Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-25 / 21. szám
MAGYAR P A IZ S Iákat dobáltak egymáshoz, hogy ahova leestek, megnyílt a föld, meder kép'.ődött és a viz odagyült. Héviz keletkezését no vigyük vissza az indusok képzelt világába ; annyi kétségtelen. hogy a benne iejlő erő piratlan, csodás hatású. E9 mégis, bár ezt évszázadokon át tudták, alig történt valami Hévíz naggyátételére. Parlagon hevert hosszú, igen hoesm éveken át; a közelmúltban pedig mintha vesztett volna régi hiréből! Szükséges volt tehát valamit tenni, hogy Hévíz valahogy ui életre kelhessen. E czél, hogy közeledik, bizonyság a tervbe vett nagyszerű átalakítás, uj fürdőház emelése, csatornázás, vízvezeték bevezetésén kivül sok olyan dolog, ami a fürdőt rövid néhány év alatt eurcpii hírnevűvé fogja tenni. Bár a megindu't munkálatoknak még csak kezdetén vannak, máris mint a poiából éledző főnix, uj életre kezd ébredni, ez is. Az idén is már mintegy 40—50 szobává! több ;fog a vendégek rendelkezésére állani, mint eddig. Mi a jelentő gége Hévíznek Keszthely éidekében is? — felesleges tárgyalnunk. Külföldön hasonló fekvésű kis vár ós csak ebből élne, lakosai gazdagodnának: de minálunk ezek az óhajok még nagyon is távol vannak. Itt el tudták hallgatni hosszú éveken át, hogy a városnak semmi haszna nem volt Héviz közzellétéből, rnélkül, hogy valami történt volna ez iiánytan is. M* mikor Héviz a teljes ujraébrtdés küszöbén van, csak örülnünk kell. hogy olyan erős, munkára és áldozatra képes kezekbe kelült, miut az jelenleg van. S midőn reményteljes bizalommal állunk Héviz jövője előtt, nem nagyítunk, ha megjósoljuk, hogv Héviz nemsokára versenyezni fog a külföld hasonló hatású fürdőivel, évek múlva pedig a teljes győzedelem diadalában fog nemcsak a magvar névnek, hanem első serban nekünk, keszthelyieknek is hirt, dicsőséget, vagyont, jövedelmet szerezni. Héviz bűnhődött a múltban, de a jövő ezerszeres kamatozással fogja visszafizetni a ráfordított nagy fáradságot. Héviz nagyságának záloga múltjának hírében, jövője pedig az azt vezető erős kezekben van letéve! Dr. Kórody Simon Kis mesék. (Pesti posta.) I. A protekciió. Bement a nagyúrhoz a szegény ifjú, hogy neki valami állást szerezzen. Az ifjú félve mondja el kérését. — Méltóságod segélyét kérném egy szerény állás elnyerésére. — A nagy ur, ki újságokba temeti arczáf, szórakozottan kapja fel fejét s felnéz a belépőre. —Á :Iást keres. Nag) onsok mindenütt ajelenikező. Elsőrendű bizonyítványok feküsznek előttem. Minden sorban jön. Hónapok, évek óta várnak sokan eredménytelenül. Azután fő a bízonyitvány. ez a protekció. No meg nem Cbak tőlem függ. Mások is beleszólnak. Sajnálom, de nem ígérhetek semmit. Legjobb be sem adni a folyamodást. S a szegény fia szomoru&n távozik. Néhány napra rá kellemetlen hirt kap a mél tóságos ur. Valami távoli rokona hirtelen meghalt, aki nem hagyott egy fillért sem, hanem maradt utánna vagy 10 gyerek s a legnagyobbikat egy félig hülyét, ki addig oithou lustálkodott — most neki kell eltartania. Egy hétre rá ott ült a hülye fiu a hivatalban, abban az állásban, melyet a szegény ifjú hiába kért. (Sz. E. I.) Göcseji levelek — XXIII. A zuj embör eseti. — Uj embör esetkezött közibénk. A Zállingor Számi eczczöre tsak fölkereködört essög Egérkinynya felé fordította az rudat. A Koplalóné komasszony ollaut tsebetől, hogy bár mindöu izraléj'a abba a ztgybe vóna, esaög az mög a teugör igyeközetbe veszeködne. „Annájo meg a Zuristen!" hagyi rája a Nyüszlöti májsztör, legalább itt a máj=ztör a gyumi szopogató irányában tselekedött egy gondolatot a zégbe. Az a zuj embör a Számi helyzetébe vetekedött. Mindon tzók-móktyát abba a inutskos kötzölébe hozta, amelyik aula asztal teréjtő lett, szintazon