Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-27 / 17. szám

VI. év Zaiaepersaeeg, á5G5 április 27, 17. szám. EWftwtéd te: évr» 4 korona. Fél érr« 2 korona. R«gy«d érra 1 kor. S^yw azám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utezs Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK: SETEISRKÉISR'R OST^TÖRTOIKÖTT ESTB, A hősnők. Nagy időkben mindig voltak — nagy nők is; B mindig bebizonyították, hogy ők leginkább csak saját veszélyeikben félénkek; idegen veszélyekben azonbau, ahol mások megmentéséről van szó — nagy bátorságot tanusi'anak. Másokért aggódni, róluk gondoskodni; másokért szenvedni és boldogtalanná lenni; a keserű poharat, melyet szeretetünk miatt a sors teletöltött, titokban kiüríteni; emellett hallgatni, sőt másokért meghalni is tudni: trre csak a nemes lelkű, gyöngéd érzelmű nő képes. A hol egy egész nép lelkesedésének nagy tetteire van szükség: ott bizonyosan a nő-nem együtt játsza a főszerepet; s ott minden anya, minden hitves, minden leány lelkesedik a fia, a férje vagy a szeretője dicsőségéért. Vannak nők, akik ezerféle kísértések, folytonos önmegtagadások, a férfiak részéről tapasztalt hálátlantág, közöny sőt nyerseség folytán oly martyromságra tesznek szert, a mely nagyobb hőinőkké teszi őket, azoknál akikről a történelem megemlékszik s akik érczbe öntve a világ bámulatára vanuak kiállítva. Valóban nem tudom, váljon Julius Caesarnak vagy Nagy Sándornak hős tettei mulják-e felül erő és fáradozás tekintetében a szép és fiatal nőnek állhatatosságát és szilárdságát, akik szokásaink szerint esznek, isznak s élnek, a világgal való érintkeíés folytár. minden dologról kellő fel vilagositatt nyernek, sok gonosz petdítól ingen?! tetnek, csábittatnak : és mégis mindennek daczára minden kísértést, minden csábítást állhatatosan és szilárdan kikerülnek. Tagadhatatlan tény az, hogy a legnehezebb, legszigoiubb emberi kötelességeketa nők vállaira raktuk; azeit meg is hagyják nekik az önérzetes férfiak az abból kifolyó tiszteletet. Szolgáljon ez nekik ösztönül arra, hogy szilárdságukat s állhatatosságukat mindig meg is tarthassák 1 Becsületes, nemes tettei által, dicsőséghez a férfi, de szenvedései által a — nő jut. És higyjék meg nekem, hogy mindig többet jelent a szenvedés, mint a cselekvés; mert a cselekvő a tevékeny ember a világ zajdba tekint, a szenvedő pedig, csak — önmagába; az egész külső terem tés, az egész világ szórakoztatja amazt, mig ellenben emez önmagába gyűjti, foglalja az egés-í világot — táját kínjára. Emberi szivre nézve nincsen meghatóbb s emeIfibb tünemény — egy szép női leieknél, ameiy küzd fájdalmaival nem annyira azért, hogy azokat legyőzze mint inkább azért, hogy azokat elrejtse, s a mely könnyével s elfojtott sóhajaval más-nak szivét csak edesen, nem pedig keserű m és fáj d almasan akaija érinteni. Soha sem teszünk hibásabb következtetéseket, mint a női vidámság megítélésében: óh hányat ismerek csak én is ezen kedves teremtések közt olyanokat, akik ismeretlenül elszegényednek, tréfálva elvérzenek; akik fényes, vidám szemmel egy sarokba, mint valami legyező mögé sietnek ; akik az álneveigéit napot megfizetik egy dtsirt éjszakával. S aki egy nemesleikü nő szeretetteljes, zárkózott szivét megpillanthatná: mennyi leküzdött gyöngédséget, elfödött önfeláldozást s néma erényt látna ott nyugodni! Nem bizhatunk mindig a nő kedves mosolyában ; meglehet, hegy az egész éjjelt áttirta ; mert könnyeit Isten előtt önti, mosolyát pedig az embereknek mu'alja ; e mellet megtörhetik a sziv; ki tudja azt? Vannak Indiában bizonyos fák a melyek egész a gyökérig, főt a földbe leeresztik ágaikat; később azonban az igy lehajlított ág isn ét kiemelkedik és kiegyenesedik mint a fának uj csúcsa. Ugy van az gyakran a nőnemnel is a sors kezének súlyos csapásaival szemben. A fájdalom reá nehezedik a női szivre egész súlyával és sokkal erősebben nyomja azt, mint a férfi szivét, aki fájdalmát harcz és küzdelemmel, törés, zúzás által meg is szüntetheti. Sokkal élesebb, gyakran egyetlen egy igazi lelki vihar is megtör bennünket. A nő hasonlít a puha rubinhoz, amely sértetlenül kibirja a tüzet, mig ellenben a sokkal keményebb gyémánt a tűzben elgőzölög, megsemmisül. Ha a legkedves< bb. legszeretettebb gyermekét, férjét, szüleit elvesztette, ha a kegyetlen sors a legszebb reményeitől s örömeitől is megfosztotta őt: akkor is csak rendesen seb t ütött a tüzes fájdalom a keblére, a. szivébe, de azt el nem hamvasztotta. Némely nőnek az élete folytonos Önmegtagadásbál áll, melyhez csakis a kötelességek hü és lelkiismeretes teljesítésének tudásából meríti az erőt s a mely gyakran csak a halállal