi nyereséget. Tehát, ha a törvényhatóság bölcsesége meg nemkoirigálja városunk kiskorúságra valóintézkedését, lesz villamos világításunk. — Az majd mindent jobban fog megvilágítani, mint a mai peiroleum lámpák. Hogy minő „világos"-ak lesznek majd akkor városunk pénzügyei, azt csak az illúziókban élő p-lgarmesterünk tudná megmondani az, aki h lyzeiüuket ma is világosabbnak látja, mint volt l'-'OO ban, amikor 83°/o pótlekot fizettünk a mai 77%-kal szemben. Akkor lesz ám még csak az igizi boldogság!. Sznite hallom a váró*tanácsa fejéuek indítványát: — kérem ne tessék raegijedui, — nem a zug é3 botrányos elemi es polgári iskolák helyiségeinek egy-egy modem épülettel leendő kicteielégére, nem m az ui.dort gerjesztő es a járváuyes b^tegsegek curait tenyesztő nyílt csatornák beföd, sáré, aunal kev-sbbó a vízvezeték és általános Csatornázás megépítésére, utezák jókarban tartásra és rendszties öntözö«ere, a heti és orszáaoa vásárhelyek rendezésére stb. stb., hanem a villám világítás és téglagyár fejlesztésére, uj utczák nyitására ujabb fölmérés és lejtmetezésre etb. stb. a városnak hasznot hajtó vállalatok megteremtésére. Istenkém! minő élet lesz it% ha — a polgármester urnák szamitása „világos'-abh leszen, ha az jobban kiállja a számtan kérlelhetetlen kiitizásnak behatását az emberi testre s a viszonyosság alapján a lélekre ne is emlitsiik. b) az iparosnak, ki — mint mondottuk — folytonosan csak egy test-részt, egy izmot működtet, az elvesztett arány, a felbontott egyöntetűség helyreállítása, tes'ének ügyessé 8 egyenletesen ídzettó tétele végett kell tornázni. c) De hát vájjon még a fóldmivis ember is fnquentáijae a rendszeres testgyakorlatot?— igy fog tán a közönség köréből sok kérdőleg felkiálltani. Igen ! mert ámbár igaz hogy a föídmives foglalkozásában gyakorol és pr-díg természetes gymnasticát, de tudjuk azt is, mily minden ügyesseg nélküli, kellemetlen állású, idoratalan jarásu 8 egész alakjában, mint mondani fzokás, olytn ubottal-ütötf» formájú épen életmódja s foglalkozása egyoldalúsága folytán : már pedig tudjuk, hogy a rendszeres tornázás által a mondottakon kivül a testnek arany ossága, ügyessége mozgásban, nyugvásban aestheticailag széppé fejlődése is eretik el. Tudjuk, mily nehezen boldogulnak a katonaságnál löldmiveiő ifjaink betanításánál; csak gondoljanak a „széna-szalma" tdomájára! Rendszeresen tornázván ez nem állhatna elő s beállhatna idővel azon nagy hordirejü intézkedés (mire a toinászát behozatalakor in.éző köreink gondoltak is), hogy három évi tényleges szolgálat helyett (egy óv is elégségesnek bizonyulván be) csak rövid ideig tartanák bent a fiukat, minek bizonyára a most a torna-szerek kiáilitás-ától s egyáltalán a tornázatnak községeikbeni behozatalától oly annyira idegenkedő apák őrülnének legjobban; mert fiaikat rövid egy év után ismét az eke szarvai közé állíthatnák, nem kellene három hosszú évig a munka-erőt nélkülözniük — és korábban családosuihatváu is, népesedési tekintetben színién örvendetes haladás, nevezetes előny háramlanék hazánkra.