Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-18 / 20. szám

vr é« Zalaegerszeg, 1905 május 18. 20. szárrt. »Sfi**téri ir: érr» 4 korom, fii ém 8 korona. M*gyé éwr» 1 kor. S

?

:4Í síim 8 fillér. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Hirdetések dija megegyezés szerint Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőséf és kiadóhivatal: Wlassics-utcza Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEG JELBNIK HETENKÉNT CS-Ö-TÓRTOETÖIT ESTE. Városunk bajai. A rendszertelen s minden számítás nélküli gazdálkodás beviiágitására villanyvilágításra van szüksége városunknak. Az elemi iskola öt és hatodik osztálya csak minden másodnap mehet iskolaba s a többiek egy része pedig egészségtelen rossz és alacsony épületbe járhat tanulni, az mellékes, de a világítási ügy az előbbre való. Nem vagyunk ellene a világítási ügynek, hisz az közös mindnyájunk érdeke. De igen is ellene vagyunk annak, hogy azt a város vegye kezelésébe, illetve, hogy az arra tervbe vett 300.000 korona a város adósságai közé felvétessék. Nincs elég adóssága a városnak ? Nem fizetünk már elég pótlékot ? Hisz évről-évre nagyobb terheket kell elviselni, melyeknek súlya alatt le kell törni. Egyébként is gyanús a dolog, mert a verseny teljesen ki van zárva, melyhez járul még az a rendkívüli engedékenysége is a szerződui készülő czégnek, hogy 11.000 koronáról 10000 s később 6000 koronára leszállott. A 6000 koronáért ha a czég elvállalja a világítást, ugy az elfogadható lenne daczára annak, hogy igy is 644 koronával inbDe jönne, mint most, de a^kor a czég állítsa fel a telepet a maga költségén, melyhez azonban a városnak mi köze se legyen. Trencsén városa jóval nagyobb Zalaegerszegnél s ott a város 180.000 koronáért kötött szerződést, s ugy tudjuk, hogy városunkra is akadna czég, ki 150.000 koronáért vállalkozna a telep telaliitására, mi épen fele a 300.000 koronának. Azéit igen ajánlatos ienne, ha már annyira jutottunk, hogy a világítást meg kell csinálni, arra pályázatot hirdetni s azt versenytárgyalások utján kiadni ugy, hogy a város a világításért járó összegen kívül más szerződésbeli kötelezettségre ne vállalkozzék. A városnak üzleti spekulácziókba bele avatkozni nem szabad, mert ugy jár vele, mint a téglagyárral, melyre évenkint 2000 koronát ráfizet s még hozzá kereskedelmi tapasztalat hiányában ma ott áilunk, hogy a kómivesek százai az épitési idényben munka nélkül töltik idejüket, mert az amugv is kevés egy millió tégla-termelést 800.000-re redukálták. Kitűnik ebből az egy vállalatból, hogy a városnak ily dolgokba ez idő szerint nem szabad belemenni, mert az ahhoz értő emberek hiányában van. A balul kiütő spekuláczió pedig mindig a szegényebb sorsú embert sújtja pótlék alakjában. Amint halljuk, az italmérésre 10.000 korona felülajánlat adatott be a városra. Ha ez igaz, akkor az 9% pótlék emelést jelent, mit igazán annak tulajdonithatunk, hogy a finánczokat az adósok nyakára küldték. A lejtméretezési költségekkel sem vagyunk tisztába, mert 2200 korona fedezet hiányában, melyet a városnak kellett volna a reá eső 4500 koronából megfizetni, az is majd pótadó alakjában lesz előreláthatólag kivetve. A jövő század utczájának munkálata is fenakadást szenved, mert arra nincs fedezet. Ha pedig azt más alapból kell fedezni, az alapnak azt megint csak a pótlék fizeti meg. Igy gyönyörű jövőnek nézünk elébe. Előttünk az iskola épités, a szerencsétlen vásár-tér kisajátítása, a vilanyvilágítás kérdése, a fogyasztási adó jövedelmének elvesztése, a lejtméretezéshez a 2200 korona megfizetése ugy a jövő század utczájának kisajátitási költségei és még Isten tudja még mi nem, de a vége mégis csak egy óriási krach lesz. Azért felhívjuk a város képviselőtestületét, hogy amennyiben még nem késő a számítás nélküli beruházásoktól addig, mig a város ez idő szerint ismeretlen vagyoni viszonyaival teljesen tisztába nem jön — tartózkodjék. Ha azonban a zárszámadások befejezése után azon meggyőződésre jutott, hogy az adózók ujabb megterheltetése nélkül egyik vagy másik szükséges és nélkülözhetetlen beruházás eszközölhető, akkor tegye meg, de addig semmit. A kedélyek lecsillapítására pedig üdvös volna, ha a képviselőtestület a vármegyétől a zárszámadások felülvizsgálatára egy biztos Kiküldését Kérne. ~ Z. Horváth Lajos. Kié lesz az ország? Ezen a czimen gróf Wass György értékes czikket ir a Debrtczeni Független Újságban, miután átböngészte a Magyar Statisztikai évkönyvet. Szomotuan mutatja ki a táblázatból: hogy a magyar föld, mily rohamosan cseréli a gazdáját. Visszament 1891-ig a megterhelések!e is. Ez meg szomorúbb adat. Erre nézve ezt mondja: E szerint 1892. évben az uj terhek pénzértékben (tehát csupán a tehereraelkedést éltem), levonva a megszüntetett terhek ö*sz<>gét 115 millió (!) koronát tett ki, (tájékozatlan lévén e kérdésben, előzetesen hozzávetett számítás mellett a mult évi emelkedést is alitr mertem fél enny re becsülni.) Az 1893. évben a megterhelés főösszege ezen kívül 174 millió koronával emelkedett, 1897-ben 267 millióval és igy tovább fokozatosan növekedő emelkedéssel 1900 ban 329 millió koronával ugy, hogy az 1891. évben már meglevő teher, melvcek összegét még meg nem állapíthattam, 10 év alatt hozzávetőleg mintegy 25000 millióval emelkedet*. Szegény birtokos osztály, szegény hazám ! Ha igy haladunk, mahclnap ei jutunk oda, hogy a bil^ok kizárólag bel- vagv külföldi vállalkozók, hitelintézetek és külföldi tőkepénzesek kezében le«z. Már pedig a kié a föld. azé az orszásí. És itt előállók utópiámmá], melyet magam nem tartok utópiának. Vegyen az álíam a maga nagy hitedével (az államnak mindig van hitele olvan kölcsönre, melv nemcsak papiion, hanem a valóbagban is előre kiszárait hat óla g megtér iii) olcsó pénzt, lehetőleg belga \agy angol pénzt 2