végződik. A/ért nem is igen látom be, miért nevezzük gyönge nemnek a nőket? Igen ha a c^ontalkatot, az izmosságot és esetleg a nyemseget — erőnek nevezzük : akkor a nők csakugyan gyönge nemnek mondhatok; de ha erő alatt értjük a türelmet, kitartást, a kedély szilárdságát: akkor a férfiak nevezhetők inkább gyönge nem- ek és nem a nők. — Mert a lágy nő sokkal többet ki bir, mint a kemény férfiú; főleg pedig van a kitár á*nak. a bátorságnak egy u^rno, a mpiiWn « n?t. Molmnlják a férfiakat, ez pedig a lelki fájdalom lekü dése. Nem egy? r b'.tz d el a férfiú attól, a mit a gvöngéd nő mosollyal Htür, Tudja-e kedves olvasó nőm mi az, ami iinriek is, meg számtalan más nőnek is a sors csapásainak a sziv fájdalmainak elviseléséhez szükséges lelki erőt nyújtja? Az: a szeretet 1 Dero Weibe waid am Schőpfűngstaggeboten, Auchden zú litb;

jn, der áas Herz ihr brach. Cselkó József Szitagyár. Udvarhely megyének az első városát 20—30 évvel ezelőtt még Szitás Kere^zturnak hivták, mert sok szitakötő mesterember lakott és dolgozott benne. Most Székely kere°zturnak hívják. Nincs értelme, hogy szitás Keresztúr legyen a neve, mert a szitás mesteremberek kifogytak belőle. Kifogytak pedig azért, mert .... D.-hát erről minek beszélni ? Gondoskodtak arról a szomszédok, hogy mi kényelemben éljünk, hogy ne kelljen dolgoznunk. Hogy urak legyünk. A meggyarapodott osztrák gyárak tengermódra árasztják vala ránk a készítményeket, ami kell és ami nem kell. Bőbeszédű vigé ezek szövik vala át útjaikkal országunkat; erősen árulják a gombot, kefét, nadrágot, prémes bundát, — rézzel megaranyozott szalon-bútort., tűt, ollót, rostát, szitát. A meggyarapodott gyárak sok mindent készitnek vala, jót és rosszat, de sokat, s ha mégsem akar menni a vigéczmunka, ha szorul a kapeza, adják olcsón is, sőt akár ingyen is adják — egyelőre, csakhogy kénye lembe juttassák a magyart. Hogy boldoggá tegyék magyar közönségünket az olcsó vásárlással, s kíméljék meg mesterembereinket is a munkától, hogy hagyjanak fel ezek még a szitakötés mesterségének a fáradtságával is. Hát ez csak elég jóindulat az osztrákoktól! Hálásak lehetünk. Czélt értek. A szövés-fonás mestersége házilag is, iparilag is megszűnt ebben a megyében is, abban is, Zalában is. És Szitás-Kereszturból Székelykeresztur lett. Tehát még a neve is elvész, hire-pora is elenyészik a magyar iparnak. Nem nagy csuda tehát, hogy ha tegnapi beszélgetésemben egy hozzáértőbb ember, egy gőzmalmos ember erősen állitá, hogy szitakötés nincs Magyarországon, nem is volt. Én is csak véletlenül ismerem Szitás-Kereszturnák a históriáját. De ez meg igen valószínűvé teszi, hogy sok ilyen szitás város lehetett Magyarországon. Abban már igaza van a malomtulajdonosnak, hogy most nincs szitakötés, szitafonás nálunk. Az aprók megszűntek, gyárak nem állottak fel az előbb említett okok miatt. Hát hogyan is állíthatnának föl finom-selyem szitagyárat, mikor a kezdetleges, egyszerű szitakötés ipara is megszűnik? Pedig igen nevezetes dolog közgazdaságunkra nézve, amit a malomtulajdonos ur mond. Azt mondja, hogy ő évenként csak a szitákért négy-ötszáz koronát küld külföldre. És ez csak olyan egyik kisebbrendü gőzmalom Zalában, amilyen még több is van itt. Hány koronába kerülhetnek évenként a debreczeni gőzmalom szitái? Hány koronába kerülhetnek az összes magyar malmok szitái!? A magyar malomipar nem utolsó. Mondják, hogy első a világon. Hát nem természetes dolog volna e, hogy az ezzel szorosan összefüggő iparágak, pl. a szitagyártás-féle iparok virágozzanak Magyarországon ? És nincs egyetlen selyem-szita gyár sem. És Kreisler, egyik zalai malmos évenként egymagára csak szitáért évenként 4—5 száz koronát küld külföldrePanasznak ez elég panasz. De azért van a panasz, hogy orvosoltassék a baj. A magyar iparügynek remélhetőleg talán szebb hajnala dereng, most, mikor a vámkérdés van a szőnyegen, amit remélhetőleg nekünk kedvezőleg fognak megoldani. A vezető emberek ha közvetlenül nem is, de legalább közvetve irányítani kötelesek a magyar iparügynek a fejlődését. A kormány embereinek első sorban azt az iparágat kell támogatni, amelyik támogatásra szorul. A. béna embernek van szüksége a mankóra. S az anya gyámolatlan gyermekét vezeti kézen fogva, amíg megerősödik. Akar a kormány gondoskodásából is megtörténhetik, hogy ilyen nem létező, de feltétlenül szükséges gyár létesüljön Magyarországon. De egyesek is megtehetnék önállóan, függetlenül. Micsoda lehetetlenség volna az, hogy ha egy ügyes ember elmenne vándorlás czimén egy ilyen külföldi szitagyárba és tanulna; tanulna tervvel, czálzattal, lelkesedéssel ; tanulna ott egy-két évig, vagy ha ez