formán, mint a Számi szenynyes ferlagi asztallá. A biró saógór aszongya, ü megtanulgatta, (amikó még a törvényes urak kezgyei alatt salyátétotta az bötsületöt a teskándi fegyönc növeldeben, a miiián a szopósborgyu mihán, amit a keröszt aptyátul örökbe tsimelt) hogy es»ög mindön embörnek a zélettyét segélyözni küő, azét ű oda adi a Gidaszáj urnák (ez a zuj embör törvényos nevi) a zegész bortermésit, hadd gazdákodgyek velő, ü sem veszejt, az is nyer. Gidaszáj ur — pedig nem ÍS papi embör — megkerösztőtö a zuj begyüvételt, nycez akóbul tizenkét akót nevelgetöit. GyUtter az vendégök. Vót köztik ollan is, aki — mikó roegkó«tóta aztot a bort — szóm sporhelytot húzogatott ilő a zsebgyeiből, alajjá gt ojtott, rá helyhöztettö aztot a torom bit a forma üeget amit, teli törtetött bőrrel. »Mit éget a zur abba a masinyába?" kérdi tüle Gidaszáj. „Szesszöt!" aszongya a zur. „Hát mér forali meg a bort ?« akadékoskodott fuább Gidaszáj. „N'ézzö meg!« mutatott a züegre a zur. Oda teként Gidaszáj, hát ippeg akku váUott el a bor a viztül. „Láti, ez a züeg megmu'.ati, hogy kee egy fertály rész vizet akar bor képiben eladni!" »De kérőm ...» „Semmi kérőm, én eztöt a keveréköt mind lefoglalom, essög küönteföm" — szavallott a zur Gidaszájnak; aután elpaióta a sporhelytot, a hordókra pötsétöket ütött, avvel ott hagyogatta Gidaszájt. Munka és nyugalom. A munka magában veve gazdag forrása a boldogságnak, még aki or is, ha az esetleg nehéz. Mindnyájan tapasztalásból tudjuk, milyen gyorsan mű ik az idő, ha kellő eggel vagyunk foglalva ; mig ellenben minden pillanat mintegy odaragad a henyélő ember kezeihez. Az elfoglaltság elűzi a gondot s az életnek sok apró baját; s a szorgalma,", munkálkodó ember reá sem ér, hogy kényeskedjék, vagy hogy haraggal magát eméssze. Vonatkozik ez főleg a mezei s a gyári munkára. Lehet az szerény; s ha nem is ámit a fény s dicsőség ígéreteivel : mégis nyújtja a végzett kötelességből eredő mege'égedést 8 az egészség megbecsülhetetlen ajándékát. Mindvájan elismerjük a kitartás csodúlutos hatalmát, noha róla gyakran megfeledkezünk. Ámbár azonban a munka jó és hasznos az emberre nézve: még túlságba is mehet az, a mint, sajnos gyakran meg is történik. Sokan teljesen kifáradva, kimerülve a:-t kérdezik önmaguktól: miért legyen az élet csupa munka ? M<nden dolognak meg van a maga ideje, a munkának, s a szórakozásnak is ; okos változatosság mellett annál jobban dolgozhatunk ; s a munka dijainak egyike az ÍP, hogy biztosítja a szabadságot. Bármily munkakörben nyugodjék is az ember kötelessége: szükséges mégis, hogy kiki önmagában bizzék első sorban. Mások segíthetnek ugyan minket de dolgoznunk mégis c?ak magunknak kell. Nincsrn abban túlzás, ha azt mondjuk, hogy a becsületes munka soha sem vész el; mert ha nem is találjuk meg azonnal a vélt kincset, mégis gazdagítjuk a szőlő'. A természet igy ezól hozzánk: dolgozzál minden órában, díjazva vagy díjtalanul; csak légy azon, hogy dolgozzál; a jutalom nem marad el. Legyen bár munkád rinom vagy durva ; akár magot vetsz, akár pedig hősköiteményeket írsz: ha csak becsületes a munkád, ha összhanggal van — belsőddel: jutalmat mer az ugy az érze lemben, mint az eszmében is. Jól tudom, hogy korunkban nem egy zer különös sikertelenség kíséri a fáradozást, a munkát; mégsem lehet tagadni, hogy általában véve munkánkat sok oly előnynyel végezhetjük, milyennek a régi idők nem örvendeztek. Ma mégis sokkal nagyobb biztonságban élünk és kevésbé vagyunk kitéve azon eshetőségnek, hogy nautikánk gyümölcsétől erőszakkal megfosztassunk. Régi időkben sokkal kényelmetlenebb és nehezebb volt a tanulás s a magasabb értelmű tanulmányozás is. A kön)vek drágák és nehezek valának, sok esetben lánczczal oda kovácsolva az asztalokhoz, a melyekre ki valának rakva ; s a legnagyobb tudósok is gyakran igen szegények valának. A hires Erasmus hold világ mellett szokott olvasni, mert gyertyát szereznr nem volt képes, és pénzt kéregetett nem ugyan alamizsna képen, hanem a tanulás iránti szeretetből, vágyból. A munka módjai különfélék ; gvorsaság jó a munkánál, de a túlságos sietség, a hirtelenkedés s elhamarkodás hátrányos, káros is íehet. 