1/2°/o nyi meximalis kamat mellett kölcsön. Vásárolja össze, illetve convertáija az összes hitelintézeteknél a birtoktestekre 6Va°/o-tól 8% ig bekebelezett terheket. Elégedjék meg a birtokos által fizetendő 5°/o-kal előbb fordítson 2

1/2°/o-ot a maga adóssága kamatainak fizetésére, V^/o-ot kezelési költségekre és 2

c;o-oí a terhek törlesztésére. Mirden egyes ujabb megtel heltetés feltételhez voma kötve. Vidéki központokban bizottságok működnének, melyek minden egyes uj kölcsön nyújtása előtt comissiót kiildenének ki annak megvizsgálására, hogy az uj befektetés czélszerü lesz-e és az intenzivebb gazdálkodás folvtán kifizeti-e magát? Ekként elérhető lesz az, hogy alig fél század múlva tehermentes lesz a magyar biitok. A kisebb hitelintézetek megszűnése számba se jön a nagy eredménv mellett. . Kisebb méretekbenaz „Albina" ugyanezt cesíf a veszni induló erdéiyi román birtokért. 1903. óv július 1-től kezdődőleg tíz éves amoitizatio mellett 200 koronás kölcsönöket is nyújt. Tehát megtette a románság megmentésére azt, amit egy hazai hitelintézet sem tudott megtenni, sőt tudomásom szerint a székely mentő akczió is kifelejtett programmjából. Ha sokáig alszunk még, akkor egy szép napon arra fogunk ébredni, hogy Hohenlohe herczegekó, vagy pláne bécsi bankároké lesz ez a tejjel-mézzel folyó ország. Egy rózsáról. Az illatából nincs meg semmi Muló álomként szállt tova ; Színe fakó lesz, mint az élet, Ha vágy és ábránd már oda . . . Elhervadt, fonnyad; nem kímélte Az irigy élet őt se meg: Szépsége csupán halvány . ejtés, Édes emlékezet. u»-mci/ iluiüiji twpvaiu, liogy ki? házamba költözött! igen régen volt, hisz azóta A nap is gyászba öltözött. Fénye, melege mintha fogyna — Vagy csak bennünket nem szeret? Nem látunk semmit sugarábó?, Csak felhős, zord eget. Te szegény rózsa! S én szeretlek, Nem felejtem el a napot, Melyen az ifjú bohokáa sziv Derült, kedves — téged kapott. S bár szétfoszlott az álmok álma Te jó próféta nem valál: Nem vádollak, most ia szeretlek Te heivadí rózsaszál. Frászt Lniza. Országgyűlés. A mult hét végén, amint előre is sej'ettük volt, a feliratot óriási többséggel megszavazták. Most fent van a királynál. S az ország várja a Meletet. Az országyŰiés most pihen a jövő hétig. Általános bizonytalanság, reménykedés és reménytelenseg. homályosság és balsejtelem lebeg lidérczkéEt az ország felett. Heti hirek. Helyiek. Az irodalmi és művészeti kör élvezetes estélyt lendezett, szombaton este az Arany Bárány nagy termében. Három pont már az tlőadó személyekben való újdonságért is élénk erdeklődést keltett, ugv, hogy a szomszédos községekből is többen eljöttek meghallgatni a gazdag műsort. A nagy teiem teljesen megtelt. Előbb Sándor Zsigmondnak a kitűnő zenekara a Paraszt becsületbői sdott elő egy intermezzott, azután Wagner „ Lohengrin " dalmű véből a Bevezetést és a Nász kart viharos tetszés mellett. Ezután Törzsök Vilmos jött a felolvasó asztalhoz, akiről tudjuk, hogy a zalaegeiszegi nagy plébánián káplán, de sokan azt is tudjuk róla, hogy előkelő szépirodalmi ember, amint a tekintélyes Magyar Szemle folyó-