1905. május 25. Gidaszáj füő kunkorétotta a kezgyeit a fejére, naokat lepögetött a szobiban, es»ög aztot mondogatta: „Az a masinva, az a masinya, hogy az'ot ettö vona mög a rossebb!" Költ Zöhhentőben, a zablak alatt. tisztöletömet ajánlom t Én Ippeng Tong, a zarauy róka rönd kis farkazattyának érdeffiöse. Országgyűlés. Ezen a héten több volt a szünet, mint a munka mert megoldás nincs még. Tegnapelőtt volt egy kis ülés, melyen Justh Gyula házelnök elbúcsúztatta a meghalt gróf Karolyi Tivadart; meg néhány mentelmi ügyet tárgyaltak. Tegnap pedig az Önálló vámügynek a kidolgozását tálalták. Nevezetes az volt ezen a héten, hogy a király elküldött e Magyarországra báró Burián István közös pénzügy minisztert, hogy puhatolódzék a ellenzéknél, hogy lesz, mint lesz. A koaliczió emberei hihetőleg azt mondták neki, hogy ők nem tágitnak, kívánják, hogy beszélhessen a magyar katona magyarul. Tegnap gróf Andrássy Gyu'a kihallgatáson volt Bécsben a királynál. Hihetőleg ő is azt mondta, mert a koaliczió nevében ment fel. Ennek a kihallgatásnak ig az az eredménye, hogy a királv a hadsereg kérdésben semmit sem enged. Megoldás tehát ninci. A bizonytalanság homálya hovatovább mindinkább sűrűsödik. Heti hirek. Helyiek. Uj Doktor. Bríglevics Károly tehetséges ifja baratunkat szombaton avatták államtudományi doktorrá Kolozsvárt a Ferencz József tudomány egyetemen, mellhez őszinte üdvözletünket csatoljuk. Gyűjtsünk a Csány szoborra! N. N 50 fill. Mai gyűjtésünk 50 fill. Hozzáadva a multori (578 K. 21 f) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 578 K. 71 f. Kinevezés. A pénzügyminiszter Práger Samu újvidéki adóhivatali ellenőrt a zalaegerszegi adóhivatalhoz első osztályú ellenőrré nevezte ki. Az uj ellenőr vasárnap vette át hivatalát. Domby Imre törvényszéki jegyzőt a király kinevezte albirónak a felső pulyai járásbírósághoz. Zalavármegya márczius 15-ike mellett. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága Baja város átiratát, melyben márczius 15-ikének nemzeti ünnepé való törvénybe iktatását kéri, pártolólag magáévá tette. Az a titka a lángésznek, hogy nem tűri meg hogv csak az eszménél maradjunk; tetté valósítja mindazt, a mit ismerünk, és hogy az életben, művészetekben, tudományokban, könyvekben s az emberekben is követeli az őszinteséget, tárgyilagosságot és biztos czélf. A munka biztosítja végre a nyugalom gazdag jutalmát; Ryugodnunk kell, hogy jól dolgozhassunk; s viszont dolgoznunk kel 1, hogy a nyugalomnak örvendhessünk. Ha tehát becsületesen teljesítettük kö'elességünket: akkor nyugodtan s aggodalom nélkül várhatjuk a dolog végét. Azt az embert, aki ezen dolgokat helyesen és világosan felfogja, semmisem akadályozhatja, hogy könnyű szívvel éljen és nyugodt lélekkel viselje terhét ; nyugodtan bevárván azt, a mi még megtörténhetik és viselvén, a mi már megtörtént. A henyélő ember nem ismeri a nyugalom boldogságát. A kitartó munka árán nemcsak a test nyugalmát érhetjük el, hanem, a mi íontosabb, a lélek békéjét is. Ifjúságban, a mi helyes is, a küzdelem és harcz eszméje ezzel is gyönyörködtet; de a haladó korral lassankint talajt nyer a béke ós nyugalom reménye, kilátása. A buddhisták hisznek a jövö büntetésnek különféle módjaiban; azonban az erény legfőbb jutalma a — nirvana. vagyis a végleges, örök njugalom. Cselká József